Keresettek manapság az etikusok. Kevesen tudják, hogy ez szakma, képviselői főként a pedagógia s a filozófia speciális területein kutathattak, oktathattak. Ma viszont felkapott szakemberek az üzleti életben. A nagyvállalatok üzleti stratégiáinak szerves részét képezik az etikai kódexek, amelyek megalkotásához az elmélet, valamint a cég helyzete, gondolkodásmódja és filozófiája ötvözetét kell megtalálni. Az etikai kódexek kultúráját a multinacionális cégek teremtették meg és terjesztették el, s e divat kezd a nemzeti, a kisebb méretű cégek körében is terjedni. Vajon divatos arculati elemről van szó, vagy ennél tartósabb, mélyebb okok húzódnak meg a mögött, ha egy cég be akarja bizonyítani magáról, hogy tisztességes, etikus üzleti és emberi magatartásmintákat követ? Mindenesetre, ha erre pénzt áldoznak, s a tendencia szerint egyre többen vannak ilyenek, akkor ez mindenképpen azt jelenti, hogy a piac ezt a céginformációt pozitívan értékeli, tehát az üzleti eredményekre mérhetően jó hatással van az etikus magatartás.

Van-e egy ötszázalékos vámnak piacvédelmi funkciója? Megjelenik-e a fogyasztói árakban, ha az importőr öt százalékkal olcsóbban hozhatja be a számítógépet az országba, vagy csak a kereskedő profitja nő? A válaszoktól függetlenül valószínű, hogy Magyarország csatlakozása az informatikai termékek vámtételének eltörlését előíró szingapúri vagy a nullaszázalékos vámot és az e termékek kereskedelmét akadályozó illetékek és díjak megszüntetését deklaráló egyezményhez, az ITA-hoz, sokkalta több előnnyel járna, mint amennyi hátrányt okoz a vámbevétel kiesése. S hogy csatlakozunk-e? A válasz függőben van. Úgy tűnik, kormányzati körökben még nem született meg, a piac szereplőinek véleménye pedig egymástól eltérő.

Milyen érvek szólnak a kétéves költségvetés mellett, s melyek ellene? Fontos-e ez egyáltalán a vállalkozói szféra számára? A minimálbér-emelés, a beruházási adókedvezmény és más változások kire és hogyan hatnak? Többek között erről beszélgettünk Akar Lászlóval, a GKI Gazdaságkutató Rt. vezérigazgatójával, Szilágyi Katalinnal, a Kopint-Datorg Rt. kutatásvezetőjével és Várkonyi Júliával, az IPOSZ főtanácsadójával.

Kiemelkedően sokan tisztelték meg érdeklődésükkel azt az első rangos hazai eseményt, ahol az üzleti életben meghonosodott tisztességes, felelősségteljes magatartás kapott figyelmet. A Római Klub eszmeiségén megszülető s az emberek tudatában végbemenő változásban munkálkodó nemzetközi szervezet, a Budapest Klub által alapított Üzleti Etikai Díjat a világon elsőként Magyarországon adták át három arra érdemes hazai cégnek.

Abban a pillanatban, ahogy az internet megjelenik a teleházban, a „nagyvilág” kifejezés nem pusztán szóvirág, közhelyes fordulat, hanem a leghétköznapibb valóság. A teleházat – az angol „telecottage” kifejezés szó szerinti fordítása – úgy tíz–tizenöt évvel ezelőtt a svédek és dánok találták ki. Mostanra, lakosságarányosan, Magyarországon van a legtöbb belőle.

Sokan sokfelől találgatják, vajon a médiának melyik ágához sorolják igazán az internetet és vidékét.

Azt, hogy mi tartozik a magáncélú másolás és ezzel a szabad felhasználás körébe, különböző nemzetközi egyezmények szabályozzák.

