Az európai gazdaság még nem tudta kiheverni az amerikai recesszióból következő lassulást. A gazdasági növekedés megrekedt, az infláció hónapok óta felülről közelíti a 2 százalékos határt, a munkanélküliség nő. A kedvezőtlen folyamatokat erősíti az egységes valuta bevezetése is. A brüsszeli bizottságra egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy lazítson a stabilitási paktum előírásain. Franciaországban, Olaszországban, Németországban a költségvetési hiány a GDP 3-4 százalékához közelít, Portugália pedig már túl is lépte a 4 százalékos küszöbértéket. Mindezt bizony a fogyasztó és a vállalkozó egyaránt megsínyli.

A sikertörténet

Az euró bevezetése a 12 országba olyan zökkenőmentesen zajlott le, ahogyan azt előzőleg álmodni sem merték volna – írta a KPMG júniusi hírlevele. Nem voltak árháborúk, fegyveres rablások, és a hamis bankjegyektől való félelmek is alaptalannak bizonyultak. Az emberek viszonylag gyorsan hozzászoktak az új fizetőeszköz használatához, a címlapokra sem kerültek becsapott vásárlókról vagy csaló kereskedőkről szóló botránytörténetek. Pedro Solbes, az Európai Gazdasági és Monetáris Ügyek biztosa lelkesen jelentette ki:
– Az elmúlt három évben folytatott aprólékos előkészítő munka meghozta gyümölcsét. Az euró bevezetése sikertörténet mindenkinek: a hatóságoknak, a bankoknak, a kereskedőknek és Eurolandia minden lakosának.
A bevezetés valóban sikeres volt. Ám az azóta felszínre került, várt és váratlan hatások bizony próbára teszik az unió gazdaságát és lakosait egyaránt.
Az Európai Központi Bank (ECB) 2002 márciusában még magabiztosan állította, hogy az eurózóna gazdasági kilátásai fantasztikusak, az amerikai gazdaság lassulása pedig nem valószínű, hogy begyűrűzik a „falakon belülre”.

Gyülekező fellegek

Május elején már limitált hatásról beszélt a központi bank, a rákövetkező hetekben napvilágot látott statisztikák pedig megerősítették ezt a véleményt.
– Az euróátállás következtében az árak jobban nőnek, mint arra számítottunk, ám a nyomás minden bizonnyal enyhülni fog – mondta Wim Duisenberg. Az ECB elnökének május végi optimista nyilatkozatát ez ideig nem követte kamatkorrekció, jóllehet a bank első embere kilátásba helyezte, hogy az infláció újbóli leszorításához esetleg szükség lesz valamilyen központi intézkedésre. Duisenberg szerint leginkább a fizetések inflációt meghaladó emelkedése adhat okot aggodalomra, hiszen a munkaerő drágulása már hosszan tartó hatással lehet az árakra.
Augusztusban – az Európai Bizottság (EB) várakozásaival egyezően, az elemzőkét azonban meghaladva – az árak már átlagosan 2,1 százalékkal voltak magasabbak az euróövezetben, mint a tavalyi hasonló időszakban. Az EB szóvivője igyekezett megnyugtatni a világot: figyelnek, nehogy a kiskereskedelmi árak túlzottan emelkedjenek, és az inflációt is kézben tartják az eurózónában, sőt az egész EU-ban.
Az egyes országokat vizsgálva azonban a kép mintha mást mutatna.

A kulcsszereplő: Németország

A zóna kulcsszereplője Németország, és éppen innen érkeznek a legriasztóbb adatok: az első negyedéves növekedés mindössze 0,4 százalékos, jelentősen visszaesett a beruházási szint, az export és a belső kereslet emelkedése pedig – ahogyan egy elemző fogalmazott – vérszegény volt. Emellett a hivatalos statisztikák szerint 2002 eleje óta a zöldségárak18,3 százalékkal nőttek, a tejtermékek 8, a kenyér 4, az éttermek pedig 3,9 százalékkal lettek drágábbak. A háztartásienergia-árak több mint 15 százalékkal emelkedtek, a tüzelőanyag pedig 17 százalékkal kerül többe.

