Új esztendő, új költségvetés, régi pénztelenség. Főleg ott, ahol az állam gondoskodik az eltévelyedettekről. Hogy milyen eltévelyedettekről? Hát olyanokról, amilyenekből eddig nem sok rótta a köröket a legelzártabb állami intézményféleség udvarán. Ahonnan a tollforgató is csak április 1-jén, vagy – mint most - Szilveszter napján hozhat alkalmi élménybeszámolót.

- Őrmester úr! Milyen zugbankárok ületek itt előttem és miért hallgat rájuk? Ha átviszi azt a kis megtakarítását az ingatlanszövetkezetbe, akkor magának annyi. Ilyen tanácsot meg ne fogadjon! Meglátja, azok az ingatlanosok egy éven belül itt lesznek a keze alatt. De be ne tegyék őket a cellánkba, azok nem közénk valók.

- Őrizetes, magának itt sétálnia kell, nem oktatnia. Mit fáj magának az én pénzem? Az ingatlanosok miatt pedig ne fájjon a feje, a jövő héten már lesz új cellatársuk. A kollégájának kihirdetik az ítéletét. Szerintem többet kap, mint maga meg a barátja együtt. Jöjjön ide maga is, Józsi őrizetes! Állítólag ért mindenhez, még ha be is csukták A Szabó törzsőrmester felesége szólt rám a piacon, hogy az ura elhordta a pénzt otthonról és eladta a dömsödi örökölt telket is, hogy vegyen egy másikat, valami zárt kertet, mert azt nem sokára kisajátítja az állam, sokszoros áron. Mondja, szálljak be én is egy kis pénzzel?

- Őrmester úr, nem értek én mindenhez. Bár volt néhány belvárosi ingatlanom, de értékpapírban utaztam. Ha behozhatnának nekem szaklapokat, meg elintézné, hogy a zárkában nézhessük a CNN-t is, a börtönkönyvtár számítógépén pedig használhassuk az internetet, akkor adhatok tanácsot, mit tegyen a pénzével.

*

- Sorakozó, vége a sétának, a délutáni foglalkozás korábban kezdődik a “gazdasági” őrizeteseknek. Vége a szabadságuknak, csinálunk itt maguknak bankot meg vállalatot. Nem akárki jön ide. Kovács ezredes az országos parancsnokságon dolgozik, aki volt katona, az tudja, mi az, hogy fő géhás. Az ezredes úrnál van a pénz, ha meg ide jön, akkor akarhat maguktól valamit.

- Őrizetesek, mindenki foglaljon helyet, Kovács ezredes vagyok, az országos parancsnok gazdasági ellátó helyettese. Kérem magukat elnök és igazgató urak, működjenek együtt velünk, ha már egyszer élvezik a vendégszeretetünket. Ennyi bankos meg vállalati főnök egyszerre még sosem ült nálunk, hát most megmutathatják, mit tudnak. A közepébe vágok, nincs elég pénze a büntetés-végrehajtásnak, összedőlnek a falak, nem jut elég kosztra, munkát alig tudunk behozni a zárt üzemekbe, nincs bevétel. Arra kérem a gazdasági őrizetes urakat, szerezzenek munkákat, dolgoztassák a pénzt, találják ki, hogyan lehet a kevésből több.

- Ha itt van magánál a “cég” könyvelése, megnézném, mikor és milyen pénzek jönnek be, mennyi áll a számlán, mennyi és mikor megy ki. Jó lenne, ha adna egy vagyonlistát is.

- Minek az maguknak?

- Hogy megkeressük a szabad lét. Ne álljon egy fillér sem parkoló pályán. Segítünk mi is, de úgy hallom, már csak néhány hét és jobb csapat lesz bent, mint kint. Az őrmester szerint a jövő héten itt lesz a volt évfolyamtársam, s ha igaz, nem kell sokat várni a fenegyerekre sem. Nem tudja, hogy áll az ő bírósági tárgyalása?

- Őrizetes urak, tudnak segíteni, vagy nem?

- Én hozok munkát, a Józsi átnézi a vagyonleltárt, a jövő héten pedig már hárman leszünk: jön a friss agy, élő kapcsolatokkal. De maguknak akkor lesz aranyéletük, ha már a fenegyerek is a cellánkban lesz. Azért persze adhatna egy-két mobilt is, tudja, van kint még egy-két kolléga, akiktől elvették a bankot, ám semmit sem tudnak rájuk bizonyítani és most unatkoznak. Ha gazdag börtönöket akar, ezredes úr, akkor ők is kellenek nekünk.

*

- Hozzád, Józsi, ki jön beszélőre?

- Teljesen mindegy, holnap már egyikünk sem fog unatkozni, jön az új cellatárs. Nem csak az egyetemről, hanem az államigazgatásból is ismerem, jó srác volt.

- A francnak töltik fel a szobát pénzügyesekkel, kéne valaki a külker szakról is.

- Mi lesz veled, ha a fenegyerek is beköltözik a cellánkba negyediknek. Még “kintről” tudom, van néhány szabad privát ingatlana, még nekem akarta elnyomni őket. Azokat kellene “behelyettesíteni” az ezredes szántóföldjeivel, amiken a váci rabokat kapáltatja úgy, hogy nincs konzervgyár, amelyiknek elpasszolhatná a rossz árut. A fenegyerek telkei egy év alatt több pénzt hoznak, mint a büntetés-végrehajtás összes káposzta- és kukorica földje tíz év alatt.

*

- Rég láttalak! Mennyit kaptál? Megfelel a fölöttem lévő ágy?

- Három évet. Persze, hogy jó lesz a fönti priccs. Hárman leszünk? Milyen itt?

- Egy ideig hárman. De állítólag ide varrják be a fenegyereket is... No, akkor itt kiütik a cellafalakat, nem priccsen, hanem stílusosan francia ágyon alszunk, sőt lesznek irodáink is. Dolgozhatsz, mint kint. Pántlikázhatod át a börtön költségvetési zsozsóját, itt is pénzt kell csinálni.

- Azt hittem, ha már egyszer bevarrnak, akkor pihenhetek.

- Pihensz, de csak három év múlva - ha majd szabadulsz