– Ön melyik álláspontot képviseli, azokét, akik a spekulációs veszélytől tartva a közös pénz mielőbbi bevezetése mellett érvelnek, vagy azokét, akik nem?

– Egyértelműen azokhoz tartozom, akik a reálgazdasági folyamatokból indulnak ki, és a versenyképesség megtartását tartják alapvetőnek. Ezért úgy gondolják, hogy ameddig nem elég erős a gazdaság, ameddig a strukturális alkalmazkodás nem biztosít fenntartható versenyképességet, addig érdemes megtartani az árfolyam alakításának egy bizonyos szabadságát. Ez a szabadság ugyan meglehetősen korlátozott, de jó gazdaságpolitika esetében védelmet nyújt a spekulációval szemben. Persze nem zárom ki, hogy jöhet egy olyan politikai, társadalmi, lélektani pillanat, amikor az eurózónába belépést gyorsítani kívánók érvei válnak fontosabbá. Ez akkor fordulhat elő, ha az euró olyan sikeres valutává válik, hogy egyértelműen és hosszabb távon képes biztosítani az alacsony inflációt Európában, ami az EU-tag, de nem eurótag országok gyors gazdasági növekedése társul, vagyis a strukturális problémák nem éleződnének ki, és nem csökkenne versenyképességük. Jelenleg azonban az tűnik fenyegetőbbnek, ha egy kevésbé versenyképes ország lép be a monetáris unióba. Hiszen ha az árfolyam- és a kamatpolitikáját Frankfurtban határozzák meg, akkor fennáll a veszélye annak, hogy lefékeződik az ország gazdasági növekedése, nő a munkanélküliség, számos vállalat kerül értékesítési, sőt esetenként túlélési problémákkal szembe. Ebből eredően növekszik a költségvetési deficitre nehezedő teher, hiszen az alacsony növekedés csökkenti a bevételeket, míg a kiadásokat nem, sőt, ha tönkremennek vállalatok, a központi költségvetés kiadásai megnőnek. Ez pedig negatív spirálba viheti a gazdaságot.

– Van-e kötelezettségünk arra vonatkozóan, hogy az EU-tagság után mikorra kell legkésőbb az eurózónához is csatlakozni?

– A csatlakozási jegyzőkönyvben az szerepel, hogy az uniós tagság kezdetétől fogva meg kell kezdeni a maastrichti kritériumoknak való megfelelést, ám hogy mikorra kell teljesíteni, az nincs benne. A kérdés tehát a gyakorlatban úgy merül fel, hogy amikor belépünk az unióba, lépjünk-e be azonnal az átmenetet jelentő árfolyam-mechanizmusba, vagy ne, csak egy adott idő után. Szerintem az árfolyam-mechanizmusba azonnal lépjünk be, és azon belül ne a minimálisan lehetséges két évre, hanem kicsit hosszabb időre. S hogy meddig tartson ez az átmenet, az annak függvénye, miként alakul majd a magyar és az uniós gazdaság, és hogy az európai integráción belül hogyan alakulnak a jó ideje esedékes reformok.

– Bár a már EU-tag országokban más körülmények között vezették be a közös valutát, mégis, mire figyeljünk az eddigi tapasztalatok alapján?

– Elsősorban az euró bevezetését megelőző időszakra, hogy milyen gazdaságpolitikát folytattak. Többek között igen jelentős változtatásokat hajtottak végre a költségvetés szerkezetében. A GDP-ben kifejezett nyolc-tíz százalékos költségvetési deficitet tudtak néhány év alatt levinni három százalék alá. Igaz, hogy ebben volt némi statisztikai kozmetikázás, így már most látszik, hogy a költségvetési deficit egy rossz gazdasági klímában meghaladja az előírt arányt. A másik, amire figyelnünk kell, hogy már akkor, amikor az árfolyam-mechanizmusba belépünk, rögzítenünk kell a forint középértékét, és ahhoz képest lehet plusz–mínusz 15 százalékkal eltérni. Ha a középárfolyamot nem jól határozzuk meg, akkor valóban kialakulhat spekuláció, és romolhat a magyar gazdaság versenyképessége. Majd az EMU-hoz való csatlakozáskor még lesz ugyan lehetőség a forint föl- vagy leértékelésére, de abban a pillanatban, hogy az átváltás lezajlott, a nemzeti pénz el is tűnik.

– Ön szerint mikorra reális az eurózónához való csatlakozásunk?

– 2004-ben lépünk be az unióba, két év a felkészülés, tehát 2006 májusa vagy inkább 2007. január előtt nem lehet. Ha az unióban elindul egy tartós gazdasági növekedés, és az euró továbbra is sikeres, ha az inflációt sikerül alacsonyan tartani, ha minden tagállam betartja a feltételeket, ha az unió belső reformjai elindulnak, és ha a magyar gazdaságpolitika jól dolgozik, akkor 2008 az ideális, de csakis ilyen kedvező feltételek mellett.

– Ez nem különbözik azoknak a számításától, akik sürgetik a belépést.

– Persze hogy nem, hiszen amikor azt hangsúlyoztam, hogy várjuk meg, amíg a feltételek megérnek, nem azt mondtam, hogy ölbe tett kézzel várjunk, mert akkor soha nem fognak megérni.