Az üzleti élet, mint ahogyan az élet minden más területe is, együttműködések rendszeréből épül fel. Az együttműködés pedig bizalmat feltételez. A bizalom olcsóbbá és hatékonyabbá teszi a működést, és lojálisabbá a kollégákat. Kiépüléséért pedig sokat tehetünk.

Lehet vele fűteni, elektromos áramot termelni, gépkocsit meghajtani. Ráadásul az új fúrási technológiának köszönhetően hatalmas, úgynevezett nem hagyományos földgáz-készletek váltak kitermelhetővé. De megdőlni látszik az az axióma, miszerint feleannyi üvegházgáz-kibocsátással jár a földgáz használata, mint a széné, vagy hogy a földgázüzemű autók harminc százalékkal kevesebb szén-dioxidot eresztenek ki, mint a hagyományos benzinesek. A földgáz teljes életciklusa - a kitermelést, a feldolgozást és a szállítást is beleértve - ugyanis tetemes környezeti terhelést és szennyezést von maga után. A földgáz azonban favorizált energiaforrás a fejlett világban, és mindenütt komoly erőfeszítéseket tesznek az önellátás fokozására a függőség csökkentése érdekében.

Az üzleti életben mindenki a válság elleni csodaszert keresi, és a legtöbben a néhány még kószáló, fizetőképes új ügyfelet próbálják levadászni. A nagy küzdelemben sokan hajlamosak elfeledkezni azokról, akik egyszer már bizalmukat helyezték a cégbe. Pedig senki nem engedheti meg magának, hogy elveszítse akár egyetlen ügyfelét is. Ráadásul olcsóbb és hatékonyabb is a meglévők megtartására helyezni a hangsúlyt, mint újakat becserkészni.

Az irány jó, de nagy a megvalósítás kockázata. Ez a summázata az április 23-án nyilvánosságra hozott Széll Kálmán Terv 2.0 című dokumentumot értékelő első nemzetközi elemzői reakcióknak, amelyek feltűnően egybecsengtek az egy évvel korábban publikált első Száll Kálmán Tervéivel. A programot a pénzügyi piacok kedvezően fogadták, a kockázati felárak csökkentek, a forint erősödött. Az viszont biztos, hogy a költségvetési hiány ígért szinten tartása érdekében tervezett lépések újabb terheket jelentenek a lakosság és a vállalkozások számára egyaránt, és fékezik az ország számára egyedüli kilábalást jelentő növekedést. Van munkaadói szervezet, amely szerint megszorítás az új adócsomag, más üdvözli, hogy szélesedik a közös teherviselés. Szakszervezetek szerint viszont tovább rontja az életszínvonalat, és félő, hogy sokak számára túl nagy terhet jelent majd. A Széll Kálmán Terv 2.0 egyelőre valóban még csak terv, de biztos, hogy nem sokáig marad az: a már idén szükséges bevételi többlet és az uniónak tett ígéretek miatt a parlament várhatóan gyors menetben elfogadja a kormány javaslatait.

Mára a kinnlevőségek volumene elérte azt a szintet, amikor a bedőlési arány olyan kockázati tényezővé vált, amely minden üzleti kapcsolatban megjelenik, akár új, akár régi partnerről van szó. Már nem csupán a lánc legvégén álló kicsik, hanem a középen lévő közepes cégek léte is veszélybe került. És minél nagyobb vállalat dől be, annál több kicsit ránt magával. Hiú remény azt gondolni, hogy a növekedés beindulása elegendő lenne ahhoz, hogy a körbetartozás mértéke csökkenjen. Főképp, mivel állami intézmények, önkormányzatok, bankok és multinacionális nagyvállalatok is részesei annak, hogy a helyzet idáig jutott. Ma Magyarországon a cégek közel négy százaléka azért húzza le a rolót, mert fizetésképtelenné vált, mert neki sem fizettek, vagy mert nem fektetett kellő hangsúlyt a kinnlevőségei behajtására. Bár az európai viszonylatban kiugróan nagyarányú hazai körbetartozás szakértők szerint egyhamar nem fog megszűnni, megfelelő biztonsági intézkedésekkel fékezhető a behajthatatlan kinnlevőségek állományának növekedése. A megoldás a cégek kezében van: a más területről már jól ismert „öngondoskodás" hozhat fordulatot. A nemfizetőket kiszűrő információk rendelkezésre állnak, csak a megfelelő kérdéseket kell feltenni. A vállalkozásoknak elsősorban azt kellene belátniuk, hogy jobb ma egy visszautasított szerződés, mint holnap egy ki nem fizetett számla.

