Ember, eszköz és tartalom; e három terület együttes, egymást kölcsönösen erősítő fejlesztése a Nemzeti Információs Társadalom Stratégiájának alappillére – jelentette ki Stumpf István kancelláriaminiszter. Ami szerinte abban különbözik minden korábbi, hasonló informatikafejlesztési programtól, hogy jelentős anyagi erő áll mögötte. Nos, ez csak részben igaz. Hiszen a Széchenyi-terv 2001–2002-re összesen mintegy 40 milliárd forintot különített el informatikai támogatásokra, ami valóban több, mint amennyit korábban Magyarország állami pénzből ilyen célokra költött. Ám nemzetközi összehasonlításban és a keretet részletezve már nem tűnik soknak.

Adócsalók az egyik oldalon, korrupt revizorok a másikon. Valóban egy hajóban eveznek? S mennyire jellemző ez ma Magyarországon? És melyek azok a szépen sorra vehető, részben megváltoztatható, részben adottságként kezelendő szempontok, amelyek az adómorál romlásához vagy javulásához vezetnek? Egy közelmúltban nyilvánosságra hozott, nyolc évet felölelő kutatás eredménye szerint a kilencvenes évek második felétől hazánkban e téren javul a helyzet. Az adatok és következtetések mindenképpen érdekesek. Statisztikailag még az is lehet, hogy egyetlen adót elcsaló sincs Magyarországon! Azt már csak a Piac és Profit teszi hozzá mindehhez, hogy a kutatók, miként az adóhatóság is csak azoknál a cégeknél tud kutatni, vizsgálódni, amelyek megtalálhatók, amelyek a valóságban is működnek. Amelyek legalább kitöltik adóbevallásukat, és nem hajtogatnak belőle papírcsónakot. S természetszerűleg ezek azok, amelyek hibáznak is. Fantomok pedig nincsenek…?

A második honfoglalásként emlegetett Tisza-szabályozással hatalmas területeken vált lehetővé a termelés, biztonságosabbá a lakhatás. A folyó vízszintje azonban két-három méterrel emelkedett, lefolyási sebessége a duplájára nőtt. Önmagában ez árvízvédelmi szempontból nem jelent veszélyt, de Magyarországon negyedik éve ismétlődik a rendkívüli helyzet. Sikeres lehet-e az a védekezés, amelyik kizárólag Magyarországra korlátozódik? Már a trianoni szerződésben is külön pont foglalkozott a régióbeli együttműködés szükségességével, s azóta számos megállapodás, elhatározás, nyilatkozat született az árvízvédelem összehangolásának fontosságáról. De papírokkal még egyetlen árvizet sem állítottak meg.

Miközben viták dúlnak arról, hogy milyen agrármodell lenne ideális Magyarországon, az Európai Unió CAP – Common Agricultural Policy, közösségi agrárpolitika – névre hallgató reformjaiban már három éve olvashatók azok az irányok, amelyeket az unió támogatási rendszere is kifejezésre juttat: a jövőben a kompenzációs kifizetések és a piaci támogatások – amelyek most a CAP költségeinek több mint 80 százalékát teszik ki – teljesen megszűnnének, és részben az átalakulást segítő támogatásokra, de jelentős részben a környezeti és vidékfejlesztési feladatokra csoportosítanák át őket. Az ennek megfelelő magyar program már létezik, ám megvalósítása érdekében eddig semmi nem történt. Sőt.

Személyes adataink védelmét és a cégek profitérdekeit butaság szembeállítani egymással, az informatika és az internet térhódítása nyomán kialakult új helyzetben mégis sokan ezt teszik. Milyen problémákat vet fel az üzletemberek – akik persze egyúttal magánemberek – számára az adatvédelem és információszabadság? Hogyan viszonyuljunk az adatvédelem kérdéséhez? Erről beszélgettünk dr. Székely Iván társadalmi informatikussal.

