Semmi sem szól amellett, hogy a magyar gazdaság fejlettségétől függetlenül, mesterségesen gyorsan kellene az euróövezethez csatlakozni – mondta Békesi László alapunknak adott korábbi interjújában. László Csaba pénzügyminiszter viszont többször is kijelentette, hogy Magyarország gazdaságpolitikája jelenleg az eurócsatlakozás előkészítésére, a folyamat felgyorsítására irányul, s a kormány úgy ítéli meg, hogy a csatlakozásra jóval előbb sor kerül majd, mint korábban tervezték. A Piac és Profit megkérdezte a pénzügyminisztert, tartja-e ezt a véleményét.

– Nincs ellentmondás Békesi László és köztem – válaszolta László Csaba. – Én is úgy látom, hogy az eurózónához való csatlakozásnak korábban két lehetséges útja volt, ma ezek közül már csak a Békesi László által is szorgalmazott kiegyensúlyozott csatlakozás jöhet szóba. A másik lehetőség leginkább 2000-ben volt népszerű a politikai vezetők körében. Ez az infláció erőltetett leszorításával, vagyis a maasrtichti kritériumok gyors teljesítésével számolt, és egy 2005-ös csatlakozás lehetőségét sejtette. Az infláció mesterséges leszorítása nem végrehajthatatlan, de a gazdaság szempontjából nem egészséges lépés. Akkoriban a pénzromlás mértékének csökkentésére szóba jövő eszközök között említették a forint gyors felértékelődését, a költségvetési deficit drasztikus csökkentését, az áfa kulcsának csökkentését és a hatósági árak befagyasztását. Ezen eszközök együttes alkalmazása kétségtelenül együtt járt volna az infláció gyors csökkenésével, de társadalmi költsége magas lett volna, hiszen a gazdasági növekedés visszaesésével, a beruházások elhalasztásával járt volna, és később egy nagyobb fogyasztási hullámhoz, végső soron pedig ismét növekvő inflációhoz vezetett volna. Voltak korábban csatlakozó országok, amelyek ezt az utat járták. Az EU által a kritériumok teljesítése szempontjából vizsgált egy évre leszorították a kiadásokat és az inflációt, de a dolog vége mindig az lett, hogy a gazdaság megtorpant, és az infláció ismét magasabb szintre kúszott föl. Ezeknek az eszközöknek egy részét a korábbi kabinet be is vetette, aminek következtében Magyarországon kétségkívül impozáns inflációcsökkenés következett be, de mindez a költségvetési kiadások drámai növekedése közepette történt. Éppen ezért a hiány lefaragását most egy nagyon magas szintről kellett újra elkezdeni, ezt pedig nem lehetett a fokozatosság elvének figyelembevétele nélkül végrehajtani. Az új kormány a hivatalba lépése óta azon dolgozik, hogy az eurózónához való csatlakozást a lehető legrövidebb időn belül, de nagyobb gazdasági kilengések nélkül, egy kiegyensúlyozott növekedési és inflációs pálya mentén valósítsa meg. Ma úgy látjuk, hogy Magyarország legkorábban 2007-ben csatlakozhat az eurózónához, de a végső döntést a céldátumról az év második felében kell meghozni.

„Amikor a gazdaság teljesítőképessége megengedi”

Az euróra való áttérés összefügg a monetáris politika szigorával – szögezte le lapunknak nyilatkozva Békesi László egyetemi tanár, volt pénzügyminiszter. – Ma egyetlen olyan szakmai érv van, amely a jegybank által a múlt év végén és az év elején képviselt mesterségesen erőltetett antiinflációs célt alá tudja támasztani, mégpedig az, hogy minél gyorsabban csatlakozzunk az euróövezethez. Annak ugyanis az a feltétele, hogy két éven keresztül tartósan teljesítsük az úgynevezett konvergenciakritériumokat, az inflációra, az államadósságra, illetve az államháztartás hiányára vonatkozóan. Ebben az esetben valóban rövid idő alatt kell 3 százalék alá vinni az inflációs rátát. Csakhogy semmi sem szól amellett, hogy a magyar gazdaság fejlettségétől függetlenül, mesterségesen gyorsan kellene az euróövezethez csatlakozni. Ennek ugyanis olyan nagy a növekedési és a társadalmi ára, ami súlyos munkanélküliséggel, szociális feszültségekkel járna együtt, és a versenyképesség további romlását fokozná.

Én azt gondolom, hogy akkor járna el bölcsen a kormány, ha nem azt hangsúlyozná, hogy az EU-csatlakozás után minél gyorsabban akarunk csatlakozni a monetáris unióhoz is – szögezte le Békesi –, hanem ha azt mondaná, hogy a csatlakozás után, amikor a gazdaság teljesítőképessége megengedi, és a feltételek természetes módon megértek, akkor fogunk majd csatlakozni az EMU-hoz. Hagyni kell, hogy a gazdaság feltételei beérjenek, ugyanúgy, mint amikor áttértünk a forint teljes konvertibilitására.

A szakember hozzátette: ezen a korábbi álláspontján az utóbbi hónapok fejleményei, a jegybank és a kormány között kibontakozó együttműködés semmit nem változtatott, sőt a fontosabb gazdasági mutatóink romlása és a gazdasági növekedés lassulása még inkább megerősítette, hogy előbb a gazdaság versenyképességét kell növelni.

(Békesi Lászlóval készült interjúnkat lásd a Piac és Profit 2003. januári számában.)