SZERVEZET
Rugalmasan minden szinten
Bármennyire igyekszik is egy cég rugalmasan megfelelni a gazdasági és jogi környezet kihívásainak, ha a működésének feltételeit meghatározó szervezet ehhez nem igazodik, az rontja a reakciók hatékonyságát, de akár meg is akadályozhatja a változásokhoz való gyors igazodást.
A válság a legkisebb cégeket sok téren kifejezetten kedvezőtlenül érintette, de egy szempontból előnyös a helyzetük: a kisebb, nem bonyolult felépítésű, kevéssé hierarchikus szervezet könnyebben tud alkalmazkodni a folyamatosan változó körülményekhez. A rugalmas reagálás ugyanis korántsem csak a nadrágszíj szorosabbra húzását jelenti, mert a költségcsökkentő intézkedések önmagukban nem elégségesek a szervezet reagálóképességének javításához. A szervezet megfelelő átalakításához hatékonysági szempontból kell a meglévő struktúrát elemezni, s ennek alapján történhet meg az alkalmazkodni képes szervezet kialakítása. Folyamatos áramlás, rugalmasság, költséghatékonyság és a munkatársak bevonására épülő problémamegoldó szervezet: ezek a tulajdonságok vezetnek sikerre.
A rugalmasság aspektusainak a munkaszervezet egészét át kell hatnia ahhoz, hogy ne keletkezzenek a feladatok ellátását és az alkalmazkodást gátló akadályok. A cég rugalmas működtetéséhez elsősorban az kell, hogy a dolgozók szükség esetén képesek legyenek a munkakörük szélesítésére vagy akár munkakörváltásra is. A „cipész maradjon a kaptafánál" ma már nem lehet követendő elv, mindenkinek ki kell vennie a részét azokból a feladatokból is, amelyek elvégzésére például a leépítések következtében már nincs külön ember, vagy nincs pénz azok kiszervezésére. A vezetőnek pedig képesnek kell lennie arra, hogy a lehető leggyorsabban alkalmazkodjon a munkaerőigény változásaihoz. Az atipikus foglalkoztatási formák, a munkaerő-kölcsönzés vagy a határozott idejű munkaszerződés (ezekről részletesebben a 22. oldalon) erre adnak lehetőséget.
A vezetési szintek számának csökkentése, a kisebb, egyszerűbb szervezet létrehozása fontos lépés lehet az alkalmazkodóképesebb, olcsóbb struktúra kialakításához, de a funkciók esetleges változása mellett is fenn kell tartani a szervezeten belüli egységes kommunikációt és a tagok közötti szabályozott együttműködést. A „lapos" szervezeti felépítés és a döntések alacsonyabb szintre delegálása segíti a rugalmas működést. Az ilyen rendszerben a döntésekért funkcionális vezetők felelnek a hierarchikus felépítés helyett. Nagyban növeli a rugalmasságot, ha egy szakembernek a saját területén felmerülő problémák megoldását nem kell több osztállyal, felettessel engedélyeztetnie. Bár látszólag - főleg nagyobb vállalatok estében - ez nehezebben átlátható rendszer kialakulását eredményezi, de az ilyen szervezet hatékonyabban hasznosítja a központilag megtermelt tudást, gyorsabban reagál a változásokra, és jobb döntéseket hoz.
FINANSZÍROZÁS
Van élet a hitelen túl
A vállalati hitelpiacon az idén nem várható javulás. A szűk források, az emelkedő hitelköltségek újabb megpróbáltatásokat jelenthetnek a válság korábbi hullámait túlélő, forráshiányos vállalkozások számára. A finanszírozás területén is szemléletváltásra van szükség.
A vállalati hitelezés feltételei tovább romlottak tavaly az utolsó negyedévben. A bankrendszer jelentős része további szigorítást tervez szinte minden területen a Magyar Nemzeti Bank (MNB) márciusban publikált legfrissebb - a piac mintegy 80 százalékát képviselő hét bank részvételével végzett - felmérése szerint. A szigorítás oka viszont már nem a bankok korábban tapasztalt csekély hitelezési hajlandósága, hanem hitelezési képességük romlása. A bankok ekkora hányada ilyenről utoljára a 2008-as válság kitörésekor számolt be. Vállalkozási oldalról ugyanakkor a kereslet élénkülését tapasztalják: továbbra is elsősorban a rövid lejáratú hitelek iránt lenne érdeklődés, a hosszú lejáratú - döntően beruházási - kölcsönök piaca változatlanul pang, sőt, számos pénzintézet folytatódó csökkenést vár 2012-re.