Két éve, 2010. május 29-én alakult meg a második Orbán-kormány. A kormányprogram bemutatása után, 2010-ben a Piac & Profit - az előző kabinetek hasonló dikumentumaira is jellemző konkrétumhiányok miatt - azt írta: majd meglátjuk. Most, két év elteltével azt mondhatjuk, a helyzet a kkv-k szempontjából nem szívderítő: növekvő terhek, finanszírozási gondok, szűkülő piac, bizonytalan környezet. S ha az elhúzódó gazdasági válságot, amely Európát különösen érinti, számításba is vesszük, a félidős mérleg akkor is az: az ország a lehetőségei alatt teljesített, ennek főoka pedig a kiérleletlen és az összefüggéseket figyelmen kívül hagyó gazdaságpolitika, amelynek árát mindannyian fizetjük. A kkv-szektor az átlagnál többet.

Ennél már csak jobb jöhet - hányszor mondták ezt, gondolták így a hazai kis- és közepes vállalkozások, aztán az élet rendre rácáfolt reményeikre. A válság eddigi közel négy éve a még talpon lévőket sok mindenre megtanította, mindenekelőtt a takarékosságra. De idővel egyre többeknek kellett és kell rádöbbenniük arra, hogy az ésszerűbb gazdálkodás csak az első lépés, és korántsem elegendő a megmaradáshoz. A sokszor emlegetett rugalmas alkalmazkodás viszont sokak számára csak szlogen, kevés tartalommal. Pedig valahol itt kellene keresni a túlélés, netán az előrelépés esélyét. Érdemes kritikus szemmel megvizsgálnunk a cégünket, biztosan felfedezünk némi hibát a működésben, javítanivalót a munkaszervezésben, hiányosságot a tudásunkban, új lehetőségeket a finanszírozásban, a kapcsolatépítésben. Lehet, hogy egy kis önvizsgálattal és sok pici korrekcióval sokkal előbbre jutunk, mint hinnénk!

A júliustól élő telefonadó alól az interneten hangátvitelt kínáló hazai cégek sem mentesülnek, mert a törvény hatálya kiterjed valamennyi Magyarországon bejegyzett szolgáltatóra. Az IP alapú telefonálásra áttérés mégis komoly költségcsökkenést hozhat a vállalkozások számára.

Környezetvédelem, költségcsökkentés, tiszta energia ingyen - ilyen és ehhez hasonló szlogenekkel csábítják a napelem-forgalmazó cégek a hazai kis- és középvállalkozásokat. Pedig magas beruházási költségű, komoly utánajárást igénylő technológiáról van szó. De nagy valószínűséggel az, aki egyszer belevágott, csak azt bánhatja meg, hogy nem nagyobb teljesítményű rendszert telepített.

Hosszú ideig az volt a legfontosabb dolog a munkáltatók számára, hogy legyen elég emberük. A válság hatására viszont ma már az optimális létszám is nehezen tartható, sőt sok helyen arra kényszerülnek, hogy egy ember több funkciót is ellásson. Ez nemcsak az alkalmazott, de a cég szempontjából sem jó. Mert az ilyen ember pótolhatatlanná válik, ami kockázatot jelent a cég számára.

Pihenni muszáj, még ilyen válságos időkben is, de azért vannak dolgok, amelyeken akkor is rajta kell tartania a szemét egy cég vezetőjének, ha éppen nyaral. Hát még akkor, ha a munkatársak nyaralnak! Szembe kell néznünk azzal, hogy ugyan senki nem pótolhatatlan, de azért nem könnyű megoldani a helyettesítés problémáját. Szerencsére - vagy az is lehet, hogy szerencsétlenségünkre? - ma már, bárhol legyünk is, a különféle mobil eszközöknek köszönhetően folyamatosan informálódhatunk a világ meg a saját cégünk ügyeiről és pénzügyeiről, s ha muszáj, még akár távmunkát is végezhetünk. Ebben a júliustól érvényes olcsóbb uniós roaming- és adatforgalmi tarifák is a segítenek bennünket. Igaz, a nyaralás nem erre való, ezért inkább próbáljunk meg valóban kikapcsolni és kikapcsolódni. S hogy ez valóban sikerüljön, ahhoz szeretnénk összeállításunkkal egy kis segítséget adni.

