A kozmetikai piac kilencvenhét százalékát fedik le a kiskereskedelemben kapható, nagy sorozatban készülő cikkek, és a fennmaradó három százalékért versenyeznek az úgynevezett professzionális kozmetikumok. Ebben a szegmensben hazai piacvezető az Ilcsi Szépítő Füvek. A természetesség eszméjére fogékony országokban pedig az exkluzív szalonokban kínálják e magyar termékeket, méregdrágán és hatalmas sikerrel.

Az orosz elnök felkérésére kellett borkóstolót tartania Balla István egri borásznak, annyira megízlett Vlagyimir Putyinnak két általa forgalmazott bor. A Heves megyei bortermelő és -kereskedő nagy álmokat dédelget: három éven belül nemcsak az orosz, hanem a távol-keleti piacokat is meg akarja hódítani, még azelőtt, hogy a világ egyik legrangosabb pincészetévé válnék.

Vannak, akik tudják - vagy megérzik -, merre megy a világ. Ez a nem túl gyakori képesség különösen hasznos az üzleti életben, hiszen biztos piacot jelent, ha egy vállalkozás, ráérezve a változások irányára, erre építi tevékenységét. Ám az már valóban ritkaságszámba megy, hogy mindezt külső források nélkül is sikeresen tegye, méghozzá lassan másfél évtizede, s még arra is marad energiája, hogy odafigyeljen a környezetére is. A miskolci Telvill Kft. e ritka és követésre érdemes cégek egyike.

Van, akinek divat, van, akinek üzlet, és van, akinek életforma mindaz, amit „bio” és „öko” előtaggal szoktunk jelölni. A Piszeki Öko Kft. tulajdonosa és dolgozói számára az utóbbit jelenti: életforma. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy Ollé Sándor nyolc éve kezdett el teljes őrlésű biogabonából kenyeret, süteményt készíteni, amikor ez még nem volt divat, s így üzlet sem igen volt benne. Mára viszont már érzékelhető a változás a fogyasztási szokásokban, így az üzletben is: a cég árbevétele négy év alatt a tízszeresére nőtt.

A magyar mezőgazdasági területek egyelőre jelentéktelen része tért át az ökológiai gazdálkodásra, a leggyakoribb magyarázat szerint a gyenge állami szerepvállalás és a bonyolult, munkaigényes termelési kötöttségek miatt. Vásárló még lenne, hiszen a tudatos életvitelt szem előtt tartó, a drágább, de vegyszermentes élelmiszerre költeni hajlandó középosztály egyre több tagja vásárol biotermékeket. Tehát az állami szerepvállalás mind a korábban még működő pályázatok újraindításában, mind a tudatformálás területén erősítené a magyar biotermékpiac szereplőit.

Egy a világban is újdonságot jelentő ötlet, egy csapat informatikai fejlesztő és egy jól felépített üzleti modell, amelyik piaci terméket csinál a fejlesztés eredményéből. No és mindehhez egy olyan menedzser, aki képes előre látni, hogy miből lesz valódi piaci igény három-négy év múlva, és erről meg is tudja győzni többek között a kockázatitőke-befektetőket. Erről szól a Cellum csoport és benne az Enigma Software Rt. története 2004-ben.

Pezseg az élet, mint a szénsavval dúsított ásványvíz a Szentkirályi Ásványvíz Kft. telepén, amióta a cég terméke ez év tavaszán a világdíjas kitüntető címet elnyerte a párizsi szakkiállításon. A csekély értékesített mennyiség miatt addig veszteséges termelés pár hónap alatt felfutott a tízszeresére, és óriási exportlehetőségek nyíltak a cég előtt. A palackok már új automata gyártósorról futnak le.

A Cseh Köztársaság nagykövete, dr. Rudolf Jindrák őszintén örül annak, hogy az országaink közötti gazdasági és politikai kapcsolatok nagyon pozitívan alakulnak. Ám, mint mondja, az emberek közötti, bizalmi viszony kialakulása, az ennek érdekében való munka jelenti számára a legtöbbet. Amit elhatározunk meg kell csinálni, vallja. És így is tesz.