Miben hasonlítanak egymásra az OECD-tagországok és a csillogó tengerpartú kis szigetállamok? Abban, hogy – más-más céllal ugyan –szeretnék magukhoz vonzani a külföldi tőkét, és ennek érdekében a nyereség után nem vetnek ki adót, vagy jóval kisebb kulccsal, mint a hazai cégekre. Az ítélet ki is mondatott felettük ezért az OECD-ben, pedig e tevékenység valamilyen formában mindenhol a tagállamokban, köztük Magyarországon is létezik…

A természet számára a legkedvezőbb az lenne, ha egyáltalán nem épülnének újabb utak. Új utakra azonban szükség van. A XXI. században lehetséges, sőt elérendő cél, hogy az ember gazdasági tevékenysége s annak révén az élet minőségének javítása ne okozzon környezeti és egyéb hátrányokat, az építések, fejlesztések környezetbarát módon valósuljanak meg. Turi-Kovács Béla környezetvédelmi miniszter szerint a környezetvédelemnek egyenrangú szerepet kell kapnia a szociális és gazdasági feladatok tervezésének, megoldásának folyamatában minden szinten. A természeti értékek megvédése elsődleges szempont, ez azonban nem jelenti azt, hogy akadályozni kellene a célszerű és gazdaságos építést. A tárca törekvése, hogy a környezet- és természetvédelem a gazdasági fejlődéssel, a civilizációs kényelmi szempontokkal összhangban legyen.

Az egyre jobban fejlődő gazdaságnak infrastruktúrára van szüksége, utakra, informatikai fejlesztésre, mondja Németh Szilárd, a Környezetgazdálkodási Intézet EU Integrációs Igazgatóságának vezetője, aki szerint nagyon fontos, hogy a kormányprogramban szereplő – és most a Széchenyi-plusz gazdaságélénkítő programban kibővített – gyorsforgalmiút-építés ne csak műszakilag legyen kifogástalan, hanem környezet- és természetvédelmi szempontból is.

A természet számára a legkedvezőbb az lenne, ha egyáltalán nem épülnének újabb utak. Új utakra azonban szükség van, de nem az építők és a környezetvédők közötti harcok árán, mert a felek közül senki nem lehet egyedüli győztes. Az egyetlen járható út: az együttműködés, a másik fél érveinek megértése s ha lehet, elfogadása. Magyarországon a védett természeti terület 700 ezer hektár, azonban a nem védett természeti területek is természeti értékek hordozói. A többi terület – szántók, legelők stb. – kevésbé sérülékeny. Az is igaz azonban, hogy védett állatok bárhol élhetnek, mert mondjuk a parlagi sas nem nézi, hogy hol telepszik meg. A nemzeti parkok igazgatóságai törekednek arra, hogy védett területen ne haladjon át gyorsforgalmi út; természeti területet azonban nem egy átszel.

Az útépítések kapcsán átlagosan az összköltség négy–hét százalékát teszi ki, de van, hogy eléri a tizennégy százalékot is. Nem csekély a ráfordítás, de ezt tudomásul kell venni, a környezetet, természeti értékeinket meg kell őrizni – mondja Manninger Jenő, a közlekedési tárca politikai államtitkára, aki nem bánná, ha a környezetvédelmi engedélyezés alapját képező hatásvizsgálati eljárás szabályozása egyértelműbb, pontosabb lenne.

Az ember azt gondolná, minél több helyre lehet viszonylag gyorsan eljutni, annál hatékonyabb, működőképesebb a gazdaság. Vagyis aki fejlődést, növekedést akar, annak növelnie kell az autópályák, autóutak hosszát. Lukács András, a Levegő Munkacsoport Országos Környezetvédő Szövetség elnöke szerint ez a gondolatsor nem állja meg a helyét.

Váratlanul felkerült a parlament őszi ülésszakának napirendjére az elektronikus kereskedelemmel, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló törvényjavaslat, amely első olvasatban még olyan elemeket is tartalmazott, mint a domainnév állami szabályozása. A tervezet az e-kereskedelemről szól, nem internettörvény – állítja a kormányzat, és reméli az ellenzék. A tartalom szabályozása, ellenőrzése azonban változatlanul vitatéma.

Az 1997-ben kezdődött és 2001 nyaráig ígéretes magyar gazdasági növekedés mintha elfeledtette volna a gazdaságpolitika irányítóival, hogy Magyarországé kicsi és nyitott gazdaság, kiszolgáltatva a világgazdasági folyamatoknak. Így, miközben független elemzők az idén nyár óta, de különösen szeptember 11. után egyre borúlátóbbak, a polgári kormány még mindig arra összpontosítja erőit, hogy osztogatható milliárdokat tegyen a költségvetési tartalékba. A leginkább kiszolgáltatott kis- és középvállalkozások eközben az esedékes adók, illetékek egyre megterhelőbb befizetése és a kedvezményes támogatásokról szóló rekláminformációk közepette csak kapkodják a fejüket.

