GONDOLKODÁSMÓD: Kivonulás egy meggymag miatt
A legkisebb, akár egyszemélyes cégnek is van a működéséből eredő károkozási kockázata. A polgári törvénykönyv 339. paragrafusa kimondja: aki másnak kárt okoz, az felelős. Ha tehát a dolgozó balesetet szenved az irodában, a helyiség bérlője vagy a cégtulajdonos kártérítéssel tartozik. Az anyagi kár és a következményi károk egyaránt érvényesíthetők, ez a károsulton múlik.
Miután a társadalom nem kéri számon a cégek felelősségét, és a vörösiszap-katasztrófához hasonló esemény sem gyakran fordul elő, a vállalkozások inkább spórolnak a felelősségbiztosításon. Néhány éve például egy magyar cég bonbonmeggyet árult az amerikai piacon. Miután az édességben véletlenül benne lévő meggymag letörte egy kislány fogát, az amerikai bíróság jelentős összegű kártérítésre kötelezte a céget, többek között következményi károkra hivatkozva. A vállalkozás végül kivonult a piacról.
Magyarországon nem ismerünk hasonló esetet, így a cégek sem érzik lényegesnek a felelősségbiztosítást - magyarázza Gerendai Károly, az Aon Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója, aki szerint kevés megfelelő mértékben biztosított magyar tulajdonú cég működik hazánkban. - A megfelelőn azt értem, hogy ha a kár bekövetkezik, és a károsult él a törvényben meghatározott jogával, a helyreállítás vagy a kártérítési kötelezettség nem rendíti meg anyagilag a céget.
Abban a szakértők is egyetértenek, hogy a „fogyasztónak mindbenben igaza van" amerikai modell nem lehet követendő irány, de a hazai sem. Magyarországon a veszélyes üzemnek nyilvánított vállalatokon kívül a társaságokra van bízva, hogy felelősen gondolkodjanak, és a gazdálkodásukat fenyegető kockázatokat a kor kihívásainak megfelelően kezeljék. Kötelező felelősségbiztosítást csak az egyértelműen veszélyes tevékenységet folytatóknak, például az olajipari vállalatoknak, atomerőműveknek kell kötniük. Gerendai szerint a céges felelősségbiztosításnak a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításhoz hasonló modellben kellene működnie.
Komolyabb kár esetén a felelősségbiztosítással rendelkező hazai cégek többsége nem számíthat megfelelő kártérítésre. Az akár 5-6 milliárd forint éves forgalmú cégek is csupán minimális, 10-15 millió forintos kártérítési limitre szerződnek, miközben a cégvezető lakásbiztosításában meghatározott mérték nemritkán 50-100 millió forint. Eddig az összegig térít a biztosító, ha például a kutya megharapja a szomszédot, vagy a gyerek megsérti egy luxusautó fényezését. A nyugat-európai cégek biztonságra törekszenek, ott az 500 millió eurós kártérítési limit sem ritka. A hazai felelősségbiztosítások korlátozott fedezeti köre és a sokszor legfeljebb százezer forintos önrésze is komolytalannak tűnik.
- Minél tőkeerősebb egy cég, annál magasabb lehetne a vállalt önrész. Azt a kockázatot kell a biztosítóra hárítani, amely nem fedezhető saját forrásból. Az üvegtörés valószínűleg nem ilyen, míg a vörösiszap-katasztrófához hasonlatos esemény alapjaiban rengeti meg a vállalat gazdálkodását - magyarázza az Aon vezetője, aki úgy véli: egy többmilliárd forint forgalmú cég akár milliós nagyságrendű önrészt is elviselne. Ebben az esetben pedig ugyanakkora éves díj mellett a biztosító által vállalt kártérítési limit is felszökne.
EURÓPA: A szennyező fizet!
A szennyező fizet - ezen az elven nyugszik az unió 2004/35/CE számú környezetszennyezési felelősségi direktívája, amely először mondja ki, hogy az élővilág károsodásáért felelős lehet a cég. Az irányelv 16 iparágat sorol a veszélyes üzemek közé, de nem csupán a veszélyes anyagokkal dolgozó vagy veszélyes tevékenységet folytató vállalkozásokat érinti a környezeti felelősség. Ráadásul a környezeti kockázatok előre nehezen azonosíthatók, a következményüket pedig nehéz megbecsülni.
Az uniós direktíva életbelépése, 2007 óta a környezetszennyezés egyre drágább kockázat Európa-szerte. A francia kormány áprilisban kiadott jelentése szerint kiömlött hipoklorit okozta szennyezésért 1997-ben 42 ezer euró kártérítést fizetett egy cég, a mai tarifa, hatósági megközelítéstől függően, 140-400 ezer euró lenne. Egy rovarirtószer-raktár 1996-os leégésekor 10 ezer euróról döntött a hatóság, a ma hatályos törvények akár a 4 millió eurós kártérítési összeget is lehetővé teszik. A hagyományos felelősségbiztosítások már nem nyújtanak megfelelő védelmet.
Angliában egy felborult tejszállító kamion rakománya a közeli folyóba ömlött. A gyorsan lebomló tej kivonta a vízből az oxigént, aminek következtében a halak kipusztultak. A direktíva értelmében a természetben okozott kárt a cégnek kell helyreállítania. Sokmillió eurós kártérítést valószínűsítenek az ügyben.