A globalizáció, vagy talán inkább a globális civilizáció, három területen hoz radikálisan új folyamatokat. Az első a pénz-és tőkefolyamatok világméretű, megállíthatatlan és feltartóztathatatlan áramlása, a második az információs hálózatok globális szerveződése, a harmadik pedig az életformák, fogyasztási és megtakarítási szokások univerzalizálódása, illetve végtelen sokszínűvé válása.

Nincs olyan, hogy Széchenyi-terv. Annak ellenére, hogy a Gazdasági Minisztérium honlapján folyamatosan olvashatók a Széchenyi-terv egyes programjai, sorra, ahogy elkészülnek. Jövő év januárban és februárban várható mintegy 70-80 pályázat kiírása: a nem létező tervben szereplő fejlesztési célok megvalósításához lehet egyharmad rész állami támogatást igényelni, a saját kétharmad rész kiegészítéseként. Hogy ez így olyan, mint egy bűvészmutatvány? Nem mi tehetünk róla.

A Magyar Köztársaság kormánya súlyosan megsértette a társadalmi párbeszéd írott és íratlan szabályait, elvonta a szociális partnerektől a bérmegállapodás jogát, s véleményüket, szakmai érveiket figyelmen kívül hagyva önkényes módon határozta meg a legkisebb munkabér összegét – áll a munkaadói oldal közleményében, amelyet az Országos Munkaügyi Tanács 2000. november 24-ei ülése után osztottak ki. Volt ideje a munkaadói oldal fogalmazóinak, hogy elkészítsék a szöveget: két nap híján egy hónap telt el azóta, hogy átadták a kormány képviselőinek a 40 ezer forintos minimálbér bevezetésének feltételeire vonatkozó javaslataikat, azóta néma csend. Az idő a kormánynak dolgozott: a munka törvénykönyve októberi módosításával gyakorlatilag árnyékbokszolássá minősítette az addig tétre menő egyeztetéssorozatot. November 24-én új fejezet kezdődött – korántsem váratlanul – a hazai szociális párbeszéd történetében.

Az adókulcsok csökkentésére tett választási ígéretek ebben a négyéves ciklusban már csak ígéretek maradnak. Ami bizonyos: a november elején elfogadott adótörvények két évre, tehát 2001–2002-re szólnak. A következő évi várható módosulások pedig a kabinet szerint megtalálhatók az országgyűlés által szentesített törvényszövegekben. A pénzügyi tárca nem zárja ki viszont, hogy az ugyancsak két évre szóló költségvetés a félidőben módosításra szorul, és akkor módosítások lesznek a 2002-re vonatkozó adószabályozásban is. Mihez igazodjunk tehát?

Egy forradalom hálója, vagy a háló forradalma? címmel vitaindító cikk jelent meg lapunk szeptemberi számában. Az írás szerzője egyebek közt arra keresett választ, hogy az információs forradalom adta lehetőségek miként alakítják korunk társadalmi-gazdasági mechanizmusait. László Ervin, a Budapest Klub elnöke hozzászólásában egyetértőleg szögezte le, hogy az internet valóban forradalmi, eddig nem létező „világtapasztalási” lehetőség, eszköz, és „csak” az a kérdés, hogy mire használjuk, és hogyan élünk vele. A szerző annak a meggyőződésének adott hangot, hogy egy új, „integrált kultúra” van születőben, amely már szerves egységként kezeli az anyagot és a tudatot, s az embert a bioszféra integráns részeként kezeli. Az internet pedig ennek az új tudásnak, világszemléletnek az elsajátításához nyújt hatalmas lehetőséget. Előjáték egy civilizációhoz címmel írt hozzászólásában Beck György, a Compaq vezérigazgatója lapunk legutóbbi számában annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az internet már a közeli jövőben is a demokrácia legfőbb garanciája lesz, hisz már most is több száz millióan jutnak e technika révén nyilvánossághoz. A szerző egyben egy általa elképzelt demokratikus, állampolgárbarát társadalom víziójának néhány vonását is megrajzolja – különös tekintettel az internet használatára. Mostani számunkban a Novell kommunikációs igazgatója csatlakozik az eddig megszólalókhoz.