A jövő évi adótörvény-változások és így az esetleges új adónemek sem ismertek még, a 2013. évi költégvetés tervezetét viszont már tárgyalja a parlament. Épp ez ad okot az aggodalomra, hogy a vállalkozásoknak ismét újabb terhekkel kell majd szembenézniük. A jövő évi büdzsé tervezett bevételei ugyanis kétségesek, és félő, hogy a be nem folyt összegek pótlása érdekében megint csak a vállalkozásokat találja meg a kormányzat: tőlük akarja majd beszedni a költségvetésből hiányzó összegeket.

Elsősorban a mobiltelefonálás költségeinek növekedésére számíthatnak a vállalkozások a most bevezetett telefonadó miatt. Mivel számukra a mobilitás és az azonnali reagálásra való képesség a verseny része, nem valószínű, hogy emiatt zsugorodni fog a mobilforgalom. Különösen, hogy a válság hatására már rég racionalizálták telefonálási szokásaikat. Az viszont elképzelhető, hogy a szolgáltatók eltérő üzletpolitikájának következtében megéri átszerződni. Az elkövetkező hónapokban érdemes figyelni az ajánlatokat.

FFF: friends, famlilies, fools, azaz a barátok, a család és a bolondok adnak pénzt egy vállalkozás megkezdéséhez, szól a mondás. Az üzlet beindítása a világon sehol nem egyszerű. Magyarországon is vannak lehetőségek, csak kevesen tudnak élni azokkal.

Hiába tettek 513 milliárd dolláros ígéreteket a tárgyaló országok, zöld aktivisták mégis kész átverésnek nevezték a nemzetközi klímapolitikai tárgyalások újabb fordulóját, amelyet az 1992. évi riói Föld-csúcs huszadik évfordulóján rendeztek meg.

Ahogy szoktuk? Értelmét vesztette ez a kifejezés. Mert ha nem vagyunk képesek az újratervezésre, nézzünk szembe a következményekkel: utat tévesztünk, lemaradunk, kihullunk a versenyből. Ahhoz, hogy üzleti vállalkozásunk túlélje a mát, és legyen holnapja, többféleképpen kell megújulnia. Újra kell tervezzük a pénzügyi folyamatainkat, az üzletmenetünket, a meglévő infrastruktúránkat. Ám ennél sokkal nehezebb az újratervezés emberi oldala. Felismerni azt, hogy muszáj változni - magunknak is -, és persze változtatni, meg képesnek lenni vezetőként és munkatársként is elfogadni azt, hogy a napi rutin elvégzése már nem vezet a vágyott célhoz. Két éve meglepő eredménnyel zárult egy kutatás: a megkérdezett cégvezetők és üzletemberek közel fele úgy vélte, a világ visszatér a korábbi állapotához, és a vállalatának az elkövetkező öt évben nem lesz muszáj változnia. Jelentjük: nincs visszaút, az üzleti világ örökre megváltozott, és így kell tennünk nekünk is, üzletemberként és magánemberként egyaránt. Összeállításunkban gyakorlatias, hasznos tudnivalókat gyűjtöttünk egybe a változás, változtatás céget érintő folyamatainak és humán tényezőinek megismeréséhez.

Dr. Földesi István, az InnoHungary Technology Center üzleti inkubációs- és tanácsadó irodát mûködtetõ Inter-Access, Inc. elnökének tanácsai

Forrás van. A külső finanszírozás elérésének feltételei egyszerűen felvázolhatók. Teljesíteni ezeket... Nos, ez már bonyolultabb.

Hurrá, elkészült a cég honlapja! Akkor most már hátradőlhetek? Az a rossz hírünk, hogy nem. Ami igazán fontos: el kell érni, hogy a potenciális vevők és partnerek megtalálják cégünk oldalát az internet elképzelhetetlenül nagy dzsungelében.

Lehet-e sikeres egy üzlet, ha nem növekszik? Lehet-e boldogan élni egy olyan országban, amelyben a GDP nem szárnyal? A jelenlegi társadalmi és gazdasági modellben a válasz: nem. Egyre többen azonban látják, hogy ez a rendszer alapjaiban megkérdőjelezhető. Sőt, vannak, akik próbálnak máshogyan létezni. Az átmenet lassú.

