Az informatikai területen elhelyezkedni kívánóknak a főiskola, egyetem elvégzése után nincs vége az iskolába járásnak. Azonnal és folyamatosan tovább kell képezniük magukat, ha pályán akarnak maradni. A technológiai fejlődés naprakész követésében az IT cégek vannak a legnagyobb segítségükre. Cikkünk a hazai IT cégek korántsem teljes körű oktatási kínálatát mutatja be. Felhívjuk olvasóink figyelmét az informatikai szakoktatás piacán páratlan összedolgozásokra, az egyébként versenytársak szaktudásának összeadódására.

Bármilyen szakmát válasszon is az ember, a számítógép-kezelői ismeret többnyire már olyan alapvető elvárás, mint a jogosítvány vagy az idegennyelv-tudás. A tudásalapú társadalom az oktatás révén kezdi felépíteni önmagát. Ezt a lépést nem lehet kihagyni. Az állami oktatási intézményrendszer, a hazai oktatáspolitika és -szemlélet a felismerésen már túl van. A hangsúly sem a technikai készség megszerzésén van. Már az informatikai eszközök, módszerek használatának tanításánál tart. Mi lesz a következő lépés?

Az informatikai szakember manapság az egyik legmagasabban kvalifikált, legkeresettebb munkaerő. A képzés értelemszerűen jórészt a felsőoktatási intézményekben, illetve speciális szakterületekre továbbképző intézményekben történik. A felkészítés a naponta újabb és újabb igényekkel jelentkező informatikai szaktudásra azonban szinte lehetetlen feladatok elé állítja az állami felsőoktatást. De a megoldásban nem maradnak egyedül.

Az e-learningre, tehát a webalapú, illetve internetes oktatás fogalmára számos meghatározás született. Általánosítva: a technológiával támogatott, digitális tananyag segítségével történő tanulást értjük rajta. Az e-learning sokak szerint az oktatás és képzés új alapokra helyezése, az alapkészségeket kifejlesztő és azokra építő, mindenki számára elérhető, egész életen át tartó tanulás programja és lehetősége. Emellett ma az egyedüli olyan oktatási módszer, ami a rohamosan változó világ naprakész követésére alkalmas.

Hozzáértők szerint a mai magyar informatikai infrastruktúra nagyságrendekkel szélesebb körű e-learninget tenne lehetővé. Annak, hogy az oktatási módszer az informatikai szakoktatáson kívül más területekre mégsem terjed el, számos kulturális, anyagi és gondolkodásbeli oka van.

Tény: a társadalom és a gazdaság kapcsolata alapvetően megváltozott. Kérdés: kinek, milyen szerepet kell betöltenie ebben az új helyzetben? Chikán Attila, a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem rektora szerint még az elméleti közgazdászok között is vita van afelől, vajon mennyire igaz, hogy a profitszerzés mellett más, társadalmi felelősségvállalás is kell, hogy jellemezze a vállalatot.

A hetvenes, nyolcvanas években a világvállalatok gyártókapacitásaikat szórták szét a harmadik világ számos országában. Ugyanígy telepítik most a multik irodáikat lényegében minden erre alkalmas régióba. A világháló lehetővé teszi az első világbeli technológia összeházasítását a harmadik világbeli bérekkel, és e „házasság” eredménye egészen egyedülálló versenyképesség-növekedés, mind a cégeknél, mind az érintett országokban. Mindez elképzelhetetlen lenne az információtovábbítás költségeinek a radikális csökkenése nélkül.

Egy egészséges gazdaságban egyszerűen túl drága a környezetszennyezés. A környezettudatosság meg versenyelőnyt jelent. Az a cég, amely tudatosan törődik a természeti és emberi környezetével, olyan kommunikációs előnyre tesz szert, amely meglátszik a piaci eredményein. Ezt diktálja a józan értelem – vallja dr. Persányi Miklós, környezetvédelmi miniszter.

Nem tudom eldönteni július 16. óta – pedig azóta eltelt már pár hét –, hogy a kormány csupán szűk látókörű-e vagy koncepciótlan, csak ügyetlen-e a kommunikációban, vagy egyszerűen cinikus a szemléletmódja. Azt pedig már végképp nem tudom, hogy e variációk közül melyik a rosszabb.