 

Akár van Széchenyi-terv, akár csak a fantomja létezik – miként azt múlt havi számunkban írtuk –, január 15-én Matolcsy György gazdasági miniszter a „Széchenyi-terv 2001. évi pályázatait bemutató ünnepi eseményre” invitálta a Magyar Tudományos Akadémia dísztermébe „az ország gazdasági, pénzügyi, társadalmi, államigazgatási, önkormányzati és szakmai érdek-képviseleti vezetőit, szakembereit”, no és a sajtó képviselőit. Hívó szavára megtelt a hatszáz fős díszterem. Hiszen az előzetes információk szerint százmilliárdok sorsáról esett szó.

Fél éven belül használhatatlanná válik az a rengeteg adat, amelyet egy EU-projekt keretében gyűjtöttek össze az Információs Társadalom és Trendkutató Központ közreműködésével. A magyarországi információs társadalom fejlődését figyelő és feltérképező munka 1999 nyarán kezdődött el, s idén márciusban lezárul. Lapzártánkig úgy tűnik, nem lesz folytatás, az eddig felhasznált összegek elfecsérelődnek, a begyűjtött információk elemzése elmarad. Erre ugyanis a projekt nem terjed ki. Kinek a feladata lenne az ügy felkarolása, a pénzkidobás megakadályozása?

Dusicza Ferenc református lelkész az Internet 2000 konferencián meghívott vendégként arról beszélt, hogy életének, munkájának immár elengedhetetlen része az internetezés. A lelkész három éve szerkeszti-vezeti az RTL Klub Üzenet, valamint Ünnepnaptár című műsorát, amelynek alcíme: vallási percek. Lapunk a konkrétumokra volt kíváncsi, különös tekintettel arra, hogy Dusicza Ferenc tapasztalatai szerint milyen irányba befolyásolja az internet rohamos terjedése a vallás, az egyház helyzetét, jelenlétét az emberek életében.

 

„Nincs olyan mutatója az agrárgazdaságnak, amelyet ne a javulás jellemezne” – mondta az azóta lemondott szakminiszter, Torgyán József tavaly év végén a parlament mezőgazdasági bizottsága előtt. Ezzel szemben a valóság: nincs az ágazatnak olyan mutatója, ami ne a hanyatlásról tanúskodna. Az agrárium katasztrofális helyzetét azonban a miniszterváltás nem oldja meg. Eddig sem fordított keveset a magyar költségvetés az ágazatra, de ennek megtérülési mutatói a nullával voltak egyenértékűek. Ma például olyan támogatási rendszer van Magyarországon, hogyha valaki 20 hektár alatt gazdálkodik, nem kell betartania a minőségre vonatkozó legszigorúbb követelményeket; így viszont a fertőzött terület végigfertőzi a környezetét. Öntsünk hát ne csak tiszta vizet, hanem tiszta búzát is a pohárba! Mert a társadalom a számlát nem csak az elherdált, meg nem térülő közpénzeken keresztül fizeti meg. A hazai termelés visszaszorulásának következménye lehet az infláció megugrása, s a mezőgazdaságból élők helyzetének romlása is szélesebb rétegeket érint: ügyvédek, pedagógusok, mérnökök, kereskedők, ipari vállalkozók saját szolgáltatásaikon keresztül érzékelik a vidék elszegényedését.

Jelentős régmúltja és egyértelműen nagy jövője van, de vajon élvezi-e ma a képzőművészet a gazdasági élet hathatós, értő támogatását? Klasszikus értelemben vett mecenatúráról van szó, vagy pusztán marketingkommunikációs célok vezérlik egyes alkotók, kiállítások szponzorálását? Netán a kettő egészséges találkozásáról van szó? Erről kérdeztük a kortárs magyar vizuális művészet szakmai és anyagi támogatóit.

