Lehet játszani a szavakkal: drágulva csökken, vagy fordítva, csökkenve drágul a földgáz ára. Csak egy a biztos, több pénzt kell fizetnünk érte csütörtököt követően. És ez nem játék. Amint az sem volt az, hogy 2000-ben, a nemzetközi piaci árrobbanás időszakában nem hajtotta végre az akkori kormányzat a jogszabályban rögzített 12 százalékos hatósági áremelést, csak a felét tette lehetővé. Ugyanez történt a rákövetkező évben is. Az eredmény az lett, hogy
az átlagos importárak meghaladták az átlagos értékesítési árakat.

Hát ennek most vége – majdnem. A jelenlegi kabinet még januárban megtette az első komolyabb lépést a földgáz árának „piacosítása” érdekében. Ám hogy az a komolyabb lépés mekkorára sikeredett, kiolvasható a csütörtöktől érvényes jogszabályból. Úgy szól a fáma, hogy 12 százalékkal kell a lakosságnak, 15-tel az egyéb fogyasztóknak többet fizetni. Igen ám, de a magánembereknek októberig nyúlnak bele mélyebbre pénztárcájukba a jelzett arányban, a fűtési szezon kezdetétől a fogyasztástól függő tömbtarifa lesz a mérvadó. Ez annyit jelent, hogy ahol a fogyasztás nem haladja meg az 1500 köbmétert évente, ott 6 százalékot tesz ki a drágulás, az 1500 köbméternél többet, de 3000-nél kevesebbet felhasználóknál 8 százalékra mérséklődik az emelés, s csak 3000 köbméter fölött dukál a 12 százalék.

Bonyolult? Hát bizony az. Voltaképpen csak egy tétel nem bonyolult, mégpedig az, hogy a mindenkori kormányzatnak komoly restanciája: mindmáig nem változtatott a torz, piacidegen árakkal operáló politikáján. Pedig 2000-ben, s 2001-ben a háztartások körében is csak igen kis mértékben jelentett volna drágulást a reálisabb piaci árak alkalmazása. A fogyasztói kosárban mindössze 2,7-2,8 százalék a földgáz részesedése. A földgáz 10 százalékot kitevő áremelése a villamos energia árát például csak 1 százalékkal emelte volna meg. A Mol és gázüzletága ugyan megúszta a tartós veszteséget, hiszen a nemzetközi piaci árak normalizálódtak. A szebbé vált jelenből mégsem következik a megnyugtató jövő: a Mol 13 milliárd köbméteres éves földgáz eladása egyre kevésbé lesz elegendő a növekvő igények kielégítéséhez. Szakértők szerint már öt éven belül évi 15 milliárd köbméter földgázra lesz szükség Magyarországon, ezért 2010-ig a gázhálózaton mintegy 400-550 milliárd forint értékű fejlesztést kell(ene) végrehajtani.

Ha így van, akkor csak jöjjön az a bizonyos piaci ár. De egyelőre nem az jön, sőt még a kormányzat ígérte kompenzációs politikai is a jövő zenéje, hiszen a piacnyitásra alapozó gáztörvény részeként alkalmazhatják majd. De ha nem a szabad piac és annak árpolitikája lép hatályba május közepén, akkor mit köszönthetünk a kettőt előre – 12 százalék októberig -, egyet hátra – a fogyasztásarányos tömbtarifa 6, 8, 12 százalékos sávokkal – árkorrekcióban? Mire sikerül nevet adni a gyereknek, már szinte nem is figyelünk e történésekre, hiszen a Parlamentben vélhetően elfogadják az új gáztörvényt, s kezdhetünk számolni, kalkulálni ismét. A tervek szerint ugyanis 2004. januárjától a gázfogyasztói piac több mint 40 százalékát kitevő nagyipar szabadon dönthet, honnan veszi a fűtőanyagot. Egyes szakértők szerint emiatt a lakossági gázáremelés meghaladhatja a 10 százalékot is. Januártól. Akkortól, amikortól már „dolgoznia” kell a kormány kompenzációs politikájának.

Nem marad más tehát, mint az össznépi számtan: a most dráguló, októbertől, a megnövekvő fogyasztás időpontjától átlényegülő, januártól tovább változó, de ellentételezéssel kiegészülő gázár mennyi is lesz? Annyi, amennyi a kapitány életkora. Vagy talán még azt sem számoltuk ki?