A kormányzati reakciókból és tervekből akár az is következhetne, hogy a nyár eleje óta tartó közéleti vita – válságban van-e a magyar gazdaság – nem más, mint vihar egy pohár vízben. Ám a Piac és Profit On-line Újságban az elmúlt hetekben megszólalt üzletemberek, a versenyszféra vezetői, szakemberei véleményét olvasva mindenesetre úgy tűnik, a közéleti vita tárgya inkább az kellene legyen: lehet, hogy nem a gazdaság, hanem a gazdaságpolitika került válságba?

A baloldal kormányra kerülése óta pánikban vannak a liberális közgazdászok. Amikor a kormány teljesítette az ígéreteit, csak a fejüket csóválták. Két hónapja pedig már pánikot keltenek, válságról harsognak. A liberális közgazdászok, a szakma elitje, olyan megtakarításokat – mindenekelőtt fogyasztás-visszafogást – követel, amelyek elméletileg is hibásak.

Vajon mennyi időnek kell még eltelnie ahhoz, hogy megértsük: a környezeti problémák, a nem megújuló erőforrások rohamos fogyása, a fajok eltűnése, a globális felmelegedés, a termőtalaj és az ivóvízkészlet elszennyeződése, a keletkező hulladék növekedése és feldolgozatlansága nem varrható kizárólag a multinacionális cégek, a politikusok, de egyes társadalmi csoportok nyakába sem? Ezért együtt felelős az egész emberiség. Igen, az emberiség! Beleértve persze a gazdasági szereplőket és a hatalom birtokosait is, de nem kihagyva belőle saját szűkebb környezetünket és önmagunkat sem.

A szabadpiaci versenyre épülő Európában a vállalatok állami támogatása általában tilos, de a nem folyamatos működéssel kapcsolatos környezetvédelmi kiadások kivételt képeznek ez alól. Különösen a tagjelölt országokban számos uniós pénzalap és kedvezmény vehető igénybe fejlesztési programokhoz, beruházásokhoz. De a hazai Környezetvédelmi Alap Célelőirányzattal is érdemes számolni, és adókedvezményeket is igénybe lehet venni.

Már évek óta napirenden szerepel a környezetvédelmi ökoadó bevezetésének gondolata, ám eddig nem került rá sor. A tavasszal hivatalba lépett új miniszter azonban felgyorsíttatta a javaslatok kidolgozását, s várhatóan év végére már a parlament is elfogadja az új adó koncepcióját.

Kopátsy Sándor a Piac és Profit július–augusztusi számában arról írt, hogy Keynesnek igaza van, az államnak a kereslet fokozásával kell a gazdaságot serkenteni. Figyelemre méltó, ahogy különbséget tesz a nagyon fejlett gazdaság és a fölzárkózóban levő, de még elmaradott gazdaság között. Az előbbiek esetében érthető, és talán helyes is, ha a megbomlott gazdasági egyensúlyt a kereslet visszafogásával (fiskális restrikcióval) próbálják meg helyrebillenteni, ám az utóbbiak esetében ez a recept nem alkalmazható, sőt visszaüt, fékezi a gazdasági fölzárkózást.

A magyar kormányzatnak is arra kell törekednie, hogy ne a mezőgazdaságot támogassa, hanem – az Európai Unióban tapasztalt változásokkal összhangban – rövidebb távon az agráriumból élőket, hosszabb távon pedig a vidéki, földdel foglalkozó emberek szolgáltató tevékenységét – mondja Szanyi Tibor, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium politikai államtitkára.

Az uniós csatlakozást követően Magyarország jogosult lesz a Közös Agrárpolitika (KAP) keretében biztosított valamennyi támogatásra. Emellett az Európai Unió szabályozásának megfelelően nemzeti források is mozgósíthatók lesznek a hazai gazdálkodók, piaci szereplők finanszírozására. A pénz közvetlen termelői támogatásokra, többnyire intervenció és exporttámogatás formájában megjelenő piaci intézkedésekre, valamit vidékfejlesztésre használható fel.