A Széchenyi-terv másfél évvel ezelőtti elindítása nélkül 3,5 százalékra esett volna vissza a magyar gazdaság növekedési üteme – mondogatta az elmúlt hónapokban Matolcsy György gazdasági miniszter különböző fórumokon, amikor még 5 százalékra becsülte az év végére várható értéket (azóta ebből egy százalékot engedett). Tehát mintegy 1,5 százalékot a terv hatásának tud be, ami legalábbis túlzott optimizmusra vall, hiszen a tervben megjelent eszközök – vissza nem térítendő támogatás, kedvezményes kölcsönök stb. – már korábban is léteztek, mint ahogyan a több lépcsőben megjelent pályázatok többsége is. A Széchenyi-terv – a hozzá tartozó programok – ezeket csupán összegyűjtötte. Azt már nem merném állítani, hogy áttekinthetőbbé is tette őket.

Szabó Ákos, az Index.hu Rt. kereskedelmi és marketingigazgatója elmondta: cégét mint „új médiavállalatot” elsősorban az internet üzleti lehetőségeinek gyors kiaknázhatóságával kapcsolatos – a korábbi eufóriát követő – általános kiábrándultság érintette negatívan. Elfogytak az internetes, illetve az internetben közvetlenül érintett IT-cégek reklámmegrendelései is. A tőzsdei áresést elviselni nem tudó brókercégek „bedőlése” következtében kieső potenciális jövedelem szintén érezhető volt. És jelentősen megcsappantak azok a tőkebevonási lehetőségek is – kockázati tőke, tőzsdei kibocsátás –, amelyek révén a további extenzív fejlődés finanszírozható lenne.

Már korábban is érezhetők voltak intő jelek – mondja dr. Bottyán Éva, az Atlas World Travel Kft. ügyvezető igazgatója. Hiszen míg négy-öt évvel ezelőtt a cégek megengedhették maguknak, hogy különböző szakmai utakra befizessék az alkalmazottaikat, az utóbbi időben már egyre kevésbé, és ugyanígy csökkent a konferenciaturizmus is. A szeptember 11-ei események a keresletcsökkenési folyamatot csak felgyorsították.

A recesszió minden high-tech céget komolyan érint, így az Ericssont is. Legsúlyosabban a legnagyobb amerikai piaci részesedésű nemzetközi vállalatok sérülnek, és ez a jelenség, bár csökkentett mértékben, de Nyugat-Európára is átterjedt.

Októberben még csak jósolni tudtunk a jövő évi minimálbér mértékéről, a lehetséges kompenzációkról. Az akkor valószínűnek tartott forgatókönyv ma már valóság: 2002-ben ötvenezer forint lesz az összege, s az emelésből adódó munkáltatói terhek csökkentésére a Munkaerő-piaci Alap forrásaiból tizenötmilliárd forint használható fel. Hogy ez mit jelent? Erről olvashatnak most.

A Piac és Profit konferenciazáró estélyén, november 23-án ünnepélyes keretek között került sor az ez évi Üzleti Etikai Díjak átadására. A díj elnyeréséhez a pályázóknak az alapító Budapest Klub eszmeiségét tükröző, szigorú feltételeknek kell megfelelniük.

Biztató vagy siralmas az innováció helyzete Magyarországon? Statisztikai adatot találunk pró és kontra. A lényeg azonban nem az, hogy mit mutatnak a számok, hanem az, hogy tudjuk: kutatás-fejlesztés nélkül egyetlen vállalkozás sem lehet életképes hosszú távon, mert előbb-utóbb elfogy alóla a piac.

