CÉGSTRUKTÚRA
Egymillió vállalkozás országa
Száz magyar cégből gyakorlatilag négy tönkremegy. A cégvilágban a válság óta megduplázódott a bedőlések gyakorisága: a hazai tőkeszegény cégeknek nem voltak tartalékaik - sem pénzügyileg, sem a vállalatvezetés és tudás terén -, hogy túléljenek. De a háttérben meghúzódó strukturális okokról sem szabad elfeledkezni. Hosszú távon ugyanis csak akkor remélhetünk megoldást, ha ezekre is sikerül választ találni.
Az Európai Unió a gazdasági fellendülés esélyét látja abban, ha Európa-szerte minél többen kezdenek vállalkozni. Az alig 10 milliós lakosú Magyarországon azonban ma egymillió vállalkozást tartanak nyilván, amiből körülbelül 600 ezer társas és 400 ezer egyéni. Összehasonlításképpen: Ausztriában összesen nem éri el az 500 ezret a vállalkozások száma, ellenben jóval tőkeerősebbek, mint a magyar cégek.
A hazai társaságok 60 százalékának az éves árbevétele nincs 10 millió forint, 112 ezer cégnek van 20 milliós árbevétele, 100 millió felett pedig csak 40 ezer „keres". Egymilliárd forintos éves árbevételt viszont a cégek alig több mint egy százaléka, 6500 vállalkozás ér el. Az alkalmazotti létszám is árulkodó: 10 főnél több bejelentett munkatárssal csupán a vállalkozások 30 százaléka rendelkezik.
- A piramis alja Magyarországon nagyon széles, míg az Európai Unió országaiban a vállalkozások legnépesebb körét jelentő középvállalati réteg hiányzik. Máshol innen kerülnek ki a stabilan gazdálkodó, exportképes, növekedési potenciával bíró cégek. A legnagyobb tömeget képviselő vállalkozások éves árbevétele egy tulajdonost és legfeljebb egy-két alkalmazottat tart el. Ezek után felmerül a kérdés: vajon hány olyan vállalkozás működik Magyarországon, amely azért jött létre, mert innovatív és üzletileg életképes szolgáltatást vagy terméket kínál? Legfeljebb százezerre tehető az igazi cégek száma - véli Keleti József, a Bisnode csoport országigazgatója.
A hazai cégstruktúra tehát ma is szétaprózott, és üzleti megfontolások helyett sok esetben a kényszer vagy más megfontolás szüli a vállalkozásokat. A hazai cégek jelentős hányada az ötödik évet sem éri meg, miközben újabb és újabb vállalkozások születnek.
- Ausztriában az építőiparban összesen hatezer vállalkozás működik, Magyarországon pedig ötvennyolcezer. Ebben az ágazatban a hazai cégek hozzávetőleg négyszáz milliárd forint körbetartozást halmoztak fel - mutat rá Ézsiás Tünde, az Opten céginformációs vezetője, aki szerint másik hazai sajátosság, hogy a cégtulajdonosként megjelenő magánszemélyek többsége számos vállalkozáshoz köthető. - Idén az első három hónapban az építőiparban közel kétezer új vállalkozást alapítottak, de az újonnan bejegyzett cégtulajdonosok hetven százalékának már korábban is voltak vállalkozásai az ágazatban - teszi hozzá a szakember.
Egy hazai konferencián hangzott el: „Az igazi »vállalkozó típus« az, akinek voltak cégei, amelyek esetleg csődbe jutottak, most is vannak cégei, amelyek lehet, hogy tartoznak, és már bejegyeztette az újabb vállalkozását, amely most kezd működni." Ez a mentalitás viszont egyenesen vezet ahhoz a tragikusan magas arányú körbetartozáshoz, amely a hazai vállalati szektor életét nehezíti.
CÉGINFORMÁCIÓ
Kockázatkezelés minden fronton
A mai gazdasági környezetben egyértelműen szükség van kockázatkezelésre: az új partnerek előzetes minősítésére, a régiek folyamatos monitorozására és szakszerű követelésmenedzsmentre. Ezek együttesen védhetnek meg egy vállalkozást attól, hogy mások miatt csődhelyzetbe kerüljön.