Tartalmi átalakuláshoz, valódi reformokhoz nem elegendő a parlament elé kerülő jövő évi adóprogram. Pedig a gazdaságpolitikának jó oka lenne a komoly kiigazításokra. A tervezet hosszas koalíciós viták és némi érdekegyeztetés után született meg, s nehéz elképzelni, hogy az egyszerű többségű törvényre a házban végül is nemet mondanának. Kupa Mihállyal, az adóügyek ismert szakértőjével, az Antall-kormány pénzügyminiszterével a várható adóváltozások következményeiről beszélgettünk.

Nem igaz, hogy minden rendben van a magyar gazdaságban. De az sem igaz, hogy válság van, vagy akár csak válság felé tartanánk. Ez a gazdaságkutatók többségének és az üzleti szféra képviselőinek a véleménye. Ám az ember csak kapkodja a fejét a naponta rázúduló információk, érvek és ellenérvek hallatán, s csak egyben biztos: akár van válság, akár nincs, ha a gazdaságban nem is, de a gazdaságpolitikában a káosz jelei mutatkoznak. S csak reméli, hogy a káoszból valamiképpen csak megszületik a rend. Ahhoz azonban, hogy a magyar gazdaság egy gyorsabb növekedési pályára álljon, jövőre jelentősebb gazdaságpolitikai fordulatra lenne szükség, amire azonban – részben politikai okokból – nincs sok remény. Mégis, mire számíthatunk a közeljövőben?

Bár a magyar mezőgazdaság talpraállításának a földkérdés csak az egyik eleme, mégis ezt kíséri a legnagyobb figyelem és az érzelmi alapokat sem nélkülöző vita. A Piac és Profit múlt havi számában a magyar agrárium helyzetét az Európai Unióhoz való csatlakozásunk és az EU tervezett belső változásainak a tükrében elemeztük. A teljes jogú uniós tagság – a támogatási rendszeren keresztül is – befolyásolja majd a föld árát is, és egyre inkább számolni kell és lehet a földvásárlás egy régi-új finanszírozási lehetőségével: a földjelzálog-hitellel.

Hogyan érdemes tanítani az informatikát? Szükség van-e külön ilyen tantárgyra? Mind a nemzetközi, mind a hazai példák azt mutatják, hogy igen, sőt nemcsak a diákok, hanem oktatóik számára is.

Mit takar a jövő „modern európai Magyar Köztársasága” kifejezés, amely célként szerepel a magyar információs társadalom megvalósítását előirányzó stratégiában ? Modern: hiszen fenntartható fejlődés, a kornak megfelelő közigazgatás, oktatás és egészségügy jellemzi, amit az információs és kommunikációs technológia alkalmazásával sikerül elérnie. Európai: mert a kontinens szerves részeként egy gazdagabb, nyugodtabb, biztonságosabb világhoz tartozik. Magyar: miután megőrizte nemzeti identitását, nyelvét és kultúráját. És köztársaság, hiszen a demokrácia fejlesztése és az esélyegyenlőség biztosítása a legfontosabb alapértékei. Ez csak részben a jövő, hiszen az ismérvek számos részeleme már valóság, még ha – mint a valóság általában – ellentmondásosan érvényesül is, de létezik. A teljesüléshez azonban idő és sok munka kell, mert az információs társadalom és az Európai Unió követelményeihez egyszerre kell Magyarországnak alkalmazkodnia, és ez a 21. század egyik legnagyobb kihívása számunkra.

A jövő esztendőben létrejövő 2004 eMagyarország-pont közül mindössze háromszázat valósítanának meg teleházban. A Teleház Szövetség elnöke szerint minden létrejövő telepont, bárhol hozzák is létre, a teleházhálózat rásegítője. A szövetségnek pedig már szinte kész képzési programja van, ami akár a közösségi hozzáférési helyeken működő IT-mentorok képesítésének alapját is jelentheti majd.

Nyomtatványok, űrlapok on-line kitöltése, hitelesítése, továbbítása, teljes elektronizált ügyintézés, elektronikus iktatás, ügyirat-, dokumentum-, munka- és folyamatkezelés, a függőben levő ügyek elektronikus követése, elektronikus közbeszerzés, csoportmunkaszoftverek - ezek ma (még) hiányoznak a magyar önkormányzatok gyakorlatából. Készült azonban egy ágazati stratégia mindezek bevezetésére.