Magyar filmes siker született Európa központjában, Brüsszelben. A hír itthon nem kapott méltó visszhangot. A magyar filmkészítés képviselői az idei Filmszemle előtt nem az örömteli készülődéssel voltak elfoglalva – pedig már lehetett tudni, hogy nagy lesz a közönségsiker –, hanem egy rendkívüli közgyűléssel s a tiltakozás kulturált formájának keresésével. Érthetően. Kormányzati részről túlontúl élénk érdeklődés mutatkozott az ezredfordulós filmünnep arculata és az egész filmes szakma központi irányítása iránt. A siker ettől független: a több mint húsz európai ország szakmai szervezetét tömörítő nemzetközi operatőrszövetség élére három magyar művész került.

A turizmus jövedelemtermelő képességéhez és Matolcsy György miniszter beharangozó kijelentéséhez képest szerénynek tűnik az ez évi 25 milliárd forintos pályázati keret, amelyet a Gazdasági Minisztérium a Széchenyi-tervben az ágazat fejlesztésére szánt. S bár mindenki örül, hogy eséllyel lehet pályázni, üröm az örömben, hogy a program kidolgozói nem tartották szükségesnek a pályázatok tartalmának előzetes szakmai véleményezését.

Lebecsüli, háttérbe szorítja az emberi munkát, a természeti erőforrásokat, ezért rossz az az agrárfejlesztési irány, ahol a ráfordításokban az ipari eszközök a meghatározók – állította már 1982-ben (!) néhány megszállott magyar szakember. Nem hallgattak rájuk. Húsz év elteltével, 2001 tavaszán pedig még mindig kérdés: felhozatja-e végre valaki a kisgazda vezetésű szakminisztérium pincéjéből a másfél éve ott porosodó Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programot? Hogy nem is hallottak még róla? Nem az önök hibája.

Szinte megalakulása pillanatától kezdve, 1990 óta feszülnek vélt és valódi érdekellentétek, folynak szakmai és személyeskedésbe hajló szóváltások a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány és a köré szerveződött, jogilag önálló országos vállalkozásfejlesztési hálózat tagjait között . Most éppen az utóbbiak nem hajlandók a vagyonukban elkönyvelt mintegy ötmilliárd forintot átutalni az országos mikrohitelalapot kezelő MVA-nak…

Két év előkészítés után áprilisban a parlament elé kerülhet a digitális aláírásról szóló törvénytervezet, miután kormány márciusban elfogadta azt. Az elektronikus hitelesítés Európai Unió által is sürgetett jogi feltételének megteremtése ezzel kézzelfogható közelségbe került.

Túlságosan is keverednek a szociális és a gazdaságpolitikai elemek a Széchenyi-terv lakásprogramjában, és a kétségkívül imponáló keretösszegek nem elegendők a hozzájuk rendelt feladatokra. Mindenképpen méltánylandó azonban azt a felismerés, hogy szükség van a rendkívül torz lakásszerkezet átalakítására: a program kiemelten támogatja a bérlakások építését.

Föld, víz, levegő: életünk nélkülözhetetlen feltételei. Vélhetnénk, ma is ugyanannyi van belőlük, mint évezredekkel ezelőtt, de ez csak a látszat. Elérkezett az idő, amikor szembe kell néznünk a tényekkel, hogy ha nem őrizzük életterünk egyre pusztuló elemeit, mi is elpusztulunk.

Nem igaz, hogy nem környezettudatosabb a világ, mint 30 éve, a Római Klub felhívása előtt. Az emberek, cégek gondolkodásmódjában, tetteiben megjelent a felelősségérzet környezetünk iránt. Az elmúlt évtizedben, még inkább az elmúlt években felgyorsult tempóban és egyre többen érzékeljük a környezetünkkel való egységünket, s ehhez kapcsolódóan a veszélyeket, amelyek már a mi életünkben belátható közelségbe hozzák a környezettel szembeni garázda hozzáállásunk következményeit. Nem kell messzire mennünk, a magyarországi tiszai ciánszennyezés, a menetrendszerűen visszatérő árvizek honfitársaink millióiban tudatosították igencsak mellbevágó módon életmódunk összefüggését környezetünk állapotával.