A jól működő vállalatok életét is megkeseríti a folyamatos fizetőképesség fenntartása, ami mindennapos küzdelemmé vált. Mivel a működésből származó pénzáramlás nem fedezi az esedékes kiadásokat, mára egyes ágazatokban cégek ezreinek létét teszik lehetetlenné a körbetartozások. Míg egy éve átlagosan naponta 62 cég ellen indult végelszámolás, addig 2012 első három hónapjában napi 102 ilyen bejegyzés történik, ami majdnem 100 százalékos emelkedést jelent - írja sajtóközleményében a Bisnode csoporthoz tartozó Dun & Bradstreet.
Abban a legtöbb céginformációs szakember egyetért, hogy modern kockázatkezelési megoldásokkal szinte teljesen kiküszöbölhető a továbbgyűrűző nemfizetésből adódó üzleti rizikó. Ezeket egyre több szolgáltató kínálja, akár a kkv-k igényeire szabott csomagokban is.
- Még mindig sok vállalkozás nem néz szembe azzal, hogy egy üzlet akkor zárul le, amikor a számla ki van fizetve. A szubjektív információ fontos, de érdemes egy pillantást vetni a cég adataira és a tulajdonosokra is - mondja Keleti József, a Bisnode csoport országigazgatója, aki szerint ma a „hiszek, de azért ellenőrzök" mentalitás a hosszú távon kifizetődő.
Számos céges adat nyilvános, és ingyenesen elérhető akár az interneten is, ám ez még önmagában nem elegendő. Ahhoz, hogy a potenciális nemfizetőt időben és nagy valószínűséggel ki lehessen szűrni, azt is tudni kell, hogy milyen összefüggéseket érdemes vizsgálni.
Önmagában nézve könnyen lehet, hogy egy alig egy éve alakult cég makulátlan: nincs lejárt tartozása sem a szállítókkal, sem az adóhatósággal szemben. Ám, ha valaki megvizsgálja a tulajdonosok és cégvezetők előéletét - ilyen mátrixszerű szolgáltatás három céginformációs szolgáltató portfóliójában is elérhető -, lehet, hogy kiderül: az illetők több, korábban bedőlt cégben is tulajdonosként vagy tisztségviselőként szerepeltek. Ez pedig már olyan információ, amelyre oda kell figyelni.
Fontos támpontot jelent a pénzügyi adatok elemzése is: a mérlegek, beszámolók sokat elárulnak a vállalat gazdálkodásáról. Ha egy cég árbevétele alig 10 millió forint, nem feltétlenül biztonságos 15 millió forintra szerződni vele. Triviálisnak tűnik, mégis sok szerződést megkötnek anélkül, hogy ezt ellenőriznék.
A cégdemográfia is sok mindenről árulkodik. Az a vállalkozás, amely gyakran vált telephelyet, székhelyet, jellemzőek rá a gyakori tulajdonosváltások, ügyvezetőcserék vagy bankszámla-módosítások, könnyen lehet, hogy ha fizetési nehézsége támad, inkább eltűnik, semmint megpróbálná teljesíteni a vele szemben fennálló követeléseket.
Ma már van olyan céginformációs szolgáltató, amelynek az adatbázisa milliós nagyságrendű fizetési tapasztalaton alapul, így egyre biztosabb képet ad. A nem stabilan gazdálkodók vagy a potenciális tartozók nagy valószínűséggel fennakadnak a hálón.
A szakemberek azt mondják: nő a tudatos cégek száma, és egyre újabb kör vesz igénybe vevőt minősítő szolgáltatásokat. A minősítéssel önmagában azonban nem lehet minden kockázatot lefedni. Az új partnerek ellenőrzésén túl a „bevált" vevők monitorozására is szükség van. A statisztikák szerint ugyanis a kifizetetlen számlák nagy része évek óta jól működő üzleti kapcsolatokból ered.