A közpénzen, pályázati úton működtetett projekt eredményeként elkészült önkormányzati portálok viszonylag kis költséggel fejleszthetők, s már csak a helyhatóságok akaratán múlik, hogy az elektronikus ügyintézést is megvalósítják-e polgáraik örömére. De ettől ma még eléggé messze vagyunk.

Az már hónapokkal ezelőtt eldőlt, hogy jövőre nem lesz adóreform, csupán az érintettek számára kedvező és kedvezőtlen változtatások várhatók az adótörvényekben. Az új áfa-, szja- és egyéb adószabályok azt bizonyítják, hogy a kormány a költségvetési szigor árnyékában, de kompromisszumra törekedett.

Magyarországon a hárommillió-kétszázezer nyugdíjas a lakosság egyharmadát jelenti. Jövedelmük átlagosan havi negyvenezer forint, ami gyakran még a megélhetésre is kevés. Aligha lehet tehát kifejezetten az öregeket megcélozva hazai vállalkozást alapozni. A kivételt talán az idősotthonok jelenthetik.

Az E-Magyarország, e-kormányzat 2003 konferencia résztvevői tisztában voltak azzal, hogy a tét: az ország fejlődése, társadalmiforma-váltása, a globalizált világba való beilleszkedése, versenyképességünk megerősítése. A Piac és Profit üzleti magazin kétnapos balatonaligai konferenciáját kevesebb plenáris előadás és jóval több vitafórum jellemezte az idén, mint tavaly. November 12–13-án, a kormányzati és önkormányzati szakemberek, valamint az üzleti élet képviselőinek találkozóján – ahol több mint hétszázan jelentek meg – a huszonegyedik századi, korszerű Magyarország megteremtéséről folytattak felelős diskurzust a résztvevők.

A tavalyi E-Magyarország, e-kormányzat konferencián kormánytisztviselők, az informatika élenjáró cégeinek irányítói, valamint kis- és középvállalkozók, érdek-képviseleti vezetők, szakmai szövetségeket képviselők, önkormányzatok, közintézmények tisztségviselői, államigazgatásban dolgozók, a fejlett információs társadalom építésében érdekeltek fogalmaztak meg ajánlásokat a kormány számára arról, hogy miként juthatunk közelebb az információs társadalom megvalósulásához. Az idén négy vitafórumon, négy nagy területet kiemelve mindezek ismét együtt keresték a választ arra, hogy egy év alatt jutottunk-e előrébb az Európai Uniónak, s ami még ennél is nagyobb feladat: az eEurope-nak való megfelelésben.

Az etika létszükséglete a gazdaságnak és a tágabb értelemben vett kultúrának, mondta dr. László Ervin professzor az E-Magyarország, e-kormányzat 2003 konferencia estélyén, amelyen immár negyedik alkalommal adta át az Üzleti Etikai Díjakat a díjalapító Budapest Klub és a Piac és Profit üzleti magazin. Idén kisvállalati kategóriában a miskolci Telvill Kft., a hazai nagyvállalatokéban a Richter Gedeon Rt., a multinacionális vállalatokéban pedig a Flextronics International Kft. kapta az Üzleti Etikai Díjat.

2003 esztendővel ezelőtt, ezekben a napokban, a téli napforduló idején született egy gyermek Betlehem városkában. A kisgyermek - mai szóval - várható életkora nem volt több 30–35 évnél. Így, amikor 33 évvel később feltűnt Galileában, s később a társaival felment Jeruzsálembe, az idős Mesternek kijáró tisztelettel hallgatták tanításait. Igen: a názáreti Jézus az akkori viszonyok között öreg embernek számított. A születéskor várható átlagos élettartam még sokáig nem nőtt, csak az utóbbi pár száz évben kezdett meredeken emelkedni. Ma már, persze csak a gazdagabb országokban, meghaladja a 70 évet. Bizonyos körzetekben és bizonyos vagyoni helyzet fölött a 80-at. Az öregkor kitolódása, az egyre kevesebb gyermek eddig soha nem látott problémákat okoz, és eddig még soha nem tárgyalt kérdéseket vet fel: képes-e a kevesebb számú fiatal eltartani a nagyobb számú öregeket? Bírja-e a társadalom az idősek eltartásával, gyógykezelésével, életük meghosszabbításával járó többletköltségeket? Teher, kihívás vagy új lehetőség a társadalom számára az életkor meghosszabbodása? S az idősek maguk meg tudnak-e birkózni a betegségekkel, a sokszor rájuk törő magánnyal, a hasznos munka hiányával? Hogyan alakul életük minősége? Összeállításunk ezekre a népességtudományi, gazdasági, etikai és üzleti kérdésekre keres válaszokat.