A Világgazdasági Fórum, a Yale és Columbia Egyetem nemrég publikált közös felmérése, amelyet a The Economist is idézett, érdekes összefüggésekre bukkant a fejlett és fejlődő országok polgárainak környezet iránti érzékenységére, tudatosságára vonatkozóan.

A Környezetgazdálkodási Intézetről hosszú ideig a széles közvélemény azt sem tudta, hogy létezik, nemhogy arról tudott volna, mi az intézmény feladata. A közelmúlt zajos botrányai, az azokat követő feljelentések, médiaszereplések, a vezetőváltás az érdeklődés középpontjába állították az intézményt. Azt tehát már nagyon sokan tudják, hogy létezik a Környezetgazdálkodási Intézet. Azt azonban, hogy mi a feladata, nemigen. Az intézet miniszteri biztosát, Bender Alajost kérdeztük erről.

A környezetvédelem Magyarország uniós csatlakozási tárgyalásain az egyik legkritikusabb területnek bizonyult. A feltételezett csatlakozási időpontig várhatóan 443 milliárd forintra lenne szükség a környezetvédelem állapotának javításához, majd az azt követő tíz évben mintegy 300 milliárd forint kellene a most kitűzött célok elérése érdekében.

 

Amíg az ember Pestről a fóti Fő térre, a községháza földszintes épülete felé tart, minden városnegyedben szembesülhet a múlt és a jelen kiabáló antagonizmusával. Úti célom azonban reménnyel tölt el: az ugyanis nem más, mint az információs társadalom első állomása, Pest megye máig egyetlen tudásháza.

A jövedelmező gazdálkodás szempontjából rendkívül kedvezőtlen, elaprózott birtokszerkezet alakult ki és konzerválódott az elmúlt tíz évben. Mintegy nyolcmillió hektár nagyságú termőterület becslések szerint két és fél millió tulajdonos kezében van. További hatmillió hektáron pedig mintegy ötmillió jogilag önálló, átlagosan két és fél–három hektáros birtokon, túlnyomórészt magánszemélyek gazdálkodnak. Igaz, a földkérdés az agrárágazat versenyképességének csak az egyik, sokak szerint talán nem is a legfontosabb eleme. Az elmúlt századokban azonban a világon mindenütt, így nálunk is a földtulajdonban öltött testet a gazdagság, a hatalom, s a föld birtoklásából való kimaradás emberek milliói számára a kiszolgáltatottságot jelentette…

Az idei 100 milliárdos keret legnagyobb szeletét, 45 milliárd forint szétosztását tervezi a Gazdasági Minisztérium a Széchenyi-terv keretében a vállalkozásélénkítő programok támogatására. A terv azonban deklaráltan csak azokat a kis- és középvállalkozásokat segíti, amelyek már elértek valamit. Így hát hiába van pénz a kalapban, azok a vállalkozások, amelyeknek tervei mindeddig forrásszegénység miatt nem valósultak meg, a jelek szerint továbbra sem tudják onnan elővarázsolni a szükséges összegeket.

Eddig egyetlen fillér sem folyt be az on-line tartalomszolgáltatóktól az 1999-ben négymilliárd forint szerzői jogdíjat beszedő Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesülethez. Annak ellenére nem, hogy az 1999-es új szerzői jogi törvény rendelkezései szerint a szerzői művek az interneten éppúgy engedélyezés után és jogdíjfizetés árán használhatók fel, mint az off-line nyilvánosságra hozatalnál. A hazai helyzetről és a külföldi joggyakorlatról dr. Gyertyánfy Péterrel, az Artisjus főigazgatójával beszélgettünk.