A meglévő partnerek monitorozására alkalmas például a negatív információk folyamatos figyelése. A szolgáltatók általában azt vállalják, hogy ezekről rendszeresen értesítik az előfizetőt, így heti szinten lehet követni, hogy mi történik a meglévő ügyfelekkel. Az információk birtokában pedig a cég eldöntheti, hogy a jövőben is megköti-e a szerződést, vagy milyen határidőre állít ki számlát. Sokszor már az is elég, ha valaki rákérdez a gyanús körülményre, vagy rövidebb fizetési határidőt köt ki. A szolgáltatók átlagosan több mint száz negatív információt figyelnek folyamatosan, kezdve az adóhatósági eljárásoktól a cégbírósági ügyekig, vagy más jogi procedúrákig, valamint a más partnerekkel való üzleti kapcsolat alakulásáig. Fontos negatív információ például, ha egy cég NAV-végrehajtás alá kerül, mivel a statisztikák szerint ezek egynegyede egy éven belül megszűnik. Egyes adatbázisokban személyekre is rá lehet keresni. Ezek a rendszerek komoly segítséget jelentenek a mikro- és kisvállalkozásoknak, hogy elkerüljék azokat a cégeket, amelyekkel nem érdemes szóba állniuk.
A céges „öngondoskodással", ahogyan Ézsiás Tünde, az Opten céginformációs vezetője fogalmaz, nem csak a kifizetetlen számlák felhalmozását lehet elkerülni. Az információ birtoklása magabiztos, érdekérvényesítő tárgyaláshoz vezet, amelynek eredményeképpen javulhatnak egy cég piaci pozíciói. A vállalkozásoknak emellett azt is meg kell tanulniuk, hogy az árverseny nem minden. Keleti József szerint egy stabil, megbízható partner többet ér néhány forintnyi megtakarításnál, különösen, ha a spórolás eredménye több százezres veszteség.
Amúgy a szaporodó transzparens adatbázisok nevelő hatása sem elhanyagolható. Az ezeket létrehozó szolgáltatók úgy tapasztalják: a cégek, amint észreveszik, hogy negatív jelzést adtak róluk, fizetnek. Ezek szerint a mai magyar gazdaságban nem csupán képesség, hanem készség kérdése is a fizetés.
Emellett az, ha minél többen alkalmazzák a kockázatkímélő és -elkerülő eszközöket, nem csupán az adott cég biztonságát növeli, hanem egész ágazatokra is jótékony hatással lehet.
Túlélési stratégia
Az elmúlt évek alatt felgyűlt cégadatokból kiderül, hogy azok a vállalkozások, amelyek nem kutatnak fel új partnereket, csak a már bevált körben üzletelnek, sérülékenyebbek, mert létük a néhány meglévő partner működésétől függ. A válság kapcsán a túlélési stratégiák között gyakran említett professzionális piacépítés tehát a körbetartozás negatív hatásaitól is véd. A 2008-2009-es válságból azok a cégek jöttek ki győztesen, amelyek energiát fektettek abba, hogy átgondolt gazdálkodást alakítsanak ki piaci és költségvetési oldalról egyaránt.
Nemtörődöm magyarok?
A vevők hitelképességének ellenőrzését Magyarországon a vállalkozók 29, míg Európában átlagosan 38 százaléka kéri, hitelbiztosítást pedig 13, illetve 17 százalékuk köt. Az Atradius Collections nemzetközi felmérése szerint a vevők hitelezési monitoringját a cégek 28 százaléka használja Európában, Magyarországon viszont csak 14 százalékuk. Készpénzes értékesítéssel a magyar vállalkozások 25, míg az európaiak 33 százaléka védekezik a nemfizetési kockázatok ellen. Az egy adott vevőtől való függés csökkentése sem lényegi szempont a hazai cégek számára: ezzel a problémával mindössze 8 százalékuk foglalkozott, szemben a felmérésben részt vevő országok 20 százalékos átlagával. A behajthatatlan követelések ellen a magyar vállalkozások 9 százaléka tartalékolt, és ugyanilyen arányban folyamodtak a biztosítékokkal fedezett fizetésekhez is, ami messze elmarad az európai 18, illetve 23 százalékos átlagtól. A legnagyobb lemaradás az aktív hitelmenedzsment területén van: a hazai cégek mindössze 7 százaléka alkalmazza, miközben az európai átlag 35 százalék. Követeléskezelőhöz a magyar vállalkozók 16, míg az európaiak 20 százaléka fordul.
