Kinek mi – mondhatnánk, hiszen a fogalom eleve szubjektív természetű. Az Europion legfrissebb országos felmérése mégis megpróbálta feltérképezni, hogy hol húzódnak a luxus határai a magyar társadalom szemében: legyen szó termékekről, szolgáltatásokról vagy életmódbeli döntésekről. Az 1200 fős mintán, mobil- és webalkalmazás alapú adatfelvétel segítségével végzett kutatásból kiderül: a luxus egyszerre vonzó és megosztó jelenség, de (szinte defínició-szerűen) a mindennapokban inkább csak keveseknek elérhető kiváltság.
Menő vagy erkölcstelen?
A magyarok relatív többsége (40 százalék) nem különösebben rajong a fényűzésért (I.ábra), de elfogadja, ha másokat vonz. A megkérdezettek 25 százaléka szerint viszont a luxuséletmód kifejezetten menő – és szívesen így élne, ha megtehetné. Érdekesség, hogy a nők (30 százalék) jóval nagyobb arányban tartják menőnek a luxust, mint a férfiak (20 százalék). Nemcsak a nemek, hanem a generációk között is látszik különbség: a 16–29 évesek 29 százaléka rajong érte, míg a 60 felettieknél már csak 22 százalék gondolja így.
A társadalom több mint egyharmada ugyanakkor inkább elítéli a „luxizást”. 12 százalék szerint egyenesen erkölcstelen és elítélendő, további 23 százalék pedig gyarló emberi esendőségnek tartja. Meglepő módon a leginkább elutasító vélemények sokszor éppen a magas jövedelműek (17 százalék), és a diplomások (19 százalék) körében fogalmazódtak meg, tehát olyan társadalmi csoportok részéről, akik nagyobb arányban engedhetik meg magukat a fényűzést.
