Szakértők szerint a CO2-kibocsátás tonnánkénti árát eleinte 30 dollárnál állapítanák meg, ennyi pluszköltséget jelentene a légszennyezés "ingyenességének" eltörlése a gazdaság egészére nézve (hiszen gyakorlatilag minden gazdasági folyamat olaj- és emisszió-függő).

Mint az első részben írtuk, a kormányzati álláspont szerint a  CO2 "ára" kezdetben 12-25 dollár között lenne, majd idővel államilag meghatározott mértékben növekedne, a mindenkori inflációt évente 3-5 százalékkal meghaladva.

A Yale Egyetem professzora, Wililam Nordhaus szerint a karbon-árfolyamnak 200 dolláros tonnánkénti értékre kell majd emelkednie az évszázad végére, hogy kormányzati részről finanszírozható legyenek a klímavédelmi programok és piaci folyamatok (a fosszilis vámtarifa kapcsán például 100 dollár került szóba az üvegházgázok tonnánkénti vámjaként).

Visszaesik a növekedés?

Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász a New York Timesban annak a vélekedésének adott hangot, hogy a CO2-kibocsátás csökkentése nem fogná vissza igazán nagy mértékben a gazdaság növekedését. Okfejtésében az amerikai költségvetési hivatalra hivatkozott, amely a képviselőház által tavaly júniusban elfogadott klíma-, illetve energia-törvény (az úgynevezett Waxman-Markey törvény) kapcsán úgy számolta, a GDP növekedését 2010 és 2050 között átlagosan mindössze évi 0,03-0,09 százalékkal vetnék vissza a törvényben foglalt szigorítások. Vagyis az éves növekedést legrosszabb esetben 2,31 százalékra redukálódna.

Az amerikai gazdaság a törvény következtében 1,1-3,4 százalékkal lenne kisebb, mintha a klímavédelmi csomag nélkül növekedett volna. Közgazdászok úgy vélik, a világgazdaság növekedését pedig 1-3 százalékkal csökkentené az emissziós korlátozás. Ennek Krugman szerint az lehet az oka, hogy a gyors tempóban fejlődő országok, mint Kína, alacsony hatékonysági fokon használják erőforrásaikat (a fosszilis energiák náluk egészen olcsók), s nagy energia-megtakarítások lehetőségeit szalasztották el, amit viszonylag kis ráfordítással vihetnek végbe.

Emelkednek az energiaárak?

A Massachusetts Institute of Technology egyik tanulmánya megállapította, az emissziós kvótarendszer (és a kibocsátás visszafogása) 780 dolláros pluszköltséget jelentene háztartásonként. A republikánusok szenátusi frakcióvezetője, Mitch McConnell a törvényjavaslat tartalmára úgy reagált: "Némileg több, mint egy állásokat megszüntető energiaadó". A nehézipar egyes képviselői szintén áram- és üzemanyag-áremeléstől, s a versenyképesség elvesztésétől tartanak.

A törvény azonban árengedményeket és kedvezményeket nyújtana, kivonva a fogyasztókat a hirtelen megugró energiaszámlák hatása alól. Az alacsony jövedelmű családok további segélyben részesülnének.

Számos megújuló energiával foglalkozó cég üzleti előnyökhöz kíván jutni az éghajlat-változási törvény által beinduló piaci folyamatoktól, így nem csoda, hogy olyan konszernek, mint a FPL Group, a Duke Energy, az Exelon, és a General Electric egyaránt a tervezet mellett állnak, akárcsak az amerikai vasipari munkások szakszervezete, valamint a szélenergia és más érintett ágazatok érdekképviseleti szervei.

Innováció, mint segédeszköz

A kormánynak és a magánszektornak persze a zsebébe kell nyúlnia a fenntartható energiaszolgáltatás kialakításához. Washingtonnak a kvótákból származó bevételek egy részét kutatás-fejlesztésre kell majd fordítania, hogy biztosítsa a megújuló energiafajták jelenlegi versenyét, amelynek tétje rájönni: melyikből nyerhető ki a leghatékonyabban (legolcsóbban és legkönnyebben) energia.

A technológiai cégek általában forgalmuk 5-15 százalékát fordítják K+F-re, ám az energiaszektor alulteljesít e kérdésben, csak 0,25 százalékot áramoltatnak vissza a fejlesztésbe. Washington sem bír túl jó bizonyítvánnyal: míg az egészségügy reformja 30 milliárd dollárt juttat az ágazatba, az energiaiparnak csak 3 milliárd jut a "tiszta energiák" fejlesztésére. Szakemberek szerint a jövőben ezt 25 milliárd dollárra kellene növelni. A New York Times tárcaírójának, David Brooksnak vezérigazgatók jelezték, hogy amennyiben kiszámíthatóvá -a piaci ingadozásoktól függetlenné-teszik a CO2 "árfolyamát", a nagy energiacégek évi 1-2 milliárd dollár közötti összegeket is hajlandók lesznek fejlesztésekre fordítani.

Nem lebecsülendő az innováció jelentősége a tekintetben sem, hogy gyakran éppen az energia-hatékony és költség-hatékony megoldások kitalálásával segít a gazdasági szereplőknek és a fogyasztóknak.

Keresztülviszik a törvényt?

Recesszió idején az eladósodott kormányok világszerte nehezen tudják rábírni a gazdasági szereplőket, s választóikat, hogy jelentős pénzeket áramoltassanak a klímaharcra. A Waxman-Markey törvényre 8 republikánus szavazott igennel és 44 demokrata szavazott ellene a képviselőházban. A klíma-téma tehát már akkor is jócskán megosztotta a törvényhozó grémiumot. A Kerry-Lieberman törvény szenátusi elfogadását két dolog nehezíti idén: a novemberben esedékes képviselőválasztás, amely előtt nem szeretnek ellentmondásos ügyekbe bonyolódni a politikusok (népszerűségük megőrzése érdekében). Megfigyelők úgy látják, ha júliusban nem alakul ki konszenzus a törvényről a kongresszusban, az ügy az idei évre halottnak tekinthető. Hatvan igen szavazat szükséges a javaslat elfogadásához.

Amennyiben ez nem történik meg, nem veszett el minden: az amerikai Környezetvédelmi Hatóság (EPA) januárban magától beiktathat megszorításokat az erőművek és gyárak CO2-kibocsátására vonatkozóan.

Költség-filozófia

Vannak, akik úgy vélik, a klímavédelemre fordítandó összegeket úgy kell nézni, mint a jövőbe fektetett invesztíciót, amely később térül meg. Vannak, akik azt tartják fontosnak, hogy a javak árfekvésében hangsúlyosan jelenjenek meg az ökológiai „árak". Ha az ember távoli országból hozott gyümölcsöt vásárol (amely több emisszióval került a bolt polcára), és nem helyi terményt, az tükröződjön az árában. Ugyanígy legyenek ökológiailag érzékenyek az üzemanyagárak, az áramszámlák vagy a szolgáltatások díjazásai. Magyarán be kell építeni a bioszféra szolgáltatásait (amely felárat visszafordítják a környezet óvására), valamint az árakba be kell foglalni az adott termék előállításával okozott természeti károk költségeit.