A múlt sem mentesítő körülmény. Angliában húsz évvel ezelőtt egy gyártelep felszámolása során évekig lakott területen keresztül szállították el az anyagokat. A bíróság kimondta, hogy az akkor a levegőbe került pornak köze van mai megbetegedésekhez, és a szennyeződést okozó vállalat kártérítéssel tartozik. Levegőszennyezésben az ítélet precedensjellegű. A direktíva értelmében a kártérítési felelősség akkor is megállapítható, ha nem történt közvetlen szennyezés. Az eljárás megindul, ha valaki azt állítja, hogy a cég tevékenysége negatívan hatott a környék élővilágára.
A spanyolországi generátorállomás tulajdonosa sem gondolta, hogy a csekély mértékben szivárgó kenőanyagból milliós nagyságrendű kár lesz. Mire észrevette a cégvezető, a szennyeződés a közeli kis patakba folyt, majd egy másikba, az pedig egy közeli város ivóvizét szolgáltató tározóba. A megítélt sokmillió euró kártérítés akár a végét jelenthette volna a cégnek, ha nincs megfelelő biztosítása.
Az európai vállalatok meglévő felelősségbiztosítási szerződései jellemzően nem felelnek meg a kihívásoknak. Nem alkalmasak a folyamatos szennyezés, a környezeti károk vagy a biodiverzitás sérülése miatti kártérítésre. A hazai vállalkozások esetében még kedvezőtlenebb a kép: eddig az általános felelősségbiztosítási módozatok sem álltak az érdeklődés középpontjában.
SZABÁLYOZÁS: Érdektelenség minden téren
Általánosságban nehéz megbecsülni a felelősség árát. A szakértők a cégnél végzett kockázatfelmérés és a várható következmények elemzése után tesznek ajánlatot. Figyelembe veszik, hogy az adott kockázat milyen következményekkel járhat, de vizsgálják a társaságnál végzett karbantartások gyakoriságát, az alkalmazott technológiák minőségét is. A biztosítás megkötését követően pedig évente ellenőriznek.
- Biztosítással nem lehet helyettesíteni a karbantartást, a „jó gazda" szemlélet alapvető - mondja Gerendai Károly, az Aon Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója. - A korábban is felelősen működő átlagos vállalkozások körülbelül 8-15 millió forintos éves díjért tudnának komplex felelősségbiztosítást vásárolni, amely már a környezeti károkból eredő kötelezettségekre is fedezetet nyújt. Biztosításon gazdagodni nem lehet, szegényedni viszont igen, ha nem a megfelelő konstrukciót vásárolják - állítja Gerendai.
A környezeti károk terén még borúsabb a hazai helyzet. Kovács Gábor, a Chartis Biztosító vagyon- és felelősségbiztosítási igazgatója szerint nyugatabbra, de a régió más országaiban is a piaci szereplők - vállalkozások, biztosítók és alkuszok - körültekintőbbek. A szakember úgy látja, Magyarországon az elmúlt három-négy évben sem élénkült az érdeklődés a környezetszennyezési problémák iránt.
- Miközben az uniós direktíva életbelépése óta a környezetben okozott kár után fizetendő kártérítés összege akár a csillagos égig szökhet, a legtöbb megkötött biztosítási szerződés alkalmatlan arra, hogy komplex környezetszennyezési esetben védelmet nyújtson. Különösen nem véd a folyamatos szennyezések előfordulásakor, illetve a természeti környezetben, így a növény- és az állatvilágban okozott károk esetén - hangsúlyozta egy budapesti konferencián tartott előadásában Kovács.
Magyarországon általában balesetszerű fedezetre kötnek biztosítást, de míg az olajkitörés balesetszerű, a szivárgás már folyamatos káreseménynek számít. A biztosítási szerződések többsége csak a kártalanítás költségét fedezi, azaz a kifolyt szennyezőanyag eltávolítását, a környezetben okozott kár helyreállítását nem. A fedezet azonban csak abban az esetben lép életbe, ha egy harmadik személy kárigényt nyújt be, ugyanis Magyarországon a saját kár és a harmadik személynek okozott kár fogalmát ismeri a biztosítás, a környezet, illetve környezeti hatóság viszont egyik alá sem tartozik, mutatott rá a szakember, aki szerint, amíg nem történik a kolontárihoz hasonló tragédia, a legtöbb cég struccpolitikát folytat.
- Az uniós direktívához kapcsolódó hazai jogharmonizációt követően a szennyező - polgári jogi, büntető- és szabálysértési jogi felelőssége mellett - közigazgatási jogi felelősséggel is tartozik, amelynek az értelmében felel az okozott környezetkárosodásért. Bár a környezeti biztosítékok adásáról szóló hazai rendelettervezet is elkészült 2007-ben, még mindig nem hatályos. Jelenleg a jogszabályi hiányosság miatt nincs az egyes cégek tevékenységéhez igazított kötelező környezetvédelmi felelősségbiztosítás, a szennyező azonban az okozott környezetkárosodásért, vétkességére való tekintet nélkül, objektív alapon felel Magyarországon is - világít rá dr. Nádasdy Zoltán, a Noerr ügyvédi iroda környezetvédelmi szakjogásza.
Megjelent a Piac és Profit magazinban