Az adótörvények stabilitását, az adóterhek és az adminisztráció csökkenését ígérte az 1998-ban hivatalba lépő új kormány. A stabilitás és a tervezhetőség szerepelt a kétéves költségvetés és a két évre változatlannak tervezett adójogszabályok elfogadtatásának egyik fő érveként is. A kitűzött célt nem sikerült betartani. Ami az adóterhelést és az adminisztrációt illeti, azok nemhogy nem csökkentek, nőttek. Igaz, néhány, az adózók számára kedvező változás is történt. Az öt adótörvény közül négy számos ponton módosult a 2001. januárban hatályos szabályozáshoz képest – részben már a múlt év folyamán, részben ez év január 1-jétől –, egyedül az áfatörvény maradt szinte érintetlen.

Statisztikának csak akkor hiszek, ha én készítem, mondta állítólag a szivarjáról is híres angol miniszterelnök. Így csak reménykedhetünk abban, hogy Varga Mihály pénzügy-, Matolcsy György gazdasági miniszter és Járai Zsigmond MNB-elnök januári közös értékelésének derűlátását az általuk ismertetett számok támasztják alá. Más forrásból származó kiegészítve ezeket, ugyanis jóval árnyaltabb képet kaphatunk a magyar gazdaságról.

Szinte biztosan találkozik adóellenőrökkel az idén a kisvállalkozások többsége, ugyanúgy, mint a veszteségesen gazdálkodók, az áfát visszaigénylők és azok, akik adókedvezményeket vesznek igénybe. Az APEH munkamódszere pedig „tovább korszerűsödik”.

„Ügyfeleinkkel –megbízási szerződéses jogviszony keretében – a vállalkozás gazdasági eseményeinek vezetésére szól a megbízásunk, melyet a számviteli, valamint az adótörvények szabályoznak. Ezen törvények betartása is elég nagy felelősség, semmiképpen nem tudjuk felvállalni mellé a rendőrségi besúgói feladatot. (…) Kérjük Önöket, sürgősen tegyenek valamit a téma rendezésére, mert szerintünk a pénzmosás felderítése nem a könyvelő feladatköre! (…) A könyvelő egyvalamiben dönthet: (…) ha gyanús ügyletet tapasztal, joga van nem vállalni a könyvelést (…)” – írta nemrégiben parlamenti képviselőknek címezve sorait egy adó- és pénzügyi tanácsadó kft. Szakmai kamarák, érdekvédelmi szervezetek – előzetes egyeztetés hiányában, most, utólag – tiltakozó leveleket fogalmaztak meg, az adatvédelmi biztoshoz fordultak segítségért, s nem egy közülük eljuttatta alkotmányossági észrevételeit az Alkotmánybírósághoz. A terrorizmus elleni küzdelemről, a pénzmosás megakadályozásáról szóló módosított jogszabályok és a Btk. vonatkozó részeinek módosításai ugyanis arra kötelezik az általuk képviselteket – könyvelőket, adószakértőket, műkereskedőket, bizományosokat, befektetési és biztosítási tanácsadókat és még másokat, akiket a jogszabály nem sorol fel a példák között, de nem is zárja ki őket, mint például az autókereskedőket vagy az értékesebb műszaki cikkeket, építőanyagokat forgalmazókat –, hogy nagyobb készpénzmozgásoknál minden gyanús ügyletről tájékoztassák a rendőrséget.

Az internetes kereskedelmet szabályozó törvény 2002. január 23-án lépett hatályba. Jobbára az Európai Unió elektronikus kereskedelemről szóló irányelvét kísérli meg a magyar jogrendszerbe átültetni, és ezért hatálya kiterjed az internetes tartalomszolgáltatások egy részére is.

Mindenki adócsökkentést ígér, de az adórendszer struktúrájához nem nyúlnának hozzá, tehát „csak” a kulcsok és sávértékek megváltoztatásáról van szó azokban a gazdaságpolitikai programokban, amelyek szerintünk a Piac és Profit olvasóit elsősorban érintik, érdeklik. Abban azonban már koránt sincs nézetazonosság a jelenlegi legnagyobb kormánypárt és a többi megszólaló között, hogy az adócsökkentést konkrétan hogyan képzelik el.

 

 

 

Az elmúlt tizenkét évben a kormányzati ciklusok zárását minden esetben a költségvetés költekezése jellemezte. A következő ciklus végére Magyarország remélhetőleg már az Európai Unió teljes jogú tagja lesz. A közösségi kötöttségek az aktuális kormány gazdaságpolitikai mozgásterét is szűkíteni fogják. Így valószínűleg most tapasztalhattunk utoljára igazi kampány-gazdaságpolitikát.

