Egy fordulat anatómiája címmel múlt év őszén egyebek közt arról számoltunk be, hogy az Európai Unió irányadó köreiben eltolódás történt azok javára, akik a társadalomirányítás központosítottabb formáját támogatják (Piac és Profit 2001/10. szám). Ez sajátos módon összhangban volt az akkori kormánykoalíció – területfejlesztési szempontból is megtapasztalható – túlzott állami szerepvállalásával, a „decentralizációs akarat hiányával” – miként Baráth Etele, az akkor ellenzékben lévő MSZP frakcióvezető-helyettese cikkünkben fogalmazott. Változott-e a helyzet a kormányváltással?

Piacképes területpolitika kell

– A kormányzati túlsúly jelenleg is érvényesül – mondja Zongor Gábor, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) főtitkára –, hisz érvényben van az az 1999-es – az eredeti, 1996-ban született területfejlesztési törvényt – módosító törvény, amely szabályozza a regionális és megyei fejlesztési tanácsok összetételét. Mi a mostani kormányváltáskor felhívtuk az illetékesek figyelmét erre, és arra is, hogy a bizottságokban a minisztériumok képviseletét köztisztviselők helyett helyi pártpolitikusok látják el. Eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy ha szerényebb mértékben is, de ez a korábbi gyakorlat továbbra is érvényesül. Javasoltuk továbbá, hogy – visszaállítandó az eredeti helyzetet – növelni kéne a testületekben az önkormányzati képviselők számát, és vissza kéne hozni a gazdasági élet szereplőit is. Ez utóbbiak, jelesül a gazdasági kamarák szintén a ’99-es módosítás következtében kerültek ki.

Erősíteni kell a szakmai vonalat, fogalmaz Zongor Gábor, s negatív példaként említi, hogy Nagy Sándor, a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) területfejlesztési politikai államtitkára egy MSZP-frakcióülésen arra tett ígéretet, hogy minden kistérségi ügyben az adott terület szocialista parlamenti képviselőjével egyeztetni fognak a térségi megbízottak.

– Nem szabad baloldali vagy jobboldali területpolitikát folytatni – mondja a TÜÖSZ főtitkára –, hanem szakmailag piacképeset, ami eladható külföldön is.

Önkormányzat és kormány viszonya

A fideszes Balsay István, aki az előző kormányciklus idején a Területfejlesztési Bizottság elnöke volt – most elnökhelyettes –, a kistérségek kapcsán úgy fogalmaz, hogy ott „baloldali, pártorientált káderpolitika folyik, ami egy államilag vezérelt, centralizált rendszer kiépítéséhez vezet”. Nehezményezte, hogy a kormány nagy hangsúlyt fektet a hátrányos helyzetű kistérségek támogatására, ráadásul úgy, hogy a pénzosztás módját majd kormányrendeletben szabályozza.

Balsay szerint az önkormányzat és a kormány viszonyát törvényben kell szabályozni. A kistérségi támogatás módját Zongor Gábor is kifogásolja, ő amiatt, hogy a felülről nyitott kassza ismét a kijárásoknak, az egyéni ügyeskedésnek nyújt teret.

A fideszes képviselő a regionális fejlesztési ügynökségekbe történő kinevezések kormányzati gyakorlatánál is részrehajlást lát megvalósulni. A jelenlegi költségvetési előirányzatokat pedig tragikusnak ítéli az önkormányzatok közeli és távoli jövője szempontjából. Mint mondja:

– Ezek az arányok a területfejlesztés szereplőit olyan helyzetbe hozzák, hogy nincs más lehetőségük, mint a központi kormánydöntések és pártutasítások elfogadása.

Zongor Gábor szintén aggályosnak ítéli a költségvetés önkormányzatokat sújtó előirányzatait, egyebek közt azért is, mert az amúgy is forráshiányos településeknek így garantáltan nem lesz majd úgynevezett saját részük, hogy egy-egy EU-projektet megpályázhassanak.

Balsay István kérdésünkre, hogy miért iktatták ki a kamarákat a megyei területfejlesztési bizottságokból, azt válaszolja, hogy nem szerencsés, ha ugyanaz a szervezet bírálja el a pályázatokat, amelyik részt vett annak kidolgozásában, s azt beadja.

Zongor Gábor ezt az érvelést nem fogadja el. Ezen az alapon – mondja – az önkormányzatokat is ki kellett volna iktatni. Véleménye szerint az előző kormánykoalíció gyengíteni akarta a kamarák pozícióit. Idézi Parragh Lászlónak egy nyilatkozatát, amelyben a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke egy Orbán Viktorral folytatott megbeszélésről számolt be, melynek során a miniszterelnök ígéretet tett arra, hogy ha a kamarák a jövőben együttműködő partnerek lesznek, akkor vissza fognak kerülni a területi intézményrendszerbe.

Operatív hatóság

A Nemzeti Területfejlesztési Hivatal elnökhelyettese, Szaló Péter elmondta, hogy már dolgoznak a módosított területfejlesztési törvény újabb módosításán: vissza fogják állítani a tripartid rendszert, és valamennyi statisztikai kistérség képviselője újból helyet kap a megyei, illetve regionális intézményekben.

Már építik ki a majdani EU-pénzek – például a strukturális alapok – fogadására alkalmas intézményi kereteket, mert az elnökhelyettes szerint „ha a csatlakozás pillanatában nincs kész a rendszer, akkor nem folyósítják az összegeket”. Nemrég alakult meg e célból – hivatalon belül, önálló főosztályként, EU-előírás alapján – a Regionális Operatív Interreg Programok Lebonyolító Hatósága. Ennek vezetője, Lunk Tamás – aki miniszteri biztosként végzi munkáját –elmondta, pillanatnyilag még eldöntetlen, hogy mi lesz a munkamegosztás a regionális ügynökségek és a VÁTI Kht. Területfejlesztési Igazgatósága között.

