Az ő háttérben meghúzódó akaratának és logikájának megfelelően cselekszünk, gondolkodunk, s tetteink, cselekedeteink az ő szigorú logikájának törvényszerűségeit követik. Egyikünk a katonájaként, másikunk az áldozataként, sokunk az ördögi kezében könnyű eszközként része a játéknak. Amely egyenesen vezet bennünket a romlásba. Lassan, de biztosan, az Európai Unióhoz csatlakozás finisében, padlóra küldhetjük a gazdaságunkat.

Mert mi mással magyarázható az a sok butaság, ellentmondásos intézkedés, ami odáig vezetett, hogy menekül tőlünk a külföldi befektető?

A koreográfia így, utólag összerakva, tökéletesnek tűnik.

2001-ben az MNB voluntarista beavatkozásokba kezdett a forint árfolyamába - először folyamatosan erősítette, majd 2003 januárjában kormányzati erőltetéssel leértékelte (ez utóbbit nagyon megbánta), amit kamatcsökkentéssel párosított. Az elmúlt 10 hónap alatt 6,5 százalékról 12,5 százalékra emelte a jegybanki alapkamatot, s közben kinyilvánította a szűk árfolyamsáv teljesüléséhez való ragaszkodását, az inflációs cél mindenáron való teljesítését. S bejelentettük 2008-as csatlakozási szándékunkat az euróövezethez.

November 28-án drasztikus, 300 pontos jegybanki kamatemelésre került sor, amelyre már készült a spekulációs tőke, mivel nagyjaink többször kinyilatkozták e várható lépést.

Az állandóan ingadozó árfolyamok és hozamok elbizonytalanították nemcsak a spekulációs tőkét, hanem a biztonságra utazó befektetőket is. Tankönyvekből is kiolvasható a drasztikus kamatemelés üzenete: nagy baj van ott, ahol ilyen intézkedéseket hoznak. Tehát menekülni kell, bármi áron. A külföldi a J. P. Morgan előrejelzésének hisz (15 százalékos kamatszintet jelzett előre), nem az egymásnak ellentmondó magyar nyilatkozatoknak.

A kormány és a jegybank között politikai alapú ellentétek is feszülnek. A Fidesz-kormány volt pénzügyminiszterének, a jegybank elnökének politikai függetlenségéről még a külföld sincs meggyőződve. Ez sem a pénzpolitikába vetett bizalmat erősíti.

Mind a jegybankelnök, mind a pénzügyminiszter az elbizonytalanodás okául az államháztartás hatalmas hiányát, a lakosság eladósodottságát és a folyó fizetési mérleg ijesztő hiányát jelöli meg. A gazdaságba beépített, e problémákat okozó időzített bombák – például a lakosságnak az olcsó lakásvásárlási hitelek felvétele miatti eladósodottsága – az előző kormány populista politikájának a következménye. Tudtuk előre a következményeit? Igen. A szocialisták is tudták. A másik időzített bombának, az inflációt jóval meghaladó bérnövekedéseknek és szociális intézkedéseknek a következményét is pontosan lehetett tudni. A jószívű adakozó szerepköre elvakított?

A világ átlagos jegybanki kamatszintjének mintegy négyszeresére felemelt kamat miatt, az infláció melletti 6,5 százalékos kamatnyereség finanszírozása okán, hatalmas költségvetési többletkiadás várható. Ami tényleg nem volt bekalkulálva a jövő évi, már elfogadott költségvetésbe. Tehát az ellenzék akarata érvényesül? Pótköltségvetés kell? Nagy valószínűséggel nem lesz tartható az infláció mértéke sem.

Mind a jegybank, mind a kormány szánalmas, külföldről küldött nyilatkozataiban igyekszik elterelni saját felelősségéről a közvélemény figyelmét, s a spekulációs tőkére mutogat mint első számú felelősre, amely tönkre akarja tenni az országot.

Tényleg, ki is teszi tönkre a magyar gazdaságot? Tényleg ilyen hozzá nem értő, tehetetlen, döntésképtelen, erőtlen a jelenlegi kormány, hogy nem tudta és nem látta ezeket az evidenciákat? Tényleg olyan jóhiszemű, hogy együttműködésre számított az előző kormány által odahelyezett embereitől? Tényleg ilyen felelőtlen, saját pártpolitikai, hatalmi érdekeinek az ország érdekeit alárendelő lenne az ellenzékünk? Hogy e negatív folyamatok felerősödésére játszana?

Nem tudom elhinni. Ilyet ép elméjű emberek nem tesznek.

Akkor maradnak magyarázatként a természetfölötti erők.

Ha az ördög Bulgakov A Mester és Margaritájában be akarná biztosítani a földi embereken megszerzett hatalmát, s annak elvesztése esetén is tovább akarná irányítani a lelkeket, s vissza akarná szerezni a földi hatalmat biztosító trónját is, hogy övé legyen az irányítás és a dicsőség is, s minden teremtett lény az országában csak az ő saját igazsága szerint éljen, gondolkodjon, cselekedjen, ördögi, gonosz logikájával nem tenne mást, mint ami a mi kis országunkkal megtörtént.

Az ördög logikája ugyanis az, hogy az embereket a gyengeségükön keresztül tartja a kezében, s közben zseniálisan ért a lelkük demagógián keresztüli manipulálásához, s taktikus lépéseivel előrelátó, gonosz, ámde zseniális gondolkodásával egy adott pillanatban összeérnek jó előre kitervelt játszmáinak következményei. És tarol.

A gyenge ellenféllel játszva elbánik. Mindenkinek ismeri a gyenge oldalát. Döntésképtelen, lépni időben és határozottan nem tudó, az igazságért kiállni nem merő kormánnyal könnyen elboldogul.

Csak az ördög lehet a háttérben. Ki más?

Ön szerint?

Megjelent a Piac és Profit 2003. decemberi számában