Az Amundi Asset Management, legnagyobb európai alapkezelő nemrégiben publikálta „Decoding Investors” című tanulmányának harmadik kiadását, amely a lakossági befektetőkre és megtakarítókra összpontosít. A 26 országban, 18 000 ember körében végzett kutatás a befektetésekkel kapcsolatos célokat, aggodalmakat, viselkedési mintákat és információforrásokat elemzi.

A 2026-os elemzés azt mutatja, hogy a nyugdíjba vonulás áll a befektetők aggodalmainak középpontjában, ugyanakkor sokan nem rendelkeznek azzal a magabiztossággal és tudással, amely ahhoz kellene, hogy megtakarításaikból hosszú távú befektetési tervet alakítsanak ki.

A nyugdíj finanszírozása egyértelmű prioritás, de szakadék van a szándék és a magabiztosság között

A személyes megtakarítások és befektetések ma már a nyugdíjjövedelem jelentős várható forrását jelentik: a befektetők ezekből remélik fedezni nyugdíjas éveikre összegyűjtött megtakarításaik 42 százalékát (nemzetközi átlag), megelőzve az állami ellátást és a munkahelyi nyugdíjprogramokat. Ázsiában ez az arány még magasabb: a térség befektetői a nyugdíjas évek finanszírozásának több mint 50 százalékát személyes megtakarításokra és befektetésekre alapozzák.

Ennek ellenére a befektetőknek csak 36 százaléka tartja a nyugdíjat kulcsfontosságú befektetési motivációnak (Európában 34 százalék, Ázsiában 40 százalék), és mindössze 23 százalék érzi magát nagyon biztosnak abban, hogy hosszú távon pénzügyi biztonságot tud teremteni magának, szemben az egy évvel korábbi 26 százalék-kal. Ez jól mutatja azt az egyértelmű szakadékot, amely befektetők fejében a nyugdíj fontossága, valamint a finanszírozásához szükséges képességek és magabiztosság között fennáll.