Hasonló megállapításokat fogalmazott meg a KPMG 2012. tavaszi felmérése: bár a bankszektor szereplői továbbra is nyitottnak tekintik magukat a cégek finanszírozására, a vállalati hitelportfóliók nagyságának idei alakulásával kapcsolatban a várakozások negatívak. A kutatás megállapításai közül azok az okok, amelyeket a pénzintézeti vezetők a hitelkérelmek elutasításaként jelöltek meg, jól szemléltetik a cégek finanszírozásával, finanszírozhatóságával kapcsolatos alapvető gondokat. Nevezetesen azt, hogy a megváltozott feltételekhez történő alkalmazkodáshoz, a szükséges források biztosításához szemléletváltozásra lenne szükség a vállalkozások pénzügyi folyamatainak kezelésében.
A felsorolásból kitűnik: azok a cégek nem számíthatnak hitelre, amelyeknek üzleti kilátásai, eladósodottsága, likviditási helyzete nem kielégítő, vagy a bank rendelkezésére bocsátott információk alapján nem annak látszik. Ez utóbbi megállapításnak a hazai cégeknél - különösen a mikro- és kisvállalatoknál - kiemelt jelentősége van. A hazai vállalkozások finanszírozásával kapcsolatosan ugyanis az egyik legsúlyosabb probléma az, hogy pénzügyi kimutatásaik - főként adóoptimalizálási okokból - sokszor a valóságtól igen távol álló képet festenek a működésről, s az esetek többségében a cégvezetők nem is rendelkeznek átfogó, a teljes folyamatot megfelelően tükröző kimutatással. Ennek hiányát a válság előtti időszakban - amikor az olcsó forrás bevonására széles lehetőség kínálkozott - kevésbé, illetve időszakosan érezték a vállalkozások, a megváltozott helyzetben azonban az eredményes működés, esetenként az életben maradás egy áttekinthető pénzügyi keretrendszer nélkül elképzelhetetlen - emelte ki Nagy Kálmán, a Concorde Vállalati Pénzügyek Kft. ügyvezető igazgatója. „Magyarországon szükségszerű nemzeti sport az adóminimalizálás, s a vállalkozások sok esetben maguk sincsenek tisztában valós pénzügyi helyzetükkel. Pedig egy cégről az átlátható, megfelelően csomagolt információ, amely alapján az értékek s kockázatok egyaránt reálisan felmérhetők, hitelfelvételnél költségcsökkentő, tőkebevonásnál, értékesítésnél erőteljes árnövelő tényező lehet" - hangsúlyozta az ügyvezető igazgató.
A szakember szerint első lépésként mindenképp ennek megteremtésére van szükség, megteremtve a vevő- és készletállomány tudatos kezelésének feltételeit, felmérve a valós likviditási szükségleteket. Ennek során lehetőség van a cégben rejlő belső tartalékok áttekintésére, amikor is láthatóvá válik, hogy mely területen van még mód a költségek csökkentésére, esetlegesen az alaptevékenységhez csak közvetve kapcsolódó üzletágak leépítésére, értékesítésére. E folyamat eredményeképpen pedig létrejöhet a piacok zsugorodása nyomán előállt helyzethez igazított szervezet, s képet lehet alkotni arról is, hogy egészséges mértékű bankhitellel finanszírozható a működés, vagy komolyabb forrásbevonásra van szükség a talpon maradáshoz, dönteni lehet továbbá a tőkebevonás módjáról, feltételeiről.
A mikro- és kisvállalkozásoknál a tőkebevonásra elsősorban üzleti, szakmai kapcsolataikon keresztül van lehetőség, de szinte minden iparágnak megvannak azok a szereplői, amelyek egészséges cégekbe készek tőkét fektetni, bár tény, hogy ez az irányító pozíciók egy részének, esetlegesen egészének elvesztésével járhat. Nagy Kálmán szerint azonban ezeket a lépéseket nem szabad halogatni, addig érdemes egészséges kompromisszumra törekedve tőkét bevonni a cégbe, amíg az életképes, a helyzet ugyanis megfelelő források nélkül nem javítható.
Kockázati tőke bevonására, szakértők szolgáltatásainak igénybevételére azoknál a cégeknél van értelme elgondolkodni, ahol az ügylet mérete közelíti az egymillió eurót, esetükben ugyanakkor már kifejezetten reorganizációra specializálódott szereplőkkel is lehet találkozni a magyar piacon is.
Az összeállítás a lapban folytatódik.