Mondják, az Európai Unió a régiók Európája, ahol nemzeti keretek között ugyan, de egyre nagyobb szerepet kapnak a régiók. Ahhoz, hogy Magyarország is alkalmazkodni tudjon az európai fejlődési, fejlesztési trendhez, a mostani települési és megyei autonómiát az országban lassan fel kell váltania a kistérségi és regionális autonómiának. Kovács Flórián László, a Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatal elnöke szeretné, ha 2007-től a hét magyar régiónak lenne saját programja, s azok határoznák meg, milyen fejlesztéseket szeretnének megvalósítani. Az elnök szerint a régió fejlődése szempontjából fontos az is, hogy az üzleti szféra bekapcsolódjék ebbe, hiszen a vállalkozók a saját bőrükön érzik, mire lenne szükség.

A magyar területfejlesztés alapdokumentumának tekinthető Nemzeti Fejlesztési Tervhez kapcsolódó négy ágazati operatív program mellett elkészült a regionális fejlődést, az Európai Unió regionális politikájához illeszkedő térbeli szerkezeti átalakulást szolgáló Regionális Fejlesztés Operatív Program. Az ehhez kapcsolódó pályázatokról, a fontosabb tudnivalókról Kováts Kornélt, az operatív program irányító hatóságának kommunikációs vezetőjét kérdeztük.

Egy kormány súlya nem attól függ, hogy a kormány vagy a tárcák mennyi pénzt osztogatnak, és nem is az általuk megőrzött és senki másnak át nem adott információktól. Attól erős egy kormány, ha a döntések ott dőlnek el, ahol el kell dőlniük, a szükséges információk mindenki számára hozzáférhetők, mert az ország javát kell szolgálják, nem csoport-, személyes vagy bármilyen ambíciókat. Ez dr. Nagy Sándor, a Miniszterelnöki Hivatal területfejlesztésért felelős politikai államtitkárának véleménye, aki még arról beszélt lapunknak, hogy többek között a területfejlesztési törvény nyári módosítása is hozzájárul a kormányzati munka paradigmaváltásához.

A 2005. évi költségvetésben az országos jelentőségű területfejlesztési programokban további 438 millió forint áll rendelkezésre a regionális repülőterek fejlesztésére. Az összeg elosztásáról várhatóan nyárig döntés születik.

Szakmai konferenciával emlékeztek meg arról, hogy tíz évvel ezelőtt született meg a hazai területfejlesztés első átfogó szabályrendszere, amely magával hozta a támogatáspolitika szabályozását, majd az intézményrendszer kiépülését. A jövő pedig az, hogy a majdan önálló programokkal is rendelkező régiók megerősödhessenek, mind több kompetenciával rendelkezzenek, s éljenek a regionális demokrácia érvényre juttatásának lehetőségével.

Mind hazánk, mind az Európai Unió illetékesei és szakértői számtalanszor megfogalmazták már a kis- és középvállalkozások fontosságának szerepét a gazdaságban. Hatalmas súly ez a kisebb méretű társaságok vállán, azonban éppen ebben a szegmensben a legtörékenyebbek a cégek, és nekik van leginkább szükségük az összefogásra.

A jövőben az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium feladata lesz, hogy egységes, integrált szervezetbe fogja össze a területfejlesztési, területrendezési, településfejlesztési és az építésügyi feladatokat. Az új koncepció célja, hogy a fejlesztések minél hatékonyabban, komplex módon tudjanak megvalósulni. A területfejlesztési és építésügyi szakállamtitkárság élére dr. Szaló Pétert nevezték ki. Őt kérdeztük a jövőben megvalósuló fejlesztési irányokról.

Több mint egynegyedével csökkent öt év alatt a mezőgazdasági egyéni gazdaságok száma a KSH legfrissebb adatai szerint. Az évtizedekkel korábban elindult folyamatot nem sikerült megállítani. A falusi lakosság átlagéletkora egyre magasabb, a fiatal korosztály máshol keresi boldogulását, az ott maradók megélhetési gondokkal küzdenek. A működő háztáji gazdaságok több mint fele saját ellátásra termel. A sorvadás megakadályozásának egyik lehetséges kiútjaként már a kilencvenes évek elején - a mezőgazdasági nagyüzemek szétesésével és az egyéni parasztgazdaságok kialakulásával egy időben - megfogalmazódott a falusi turizmus rendszere kialakításának és fejlesztésének igénye.