Valaha olyan lényt tartottak ideális állampolgárnak, aki a hatvanas éveiben, nyugdíjjáruléka utolsó részletét is befizetve, csendesen megindul a temető felé, hogy magára húzza a szemfödelet. Hova lettek, hova nem lettek negyven munkásévének kicsikart és befizetett járulékai, senki nem firtatta. A család kapott némi temetési segélyt a szakszervezettől, s ez amúgy a gyászjelentés postai költségére volt elegendő.

Azokban a társadalmakban, amelyekben nincs vallási, ideológiai, filozófiai ellenállás, hagyományosan működik az öngondoskodásra alapozott pénzügyi termékek piaca. A miénk nem ezek közé tartozik, s bár a kilencvenes évek második felében elindult a nyugdíjreform, évekre megállt, visszafordult. Az újrakezdés pedig nem tökéletes. Jaksity György, a Budapesti Értéktőzsde elnöke kétfrontos támadást sürget: a befektetőket arról célszerű meggyőzni, hogy nagyobb szerepet vállalva jelenjenek meg a tőkepiacon, a vállalatoknak pedig azt kell előrevetíteni, hogy ez a folyamat felértékeli majd a részvényeket, s nekik addigra érdemes megjelenni a börzén.

Az elmúlt évek változásai ellenére az 1998-as reformmal hárompillérűvé váló magyar nyugdíjrendszer eddig kiállta a próbát. Az átcsoportosítás hatásaként a büdzsének okozott hiány – a tömeges átlépések ellenére – mindvégig a GDP egy százalékában meghatározott határon belül mozgott.

 

A világ szinte minden országban egyre nõ az idõskorúak száma. Sok helyütt az állam és a magánszféra együtt segíti az idõseket. Az állami ráfordítások meg az emberek megtakarításai pedig vásárlóerõt jelentenek az új szolgáltatási szegmens, a nyugdíjasokat kiszolgáló üzletágak számára.

A részvénytársasággá alakult két budapesti tôzsde spekulációs összeesküvés-elméletek termékeny talajává vált. A múlt év vége a két intézmény súlyához méltó meglepetéseket hozott, és a fejlemények – a többéves sikertelen próbálkozások után – akár a két börze régóta áhított újraegyesüléséig is vezethetnek.

A kutatás-fejlesztés, a tudásalapú társadalom, a hozzáadott értéket előállító gazdasági befektetések ösztönzése Magyarország lehetséges eszközei, hogy versenyképes maradjon az Európai Unió és tágabb értelemben az egész világ gazdasági környezetében. A kutatás-fejlesztésre szánt pénzösszegeket pedig olyan technológiák kidolgozására érdemes fordítanunk, amelyek már létező igényeket elégítenek ki.

Aligha beszélt valaha is annyit az utca embere a gazdaságról, mint jelenleg. Csak úgy röpködnek a különféle kijelentések a magyar gazdaság általános állapotáról, a forint le- és felértékelésérôl, a jegybanki kamatdöntésekrôl, az inflációról, a lakosság, a vállalatok és az állami költségvetés eladósodottságáról, az egyensúlyi problémákról. Ám bármennyire is tényekrôl, a gazdaságról folyik a beszéd, a megközelítés legtöbbször nem racionális, hanem érzelmileg túlfûtött, ha úgy tetszik, politikai. De mirôl beszélnek a tények, s hogyan érvelnek az összefüggések?

