A tétlenség költsége óriási – a dekarbonizáció és az alkalmazkodóképesség erősítése érdekében tett sürgős lépések nélkül a jelenlegi becslések szerint a fizikai kockázatok 2050-re érdemben befolyásolhatják a vállalatok pénzügyi teljesítményét, a kritikus iparágakban világszerte akár 25 százalékkal csökkentve az eredményt (EBITDA). A kibocsátáscsökkentés továbbra is kulcsfontosságú, de az alkalmazkodás terén tett gyors intézkedések éppúgy elengedhetetlenek a munkaerő, az ellátási láncok, a közösségek és a vállalatok működéséhez szükséges természeti ökoszisztémák ellenálló képességének megőrzéséhez.
„A vállalatok már érzékelik a kockázatot, de egyelőre csupán a hazai élenjáró vállalatok 25 százaléka azonosítja, értékeli és kezeli a klímaváltozással összefüggő kockázatokat és építi be a vállalat kockázatkezelési, döntéstámogató folyamataiba. Nem könnyű a bizonytalanság kezelése, a vállalati célokhoz illeszkedő megfelelő megoldások azonosítása, de az alkalmazkodásba és a rezilienciába történő proaktív befektetések jelentős megtérülést ígérnek. Minden 1 dollár, amelyet a rezilienciába fektetünk, akár 4 dollár megtakarítást jelent az egészségügyi és termelékenységi veszteségek elkerülésében.” – mondta el köszöntőjében ifj. Chikán Attila, a BCSDH elnöke. – „A reziliensebb vállalatok a befektetők, ügyfelek és szabályozó hatóságok számára is vonzóbbak, ami erősíti hosszú távú életképességüket egy egyre kiszámíthatatlanabb éghajlati környezetben. Fontos, hogy a reziliencia egyre inkább védekező koncepcióból a fenntartható, hosszú távú értékteremtés és a kockázattal korrigált teljesítmény stratégiai hajtóerejévé váljon.” – tette hozzá.
A BCSDH legfrissebb ESG felmérése szerint az élenjáró vállalatok 70 százaléka egyetért azzal, hogy a klímaváltozás cégük működését fenyegető veszély és 80 százalék gondolja úgy, hogy a klímaalkalmazkodás üzletileg kifizetődő.
„A klímareziliencia az ökoszisztémák, közösségek, vállalatok és infrastruktúrák azon képessége, hogy előre jelezzék, felkészüljenek, reagáljanak, és helyreálljanak az éghajlattal kapcsolatos sokkhatásokból – például szélsőséges időjárási eseményekből. Magában foglalja az alkalmazkodóképesség fejlesztését, a rendszerek diverzifikálását, valamint előrelátó és elővigyázatos stratégiák megvalósítását annak érdekében, hogy krízisekben az alapvető működések fennmaradjanak, sőt, a rendszerek innovatív módon továbbfejlődhessenek.” – fejtette ki Dr. Zlinszky János, egyetemi docens az Egyensúly Intézet tanácsadó testületének tagja. – „Az új, ellenállóbb rendszerekre való áttéréssel nem érdemes megvárni a nagy megrázkódtatásokat.” – tette hozzá.
Az éghajlatváltozás közvetlenül és közvetve is hatással van az egészségre, és ez környezeti, társadalmi és közegészségügyi tényezőkben is megjelenik.
Az IPCC jelentéseivel összhangban a hazai vizsgálatok is alátámasztják, hogy a Kárpát-medencében jelenleg az extrém hőmérsékleti események (hőhullámok) jelentik a legfontosabb egészségügyi kockázatot. 2024-ben kiugróan sok, 36 napon érte el a napi középhőmérséklet Magyarországon a 25 Celsius fokot országos átlagban, a leghosszabb hőhullám 27 napig tartott.
Az elmúlt tíz évben a hőhullámos napok alatt a napi halálozás országos átlagban nagyjából 15 százalékkal emelkedett meg.