Hans Eichel német pénzügyminiszter – az ECB-hez hasonlóan – először májusban mondta ki, hogy az euró megjelenése valóban jelentős áremelkedéssel járt.
– A márka lecserélése következtében a kormány nem számított ilyen mértékű áremelkedésre – mondta önkritikusan a Spiegel magazinnak, ám hozzátette: – Valószínűleg hiba volt azt gondolnunk, hogy a kiskereskedők fegyelmezettebbek lesznek. Olaszországban és Hollandiában például kimondottan tiltották az áremelést a fogyasztók védelmében.

Ez a gondolat összecseng az eurót ellenzők egyik leglényegesebb érvével, miszerint az új valuta a fogyasztók számára kifejezetten előnytelen. Az üzletek tulajdonosai ugyanis az átváltáskor automatikusan árat emelnek anélkül, hogy azt a vásárlók – miután még nem ismerik az új fizetőeszközt – észrevennék.
A német kereskedők viszont azt mondják: az áremelkedésért nem őket, hanem a kormány adóemelését kell okolni. Az euró bevezetésekor, idén januárban ugyanis az Eichel vezette pénzügyminisztérium megnövelte a környezetvédelmi, a biztosítási és a dohánytermékek adóját.
A német vállalatvezetők augusztusban pesszimistábbak voltak, mint február óta bármikor; igaz, az eurózónán kívül eső Nagy-Britannia állampolgárainak bizalmi indexe is negatív rekordokat dönget.

Szakszervezeti nyomás

A Franciaországból érkező hírek szintén aggodalomra adhatnak okot: 2002 első negyedében a gazdasági növekedés mindössze 0,5 százalék volt. Ráadásul Európa harmadik legerősebb gazdasága júliusban már 2,43 millió munkanélkülit tartott számon, 18 ezerrel többet, mint az előző hónapban. A két év óta mért legnagyobb arányú állástalanság oka, hogy a vállalatok kénytelenek lépéseket tenni a termelékenység fokozása érdekében – hangsúlyozta az Alcatel szóvivője. A cégnél 10 ezer munkahely szűnik meg, a dolgozók közel harmada kerül utcára. A magas munkanélküliség egyébként az egész eurózónára jellemző; márciusban átlag 8,5 százalék volt.
Duisenberg félelme a fizetések emelésével kapcsolatban nem alaptalan: Németországban és Olaszországban a szakszervezetek komoly nyomást gyakorolnak a kormányokra, és egyre magasabb béreket próbálnak kiharcolni az emelkedő árak ellensúlyozásaként. Csakhogy ez – hosszú távon – komoly dráguláshoz vezet. A munkáltatók viszont a kialkudott fizetésemelésekre a bérlista rövidítésével válaszolnak, mert a belső kereslet továbbra is gyenge.
– Az euró bevezetése jelentősen megnövelte a megélhetési költségeket, és ez természetszerűleg a lakossági kiadások visszafogását eredményezi – indokolja a jelenséget Domenico Barili, a Parmalat Finanziaria, Olaszország legnagyobb tejtermékgyártójának vezérigazgató-helyettese, aki szerint a teljes gyógyulás talán 2004-re képzelhető el. Itáliában számos kereskedelmi érdekvédelmi szervezet – miközben a hivatalos infláció évi 2 százalék körül van – 10 százalékos áremelkedést diagnosztizált az euró bevezetése óta. Az utcai árusoknál például a gyümölcs és a zöldség úgy 25 százalékkal lett drágább, a legkisebb boltok forgalma mégsem esett vissza – állítja a BBC római tudósítója.

A portugál kormány bejelentette, hogy a termelékenység javítása érdekében rugalmasabb munkavállalói törvényre van szükség. Szándékai szerint a jövőben a cégek – indokolt esetben – egyszerűbben elbocsáthatják dolgozóikat, vagy szükség esetén másik pozícióba helyezhetik őket. Az unió legalacsonyabb termelékenységi mutatóját produkáló országban 14 év után először általános sztrájkkal fenyegetőznek a munkások. A szakszervezetek felhívására már Spanyolországban és Olaszországban is voltak sztrájkok, és – fél évszázad után először – a német építőipari dolgozók is az utcára vonultak magasabb fizetést követelve.

