A tőzsdekultúra nálunk még nem honosodott meg, a magyar társadalom átlagos pénzügyi ismerete rendkívül alacsony. Úgy tűnik a most hatalomba lépő új kormány sem szakít azzal az évtizedes gyakorlattal, amely mélyíti a tőke-, bank- és tőzsdeellenes társadalmi beállítottságot - állítja Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapesti Értéktőzsde nyár elején megválasztott elnöke, aki tavaly ősszel látott neki megszervezni a BÉT kivásárlását, új stratégiai pályára állítva ezzel az idén 140 éves magyar tőzsdét.

A biztosítások iránt egyre erőteljesebb az igény a kis- és középvállalatok körében az utóbbi években. Az üzleti kultúra színvonalával együtt emelkedik biztosítási kultúráé is, s az ehhez azonnal igazodó kínálati biztosítási piacon egyre differenciáltabb csomagok jelennek meg, amelyek között kicsik és nagyok egyaránt megtalálják a testreszabott változatot. A hazai biztosítók figyelme pedig egyre inkább a kis- és közepes méretű vállalkozások mint dinamikusan fejlődő piac felé fordul.

Annak ellenére, hogy szélesebb körben csak tavaly terjedtek el Magyarországon a devizában - jellemzően euróban vagy svájci frankban - denominált hitelek, mára gyakorlatilag a felvett kölcsönök háromnegyede devizaalapú. A jelenlegi kedvező kondíciók azonban nem biztos, hogy hosszú távon is gyümölcsözőnek bizonyulnak.

Befektetési iskolánkban ezúttal a kötvényalapoknál jóval kockázatosabb, ezért Magyarországon nem is annyira kedvelt részvényalapokra vetünk egy pillantást. Kevesen tudják, hogy a részvényalapokban tartott pénz hosszú távon jóval nagyobb átlaghozamot hoz, mint a hasonló lejáratú kötvények. Csak néha kötélidegek kellenek hozzá.

Öngondoskodáson alapuló, az időskori nyugellátást kiegészítő intézmény jött létre nyugdíj-előtakarékosság elnevezéssel, de vélhetően csak felemás sikerrel. Igaz, a felső középosztály megtalálhatja számítását, akár már számlát is nyithat.

A nyugdíj-előtakarékossági számla, a nyugellátás negyedik pillérének bevezetése sok ellenérzést hozott felszínre szakmai körökben, több oldalról is támadás érte a szűk fél év alatt összehozott terméket. A lakosság azonban nem hallatta hangját, s kiderült: az ország nagy többségének fogalma sincs arról, miről is van szó tulajdonképpen.

Miközben a tengerentúlon évtizedek óta a legelfogadottabb befektetési formák közé tartoznak a részvények, hazánkban a spórolt pénzzel rendelkezők alig egy százalékának jutott eszébe ez a megtakarítási forma. A legtöbben félnek attól, hogy hatalmasat bukhatnak, míg mások körében továbbra is tartja magát a tévhit, hogy csak milliárdos vagyonnal érdemes beszállni a piacra.

A lakóingatlan-vásárlások lendülete az államilag támogatott lakáshitelek szigorítása óta némileg lankadni látszik, a pénzintézetek azonban mindent megtesznek annak érdekében, hogy fenntartsák az érdeklődést az ügyfelekben. A devizaalapú hitelek után az új kedvenc az ingatlanlízing lehet, amelyből - nem túl nagy meglepetésre - létezik már devizaváltozat is.

A magánnyugdíjpénztárak magyarországi története a két háború között kezdődött el, majd hosszú kihagyás után 1998-tól vált ismét elérhetővé a munkavállalók részére. A magán-nyugdíjpénztári tagság nagy előnye, hogy a tagok nyugdíjas éveikben a saját befizetett pénzük hozammal növelt összegéből élhetnek, s nem mások befizetéseiből, amit ráadásul a mindenkori kormányok által megváltoztatható módon osztanak szét az ellátásban részesülők között.

A kedvező kamatozású, államilag támogatott lakáshitelek szabályainak szigorodásával jelentek meg a hazai pénzintézeteknél tömegesen a devizahitelek, amelyek jellemzően svájci frankban, illetve euróban denominálták az ügyfelek tartozását. Mivel e devizák kamata jóval alacsonyabb volt, s mind a mai napig az, mint a forintra vonatkozó alapkamat, a törlesztőrészletek jelentősen alulmúlták a hasonló mértékű forinthitelek után fizetendő havi összeget. A tartósan erős forintárfolyam pedig elaltatta az érdeklődők gyanakvásának utolsó szikráit is.