 

A magyar–cseh együttműködés számos téren érinti a közlekedési és vízügyi tárcát. Ilyen többek között a közeljövőben aláírandó nemzetközi kombinált árufuvarozásról szóló kormányközi egyezmény. Emellett a Visegrádi Együttműködés 2001–2002-es magyar elnöksége alatti kiemelt témák között szerepel az észak–déli közlekedési infrastruktúra-fejlesztés lehetőségeinek vizsgálata is. Mindezekről dr. Fónagy János miniszter beszélt a Piac és Profit kérdéseire válaszolva.

 

 

A kultúra és a gazdaság, a turizmus ötvözése egyetemi évei óta szívügye a Magyar–Francia Kereskedelmi és Iparkamara napokban leköszönt igazgatójának, Payer Beátának, aki következő hivatalában is ezt a célt szolgálja: júliustól a Magyar Turizmus Rt. párizsi irodáját vezeti.

Ha a magyar kreativitás találkozik az északi megbízhatósággal és pontossággal, ez a kombináció csodákra képes – állítja a magyarországi svéd kereskedelmi kamara elnöke. A hálózati gazdaság kiépítésében élenjáró északi európai uniós tagállamok – Svédország, Finnország és Dánia – régóta partnerei a magyar gazdaságnak. Az újabb és újabb érdeklődések pedig azt jelzik, hogy a nálunk működő északi cégek elégedettek itteni körülményeikkel.

A skandináv államok látszólag versenyelőnnyel léptek be az új gazdaságba: a jóléti társadalom rendszerére építhették rá a hálózati gazdaság alapjait. A szociális juttatásokat alátámasztó adórendszer azonban nem mondható előnyösnek a globalizáció következtében élesedő országok közötti versenyben. Mégis, az északi régió tagjait világszerte az információs társadalom és az IT-gazdaság mintapéldájaként említik.

Jóval meghaladja a legtöbb európai országban tapasztalható lassulást a németországi GDP növekedési ütemének mérséklődése. Elemzők 2002-re sem jósolnak gyorsulást a tavalyi, mindössze 0,6 százalékos növekedéshez képest. A német kilábalás attól is függ, hogy az Amerikai Egyesült Államok gazdasága mikor áll növekedési pályára. Ahhoz azonban, hogy az magával húzhassa az EU vezető gazdasági hatalmát, ott komoly belső reformokra van szükség.

Németország vállalati és innovációs tekintetben nem számít információs nagyhatalomnak, de bankszektorának erős globális pozíciói révén kihatással van az információs technológia (IT) világára, s mérete folytán hatalmas felfelvevőpiacot jelent az IT-cégek számára nemcsak a nagy ipari vállalatok, hanem a fogyasztók szintjén is.

Hazánk egyik legjelentősebb külkereskedelmi partnere Németország: kivitelünk 38 százaléka irányul oda, és importunk 34 százaléka származik onnan. A német gazdaság lassulása következtében csökkenő exportmegrendelések, vállalati leépítések, visszafogott beruházások hatással lehetnek a magyar gazdaság teljesítésére is.

A politikai kurzustól függetlenül a magyar gazdaságpolitikának mindig is hangsúlyos eleme volt a Németországgal való kapcsolat. Igaz, ez a kapcsolat olykor kiegyensúlyozatlan volt az áruk és szolgáltatások csereminőségét illetően. Ma már azonban a két ország azonos rangú munkakultúrával rendelkező cégei kötnek egymással üzletet, kevésbé függve a gazdaságok pillanatnyi konjunkturális helyzetétől.

A világgazdaság kereke most még lassan forog, s ez természetesen hatással volt és van az osztrák gazdaságra is, amely nem függetlenítheti magát a globális hatásoktól. Bár elemzők szerint a lejtmenet a végéhez közeledik, s már ez évtől felfelé ível az út, osztrák szakértők még 2003-ra is óvatosak a hazai növekedést illetően. Igazukat jelzi, hogy nyugati szomszédunk gazdasága – miként a miénk is – leginkább Németországétól függ. Bizakodásra adhat okot ugyanakkor az, hogy Ausztria a kelet-közép-európai befektetéseknek köszönhetően némileg kompenzálni tudja a számára kedvezőtlen világfolyamatokat. A magyar–osztrák kereskedelem áruösszetétele két modern, a globalizálódó világban működő ipari országénak felel meg, és szoros partnerség jellemzi a két ország kereskedelmi kapcsolatait a befektetések terén is.

