Közel száz államfő volt ott Rio de Janeiróban a 190 országból érkezett negyvenezer delegált között, de jó néhány nagyágyú, mint Barack Obama, Angela Merkel, David Cameron távol maradtak - éppen a G20-ak csúcstalálkozóján tárgyaltak Mexikóban -, szakpolitikai műhelymunkává leértékelve a háromnapos találkozót. Így az nem lett több, mint köztes forduló a tavalyi durbani és a novemberben Dohában tartandó klímacsúcsok között. Jellemző, hogy a delegációk egy része már a második napon, csütörtökön, a többség pedig pénteken elhagyta Riót, így aznap délután több napirendi felszólaló a kiüresedett konferenciateremben mondta el beszédét.
A zárónyilatkozatot aláíró egyes országok is kételyeiket fejezték ki, hogy elég erős-e a jegyzőkönyv. A riói magyar küldöttséget vezető Áder János köztársasági elnök szerint még ezt a vérszegény dokumentumot is csak az utolsó pillanatban sikerült összehozni.
Egyre több megfigyelő ad hangot azon meggyőződésének, hogy nem érdemes a deficitekkel küszködő (értsd: más prioritásokkal bíró) kormányokra várni az ökológiai problémák és a fenntarthatatlan termelés megoldásában, inkább a magánszektortól, a vállalatoktól kell elvárni, hogy példát mutassanak. Újabban Al Gore is a cégvezetők zöld útra térítése mellett kampányol (lásd cikkünket a 49. oldalon). „A kormányok egyedül nem tudják megoldani a problémákat, amelyekkel szembenézünk, akár az éghajlatváltozásról, a krónikus áramhiányról vagy a szegénységről van szó" - nyilatkozta Rióban Hillary Clinton.
Inkább csak általános célkitűzések deklarálására futotta a riói résztvevőknek, mintsem a megvalósítás tételes és határidőkhöz kötött kidolgozására (lásd a keretes listát). A kollektív felelősség újbóli hangsúlyozásán túl vajmi kevés konkrét előrelépést tettek a világ kormányai. A konkrétumok hiánya magyar szempontból is felmerül: igaz, napirendre került és további szakértői egyeztetések nyomán néhány év múlva várhatóan kialakul egy fenntartható ivóvízbázis-védelmi stratégia - ez volt a magyar delegáció prioritása -, ám a zárónyilatkozatba ezzel kapcsolatban nem sikerült semmi konkrétumot beleerőltetni.
„Rio nem a végállomása a fenntartható fejlődésről való gondolkodásnak, a munka folytatódik az ENSZ intézményeiben és újabb tanácskozásokon" - nyilatkozta a magyar államfő, aki szerint mindenki ismeri a problémákat, amelyeket meg kell oldani, a megfelelő információk rendelkezésre állnak, már csak a politikai akarat hiányzik, hogy azok a célok, amelyeket helyesen megfogalmaztak, teljesüljenek.
Forrponton az elégedetlenség
„Ez csak egy kívánságlista" - mondta a Piac & Profit kérdésére Benkő Dániel, a WWF Magyarország éghajlat-változási programjának munkatársa. A szakember szerint azonban hiba lenne teljes kudarcként értékelni a csúcsot, hiszen sok programban történt előrelépés a színfalak mögött, még ha ebből nem is sok minden látszik. A legfontosabb kérdésben, a globális klímaváltozás elleni harcban azonban nem tudtak megállapodni a részt vevő tagállamok. Ökotudatos társadalmi szervezetek „A jövő, amit akarunk" címet viselő 53 oldalas nyilatkozatban ítélték el a konferencia állítólagos eredményeit. Az Oxfam szerint évtizedenként egyszer történik ilyen blamázs, mások „epikus nagyságú kudarcnak" ítélték a Rio+20 csúcsot.
Több javaslat már akkor lekerült az asztalról, mielőtt a delegációk megérkeztek volna. A pénzügyi tranzakciók megadóztatására s az így nyert összeg zöld programokra fordítására vonatkozó francia javaslat is elhalt az előzetes egyezkedések során. A konferencia „már akkor véget ért, mielőtt elkezdődött volna" - háborgott a Greenpeace. Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár igyekezett jó képet vágni a lagymatag eredményekhez, de nyitóbeszédében ő is kénytelen volt elismerni a kihagyott javaslatokra utalva: „Erőfeszítéseink nem feleltek meg a várakozásainknak."
GDP+. A GDP-t kiegészítő, a fejlődést az összterméken túl, szélesebb kontextusban mérő indexek felállítását és kormánypolitikában való használatát is javasolták. Ezek számításba vennék az egyes államok természeti kincseit és erdőségeit is.
UNEP. A jegyzőkönyv az ENSZ Környezetvédelmi Programjának megerősítését és költségvetésének növelését helyezte kilátásba, hogy a program a többi ENSZ-szervezetével megegyező jogosultságokat és kompetenciát kapjon. Az, hogy ezt megszavazzák-e, szeptemberben, az ENSZ plenáris ülésszakán dől el. Az USA ellenzi a UNEP feljebb helyezését a nemzetközi diplomáciai ranglétrán.
Szén-, benzin- és gázártámogatások. A fenntartható fejlesztési célok között ugyan ismét szerepelt a fosszilis energiahordozók állami szubvencionálásának fokozatos és végleges leépítése 2020-ig (a Nemzetközi Energiaügynökség szerint ez 5 százalékkal vetné vissza az energiaigényt és 6 százalékkal az ÜHG-kibocsátást), de Rióban sem született konszenzusos döntés ennek ütemezéséről és a konkrét határidőkről. 2009-ben a G20-ak vezetői elviekben elkötelezték magukat ezen irányvonal mellett, ám a riói rendezvénnyel egy időben folyó mexikói G20-csúcson sem tudtak eredményt felmutatni e kérdésben.
Tranzakciós adó. Nem sikerült egyetértésre jutni a pénzügyi tranzakciók megadóztatásáról. Az ebből befolyó pénzt zöld támogatási alap létrehozására fordították volna.
Pénzügyi jelentés. Harminctagú bizottság létrehozását kezdeményezték, amely 2014-re kormányközi jelentést készítene arról, pontosan mennyi pénz szükséges a fenntartható fejlesztési célok megvalósítására, és hogyan növelhető a zöld támogatások mértéke. A több fejődő ország által felvetett 30 milliárdos fejlesztési alap létrehozása viszont nem került be a szövegbe.
Zöld gazdaság. A jegyzőkönyv szerint minden országnak lehetősége van zöld gazdaság kialakítására – amely segít az emberi jólét és a társadalmi egyenlőség megvalósításában, miközben csökkenti a környezeti kockázatokat –, de ennek előmozdításában az ENSZ és szervezetei konkrét szabályok helyett csak opciókkal szolgálhatnak.