Sajátos helyzetbe került a magyar kormány idén tavasszal, amikor megbízottait Brüsszelben a Nemzeti Fejlesztési Terv tartalmi és formai követelményeiről tájékoztatták. Ekkor derült ki ugyanis, hogy az Európai Unió irányadó köreiben eltolódás történt azok javára, akik a társadalomirányítás központosítottabb formáját támogatják. S bár az Orbán-kormányzat alapvetően a központosítás szellemében hozta meg törvényeit és alakította ki területpolitikai gyakorlatát az elmúlt két évben, az illetékes fórumokon – mind Brüsszelben, mind itthon – sajnálkozásának adott hangot, mondván: hazánk hosszú évek óta rendkívül jelentős lépéseket tett az Európai Unió decentralizációs területpolitikájával kapcsolatos alapelvek megvalósítása terén. Ehhez képest az ország régiókra osztásának módja – erről még az előző kormány utolsó hónapjaiban született országgyűlési határozat a várható EU-támogatások reményében – másodlagos kérdésnek tűnik, bár itt is több tízmilliárd forint a tét.

Az uniós tagállamok adózási rendszerei különböznek egymástól, eltérő az adózási fegyelem is, és más módon, más eszközökkel hajtják be az adókat. Az adórendszerek különbözősége feltehetően még hosszabb ideig fennmarad — noha a tagállamok közötti jogharmonizációs folyamat zajlik –, mégis elképzelhető, hogy a csatlakozás után, ha nem készülünk fel rá, meglepetésekben lehet részünk. Idén nyáron, a csatlakozási tárgyalásokon Magyarországnak többek között sikerült túllépnie az adózásról szóló egyeztetéseken.

Január elsején 12 országban megszűnt a nemzeti fizetőeszköz, helyükbe az euró lépett. Az átállás viszont – minden felkészülés ellenére – nem veszélytelen. Fenyeget a pénzhamisítás, gondokat okoz az informatikai rendszerek átállítása és az árképzés.

Még ma sem érzik igazán sürgetőnek a felkészülést az európai uniós csatlakozásra a kis- és középvállalkozások. Pedig az, hogy hányan lesznek képesek megfelelni a kihívásoknak, csakis ettől függ. Az már más kérdés, hogy kaptak-e megfelelő segítséget.

Eddig sem volt könnyű eldönteni, hogy vajon mennyi pénz jár majd Magyarországnak a csatlakozás után, most azonban már szinte lehetetlen megmondani. Mint ahogyan azt sem tudjuk, hogy a megítélt összegek milyen ellenszolgáltatás ellenében hívhatók le. Mára azonban, oly sok más gazdasági kérdéssel egyetemben, ez is a politikai csatározások egyik elemévé vált. Holott itt tényekről van szó, méghozzá mind a két oldalon.

Azzal az április elsejével hatályos törvénnyel – és a hozzá kapcsolódó kormányrendelettel –, amelyet a most lezárult négyéves törvényhozási ciklus utolsó napján fogadott el a magyar országgyűlés, az Európai Unió versenyjogának egy része – amely a hazánk és az unió és közötti kereskedelmi forgalomra vonatkozik – beépül a magyar jogrendbe, s a hazai vállalkozások megismerkedhetnek azzal a jogi környezettel, amelyben – reményeink szerint hamarosan – működni fognak.

A ma hatályos magyar büntetőtörvénykönyv szerint bűncselekményt csak természetes személy követhet el. Uniós csatlakozásunkat követően azonban hatályba lép majd az a 2001 végén elfogadott törvény, amely nálunk is bevezeti a jogi személy büntethetőségét, s ami – az unió ajánlása szerint – eszköz lehet a bűnszervezetek felszámolására. Megfelelő háttér nélkül azonban vétleneket is „büntethet”.

A jelenlegi jövedelemnek körülbelül a négyszerese biztosítana tisztességes megélhetést a mezőgazdaságból élőknek, amikor már megérné a megtakarításokat fejlesztésbe visszaforgatni. Ezt 2006-ra talán elérhetjük, véli Németh Imre, az új kormány agrárminisztere, aki szerint az uniós csatlakozási tárgyalások során egyik fél sincs könnyű helyzetben. Reményei szerint azonban ésszerű kompromisszumok révén sikerülhet egy, a magyar gazdálkodók számára is kedvező ajánlatot kialakítani.

A sevillai csúcs után – úgy tűnik – felgyorsulnak az események: az unió még az ősszel, rendkívüli EU-csúcson bejelenti, hogy mely tagjelöltekkel szándékozik befejezni a csatlakozási tárgyalásokat a decemberi, koppenhágai találkozóig. Így talán reális, hogy már 2004 tavaszán bekövetkezik az első tíz tagjelölt, köztük Magyarország csatlakozása.