A május vége óta javában tartó labdarúgó-világbajnokság kapcsán érdemes a gazdasági kérdések iránt nem különösebben érdeklődők számára is közelebb hozni azt a távol-keleti országot, amely megmutatta, hogyan válhat egy kis ország világgazdasági nagyhatalommá. Dél-Koreának sikerült a válságból való kilábalás.

Magyarország és Korea között élénk kereskedelmi kapcsolat alakult ki, sőt szöuli tervek szerint hazánkat a dél-koreai vállalatok kelet-európai terjeszkedésének kiindulópontjává szeretnék fejleszteni. Ehhez akár újabb tőkebefektetésekre is lehet számítani.

Sok európai országgal ellentétben, a francia befektetők nem rohamozták meg Magyarországot a kilencvenes évek elején. Akkor még haboztak, és csak később, akkor is óvatosan kezdtek nyitni. Persze az, hogy akkor a térséget kockázatosnak ítélték, nem jelenti azt, hogy az itteni francia befektetések volumene elmaradna a legnagyobb tőkebefektető országokétól: már 1995-re behozták a lemaradásukat, 1996 óta pedig Franciaország a harmadik legnagyobb befektető a hazai piacon.

Először a kulturális viszonyt kell elmélyíteni, s azután lehet a gazdasági kapcsolatokat megerősíteni. François Mitterrand e gondolatából eredt a Franciaországban tavaly megrendezett magyar kulturális évad ötlete – mondja Dominique de Combles de Nayves, Franciaország budapesti nagykövete, aki szerint az évad hozama már érezhető az idelátogató francia turisták számában és a befektetési lehetőséget kereső kisvállalatok érdeklődésében.

Ausztria az egyetlen olyan szomszédunk, amely már tagja az Európai Uniónak. Jövő májusban azonban már mi is a közösség tagja leszünk. Szakemberek úgy tartják, a változás akkor inkább érzelmi lesz, hiszen gazdaságilag a társult tagságból adódóan már nagyon sok mindenre megvolt a lehetőségünk eddig is. Ám az érzelmi változás egyfajta kényszerítő erővel hat a magyar vállalkozóra, hogy összemérje magát, hogy próbálja meg reálisan értékelni a szomszédaival és a környezetével a kapcsolatát, s mind a magyar, mind az osztrák vállalkozók még tudatosabban fogják keresni az eddig is meglévő lehetőségeket. Ausztria tapasztalataiból pedig érdemes okulnunk, hisz az elmúlt évek alatt ott már megtanulták, hogyan éljenek az uniós lehetőségekkel; a határ mentén élők számára ennek látványos eredménye pontosan nyomon követhető.

Az osztrák bevásárlóturizmus az utóbbi két évben Magyarországról áttevődött Szlovákiába, mégis, mind az osztrák, mind a magyar vállalkozások igen várják az Európai Unió bővítését. Korántsem biztos persze, hogy a határok megszűnésekor a határ mentén meglévő igen éles verseny további erősödésével mindenki egyformán jól jár. Sőt!

Igaz, hogy az üzleti élet szabályai, így illemkódexe is nemzetközi, mégis vannak apróságok – és talán nem csak azok –, amelyek egy-egy nemzet érintkezésére jellemzők, és amelyeknek elfogadását, betartását el is várják másoktól is. Nem csak emberileg, üzleti szempontból is hasznos, ha ezekre odafigyelünk.

A Magyar–Francia Kereskedelmi és Iparkamara – amelynek fő feladata a magyar és francia tagok érdekeinek megjelenítése – 90 százalékban reprezentálja a magyarországi francia befektetőket. Közöttük – mint azt a szervezet elnöke, Boros István elmondta – jó pár olyan cég van, amely kiindulópontként kezeli hazánkat délkelet-európai működéséhez.

Többek szerint az Európai Unió pénzügyi bizottságának Németországot és Franciaországot felmentő döntése az úgynevezett stabilitási paktum alól úgy is értékelhető: sikerült érvényt szerezni annak az álláspontnak, amely szerint nem lehet további költségvetési restrikciókkal megfojtani a még csírájában jelentkező – de már jelentkező! – gazdasági élénkülést.

A találó címet ezúttal kölcsönöztük: egy olyan cikkből, amelynek szerzői nem kisebb méltóságok, mint a magyar és a német külügyminiszter. Szinte példa nélküli, hogy két külügyminiszter jegyezzen egy újságcikket, amely egyszerre jelenik meg két ország sajtójában. Ez történt a múlt év végén, a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok felvételének harmincadik évfordulója alkalmából.