„Az éghajlatváltozás az emberi egészségre is jelentős hatással van, amelyek közvetlenül például szélsőséges időjárási események okozta sérülések vagy halálesetek, a hőmérséklet emelkedése miatt kialakuló hővel kapcsolatos betegségek vagy közvetve pl. munkaintenzitás csökkenése, mentális egészség romlása is jelentkezhetnek. Ezen felül a pollentermelő növények térbeli és időbeli elterjedésének megváltozása okozta légzőszervi megbetegedések, vagy a kullancsok és más az éghajlatváltozás miatt megjelenő rovarok által terjesztett betegségek száma is növekedhet.” – mondta el prezentációjában Dr. Páldy Anna főorvos, a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ szaktanácsadója. – „A vállalatok részei kell, hogy legyenek a megoldásnak. Fontos az egészségre nem ártalmas beltéri levegőminőség biztosítása, a dolgozók mentális egészségének védelme, a kültéri munkavégzés esetén a hővédelem és a rovarcsípés elleni megfelelő védelem, a növényvédőszerekkel dolgozók megóvása, illetve alternatív módszerek használatával a káros hatások csökkentése.”
A Világbank becslései szerint a klímaváltozás miatt az infrastruktúrában keletkező károk évente több száz milliárd dolláros globális veszteséget okozhatnak a század közepére, ha nem történik adaptáció.
„Az épített környezet az egyik legnagyobb CO2 kibocsátó, a klímareziliencia szempontjából gazdaságunk legnagyobb kitettségi pontja és egyben a legnagyobb beavatkozási lehetősége is. Az erőforrás használatunk növekszik, de a tartalékaink kimerülnek, elértünk a határhoz, ahol stratégiát kell váltanunk.” – mondta el Kiss Ida építész, fenntarthatósági stratégiai tanácsadó. – „Az épületeinkre úgy kell tekintenünk, mint az erdőkre – ökoszisztéma szolgáltatóként. Ha regeneratív módon – a helyi éghajlatot és a földterület adottságait tiszteletben tartva és azokkal összhangban – a közösség bevonásával, annak szükségleteire építve és adaptívan – a változó klíma hatásainak ellenálló és rugalmasan alakítható funkciókkal – tervezzük, akkor ugyanaz az épület, amely eddig csak kivett az erőforrásokból és hulladékot termelt, pozitívan hat a környezetére, biztonságos és hosszú távon élhető nemcsak az emberek számára, hanem a biodiverzitás megtartásához is hozzájárul” – tette hozzá.
A következő évtized várhatóan még volatilisabb lesz, geopolitikai változásokkal, technológiai zavarokkal és gyorsuló klímanyomással. A reziliencia a hosszú távú teljesítmény egyik kulcstényezőjévé válik, lehetővé téve a vállalatok és gazdaságok számára a gyors alkalmazkodást és a lehetőségek megragadását. Egyre inkább meghatározó versenyelőnnyé válik – és kulcsfontosságú út a tartós értékteremtéshez a jövő generációi számára.
Az előadásokat követő zártkörű fórum keretében vállalatvezetők, vállalati-, tudományos és civil szakértők közösen térképezték fel ebben a három vizsgált témakörben a klímarezilienciát segítő rendszerszintű változások előmozdítóit és akadályait, valamint az üzleti életben már létező megoldásokat. A három előadó segítségével egyeztettek a sikeres gazdasági és társadalmi reziliencia megvalósításához szükséges szempontokról és kulcsfontosságú intézkedésekről.
A szakmai fórumon felrajzolt hazai helyzet, a feltárt kihívások és előmozdító tényezők további feldolgozására a májusi és júniusi vállalatvezetői kerekasztal-beszélgetéseken kerül sor. Célunk, hogy a klímareziliencia témája és fontossága a vállalatok számára egyértelművé váljon és az értékteremtő reziliencia lépésekről ajánlások készüljenek, amelyek a BCSDH novemberi üzleti ebédjén kerülnek bemutatásra. Elsődleges, hogy ebben a témában is cselekvésre buzdítsuk a vállalatokat és segítsük őket a legfontosabb lépések megtételében.
Az eseményen az Ifjúsági klímanagykövetek nevében Erdősi Bendegúz prezentálta az általuk a MCC Klímapolitikai Intézet támogatásával készült és teljes terjedelmében várhatóan júniusban publikálásra kerülő, a magyar környezetvédelem társadalmi attitűdjeit feltáró reprezentatív felmérés első eredményeit. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem fontos a társadalom számára, de olyan égetőbb társadalmi elvárások mögé szorul, mint az egészségügy, az oktatás színvonala, a korrupció visszaszorítása és a gazdasági helyzet javítása.