Vásárlók válasza

Német és holland akciók után júliusban több mint 10 millió olasz részvételével zajlott le az első nagyszabású vásárlói sztrájk, majd szeptember elején a görögök mintegy 70 százaléka részt vett abban a sikeres vásárlói bojkottban, amely több mint 80 százalékos forgalomkiesést okozott. A mérges görögök úgy döntöttek: egy napig nem vásárolnak az üzletekben, és a szolgáltatásokat sem veszik igénybe. Haralambous Kouris, a Fogyasztóvédelmi Hivatal elnöke a Guardian kérdésére válaszolva azt nyilatkozta:

– A megmozdulás sikeres volt, igaz, ez még csak az első lépés. Az embereknek elegük van abból, hogy kizsebeljék őket.

A hírek szerint egyes termékek akár 200 százalékkal is többe kerülnek ma, mint 2002. január 1. előtt. A népszerű turistaparadicsomokban, különösen a szigeteken, az éttermek, közértek, benzinkutak főleg az elmúlt nyolc hónapban drágultak. Athéni fogyasztói érdekvédelmi csoportok azt mondják, idén az árak átlag 10 százalékkal nőttek. Egy felmérés szerint a görögök 70 százaléka a kiskereskedők profitéhségét okolja a valutacsere óta felszökött árakért.
Nikos Christodoulakis görög pénzügyminiszter nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a piacnak meg kell hallania az esemény mögött rejlő üzenetet: a mesterségesen gerjesztett inflációnak és a vásárlók becsapásának az lehet a következménye, hogy az állampolgárok elutasítják az egységes valutát. Persze a görög kormány nem kizárólag a lakosság pénztárcáját félti, amikor a tüntetők mellé áll: az országban jelenleg 3,3 százalék az infláció; a legmagasabb az eurózónában.

Nyár végére az olasz fogyasztók bizalmi indexe is elérte a három év óta mért legalacsonyabb szintet. Szeptember végén megismételték vásárlói bojkottjukat, elsősorban a közlekedés, a víz-, a gáz- és az elektromos szolgáltatások, valamint a gyógyszerek elviselhetetlenül megemelkedett ára miatt.

Az összehasonlíthatóság ára

Eurolandia árai 2002. január 1. óta összehasonlíthatók. És bizony hamar kiderült, hogy a gáz és az elektromos áram ára a napfényes Itáliában az egyik legmagasabb, egy doboz Coca-Cola Írországban kétszer annyiba kerül, mint Spanyolországban, Finnország pedig az autók árában vezet: egy Renault Megane például 74,3 százalékkal kerül többe ott, mint Luxemburgban. A háromszázmillió európolgár pedig csak kapkodja a fejét, a kereskedők viszont egyáltalán nem kapkodnak az árak egységesítésével. Holott az egységes valuta bevezetésének éppen a közös európai piac átláthatóbbá tétele volt az egyik nem titkolt célja.

Csakhogy a piacgazdaság árképzését a piac határozza meg, azt a törvényhozók nehezen tudják sürgetni. Vajon az euróval vagy az üzletek tulajdonosaival van baj, esetleg a jelenségért az amerikai recesszió, és annak hatására az unió gazdaságának lassulása okolható? Vagy az is lehet, hogy a tényezők együtt, egymást erősítve vezettek a mostani problémákhoz.
Nehéz időket élünk, sóhajtanak a vállalatvezetők, s legtöbbjük csak arra vigyáz, hogy jelentősebb cash flow-probléma nélkül átvészelje – ahogyan a Bloomberg oldalain egy francia topmenedzser fogalmazott – a gazdasági krízishelyzetet. A fellendülés pedig továbbra is csak jövőkép. Bár előbb-utóbb biztos, hogy látszani fognak a monetáris unió előnyei.