Egyik nap a TV-ben hallottam egy történetet. A történet a volt Szovjetunió területén zajlott. Itt a szellemileg sérült gyermekeket sérültségük foka alapján szelektálják, majd mindenki a neki megfelelõ iskolát végezheti. Egy kisgyermeket ennek megfelelően elláttak az enyhén szellemi fogyatékos "címkével", majd
ennek megfelelő oktatást írtak neki elő. Hozzá kell tenni, hogy odakint a hasonló gyermekeket, a történet tanulsága szerint, nem képezik és fejlesztik, hanem csak egyszerûen szólva beterelik egy szobába és ott csinálnak, amit akarnak. Ráadásul ők azt hiszik, hogy ez így jó, büszkék intézményükre, sőt különféle világszervezeteket hívnak oda, hogy mindezt megmutassák nekik.
A szóban forgó kisgyermek édesanyja átlátta, hogy fiának nem ez az ideális mód a fejlődésre és minden fenyegetőzés, börtönbüntetés dacára rendes képzéshez juttatta. Gondolom, hosszú éveken keresztül küzdött ezért és bujkált fiával az igazságszolgáltatás elől. Mára ez a valamikori kisgyermek parlamenti képviselő.
Õ maga mondta: "Ha valakit megbélyegeznek azzal, hogy gyengeelméjű, akkor annak az egész életét ennek az állításnak megfelelően kell leélnie"
Gondolkodjunk el valamin: Ha egy ember egy számára hiteles személytől kap egy rá vonatkozó állítást, annak megfelelően fog viselkedni. Ha a fõnök mindig így fogalmaz: Te mindig olyan szerencsétlen vagy, Te megbízhatatlan, lassú, figyelmetlen. stb. vagy, akkor a beosztott minél inkább hitelesnek fogadja el főnökét, annál inkább ennek megfelelően fog viselkedni, míg végül azzá válik, De ugyanez a helyzet, ha a szülõ mondja gyermekének, buta vagy, ügyetlen vagy, .stb. az a gyermek a számára etalonként tisztelt szülejét nem fogja meghazudtolni azzal, hogy nem teljesíti be ezt a véleményt.
A történetünkben szereplő édesanya felismerte ennek az egyszerű dolognak a jelentõségét és a saját személyes felelõsségét és ennek megfelelõen cselekedett. Le a kalappal!
Kedves Olvasó (Mamák, papák, főnökök, tanítók(!!!), vagy csak emberek)!
Ha valakitõl eredményeket várnak, ne kritizáljanak, hanem dicsérjenek, ne becsméreljék, hanem támasszanak magas de reális elvárásokat, ne a múltban vájkáljanak, hanem a jövő céljait valósítsák meg most!
Üdv.:

Kreutz Zsolt
Willtord Magyarország