A New York-i születésű George Barna által alapított Barna Group, amely az egyház egyik fontos piackutató partnere, decemberben közzétette új vizsgálatának eredményeit a protestáns hívők körében megfigyelhető szellemi és életmódbeli tendenciákról. A vizsgálat kimutatta, hogy az elöregedő tagság fiatalításához a környezetvédelmi kérdések a leghasznosabbak. "Ezekkel az egyházközségek magukhoz tudják vonzani az ifjú amerikai polgárokat".
Sok egyházi tisztségviselő egyetért ezzel a megállapítással, mert tisztában vannak vele, hogy az egyház eltávolodott a mai tizen-huszonévesektől, elsősorban az iskolát végzett, munkavállalást kezdő korosztálytól. Őket nehéz lenne megérinti tisztán vallási alapon, mert idejétmúltnak tartják a Vatikán retrográd álláspontját az azonos neműek házassága és az abortusz kérdésében (a Vatikán mindkettőt elítéli). És akkor még szó sincs az évtizedek során eltussolt gyermekmolesztálási esetek miatt újfent kirobbant botrányról. (2002-ben az USA-ban peren kívüli egyezségek sorával zárult egy ugyanilyen botránysorozat.)
Térítés és ökológiai szónoklás
Hetekkel a botrány előtt a New York Times munkatársa környezettudatos egyházközségekbe látogatott el az Egyesült Államok észak-nyugati részén, Washington államban, Seattle környékén, ahol a papok a szűzfogantatás mellett már energiatakarékosságról, a szentháromságon túlmenően pedig közműszámlákról is szónokolnak! Nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy belépjenek híveik hétköznapi életébe.
Számos befolyásos keresztény vezető tűzte zászlajára, vagy inkább lelkészi palástjára a klímaváltozás ügyét és évek óta aktivistaként működik e témában. Eközben kis gyülekezetek is zöldülnek és a bűnök meggyóntatásán túl saját szervezeti működésüket vetik ökológiai audit alá: vagyis az üdvösséget növelik és ökológiai lábnyomot csökkentik.
Az elöregedett alagsori bojler modernebbel való kiváltását, a vasárnapi templomi hírlevél papírfelhasználásának csökkentését, a pázsit veteményessé alakítását, vagy a műanyag pohár kerámia bögrére cserélését nemcsak az égiek hálálják majd meg, de a földi ökoszisztéma is.
Az elmúlt hétvégén a Financial Times egész kolumnás vezércikkben foglalkozott a pedofília-botrány Vatikán és az egyház egészének jövőjére gyakorolt hatásával. A cikkíró megállapítása, miszerint az egyházat csapatostul hagyják el hívei, aligha újdonság. Ám gazdasági laphoz híven az FT arra is rámutatott: a hívek sorainak megritkulásával egyenes arányban csökkennek a befolyó adományok is!
Van olyan gyülekezet, mint például a Washington állambeli Spokane-beli lévő, ahol vasárnaponként mindössze 20 hívő gyűlik össze az istentiszteletre - így nem csoda, ha a helyi lelkipásztor környezettudatos ideákkal próbál integrálódni a város közéletébe és társadalmi párbeszédébe. Amint arról nemrég írtunk, hazánkban például a Sapientia Főiskola hirdette meg keresztyény etikára épülő ökológiai tudatosságú képzését az elkövetkező tanévre.
A zöld szólamok mégsem jelentenek univerzális csodaszert az egyház korszerűvé és divatossá tételében. Lee Anne Beres, az Earth Ministry nevű Seattle-i vallási szervezet vezetője és Hunt Priest, az Emmanuel Episcopal parókiájának vezetője például az üvegházgáz-emisszió felső határát megszabó törvényért lobbizott két helyi demokrata párti szenátor, Patty Murray és Maria Cantwell stábjánál (úgy tűnik a szenátoroktól nem kaptak időpontot találkozóra). De magasztos cselekedetek ide vagy oda, Hunt Priest "nyájában" továbbra is apad a létszám.
"Mindennapi kenyerünket..."
A New York Times tudósítójának több lelkész is megjegyezte, hogy igyekezett a templomi életen és a hittanoktatáson kívülre korlátozni a környezetvédelmi aktivizmust - az egyház olyan egységeibe utalni, ahol a társadalmi igazságossággal foglalkoznak. Céljuk az volt, hogy elkülönítsék az egyházi zöld tudatosságot a szekuláris környezetvédelemtől, vagyis a témakör materalista alapú, tisztán tudományos megközelítésétől.
Mégis olyan gyakorlatias elemek maradtak meg az egyházi zöld gondolkodás homlokterében, mint az élelmiszer-tudatosság. A Millwood-ban lévő presbiteriánus közösséget például felszólították az állami auditorok, hogy szüntessék meg a templom parkolójában a hétvégi bio-piacot, különben a terület elveszti adómentességét. A gyülekezet vezetői gondolkodás nélkül a piac folytatását választották, és inkább kifizették az évi 700 dollár adót (mintegy 139 000 forintot). Ahogy a régi szófordulat mondja, "szűkös az eklézsia", a piac bezárása mégis sürgés-forgástól, emberi interakcióktól fosztaná meg a templomot, elszigetelve azt a helyi közösséget vérkeringésétől. Az egykor 1700 fős gyülekezet 420 fős létszáma a piacnak köszönhetően 500-ra nőtt. A piac ötletét eredetileg egy kamaszlány vetette fel. A lelkésznek magától nem jutott eszébe.
Gaia és az Atyaisten
Ahogy arról beszámoltunk, újévi békeüzenetében XVI. Benedek pápa a természeti környezet óvására, a fogyasztásban pedig önmérsékletre szólította fel a híveket. "Ha békét akarsz, óvd a teremtést. A természethez fűződő béke a kezdet ahhoz, hogy létrejöhessen az Isten minden teremtményét felölelő béke, az embereket is beleértve", fogalmazott az egyházfő.
A természetet teremtésként (genezisként) emlegetni jól jelzi azt, hogy a természet állapota "nem is oly rég spirituális kérdés volt", mondta a New York Timesnak Hunt Priest. Az egyház tulajdonképpen igyekszik visszaadni a témának a metafizikus aspektusait. Hogy a természeti környezet sokszínűsége, a fajok gazdagsága túlvilágról eredő adomány.