Az egyaránt vágyott és félt EU-csatlakozás közelgő határideje, úgy tűnik, mozgósító erővel hat a hazai vállalkozások bizonyos köreiben. A csatlakozási tárgyalások során Magyarország egyik „gyenge pontjának” számító környezetvédelem területén rendkívül sok a teendő.

Nemzeti fejlesztési terv? Sokakat nem érdekel. Ezer-ezerötszázmilliárd forint? Nos, ez utóbbiról már lehet beszélni! De az előbbi nélkül nincs mit. Ahhoz ugyanis, hogy Magyarország az Európai Unióhoz csatlakozva, 2004 és 2006 között megkapja ezt a fejlesztési hozzájárulást a strukturális alapokból, még ez év végéig el kell juttatnia Brüsszelbe nemzeti fejlesztési tervét.

Mitől sikertörténet az elemzők szemében az euró, és miért érzik úgy az érintettek, állampolgárok, vállalkozók, hogy az életük nehezebb lett? A bevezetés valóban sikeres volt. Ám az azóta felszínre került várt és váratlan hatások bizony próbára teszik az unió gazdaságát és lakosait egyaránt.

Ezerkétszáz–ezerötszáz milliárd forint. Ekkora összeg áll a Magyar Köztársaság rendelkezésére az Európai Unióba való belépését követő másfél évben. Ki kapja, hogyan kapja, mire kapja? Milyen elvek alapján, milyen intézményrendszer keretein belül zajlik majd ennek az összegnek a lebontása, amelynek nagyjából a fele uniós forrásból, a másik fele hazai társfinanszírozásból származik? Felkészült-e a hazai területfejlesztési- és közigazgatási rendszer a feladat lebonyolítására?

Egyéves az euró bankjegy és érme. Némely országban elégedettek az új pénzzel, másokban nem. Az európolgárok nem felejtik régi valutájukat, egyharmaduk még mindig abban számol vásárláskor. S rövidesen újabb lecke következik: ez év nyarán megszűnik a kettős – a régi és az új valutát is feltüntető – árjegyzés.

Az unióhoz csatlakozó országoknak sokáig azzal kellett szembenézniük, hogy egy mozgásban lévő, állandóan átalakuló, fejlődő Európához kell felzárkózniuk. „A vonat halad, és nekünk arra kell felszállnunk” – hangsúlyozták sokszor a szakértők. Most viszont az e-Európa-kezdeményezés révén egy száguldó ciklont kell megcélozniuk, és a lemaradók bizony nagyobbat esnek, mint ahogyan azt korábban valaha is elképzelték.

Szabad-e sürgetni – miután jövő májusban belépünk az Európai Unióba – Magyarország csatlakozását a Gazdasági Monetáris Unióba, vagy nem? A hivatalos kormányzati és a Magyar Nemzeti Bank által is képviselt álláspont szerint mindent megteszünk annak érdekében, hogy az érvényes szabályok szerint mielőbb – tehát legkorábban 2007-ben – elfelejtsük a forintot, de ehhez persze teljesítenünk kell az úgynevezett maastrichti konvergenciakritériumokat, amit viszont nem könnyű megtenni.

László Csaba a közelmúltban többször kifejtette a nyilvánosság előtt, hogy a kormány az eurózónához való mielőbbi csatlakozást tartja szükségesnek, és ennek érdekében mindent meg is tesz. A Piac és Profitnak adott nyilatkozata ennek tükrében kicsit meglepő, hiszen a pénzügyminiszter ezúttal a két lehetséges út közül egyértelműen a kiegyensúlyozott csatlakozás mellett teszi le a voksát.

Oblath Gábor, a Kopint-Datorg tudományos tanácsadója szerint minél előbb csatlakoznunk kell az eurózónához, mert ezzel akadályozható meg, hogy a forint újabb spekulációs támadásoknak legyen kitéve. A maastrichti feltételeket persze teljesíteni kell.

Inotai András, az MTA Világgazdasági Kutató Intézetének igazgatója szerint, ha elkapkodjuk az eurózónához való csatlakozást, akkor fennáll a veszélye annak, hogy lefékeződik az ország gazdasági növekedése, nő a munkanélküliség, és számos vállalat értékesítési problémákkal kerül szembe.

Az európai uniós csatlakozással Magyarország az akkor már huszonöt országot tömörítő vámunió tagja is lesz. Az egységes belső piac tagországai vámmentesen bonyolíthatják le egymás közti forgalmukat, a kívülállók számára pedig általános szabályként nem lesznek kedvezmények.