Sok szakértő állítja, hogy Magyarország belépése az Európai Unióba tulajdonképpen csak egy már meglévő gazdasági állapotot formalizál. Szerintük május nem hoz sok változást - az igazi nagy ugrást az jelenti majd, ha az euróövezethez is csatlakozunk. Mivel Németország a legnagyobb uniós partnerünk, célszerű itt megvizsgálni, milyen tendenciák várhatók. Kérdéseinkre a Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara ügyvezető elnöke, Wolfram Klein úr válaszolt.

Aprólékos szervezettség, hosszú távú tervezés és kockázatkerülés – ez a gondolkodás volt a német gazdaság sikerreceptje a múlt század végéig, amikor is az ország először érezte meg erősen a nemzetközi piacok hatását. A globális gazdaságban ugyanis az angolszász individualista, rövid távú célokban megtestesülő értékek dominálnak. A német üzleti kultúrára most leginkább az útkeresés jellemző.

Évek óta tapasztalható: egyre kevesebb turista érkezik Magyarországra. A nyugat-európai régió számunkra legfontosabb küldő országa mindig is Németország volt, így nem meglepő, hogy a visszaesés is innen a legjelentősebb. Szakértők szerint ennek legfőbb okai nem határainkon belül, sokkal inkább a világgazdaság lassulásában keresendők.

Kádár Béla közgazdászprofesszor, az Antall-kormány minisztere, a jegybanktanács tagja szerint a magyar gazdaság teljesítményével nem lenne gond, ha nem állna fönn nagyfokú piaci bizalmatlanság az elmúlt három évi magyar folyamatokkal kapcsolatban. Az elvesztett bizalom visszaszerzése nehéz. Versenyképességi javulásra, strukturális reformokra van szükség, átgondolt, hosszú távú fejlesztéspolitikára.

A kis- és középvállalatok számára önmaguk jelentik a legfontosabb piacot, sőt a nagyvállalatoknak is egyre fontosabb vevői. Magyarországon csakúgy, mint az Európai Unió egészében. Nekik kínálnak sajátos igényeikhez igazított szoftvereket az informatikai cégek, bérelhető irodákat, megvásárolható telkeket az ingatlanosok, kedvezményes hiteleket a pénzintézetek. Amikor tehát abból indulunk ki, hogy a kis- és középvállalkozásokon múlik a gazdaság versenyképessége, nem csak arra gondolunk, hogy a foglalkoztatottak mintegy 70 százaléka náluk talál munkát, és hogy ők hozzák létre a GDP közel 60 százalékát. Hanem arra is, hogy a kkv nagyon fontos célcsoport!

Ma Magyarországon 850 ezer kkv-t tartanak nyilván. Csakhogy nem ennyien vannak. Ha leszámítjuk belőlük a mikrovállalkozásokat, a mintegy 96 százalékot, marad 4 százalék, tehát 34 ezer bejegyzett kkv, az igazi célcsoport. 34 ezer kis- és középvállalkozás, köztük 5100 középvállalati kategóriába sorolható (magyar mércével), igen nehezen boldoguló, máról holnapra élő kkv kegyeiért folyik ma a küzdelem. Ez a magyar valóság.

A hazai mikro, kis- és középvállalkozások számos, az Európai Unió vagy a magyar állam által támogatott pénzszerzési lehetőséggel élhetnek - legalábbis elvileg. A hitelreferenciákkal nem rendelkező, kisméretű vagy kezdő vállalkozók ugyanis nem számíthatnak érdemi fejlesztési forrásokra. A többi cég pedig tőkeerősség híján a pénzszerzésben is a kreativitására van utalva.

Megérett a helyzet, szükség van adóreformra. Ez az, amiben minden, az ügyben megszólaló egyetért. De legyen-e egykulcsos az új adórendszer, mint a szlovákoknál? S hogyan hajtható végre egy átfogó adócsökkentés anélkül, hogy érdemben átalakítaná a kormány a költségvetés kiadási oldalát is? Mikor menjünk bele olyan részletekbe, mint az iparűzési adó megszüntetése, ha úgy tetszik, kiváltása, vagy esetleg a vagyonadó bevezetése? A válaszokra még várni kell.