Az egyéni tagok számára jövőre is megmarad az adókedvezmény, a munkáltatók viszont a jövő év első napjától az önkéntes nyugdíjpénztári befizetések esetében a mindenkori minimálbér 100 százaléka helyett már csak az 50 százalékát adhatják dolgozóiknak adómentes tagdíjátvállalásként. Kik, milyen helyzetben járnak még mindig jól?

Bár a befektetési egységekhez kötődő biztosítások a járulékos költségek miatt nem lehetnek kompetitívek a hasonló eszközökkel rendelkező befektetési alapokkal, a hozzájuk kapcsolódó biztosítói szolgáltatások, no meg a rugalmasságuk miatt mégis rendkívül népszerűek a befektetők körében.

Az internetes bűnözés egyidős a világhálóval. S húsz év elteltével és számtalan hatalmas vírusjárványon túl, mára kijelenthető, hogy újabb útelágazáshoz érkezett. A mostanra nagy tömegekben a nethez kapcsolódó szolgáltatások, mint az on-line fizetési, bankolási módok, nem kerülhették el a szervezett számítógépes alvilág figyelmét. A múlt év végén több hazai bank ellen is indult úgynevezett adathalász-támadás.

A vállalkozások állami támogatásának aktuális filozófiájában Egyed Géza, a gazdasági tárca szakállamtitkára szerint alapelv, hogy az állam tudatosan és befektetői attitűddel döntsön akár a visszatérítendő, akár a vissza nem térítendő támogatásokról. De mennyiről, és milyen célokra?

Egyes becslések szerint 100-200 olyan hazai magánbefektető van, aki 10-50 millió forinttal segíti induló vállalkozások, piacképes ötletek, elképzelések megvalósulását. Nemcsak pénzt adnak, hanem a saját, sikeres vállalkozásaikban korábban megszerzett tapasztalataikat is. Az üzleti angyalságnak láthatók már biztató jelei Magyarországon, de bőven vannak még tartalékok e befektetési formában.

Két év múlva már nem puszta lehetőség, hanem előírás lesz a magánnyugdíjpénztárak számára, hogy tagjaiknak három különböző kockázatú befektetési portfóliót ajánljanak. A tagoknak viszont érdemes lesz élniük a választás lehetőségével, mert különben automatikusan besorolják őket, s nem biztos, hogy ezzel jól járnak. A pénztárak nagyobb tőzsdei aktivitása várhatóan nem jelent érzékelhető forgalomnövekedést a budapesti börzén.

Alig jelentek meg az első pályázatok az Új Magyarország fejlesztési terv keretében, máris hatalmas viták össztüzébe kerültek. Egyesek szerint alacsony a támogatás mértéke, mások szerint az összege, megint mások pedig úgy vélik, továbbra is túl szigorúak a támogatási feltételek. Nos, az első eredményekből úgy tűnik, egy kicsit mindenkinek igaza van: az új pályázati rendszer új gyermekbetegségeket nevelt ki magában.

Töretlen a private banking és a kiemelt ügyfélkezelés iránti lelkesedés Magyarországon, a kereslet és kínálat erősödése pedig versenyt váltott ki a piaci szereplők között. A private banking lényege, hogy szolgáltatásainak sora ott kezdődik, ahol az átlagos szolgáltatások véget érnek.

Piaci információk szerint a gazdasági tárca a korábbi elképzelésektől eltérő, speciális konstrukció keretében kívánja kihelyezni az Új Magyarország fejlesztési tervben rendelkezésre álló vállalkozásfejlesztési források egy részét: a kereskedelmi bankok helyett a tőkealap-kezelő társaságokhoz delegálná az ezzel kapcsolatos feladatokat.

Minden olyan cég számára, amelynek egy családi ház vagy lakás félreeső zugánál nagyobb a helyigénye, komoly kihívást jelent a székhely, iroda vagy éppen telephely megválasztása. A kérdés nemcsak fizikai, hanem pénzügyi szempontból is körültekintést igényel, hiszen egy hosszú távra tervező vállalkozás akár milliós megtakarítást is elérhet, ha jó megoldásokat alkalmaz.