Lehet-e a Magyar Fejlesztési Bank és a privatizációs szervezet tevékenysége kapcsán pusztán szakmai megközelítésből arról beszélni, hogy mekkora ma az állam közvetlen befolyása a gazdaságra? Vagy csak napi politikai következtetései lehetnek egy ilyen elemzésnek?

Április elsejétől a számítógépek és alkatrészeik vámja nulla százalék lett. Még mielőtt bárki tévedésbe esnék: nem az információtechnológiai termékek vámmentességéről szóló szingapúri egyezményhez való csatlakozásról régóta folyó viták rendeződtek végre. Ez viszont egyben azt is jelenti, hogy számos számítástechnikai termék vámja változatlan maradt.

Csányi Vilmos etológus, számos népszerű könyv szerzője a kisebb-nagyobb katasztrófákat egy tanulási folyamat részeinek tartja. A neves szakember szerint az ember biológiailag meghatározott módon a rövid távú előnyök maximalizálására törekszik, s csak akkor hajlandó, akkor képes ezek egy részéről lemondani, ha már a saját bőrén érzi a helyzet tarthatatlanságát.

Kevés lehetősége van az új magyar kormánynak az idei gazdasági mutatók befolyásolására. Azokat a már nagyrészt adott nemzetközi és hazai konjunkturális folyamatok determinálják. Módja van viszont a következő évek eredményeinek – vagy éppen kudarcainak – megalapozására. A nagy kérdés az, hogy a világgazdasági konjunktúra javulása nyújtotta lehetőségek kihasználását mennyire nehezíti meg a versenyképesség-romlás, illetve ennek hatását milyen mértékben és sebességgel sikerül ellentételezni.

A politika tudománya a demokrácia tudománya, amely csak addig törekedhet értékmentességre, amíg a demokrácia kereteit nem lépi át a politika. A magát visszahúzódó, konzervatív beállítottságúnak valló politológust, Török Gábort, a Magyar Politikatudományi Társaság főtitkárát, a Törésvonal Politikai Elemző Központ kutatásvezetőjét egyebek közt az ország lakosságának megosztottságáról és a 2002-es választások tapasztalatairól kérdeztük.

Nem lehetünk olyan szegények, hogy ne tudjunk ígérni. Úgy látszik, ez a régi közhely korunk vezérgondolatává válik. A hatalomért folytatott elkeseredett harc során elhangzott ígéretekben az volt a közös, hogy mindegyik a pénzről szólt. Ha pontosabban meg akarjuk tudni, hogy mi van az úgynevezett polgári vagy az úgynevezett baloldali értékrend mögött, akkor bizony legalább magunknak be kell vallanunk, hogy leginkább a pénz. És amikor valakik az értékek mentén kívánnak politizálni, többnyire az oly hőn vágyott pénzforrás után nyújtózkodnak.

A közalkalmazottak, a nyugdíjasok, az egyetemisták, a gyermekes családok érdekében is több kedvező intézkedést hozott a Medgyessy-kormány javaslatára az Országgyűlés a legújabb „salátatörvényben”, amelyben kifejezetten a vállalkozói szektor számára kedvező szabályok egyelőre nincsenek. Az ígéretek szerint azonban ősszel már ők is sorra kerülnek.

A kormány állítja: a földtörvény nyári módosítása nemhogy sérti a családi gazdálkodók érdekeit, hanem kedvez nekik, igaz, kedvez mellettük mindazoknak, akik valóban a föld műveléséből élnek, tegyék azt bármilyen jogi formában. Az ellenzék viszont folyamatosan napirenden tartja a témát, és miközben politikai érvek és ellenérvek csapnak össze, a tényekről, hogy valóban kik és milyen formában birtokolják, illetve használják a legelőket, erdőket, mezőket, senki nem beszél. Szerzőnk, az Agrárgazdasági Kutató Intézet főmunkatársa a statisztikai adatok mögé nézett.

A Duna, Európa egyik leghosszabb vízi útja és rendkívül fontos kereskedelmi útvonala csak a XIX. század végén vált igazán hajózhatóvá, s szabályozását nemcsak földrajzi, hanem politikai okok is hátráltatták. A folyó 2002 augusztusában ismét kilépett medréből, árvizet zúdítva Németországra, Csehországra, Ausztriára és kisebb mértékben Szlovákiára, illetve Magyarországra.