A parlament áprilisban tárgyalta a digitális aláírásról szóló törvénytervezetet, a szavazás május végére várható. Bár a törvény erősen szakmai jellegéből adódóan nem volt várható jelentős számú módosító indítvány, volt egy, amely miatt mégis parázs vita alakult ki a parlamentben.

Mi a lobbizás? A köztudatban – felmérések tanúsítják – korrupció, s ezt a vélekedést a gyakorlat sajnálatos módon nemritkán meg is erősíti. A hazai politikai élet rendszerváltás óta nem látott kedvezőtlen társadalmi megítélése miatt most határozott politikai akarat irányul egy lobbitörvény megalkotására. De szakmailag már az is kérdéses, hogy kell-e külön jogszabály ahhoz, hogy a korrupció gyanúja alól mentesüljön a lobbiszakma és a politika, vagy elegendő erre a hatályos büntető törvénykönyv. A vélemények megoszlanak. Következésképp egy koherens lobbitörvény létrejöttének esélyei is kétségesek.

Ember, eszköz és tartalom; e három terület együttes, egymást kölcsönösen erősítő fejlesztése a Nemzeti Információs Társadalom Stratégiájának alappillére – jelentette ki Stumpf István kancelláriaminiszter. Ami szerinte abban különbözik minden korábbi, hasonló informatikafejlesztési programtól, hogy jelentős anyagi erő áll mögötte. Nos, ez csak részben igaz. Hiszen a Széchenyi-terv 2001–2002-re összesen mintegy 40 milliárd forintot különített el informatikai támogatásokra, ami valóban több, mint amennyit korábban Magyarország állami pénzből ilyen célokra költött. Ám nemzetközi összehasonlításban és a keretet részletezve már nem tűnik soknak.

Adócsalók az egyik oldalon, korrupt revizorok a másikon. Valóban egy hajóban eveznek? S mennyire jellemző ez ma Magyarországon? És melyek azok a szépen sorra vehető, részben megváltoztatható, részben adottságként kezelendő szempontok, amelyek az adómorál romlásához vagy javulásához vezetnek? Egy közelmúltban nyilvánosságra hozott, nyolc évet felölelő kutatás eredménye szerint a kilencvenes évek második felétől hazánkban e téren javul a helyzet. Az adatok és következtetések mindenképpen érdekesek. Statisztikailag még az is lehet, hogy egyetlen adót elcsaló sincs Magyarországon! Azt már csak a Piac és Profit teszi hozzá mindehhez, hogy a kutatók, miként az adóhatóság is csak azoknál a cégeknél tud kutatni, vizsgálódni, amelyek megtalálhatók, amelyek a valóságban is működnek. Amelyek legalább kitöltik adóbevallásukat, és nem hajtogatnak belőle papírcsónakot. S természetszerűleg ezek azok, amelyek hibáznak is. Fantomok pedig nincsenek…?

A második honfoglalásként emlegetett Tisza-szabályozással hatalmas területeken vált lehetővé a termelés, biztonságosabbá a lakhatás. A folyó vízszintje azonban két-három méterrel emelkedett, lefolyási sebessége a duplájára nőtt. Önmagában ez árvízvédelmi szempontból nem jelent veszélyt, de Magyarországon negyedik éve ismétlődik a rendkívüli helyzet. Sikeres lehet-e az a védekezés, amelyik kizárólag Magyarországra korlátozódik? Már a trianoni szerződésben is külön pont foglalkozott a régióbeli együttműködés szükségességével, s azóta számos megállapodás, elhatározás, nyilatkozat született az árvízvédelem összehangolásának fontosságáról. De papírokkal még egyetlen árvizet sem állítottak meg.