A miniszteri biztos szerencsésebbnek véli, ha ez utóbbinál lenne a projektek elbírálásának joga, míg a helyi ügynökségek szerepe az lenne, hogy elősegítsék a kellő számú és minőségű pályázat létrejöttét. A szűk keresztmetszet szerinte inkább az, hogy lesz-e elegendő pályázat a meglévő pénzekre, és nem az, hogy lesz-e elég ember, aki ezeket elbírálja. Ami biztos, 2004-ben már működniük kell a regionális fejlesztési bizottságok munkáját is kiszolgáló, lebonyolító operatív szervezeteknek, a regionális fejlesztési ügynökségeknek is.

Regionális önkormányzatok, egyelőre papíron

Mindenesetre tényként írható le, hogy az EU bizonyos szempontból megkezdte a decentralizációt, hisz – mint Szaló Péter elmondta – most lehetőség nyílik arra, hogy a még folyó PHARE-programok kapcsán ne az unió e célból kihelyezett delegáltja hagyjon jóvá ügyleteket, elszámolásokat, hanem – a megfelelő akkreditációt követően – egy hazai cég, jelesül a már említett VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Kht.

Ami a regionális önkormányzatokat illeti, azok egyelőre főként papíron meg a fejekben léteznek. Lamperth Mónika belügyminiszter egy októberi sajtótájékoztatóján határozottan kiállt amellett, hogy – a kormányprogramnak megfelelően – létre kell hozni a választott regionális önkormányzatokat, de ez legkorábban 2006-ban képzelhető el. Ezt előkészítendő, olyan alapvető kérdésekre kell még választ adni, hogy mi lesz ezeknek a testületeknek a funkciója, hatásköre, és milyen saját, illetve decentralizált pénzforrásokból gazdálkodnak majd.

Ezt követi a legtöbbet feszegetett kérdés: hol húzódnak majd a régióhatárok? Ez azért sem mellékes – mint azt Pest megyének a fővárostól történő, egy októberi bírósági döntés alapján meghiúsult elszakadási kísérlete is mutatja –, mert azt, hogy EU-támogatáshoz juthat-e egy régió, egyebek közt az adott térség egy főre jutó GDP-je határozza meg. De úgy tűnik, korai még a régióhatárokról gondolkodni, hisz megkezdődtek a közigazgatási reform előkészítését megalapozó műhelymunkák Ágh Attila vezetésével.

Csökkenő megyei jogkörök

Az viszont már most valószínűsíthető, hogy a jelenlegi megyék szerepe és súlya radikálisan csökkenni fog, s az is elképzelhető, hogy de jure meg is szűnnek. Az önálló regionális gazdálkodás létrejötte viszont azt jelenti majd, hogy nemcsak a megyei hatáskörök csorbulhatnak jelentősen, hanem a központi, állami kompetenciák is – legalábbis akkor, ha sikerül valóban önálló, gazdasági és politikai értelemben egyaránt autonóm, életképes egységeket létrehozni. Jelenleg nem látszanak azok a politikai, gazdasági erők és érdekek, amelyek egy ilyen horderejű váltást meg tudnak valósítani.

Nagy kérdés, hogy az EU, amely elvileg a decentralizáció és a szubszidiaritás híve, képes lesz-e, s főként kívánja-e, hogy Magyarország, illetve a csatlakozó országok belső fejlődése ilyen irányt vegyen. A múlt év tavaszán bekövetkező fordulat – amelyre cikkünk elején utaltunk – azt mutatja, hogy nem minden áron.

Baráth Etele politikai államtitkár, a MEH Nemzeti Fejlesztési Terv és EU-támogatások Hivatalának elnöke kérdésünkre elmondta: meg tudja érteni, hogy az unió inkább hajlott arra a megoldásra, hogy a csatlakozni kívánó országok esetében csak egy központtal – és ne hét régióval – tartsa a munkakapcsolatot, hisz így sokkal átláthatóbb és egyszerűbb az egyébként is meglehetősen aprólékos adminisztráció. Viszont ha 2006-ig sem tudjuk életre lehelni a régiókat – mondta –, akkor további hét évig (ennyi az EU-ban egy költségvetési periódus) csak egy – országnyi – régió marad, vagyis a decentralizációs program nem tud kiteljesedni.

Az államtitkár szerint most arra kell figyelmet fordítani, hogy a regionális fejlesztési ügynökségekben jöjjön létre az a professzionális szellemi kapacitás, amely kezelni képes az EU-támogatásokkal összefüggő feladatokat. Baráth Etele magánvéleményként azt is kifejtette, hogy szerencsésnek tartaná, ha a regionális fejlesztési tanácsokban továbbra is állami dominancia valósulna meg. Mint mondta, nem lenne szerencsés, hogy létrehozunk intézményeket, majd magukra hagyjuk őket. Igaz, ez a dominancia más kell, hogy legyen, mint eddig: az ott helyet kapó köztisztviselők – és nem pártmegbízottak – kötelessége, hogy előkészítsék a 2006-os decentralizációt.

A kérdés nyitott: Magyarország a decentralizáció útjára lép-e, s ha igen, milyen mértékben. Képesek vagyunk-e szembefordulni történelmi hagyományainkkal, vagy egy sajátos, kelet-európai, katyvazos rendszer megalkotói és szenvedő alanyai leszünk.