– Január végén, amikor az exportőrök kezdeményezésére igen éles vita alakult ki a jegybank árfolyam-politikájáról, ön lemondott a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsában a tagságáról. Nem bánta meg, hiszen viszonylag hamar rendeződött a konfliktus?

– Nem bántam meg, mert jeleznem kellett a Monetáris Tanácson belüli véleménykülönbséget, és erre nem volt másfajta lehetőség. Igaz, azóta sokkal együttműködőbb a Nemzeti Bank és a kormány, amit örvendetesnek tartok. De februárig a Nemzeti Bank minden gesztusával azt mondta, hogy nincs fontosabb, mint 2003 végére a maximum 4,5 százalékos inflációs ütem elérése. Ehhez olyan mértékű monetáris szigorítás tartozott volna, ami különböző okokból nem lett volna lehetséges. Most már 2004 végére igyekeznek elérni a 3,5 százalékot, amit reálisnak tartok.

– Az ön vezetésével készült a Kopint-Datorgban egy tanulmány, amiben amellett sorol fel érveket, hogy miért fontos mielőbb csatlakozni az EMU-hoz. Miért?

– Nem elsősorban az szól mellette, hogy gyorsan bekövetkező előnyök származnak belőle, hanem az, hogy nagyon súlyos veszélyektől kímélhetjük meg magunkat. A fő veszély ugyanis az, hogy a forint megint spekulatív támadásnak lehet az áldozata. És ha megint támadják, nem a felértékelődésével, hanem a leértékelődésével fognak spekulálni, ami rosszabb. Továbbá, igazából nem lehet bebizonyítani, hogy Magyarországnak tartós előnyei lennének abból, ha a forint megtartása mellett továbbra is megmarad a lehetőség az önálló monetáris politikára. Nem monetáris politikai keménykedésen kell alapulnia az infláció féken tartásának, hanem valamilyen kollektív megállapodáson, jövedelempolitikán.

– A csatlakozás időpontja nem befolyásolja az előnyöket?

– Nem. Az egyik haszon ugyanis a tranzakciós költségek csökkenése, a másik az árfolyamkockázat mérséklése, a harmadik a kamatok alacsony szintje. Ezek nem függnek az időtől. Ezért hangsúlyoztam, hogy a legnagyobb előny bizonyos kockázatok – például a gazdaság támadhatóságának – megszűnése, és minél inkább tart ettől valaki, annál inkább javasolja a gyors csatlakozást.

– Mit jelent a gyorsaság, legkorábban mikor lehetünk EMU-tagok?

– A legkorábbi technikai időpont 2007 lenne, hiszen ha 2004-ben felvesznek minket az Európai Unióba, akkor van két évünk, ami alatt a feltételeket teljesíteni kell. Ez nem lesz könnyű, hiszen 2005, ami az előcsatlakozási dokumentumban szerepel, igen közel van. 2006 pedig választási év, ami nem igazán szolgálja a nemzeti konszenzussal meghozandó döntéseket. Tehát ha ekkorra sem megy, újabb két évet kell várni, vagyis a gyors csatlakozás időpontja 2009. Két pillére van annak, hogy ez megvalósuljon. Az egyik a megegyezés a fiskális politikával kapcsolatban, a másik a megállapodás az inflációról.

– Komolyan hisz benne, hogy a mai belpolitikai helyzetben van esély társadalmi megegyezésre bármiben is?

– Amiben valóban meg kell egyezni, az elsősorban a nominálbérek emelésének a mértéke. A reálbér növekedéséről ugyanis nem kell lemondani, hiszen az az infláció leszorításával biztosítható. Tudom, hogy nem könnyű a munkavállalói érdekképviseletekkel elfogadtatni, hogy a bérek alakulását a gazdaság teljesítőképességével kell összehangolni, de a kormány oldaláról komoly kísérlet sem volt még eddig arra, hogy erről meggyőzze őket.

– Milyen tanulságok szűrhetők le az euróországok eddigi tapasztalataiból?

– A legfontosabb, hogy olyan átváltási árfolyamon kell belépnünk, ami se túl magas, se túl alacsony, de ha választani kell, akkor inkább legyen alacsony. Ugyanis, ha már bent vagyunk, akkor nem foglalkoznak az inflációnkkal, csak a költségvetés egyenlegével. Tehát, ha gyenge árfolyamon lépünk be, akkor a nominális konvergencia, vagyis az uniós átlaghoz való felzárkózás kicsit gyorsabb lesz. Ha viszont túl erősen lépünk be, akkor a magyar termékek versenyképessége rosszabb lesz az egységes piacon. Erre példa a volt NDK és Portugália, az elhúzódó problémáikkal. Pozitív példa a görögöké, akiknek sikerült reálgazdasági károk nélkül tizenkét éven keresztül figyelni és szinten tartani a fogyasztói árindexet úgy, hogy a görög drahmát leértékelték az uniós értékelés előtt. Egyébként az EU-ban sem gondolják, hogy az ennyire alacsony inflációs szintet örökké lehet tartani, de nekünk mindenesetre teljesíteni kell a feltételeket.