A hitelbiztosítási világpiacon három nagy szereplő osztozik, és mindegyik jelen van Magyarországon is, együtt az állami tulajdonú Magyar Exporthitel Biztosító Zrt.-vel. Szolgáltatásaik tartalmukban lényegében nem különböznek egymástól. Ha választani kell közülük, két dologra érdemes figyelni mégis: hogy mekkora önrészt kell vállalni, és mennyire rugalmas az ügyintézés.

A magyar kis- és középvállalati szektor képviselőinek 81 százaléka hallott már a vállalatok számára kifejlesztett hitelkártyáról, ám alig minden negyedik cég használja a vállalati plasztik nyújtotta szolgáltatásokat. Egy nemrég készült felmérésből az is kiderült, hogy a magyar kkv-szektor képviselői elsősorban a likviditási gondok áthidalására, cashflow-menedzsmentre használják az üzleti plasztikot.

Május közepe óta már nem az a kérdés, hogy a 2007-2013-as költségvetési időszakban Magyarország rendelkezésére áll-e majd uniós forrásokból az a sokat emlegetett 7000 milliárd forint. A támogatott területeket is jóváhagyták Brüsszelben, csak a részletekről folyik az egyeztetés. Most már a pályázatokat kell minél előbb kiírni, illetve megpályázni - és elnyerni - a lehetséges támogatásokat.

Az elmúlt években Európát emelkedő kamatkörnyezetet jellemezte, s a tendencia a jövőben várhatóan folytatódik. A magyar vállalatok nagy része az alacsonyabb kamatokból származó előnyök kihasználására euróban és svájci frankban adósodott el, általában változó kamatozású hiteleket vett fel. Most a bázisként alkalmazott referenciakamatok növekedése a kamatterhek jelentős emelkedését okozza. A kamatpozíció kiegyensúlyozására a bankok kamatfedezeti termékei nyújthatnak segítséget.

A Mol körüli felvásárlási láz némileg lenyugodni látszik, ismét emelkedőben a BUX, első ránézésre úgy tűnhet, visszatért a rend a Budapesti Értéktőzsdére. Ez azonban csak időleges csend. A magyar tőzsde törékeny rendszer, kis erőfeszítéssel összeroppantható. Tőzsdénken évről évre csökken a részvények száma, mára a forgalom 90 százaléka néhány blue chipre koncentrálódik.

Közeleg a karácsony, és a legtöbb cég valamilyen módon megköszöni munkatársainak és partnereinek az egész éves együttműködést. Ez a gesztus pénzbe kerül, és hogy mennyibe, az attól függ, hogy milyen ruhába bújtatjuk az ajándékot. Mindenesetre az üzleti ajándékozásra vonatkozó jogszabályok bonyolultak és nehezen átláthatók, ráadásul szakértők szerint nem is mindig "igazságosak".

Elindult a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségen nyáron beígért pályázatdömping. Az ősz folyamán számos témában és területen - környezetvédelem, turizmus, oktatás-képzés, gazdaságfejlesztés, üzleti infrastruktúra, ipari parkok, logisztikai központok, kutatás-fejlesztés stb. - jelennek meg folyamatosan a kiírások.

Az év vége közeledtével érdemes már a 2008-ra vonatkozó, az alkalmazottak számára kínált béren kívüli juttatási csomagot tervezni. Az önkéntes egészségpénztárak életmódjavító szolgáltatásai ugyan adókötelessé váltak, de még mindig jelentős kedvezményekhez juthatunk a pénztári szolgáltatások igénybevételével. Így az önkéntes egészségpénztári tagdíjátvállalás változatlanul a béren kívüli juttatás egyik kedvező formája.

A kormányzati megszorítások hatását a lakosság mind nagyobb része próbálja meg fogyasztási kölcsönökkel és szabad felhasználású hitelekkel semlegesíteni. A csökkent havi jövedelmet azonban ily módon csak időlegesen lehet növelni. A törlesztés évekig többletterhet ró az eladósodott háztartásokra. 2007 második felétől érzékelhetően megnőtt a visszafizetési problémákkal küzdő adósok száma.

A tekintélyes nemzetközi pénzügyi magazin, az Euromoney az elmúlt ötévi minőségi vezetés elismeréseként a Magyar Fejlesztési Bank Zártkörűen Működő Részvénytársaságot választotta az év legjobban menedzselt közép- és kelet-európai bankjának. A rangos díj elnyeréséhez vezető útról Czirják Sándort, az MFB vezérigazgatóját kérdeztük.

