Újszerű fogalmat vezetett be Kolber István: a területfejlesztés tíz évvel ezelőtt megalkotott jogi szabályozását ünneplő parlamenti rendezvényen regionális demokráciáról beszélt a tárca nélküli miniszter.

Új szemlélet a fejlesztéspolitikában

A március 17-én tartott jubileumi szakmai konferencia alkalmával a kormányzat területfejlesztésért felelős tagja az élet- és munkalehetőségeket alapvetően befolyásoló feltételrendszerről szólt, arról, hogy a rendszerváltás előttről örökölt viszonyokra vezethetők vissza a nagyon eltérő minőségű életet eredményező különbségek az infrastruktúrában, az oktatásban, az egészségügyben, a munka- és jövedelmi lehetőségekben. Kolber István kifejtette, hogy az 1990-es fordulatnak voltak nehezen feldolgozható velejárói is, hiszen a megszűnt teljes foglalkoztatottsággal az emberek elveszítették biztonságérzetüket, virágzó városok és térségek váltak válságövezetekké.

- A kilencvenes évek közepén már láthatóvá vált, hogy kitörésre van szükség, mégpedig új szemléletű fejlesztéspolitikára, amely az 1996. évi XXI. törvényben öltött testet - emlékeztetett. - A jogszabály elindította a területfejlesztés átfogó munkálatait is, hiszen a következő két évben megszületett a támogatáspolitika alapjait részletező szabályozás is.

A támogatások decentralizálásának szempontrendszerén túl az országos területfejlesztési koncepciót szintén meghatározták a parlamenti döntéshozók, a célok mellett a szükséges eszközrendszert is részletezték. A megyei önkormányzatok érdemi szerephez jutottak, mivel összekapcsolódott a területfejlesztés intézményrendszere az önkormányzatisággal.

Külön hangsúllyal szólt a miniszter arról, hogy a gyakorlat sűrű szálakkal és szorosan összekapcsolta a területfejlesztés és a vidékfejlesztés teendőit.

A továbblépés korlátja

A rendszerváltást követően kezdetét vette a közigazgatási reform, ugyanakkor a kétharmados törvények alkalmazása nem csupán a stabilitást jelenti, hanem a továbblépés korlátját is.

- Megtorpant a közigazgatási reform regionális szintre emelése - jelentette ki Kolber István -, de egyre inkább láthatóvá vált a tényleges decentralizáció, a partnerség erősödése, a hosszabb távú, előretekintő gondolkodás a területfejlesztésben. A partnerség jegyében a döntéshozó testületekben sikeres munkakapcsolatok alakultak ki a választott megyei, nagyvárosi vezetők, a kistérségeket képviselő polgármesterek, a gazdaság és a kormányzat képviselői között, a fejlesztéspolitikában pedig az érdekfeltárás és az érdekegyeztetés összhangja alakulhatott ki mind átfogóbban.

A decentralizálás jegyében a régiók és a megyék elkészítették területfejlesztési koncepcióikat, programjaikat, illetve a kistérségek is képessé váltak jövőjük tervezésére.

A miniszter mindennek pénzügyi vetületét is hangsúlyosan tárgyalta. Kifejtette, hogy a források elosztásában erősíteni lehetett a decentralizációt, 1996-tól napjainkig összesen 365 milliárd forint támogatást lehetett felhasználni, s ezáltal például 54 ezer új munkahely jöhetett létre. Jelentékeny infrastruktúra-fejlesztésre került sor, városok, községek központjainak megújulását sikerült elindítani, elzárt területek kaptak közvetlen kapcsolatot közúti hálózatokhoz, szennyvízhálózatok és kerékpárutak épültek, iskolák, óvodák, közösségi létesítmények felújítására jutott pénz. 2005-ben a költségvetésben önállóan jelentek meg a régiók, 2006-ban pedig a fejlesztési tanácsok már 70 milliárd forint felett rendelkezhetnek.

Régiók és a nemzeti fejlesztési terv

Ma már nem pusztán a területfejlesztés, hanem a területrendezés is evidencia, az országos területrendezési terv, a Balaton-törvény, a budapesti agglomeráció rendezésének szabályozása valóságos programokat kínál.

- Úttörő szereplői voltak a területfejlesztés szakemberei az EU-konform intézményrendszer kialakításának, de a valóban nagy kihívást az első, illetve most a második nemzeti fejlesztési terv előkészítése jelentette - érvelt a miniszter. - Rövid idő alatt alakult ki a szektorális és regionális operatív programok összehangolt tervezésének és végrehajtásának rendszere. Az első nemzeti fejlesztési terv mintegy 3 milliárd euró többlet fejlesztési forrás lehetőségét teremtette meg, s ennek nyomán közvetlenül a regionális fejlesztési programokra 120 milliárd forint jut a 2003-2006 közötti időszakban. A felzárkózás követelményét igyekszik szolgálni az, hogy a hátrányos helyzetű régiók juthatnak a regionális operatív program forrásainak 75 százalékához.

Elengedhetetlen követelmény azonban az alkalmas intézményrendszer, szabályozás és pályázati metodika kialakítása. Ugyanakkor a kormányzat önállóságot kíván adni a régióknak a tervezésben, a programok végrehajtásában, s önálló pénzügyi kereteket is fel fognak használni versenyképessé tételükhöz és a felzárkóztatáshoz. A jövő pedig az, hogy a majdan önálló programokkal is rendelkező régiók megerősödhessenek, mind több kompetenciával rendelkezzenek, s éljenek a regionális demokrácia megvalósításának, érvényre juttatásának lehetőségével.