Új piaci termék született az úgynevezett szén-dioxid egyenértékben számított üvegházhatású gázkibocsátási jogok formájában. A Kiotói Jegyzőkönyvben emissziócsökkentést vállaló államok és vállalataik között ugyan már léteznek a kvóták adásvételét megalapozó programok, az igazi szabadkereskedelem azonban leghamarabb 2005-től valósul meg az Európai Unióban.

A kormány február elejére döntött arról, hogy – első lépésben? – a tavalyi 35 milliárd után további 120 milliárd forinttal mérsékli a költségvetési kiadásokat. Ám azt nem vitte a parlament elé, hogy honnan is vegyék el ezt a pénzt. Eközben a gazdasági reálfolyamatok kedvezően alakulnak. De talán ezért is kell nagyon megfontolni, hogy szabad-e hozzányúlni például a vállalkozásélénkítésre szánt támogatási kerethez. Aligha. Az állami apparátusi jövedelmek mérséklése viszont biztosan nem elegendő áldozat.

Az outsourcing, a tevékenységkihelyezés piaci diadalmenetének lehettünk tanúi az elmúlt években. Vajon az államigazgatásban is hatékony módszernek bizonyulhat ez az üzleti szférát meghódító módszer? Mely tevékenységek helyezhetők ki a minisztériumi apparátusból, és milyen korlátai vannak a kiszervezésnek? Mit mutatnak az eddigi tapasztalatok? A Piac és Profit ezekre a kérdésékre kereste a választ.

Sokan próbálnak meg párhuzamot vonni a kilenc-tíz évvel ezelőtti gazdasági helyzet, az akkori pénzügyminiszter-csere és az azt követő költségvetést szigorító lépések s a mai gazdasági problémák között. Békesi László, a Horn-komány pénzügyminisztere nemcsak az alapvető különbségeket teszi világossá, hanem azt is segít megérteni, hogy miért veszélyes a jelenlegi, elhibázott monetáris politika.

2004. augusztus 31-éig az utolsó nyertes pályázatra is meg kell kötni a szerződést, s az utófinanszírozás rendszerében 2006. december 31-éig ki kell fizetni az 52 milliárd forintnyi Sapard-támogatást. A csaknem három év késéssel indított előcsatlakozási program ugyanis csak így teljesülhet. Szerencsére, a jelek azt mutatják, hogy a nagyon későn elkezdett Sapard-program pénzét el tudjuk költeni, mégpedig a lehető legjobb, legtávolabb mutató célokra: a magyar vidék európai irányú fejlődésére.

A rosszul kialakított számítógépes munkahelyen gyorsan el lehet fáradni, és az egészség is károsodhat. Mindez a teljesítmények rovására megy. Az ártalmak csökkentésére azonban mára új tudományágak születtek, és némi befektetéssel, illetve annál nagyobb odafigyeléssel a szem, a gerinc, a bőr és egyebek károsodása megelőzhető.

Kevesen tudják, hogy a svájci BaMed AG magyar leányvállalata, a MAM Hungária Kft. babacumikat gyárt. Teszi mindezt Vaskeresztesről, egy határ menti faluból az Egyesült Államokban piacvezetőként, Európában pedig az egyik legnagyobb szállítóként. A Kiss Katalin vezette cumigyár 2005-ben Üzleti Etikai Díjat is kapott, s nemrég elnyerte a Nyugat-dunántúl régió Regionális Minőségi Díját. Mindez nem lehet véletlen. Kíváncsiságom egyenesen Vaskeresztesig vitt.

Találkoztam egy igazi nővel egy igazi férfias szakmában. Láng Éva, a Levantex Kft. ügyvezető igazgatója nemcsak egy a sok IVECO márkakereskedő közül, hanem eredményei, elismerései szerint a legjobb közöttük. Az összes férfi között.

Több mint tíz éve áll a Unisys multinacionális cég magyar leányvállalatának élén Fekete Gábor. Az informatikai szakmában régi motorosnak számító, az ötvenes éveiben járó férfit ritkán látni a közéleti, szakmai eseményeken. Szerepeljenek inkább a fiatal kollégáim, én a háttérben maradnék - hárította volna el azonnal interjúkérésemet. Soha nem hitt ugyanis az "agresszív" üzleti viselkedésben.