A kezdő és nem bankképes vállalkozókat segítő mikrohitelezés konstrukciójának és szervezetének megújítására várhatóan nyár végén, ősz elején kerül sor, a midihitel módosított változata is ekkorra várható. Azzal, hogy a reform igencsak időszerű, mindenki egyetért, a megoldást azonban különbözőképpen képzelik el az érdekeltek. A népszerű Széchenyi-kártya feltételei júliustól még kedvezőbbek lettek, a többi kormányzati sikertermék kondíciói nem vagy nem lényegesen változnak.

A Magyar Fejlesztési Bank a "Sikeres Magyarországért" Hitelprogramok keretében 2002 óta kínál kedvezményes fejlesztési hiteleket kis- és középvállalatoknak, önkormányzatoknak, illetve az agrárszférának. A programok sikerei bizonyítják: mára a fejlesztési bank piaci szereplőként nélkülözhetetlen kapoccsá vált a kormányzati fejlesztéspolitikai törekvések és a gazdasági szereplői között. A finanszírozási kihívásokra reális megoldásokkal válaszoló hitelintézet 2007. július 1-jétől megújítja termékkörét, hogy Magyarország minél hatékonyabban tudja felhasználni az Európai Unióból érkező támogatásokat.

Az újkori olimpia ma már nem pusztán nemes vetélkedés, hanem dollármilliárdokban mérhető hatalmas vállalkozás. Hiszen a sport is jó ideje inkább üzlet, mint kedvtelés és egészségmegőrzés. Üzlet sokaknak: annak, aki űzi, aki pénzt fektet sportágba, sportolóba, aki megteremti az infrastruktúrát a versenyzéshez, a vetélkedő láttatásához, s annak is, aki a sport segítségével akar eljuttatni információt emberek millióihoz. Hol tart Magyarország e téren?

Sporttámogatás - üzlet vagy jótékonyság? A nagyvállalatok jó része szívesen adakozik sportkluboknak, versenyzőknek, ám nyilvánvalóan szívesen látja, ha a befektetése nemcsak a sportpályán, de az üzleti mutatók területén is eredményes. A legnépszerűbb sportágak általában sok támogatót vonzanak, ám néha egészen személyes okok is közrejátszanak abban, hogy mely cég milyen sportágat szponzorál.

Adni jó. Meg kapni is. Magyarországon több tízmilliárd forint kerül szponzoráció címen vállalatoktól a nonprofit szférába. Hogy pontosan mennyi, azt nem lehet tudni, s ez már a dolog lényegéből fakad. A szponzorok egy része ugyanis a vállalati marketing részeként kezeli az adakozást. De van olyan is, hogy ellenszolgáltatás nélkül, magát az ügyet támogatják. Ez utóbbira már van adat: 1998-ban 20,7 milliárd mecénási forint cserélt gazdát. A szponzorációs pénzekhez képest, szakértők szerint, ez csak töredék…

 

Szolidaritásra „kényszerítette" az önkormányzatokat a 2000. évi költségvetés: a kormányzat kiegyenlítő politikája szerint osztották el a befolyt személyi jövedelemadó 95 százalékát. Növekedtek-e a helyi adók, kényszerültek-e önkormányzatok többlethitel felvételére, beruházásaik leállítására? Beigazolódtak-e az önkormányzati félelmek?

Gazdag önkormányzat, szegény település! Demagóg és hazug szembeállítás.

Vannak eszmék, ideológiák, amelyek felett eljár az idő. Eszmék, ideológiák, amelyek gátolják az embert, a társadalmakat, hogy megfelelő választ adjanak a kor kihívásaira. Vajon az információs technológiai forradalom adta eszközök és az ezek kínálta szinte felmérhetetlen lehetőségek juttatták el a világot ahhoz, hogy ne csak a gazdaság érdemelje ki az „új” jelzőt, hanem a társadalom és az egyes emberek gondolkodásmódja is? Ez a kérdés mindnyájunkat érint, s nem mindegy, milyen válaszok születnek, s ezeket milyen tettek követik. Ezért szeretnénk az elkövetkező hónapokban e hasábokon fórumot adni a társadalmi átalakulást érintő kérdéseknek, dilemmáknak, véleményeknek.

A technika változik, a jog stabil – ez napjaink érdekes ellentmondása. Új helyzetben azonban új jogi megoldások szükségesek. A Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Jogász Egylet ezeknek a megtalálására vállalkozott szeptemberi konferenciáján. Nagy előadók szerepeltek nagy témákkal, hogy fölvázolják a változások irányait, a szabályozás hiányosságait és a jövő megoldásait. A téma: az információs társadalom hatása a jogrendszerre. A tanácskozás közben dr. Sárközy Tamás egyetemi tanárral, az egylet elnökével beszélgettünk.