A gazdasági jogban jó két évvel korábban kezdődött meg a rendszerváltás, mint a társadalmi-gazdasági berendezkedésben. 1987-88-ban már javában készült a piacgazdaság viszonyaihoz igazodó törvény a gazdasági társaságokról. Pedig piacgazdaság még nemigen volt, de a már akkor is forradalminak tetsző jogszabály előre sejttette a gazdaság résztvevőivel, hogy hatálybalépése önmagában erőteljes hatással lesz a folyamatokra. Szinte hihetetlen, hogy a kilencvenes évek viharos változásait mennyire állta ez a jogszabály, első komolyabb korszerűsítésére 1997-ben került sor. A sorban immár harmadik Gt. pedig 2006. július elsejétől hatályos.

Az ipar mellett a tömeges turizmus hathat a leginkább rombolóan a természeti környezetre. Pedig a kiválasztott úti cél természeti szépségei, környezeti állapota fontos vonzerő lehet a turisták számára. Hogyan oldható fel ez az ellentmondás? Van-e és milyen vállalkozásélénkítő szerepe az ökoturizmusnak, s hogyan hat ez vissza a természetvédelmi területekre?

Fejünk felett dúl a politikusok már-már a bőrünkre menő csatája a hatalomért. Közben fő érvként hallatszik a gazdaság kritikája, hogy rossz működése okozta volna a gazdasági helyzet, az államháztartási mutatók romlását. Nevünkben és értünk kardot rántott az ellenzék, kiállva az érdekeinkért, azért, hogy a demokratikusan megválasztott kormány ne tegye tönkre a piacainkat, a forintot, ne rontsa tovább versenyképességünket, ne emelje tovább az adóterheinket.

Vagyonosodási vizsgálat lefolytatására - az APEH kezdeményezésére - ugyan 1996 óta van törvényi lehetőség, ám csak 2000 óta kaptak egyre nagyobb szerepet az adóhatóság ellenőrzési programjában az ilyen eljárások. De hogyan is kerülhet valaki az adóhatóság látókörébe, mi történik vele, vannak-e menekülési lehetőségei, és mennyit fizethet a pórul járt jövedelemét eltitkoló adózó? Ezekre a kérdésekre kereste a válaszokat a Piac és Profit.

Mára már szinte teljesen elmúlt a kilencvenes évek orosz-magyar üzleti életét oly annyira terhelő feszültség. Alkalmi üzletek helyett hosszú távra, tartós kapcsolatokra vállalkoznak a felek.

A globális felmelegedés, az energiagazdálkodás és a megújuló energiák arányának a növelése volt a fő téma az Európai Unió állam- és kormányfőinek ez év március eleji találkozóján. Nagyon fontos társadalmi kérdésről van szó. Ám olyanról, aminek a problémáit semmilyen szinten nem lehet egyik napról a másikra megoldani. Az energiafüggőség csökkentése, a pazarlás visszaszorítása, az energiahatékonyság javítása nem hangzatos célok, hanem az unióban és Magyarországon egyaránt az alapfeltétele annak, hogy biztonságos és kiszámítható legyen a jövő. Ezért van Európának és hazánknak is új energiapolitikára szüksége.

Azt, hogy az egészségügyi rendszert és vele magát a társadalombiztosítást is át kell alakítani, majd' két évtizede tudják nemcsak a hozzáértők, a politikusok is. Néhány lépés és visszalépés történt az ügyben 1990 óta, de reformra nem került sor. A 2006-os parlamenti választási kampányban is a hangsúlyos témák között szerepelt ez a terület, de a közszereplők nemigen vették a fáradságot ahhoz, hogy a nagyközönségnek érthetően elmondják, mit miért és hogyan szeretnének átalakítani. És különösen nem sok szó esett arról, hogy a reform újabb elodázása egészségügyileg és gazdaságilag egyaránt nehéz helyzetbe sodorhatja az országot.

Több mint egy éve, hogy a konvergenciaprogram "jelen van" a magyar gazdaságban, s immár másodszor készül olyan állami költségvetés, amelyik egyaránt számol a szigorítással, kiigazítással, valamint az államháztartást, a versenyképességet érintő reformokkal. A gazdasági élet szereplői sem tesznek másként: ők is programokat alkotnak, s összhangra törekszenek a gazdaságpolitika szabályaival, céljaival. Hogyan, mennyire sikerül mindez? Erre igyekeztünk választ kapni vállalkozói érdekképviseletektől.