Miközben az elmúlt néhány évben Magyarországon egymást követték a meghatározó autó- és akkumulátoripari nagyberuházások, egyre világosabbá válik, hogy a következő évtizedben nem a technológiai fejlesztések finanszírozása jelenti majd a legnagyobb kihívást az iparban, hanem a megfelelő munkaerő és tudás biztosítása. A szakértők szerint 2030-ra a szakemberhiány elérheti a 40 százalékot is a hazai gyártóiparban, miközben a nyugdíjba vonuló generáció felhalmozott tudása pótolhatatlan veszteséget jelenthet a termelő vállalatoknak. 

Az biztos, hogy szükség van az új technológiákra, viszont a kérdés inkább az lesz, hogy ki fogja működtetni azokat. A gyártószektor szereplői egyre gyakrabban szembesülnek azzal a jelenséggel, amikor a munkaerőhiány mellett a megfelelő kompetenciák hiánya válik a növekedés legnagyobb korlátjává.

A munkaerőhiány természetesen nem új jelenség hazánkban. Számos iparágban már a 2010-es évek óta elképzelhetetlen lenne a működés külföldi munkavállalók nélkül. A nem magyar munkaerő bevonása ugyan enyhíti a kapacitásproblémákat, ugyanakkor az újonnan bevezetett hosszadalmas engedélyezési folyamatok és az egyre növekvő igények miatt önmagában nem jelenthet hosszú távú megoldást a jelenleg fennálló szabályozással. A témáról a Business Fest szakmai beszélgetésén osztotta meg tapasztalatait Bán Zoltán, a MOL hazai HR-igazgatója és csoportszintű Downstream HR-vezetője, Gazdag András, a Schaeffler Country HR Directora, Günther Gábor, a Richter Gedeon Nyrt. gyógyszergyártási vezetője, valamint Göltl Viktor, a WHC ügyvezető tulajdonosa.