Az elektronikus kereskedelem térnyerése Magyarországon is tény. Az igazi térhódításhoz azonban nem elegendő a vevők és eladók igyekezete. Szükség van megfelelő jogszabályi környezetre is. Elsőként az elektronikus aláírásról és dokumentumról szóló törvény tervezete kerül a parlament elé. Ha a kormányzati tervek valóra válnak, az elektronikus aláírással hitelesített elektronikus dokumentumok már 2001 januárjától ugyanolyan erejűek lesznek, mint a hagyományos, papíranyagú hivatalos iratok. Sík Zoltán informatikai kormánybiztost az elektronikus kereskedelem fejlődésének e fontos feltételéről kérdeztük, s arra is megkértük, hogy a sokunk számára még kissé bizonytalan tartalmú fogalmaknak adja közérthető magyarázatát.

Sem az idei, sem a most készülő és a következő két évre szóló költségvetés eddig ismert tervezeteiben nem szerepel nevesített programként a kis- és középvállalkozások felkészítése az új gazdaságra. De nem fér bele a már nem kifejezetten a kicsiknek, hanem általában a vállalkozásoknak címzett gazdaságfejlesztési célelőirányzatok egyikébe sem egy informatikai fejlesztési elképzelés, ha a cég nem az informatika területén tevékenykedik.

Mit takar ez a fogalom? Olyan sokan és sokszor használják ezt a szóösszetételt manapság, hogy félő, ugyanarra a sorsra jut, mint sok társa, elcsépelik, még mielőtt tudatosítanánk a tartalmát. A leggyakoribb értelmezése egybecseng az e-gazdasággal, vagyis csak azokat az üzleteket, az üzleti életnek azokat a résztvevőit értik bele, akik az információs technológiai iparban vagy az internet-businessekben tevékenykednek.

Amíg a fejlett országokban a közigazgatásnak évtizedek óta természetes kelléke az elektronika, nálunk csigalassúsággal terjed a legegyszerűbb számítógépes adatnyilvántartás is. Mint mondják, ennek legfőbb oka a pénzhiány. Ám aligha egyedüli oka. Az elmúlt évtizedben több kormányzati szerv és közigazgatási intézményrendszer kapott állami és PHARE-forrásokból jelentős pénzeket az információs rendszer korszerűsítésére. Az eredmény csak jóindulattal mondható felemásnak. Több szakértő egybehangzó véleménye szerint nagy a valószínűsége, hogy Magyarország pont ezen a területen fog elvérezni abban a nagy versenyben, amely az egyes nemzetek információs társadalommá alakulásában folyik, s napjainkban dől el, ki lesz a leszakadó, és ki az élenjáró. S számtalan bizonyíték van arra, hogy a két tábor közötti különbség behozhatatlan lesz.

 

A helyzet rendkívül drámainak tekinthető. Ez a megállapítás egy oktatási minisztériumi tanulmányban szerepel, s a felsőoktatási intézmények informatikai szakaira jelentkezők és az ott végzők számára vonatkozik. A vázolt megoldás pedig a következő: „Marketinggel és a bejutás várható könnyűségével, valamint a piacon eladható tudással jelentősen kell növelni a jelentkezők számát, hogy a valóságos kibocsátási szám növekedjen.

 

Informatikushiány van. Ettől hangos a fél világ. Az Európai Unióban várhatóan három éven belül 1,7 millióval kevesebb informatikus lesz, mint amire szükség lenne. Az Egyesült Államokban 350 ezer jól képzett szakembert tudnának azonnal foglalkoztatni. Németországban a 45 ezer évenkénti végzett 75 ezer álláshely közül válogathat. Magyarországon visszafogott becslések szerint öt éven belül 10 ezer új informatikus munkába állására lenne szükség, azonban ha a magyar gazdaság növekedése még nagyobb ütemű lesz, évente mintegy további 2500–3000 új szakember alkalmazására lesz igény. És ha már nagyhatalmak elnökei bejelentéseket tesznek saját országuk informatikusimportálási terveiről, akkor valóban komolyan kell venni a jelenséget, nálunk is. A prognózisok szerint az információtechnológiai munkaerőhiánnyal mint huzamosabb ideig fennmaradó tényezővel kell számolni.