A közelebbi és távolabbi szomszédaink közül mi, magyarok válaszoltuk a legmagasabb, 60 százalékos arányban azt, hogy elégedettek vagyunk a munkánkkal, de nyitva tartjuk a szemünket, hátha adódik egy szakmailag vagy anyagilag jobb lehetőség. A csehek és a szlovákok várják leginkább, hogy egy kedvezőbb ajánlat birtokában búcsút inthessenek jelenlegi munkáltatójuknak.
„Nincs mit csodálkozni azon, hogy a magyar munkavállalók viszonylag jól tűrik a válság utáni időszakot." - mondta el Fehér Tamás a Grafton Recruitment magyarországi ügyvezetője. „A régióban messze mi vagyunk a legrugalmatlanabb munkakeresők, ezért inkább beletörődünk pillanatnyi helyzetünkbe. Ezt erősíti, hogy a magyarok kétharmada még mindig kifejezetten aggódik a válság miatt, és határozottan úgy gondolja, hogy még javában tart. Elenyésző azok száma, akik arra számítanak, hogy már idén javul munkaerőpiaci helyzetük." - tette hozzá.
A magyarok munkavállalás terén tanúsított rugalmatlansága számos dologban tetten érhető. A hazai válaszadók több mint fele elutasítja azt a lehetőséget, hogy határozott idejű munkaszerződést fogadjon el. Ezzel szemben a szlovákok és csehek több mint 75 százaléka hajlandó lenne erre a kompromisszumra egy jobb állás érdekében. Hasonló a helyzet a részmunkaidővel: míg a magyarok 50 százalékának meg sem fordulna a fejében, hogy elfogadjon egy ilyen lehetőséget, a lengyelek és románok több mint 80 százaléka vállalná azt. Szintén a legrugalmatlanabb nemzet vagyunk, ha egy új munkahely által ajánlott kezdő fizetésről van szó, ugyanis a magyar válaszadók csupán 53 százaléka lenne hajlandó engedni elvárásaiból. (Sok magyar nem törődik az önmenedzseléssel, pedig sokszor akár az állásukat is megmenthetnék ezzel.)
Külföldre mennénk
Az országhatárokon belüli költözést a litvánok mellett szintén a magyarok utasítják el a legtöbben. Érdekes módon azonban, ha külföldi munkalehetőség adódna, a magyarok alig egynegyede ragaszkodna hazájához. Ebben a tekintetben csak a románok köröznek le minket és valamennyi régiós népet, ők azonban jócskán: közel 90 százalékuk próbálna szerencsét messze földön. Ha csak a munkába járással töltött idő megnövekedése jelentené az egyetlen kompromisszumot egy új álláslehetőség esetén, a magyarok 85 százaléka hajlandó lenne váltani. Ebben a kérdésben is csak a legrugalmatlanabb közép-kelet európai munkavállaló címét nyerhetnénk el, hiszen az összes többi megkérdezett nemzet szinte egyöntetűen hajlandó lenne ezt az áldozatot vállalni.
Minden harmadik magyar jobban keres
Élenjárók vagyunk azonban több tekintetben is. A magyar válaszadók több mint harmadának emelkedett a fizetése az elmúlt év során, és csak 21 százalékuk állította, hogy kevesebbet visz haza. A helyzet csak a lengyeleknél jobb, az összes többi országban kedvezőtlenebbül alakultak a bérek. Bizakodásra ad okot továbbá az, és mellesleg magyarázza a munkahelyekkel való elégedettséget is, hogy a magyarországi cégek kétharmada valamilyen rendszerességgel ad visszajelzést munkavállalóinak az általuk elvégzett munkáról. Ez az arány jelentősen jobb például a cseh és a litván üzleti gyakorlatnál. Végül az is egy előremutató jelenség, hogy a lengyelek mellett mi magyarok használjuk a legmagasabb arányban az internetes közösségi hálózatokat álláskeresésre. A szlovákok különösen tudatosak e kérdésben: a megkérdezettek 75 százaléka tagja a kifejezetten szakmai kapcsolatok építésére létrehozott LinkedIn-nek. (A kormány a forráselosztás megváltoztatásával kívánja ösztönözni a munkahelyteremtést a hátrányos helyzetű térségekben, a súlyos foglalkoztatási gondokkal küzdő régiókban a beruházók nagyobb arányú támogatásban részesülnek ezentúl - közölte március elején az NGM államtitkára.)
A regionális felmérés többek között olyan érdekességekre is rámutatott, hogy a román munkavállalók számára rendkívül fontos szempont a munkahelyválasztás során a munkáltató hírneve és a munkatársak személye. Ami a pénzt illeti, a litvánok azok, akik a legmagasabb arányban helyezik minden szempont elé a fizetés nagyságát. Ha ez utóbbival elégedetlenek, a lengyelek közel harmada azonnal elkezd új állást keresni, míg a csehek és a románok azok, akik leginkább hajlamosak közvetlen vezetőjükhöz fordulni, hogy megbeszéljék a fizetésemelés lehetőségét.
