Az áruk és szolgáltatások szabad áramlásáról szóló sarkalatos uniós irányelvnek megfelelően az Európai Unió (EU) tagjai vámmentesen bonyolítják le egymás közötti forgalmukat. A (vám)uniós tagság jelentős változást hoz a hazai vámigazgatás, a vámügynökségek, a költségvetés bevételei, az árufuvarozás, a fogyasztói árak alakulása terén. Ezt támasztják alá a jelenlegi mutatók: A magyar export 74-75 százaléka a jelenlegi tagállamok területén landol, és az unióból érkezik az import több mint 60 százaléka. A költségvetés szorgos méhe, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (VPOP) tavaly 125,7 milliárd forintot fizetett be vám- és importbevétel címén.

Általános hatások

Ám a fogyasztó jól jár. A Pénzügyminisztérium (PM) szakemberei a vámunió áldásos hatásai köré sorolják bizonyos termékek árának a csökkenését. Ilyen tendencia volt például Ausztriában az élelmiszereknél. Egyes becslések szerint akár 10-20 százalékos áresés is bekövetkezhet. Az olyan termékek esetében viszont, amelyeknél az Európai Unió intervenciós beavatkozást hajt végre, akár fordítva is elsülhet a dolog. Összességében azonban a megélénkülő verseny és az a tény, hogy az áru kevesebb áttételen megy át, a fogyasztót mindenképpen előnyösebb helyzetbe juttatja.

Nagy belső piaci előny, hogy a tagországok vámmentesen bonyolíthatják le egymás közti forgalmukat, miközben a többiek számára nincsenek kedvezmények, velük szemben az unió tarifája egységes. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy az unió egyes országokkal tárgyalhat bizonyos kedvezmények megadásáról.

Az import után fizetendő áfával kapcsolatban a tagországokban kétféle rendszer létezik: az egyik az önbevalláson alapuló, liberálisabb német megoldás, a másik a francia változat, miszerint minden árumozgásra kivetik az áfát. Hogy nálunk melyiket alkalmazzák, még a jövő kérdése.

A vámunióval bővül a lehetőségek tárháza, aminek következtében növekszik az áruforgalom – állítja Nietsch Tamás, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) vámpolitikai tagozatának vezetője. Majd felhívja a figyelmet a hazai vállalkozások számára kedvezőtlen lehetőségekre is: egyes vállalkozói rétegek vesztesen kerülhetnek ki az – immáron az állami sarc által sem fékezett, egyébként is tőkeerősebb nyugat-európai vetélytársakkal szemben folytatott – piaci küzdelemből. A gazdasági versenyhátrányt pedig nem egyenlítik ki a kedvezményes kamatozású hitelek.

Maximális infrastruktúra, minimális várakozás

A vámunióval felértékelődik keleti és déli határszakaszaink jelentősége.

Az unión kívüli világból, Kelet-Európából és Ázsiából érkező áruforgalom összegyűjtése azért fontos, mert azé a haszon, akinél a vámárut kezelik. Mivel ebbe a versenybe előreláthatólag a többi közép-európai tagország is beszáll, a győzelem a minél teljesebb körű logisztikai szolgáltatást nyújtóé. A Vámügynökségek és Vámközreműködők Magyarországi Szövetségének (VVMSZ) főtitkára, Bók Mihály is a keleti és déli határok közelében lévő korszerű, minden infrastruktúrával ellátott, minimális várakozási időt igénylő vámudvarok mellett érvel. Szerencsére ilyen – túlnyomórészt PHARE-támogatással felépült – terminálokból már akad néhány.

A vámunió és a szabad határok létrejöttével egyes jelenlegi tagországok bűnügyi statisztikáiban az áfa- és jövedéki csalások száma megnövekedett. Az ellenőrzést tehát más formában, de folytatni kell. Rajczy Lajos, a VPOP európai és nemzetközi ügyek főigazgatója szerint az uniós országok nem elégszenek meg a terminálokon felállított röntgensugaras kapuk alkalmazásával, hanem mozgékony vámkommandóik, mélységi ellenőrzések keretén belül, bárhol megállíthatják a járműveket. A nápolyi egyezmény ráadásul az uniós tagok nemzeti vámszerveinek együttműködését, a határokon átnyúló figyelés elvének alkalmazását írja elő. Akad példa egyébként a határokon történő vámellenőrzés ideiglenes visszaállítására is, amint az megesett a kergemarhakór idején Belgium és Hollandia viszonylatában.

A vámunió „veszélyeztetettjei”

A vámunióval a most még a szlovén, osztrák és szlovák szomszédokkal közös, összesen ezerkétszáz kilométernyi vámhatár eltűnik, pedig ezen a vonalon csak vám- és pénzügyőrből ezer, vámhivatalból pedig tizenkilenc van.

Komoly erőfeszítések vannak a vámdolgozók átképzése, más szolgálati területre való átvezénylése érdekében – szögezi le Rajczy Lajos a VPOP európai és nemzetközi ügyek főigazgatója. E téren leginkább a gazdasági lehetőségek szabnak határt. Szerinte biztató az a francia tapasztalat, hogy a megnövekedett áruforgalom következtében több vámosra lett szükség.

Mégis, Bók Mihály, a Vámügynökségek és Vámközreműködők Magyarországi Szövetségének főtitkára tíz-tizenötezer munkahelyet lát veszélyben. Jelenleg ötezer kiadott vámügynöki engedély létezik, és számos cég ennek alapján több ügyintézőt is foglalkoztat, s alkalmaznak raktárost, targoncakezelőt, biztonsági őrt. Noha a raktározásnak, az áruk összegyűjtésének és továbbküldésének feladata nem szűnik meg, az ügynökségeknek – miként a csatlakozást követően minden piaci szereplőnek – a tehetősebb uniós vetélytársakkal szemben kell megállniuk a helyüket. Bók szerint a képzett, több nyelven beszélő, komoly számítógép-kezelési és áruismerettel rendelkező ügynököket nem szabad szélnek ereszteni. A szervezet listát állított össze a kormányzat részére az átképzéssel reálisan megszerezhető szakképesítésekről; ilyen például a veszélyes áruval vagy környezetvédelmi kérdésekkel kapcsolatos ügyintézés. Az átképzéseket Portugáliában és Spanyolországban annak idején bölcsen oldották meg, a költségeket ugyanolyan arányban állta a munkáltató, az adott ország kormánya és Brüsszel.

Drávucz Péter