Miközben viták dúlnak arról, hogy milyen agrármodell lenne ideális Magyarországon, az Európai Unió CAP – Common Agricultural Policy, közösségi agrárpolitika – névre hallgató reformjaiban már három éve olvashatók azok az irányok, amelyeket az unió támogatási rendszere is kifejezésre juttat: a jövőben a kompenzációs kifizetések és a piaci támogatások – amelyek most a CAP költségeinek több mint 80 százalékát teszik ki – teljesen megszűnnének, és részben az átalakulást segítő támogatásokra, de jelentős részben a környezeti és vidékfejlesztési feladatokra csoportosítanák át őket. Az ennek megfelelő magyar program már létezik, ám megvalósítása érdekében eddig semmi nem történt. Sőt.

Személyes adataink védelmét és a cégek profitérdekeit butaság szembeállítani egymással, az informatika és az internet térhódítása nyomán kialakult új helyzetben mégis sokan ezt teszik. Milyen problémákat vet fel az üzletemberek – akik persze egyúttal magánemberek – számára az adatvédelem és információszabadság? Hogyan viszonyuljunk az adatvédelem kérdéséhez? Erről beszélgettünk dr. Székely Iván társadalmi informatikussal.

Miben hasonlítanak egymásra az OECD-tagországok és a csillogó tengerpartú kis szigetállamok? Abban, hogy – más-más céllal ugyan –szeretnék magukhoz vonzani a külföldi tőkét, és ennek érdekében a nyereség után nem vetnek ki adót, vagy jóval kisebb kulccsal, mint a hazai cégekre. Az ítélet ki is mondatott felettük ezért az OECD-ben, pedig e tevékenység valamilyen formában mindenhol a tagállamokban, köztük Magyarországon is létezik…

A természet számára a legkedvezőbb az lenne, ha egyáltalán nem épülnének újabb utak. Új utakra azonban szükség van. A XXI. században lehetséges, sőt elérendő cél, hogy az ember gazdasági tevékenysége s annak révén az élet minőségének javítása ne okozzon környezeti és egyéb hátrányokat, az építések, fejlesztések környezetbarát módon valósuljanak meg. Turi-Kovács Béla környezetvédelmi miniszter szerint a környezetvédelemnek egyenrangú szerepet kell kapnia a szociális és gazdasági feladatok tervezésének, megoldásának folyamatában minden szinten. A természeti értékek megvédése elsődleges szempont, ez azonban nem jelenti azt, hogy akadályozni kellene a célszerű és gazdaságos építést. A tárca törekvése, hogy a környezet- és természetvédelem a gazdasági fejlődéssel, a civilizációs kényelmi szempontokkal összhangban legyen.

Az egyre jobban fejlődő gazdaságnak infrastruktúrára van szüksége, utakra, informatikai fejlesztésre, mondja Németh Szilárd, a Környezetgazdálkodási Intézet EU Integrációs Igazgatóságának vezetője, aki szerint nagyon fontos, hogy a kormányprogramban szereplő – és most a Széchenyi-plusz gazdaságélénkítő programban kibővített – gyorsforgalmiút-építés ne csak műszakilag legyen kifogástalan, hanem környezet- és természetvédelmi szempontból is.

A természet számára a legkedvezőbb az lenne, ha egyáltalán nem épülnének újabb utak. Új utakra azonban szükség van, de nem az építők és a környezetvédők közötti harcok árán, mert a felek közül senki nem lehet egyedüli győztes. Az egyetlen járható út: az együttműködés, a másik fél érveinek megértése s ha lehet, elfogadása. Magyarországon a védett természeti terület 700 ezer hektár, azonban a nem védett természeti területek is természeti értékek hordozói. A többi terület – szántók, legelők stb. – kevésbé sérülékeny. Az is igaz azonban, hogy védett állatok bárhol élhetnek, mert mondjuk a parlagi sas nem nézi, hogy hol telepszik meg. A nemzeti parkok igazgatóságai törekednek arra, hogy védett területen ne haladjon át gyorsforgalmi út; természeti területet azonban nem egy átszel.