Az elektronikus közigazgatás fő célja a szolgáltató állam s – többek között – a 7x24 órás ügyintézés megteremtése. Az alapelveket 40 ország miniszterei 2001 novemberében fogadták el Brüsszelben. Eszerint az e-kormányzat középpontjában az ügyfél, a társadalmi részvétel bátorítása, a választás lehetőségének biztosítása áll, illetve ennek megvalósítása érdekében a közigazgatás szervezeti és eszközrendszerének fejlesztése, a bizalom és biztonság megteremtése.

Állami kitüntetettek hosszú névsorait pörgethetjük vissza évekre anélkül, hogy közgazdászokat vagy az üzleti életben kimagaslóan teljesítő szakembereket találnánk. Vagy ha mégis, nem elsősorban szakmai tevékenységüket ismerték el így.

Rendkívül erős választási kampány után, melynek során a politikai pártok gyakran használták fel a külföldi befektetéseket – a másik fél nagytőkéhez való viszonyát – egymás sértegetésére, a Magyar EU Bővítési Üzleti Tanácsba tömörült magyarországi multik vezetői a nyár közepén elkészült negyedik országjelentésükben határozottan leszögezték: a külföldi beruházások további erőteljes beáramlása előfeltétele a magyar gazdaság európai uniós versenyképességének, és szükség van arra, hogy a magyar kormány támogassa a közvetlen külföldi tőkebefektetéseket.

A HEBC-jelentés (A Magyar EU Bővítési Üzleti Tanács) rendkívül optimista Magyarország EU-csatlakozás utáni lehetőségeivel kapcsolatban. A csatlakozásnak a magyar gazdasági szereplőkre, a kis- és közepes vállalatokra vonatkozó veszélyeivel, előnyeivel viszont nem volt tiszte foglalkozni. Mi, újságkészítők úgy tapasztaljuk, hogy a csupán a belföldi piacon boldoguló cégeknek vannak félelmei.

Mitől működik jól az egyik, és miért kerül zajos botrányok közt csőd közeli helyzetbe a másik település? A siker csak pénz és kapcsolat kérdése, vagy kell hozzá valami más is? A közelgő önkormányzati választások kapcsán érdemes átgondolni a lehetséges válaszokat.

Antal László közgazdászprofesszor szerint versenyképességünk romlása az államháztartás hétszázalékos várható hiányánál is nagyobb baj, de a helyzet semmiképpen nem hasonlítható 1994–95-höz, amikor a teljes összeomlás fenyegetett. A mértéktartás azonban jövőre kötelező!

A technológia elvileg készen áll. Ám hiába létezik 2001 decembere óta elektronikus kormányzati portál, továbbra is maradt a sorban állás, az okmányirodai sorszámosztogatás. Hivatalok között kell futkosni, hivatalnokokkal veszekedni, míg végre elintézzük épp soron levő ügyeinket. Pedig mindezt lehetne otthonról is intézni, a számítógép mögött ülve. De nem most. Miért nem?

Százszázalékos elektronikus ügyintézés még a világon sehol nincs, bár a helyzet napról napra változik. A siker egyes kritériumai pedig már látszanak: erős állami részvétel, az emberek meggyőzése, a vállalkozói szféra bevonása.

Két nap alatt negyvenhat, igen tartalmas előadásból állt össze a kép az E-Magyarország, e-kormányzat című konferencián arról, hogy miként változik meg az életünk, sőt miként változott már meg az informatikai eszközök elterjedése következtében. Az előadók és a mintegy négyszáz fős hallgatóság együtt jutottak arra a következtetésre, hogy a kormányzati teendők köre az információs technológia és az informatikai kultúra elterjesztésének állami támogatásától az infrastruktúra kiépítésén át akár ennek ingyenes biztosításáig terjed, s hogy a kormányportáloknak mint szolgáltatóknak érdemi segítséget kell nyújtaniuk állampolgároknak és vállalkozóknak egyaránt ügyeik intézésében és persze az eligazodásban. Igaz, mindez az EU-csatlakozással egyidejűleg csöppet sem könnyű feladat.