Tetszettek volna a nagy rendszerek alapvető átalakításához három évvel ezelőtt hozzákezdeni! - mondják sokan a kormány százlépés-programjáról, amit ezekben a hetekben lépésről lépésre hoznak nyilvánosságra. Az ellenzék szerint az egész nem több, mint marketingakció. Mások a már megismert részleteket bírálják. Választások előtti kampányfogásról van-e szó, vagy egy átfogó reform előzményeiről?

A vállalkozók sokasága - kicsik és nagyok egyaránt - érzi úgy, számtalan pénzügyi terhe között az iparűzési adó méltánytalanul növeli meg költségvetését. Vélekedésük nem alaptalan: mértéke független a nyereségtől, kiszámítása nem szektorsemleges, ráadásul az adó valószínűleg nem is EU-konform, miután az unió áfára vonatkozó irányelvébe ütközik. A kormány változtatni akar az adó mértékén és számításának módján is, de a részletek csak őszre válnak ismertté. A cégek és egyéni vállalkozók iparűzési adóból származó befizetései éves szinten elérik a 350 milliárd forintot.

A politikai érdekek miatt már több éve túl erős forint a gazdaság egészét sodorja veszélybe, az ország válik mind inkább versenyképtelenné - állítják cikkünkben még azoknak a nagyvállalatoknak a vezetői is, akik egyelőre állják a sarat. Néhány ágazat, mint például a boré, viszont már drasztikusan veszített nehezen megszerzett versenypozícióiból a külföldi piacokon.

A gazdaság versenyképességét alapvetően meghatározó innovációt a fejlett országok többsége törvénnyel is támogatja. Néhány hete Magyarországnak is van ilyen jogszabálya. Ez jó. Ahogyan az is, hogy megszületését széles szakmai egyeztetések előzték meg. A kérdés most már csak az: mit sikerül a gyakorlatban érvényre juttatni a leírtakból, és miként hat majd a mindennapokban a magyar gazdaság fejlődésére?

Az adórendszer elsődleges feladata a költségvetés bevételeinek biztosítása, nem pedig különböző szociálpolitikai funkciók betöltése. Az Adózás és verseny című konferencián több kormány pénzügyminiszterének és adószakértőknek ez volt az egybehangzó véleménye az adókedvezmények kapcsán.

Szót ért egymással a gazdasági kormányzat és a logisztika. Végeredményképpen "nyerő" pozíciót kapott a szakma a Nemzeti Fejlesztési Tervben, annak egyik kiemelt, a kormányfő által nevesített területévé válva. Felismerést nyert tehát, hogy Magyarország versenyelőnyének egyike rejlik a logisztikai bázissá válásban. Ezért érdemes észrevenni a versenyhátrányt okozó szabályozási hibákat. Azok gyors kiküszöbölésével talán még megnyerhetjük a versenyt a környező országokkal szemben.

Záhony, a magyar-ukrán határon elhelyezkedő kisváros tizenöt év után újra harcba száll az Európa és Ázsia közti vasúti áruforgalom európai uniós hídfőállásának pozíciójáért. Ez a szerep nem lenne új számára. Záhony a rendszerváltozás előtt valóban a Nyugat "keleti kapuja"-ként működött. Van-e még esélye arra, hogy ezt a pozíciót megszerezze és megtartsa?

Diákszállók, börtönök és autópályák után tanuszodák, bérlakások, sportcsarnokok és oktatási épületek létesülnének, városrészek újulnának meg a magántőke bevonásával. Legalábbis most ezt akarja a közszféra és a magánszektor is.

A kezdeti nehézségek ellenére tavaly megélénkült a szabadkereskedelem a villamosenergia-piacon. Eddig a liberalizáció nyertesei a nagyfogyasztók, hiszen olcsóbban jutnak hozzá a szükséges energiához. Lehetőséget kaptak a bizonyításra új kereskedők, a szabadpiacon működő szolgáltatók. A közüzemi áramszolgáltatók értékesítése azonban jelentősen csökkent, igaz, az ország egyes térségeiben eltérő mértékben.

Megfelelő hozam elérése és reális kiszállási lehetőség - ez a két fő szempont érvényesül a kockázatitőke-befektetők döntéseiben. Ennek a két feltételnek pedig jellemzően azok a vállalkozások felelnek meg, amelyek a saját ágazatukban a világban élenjáró technológiát vagy szolgáltatást képesek létrehozni, illetve az átlagnál gyorsabbak a növekedési lehetőségeik.

A lisszaboni stratégiában az unió azt az ambiciózus célt tűzte ki, hogy 2010-re a világ legversenyképesebb térségévé válik. Az egyik fő mozgatórugó ehhez a kutatás-fejlesztés, e területen azonban Európa komoly lemaradással küzd fő riválisaival, az Egyesült Államokkal és Japánnal szemben. Ezért az új keretprogram 72 milliárd eurót irányoz elő a következő hét évre, hogy a tagállamok közötti együttműködés, a high-tech iparágak fejlesztése, illetve az egyetemek és az ipar közös kutatásai komolyabb szinten valósuljanak meg.

Négy-ötszáz- vagy kétszázmilliárd forint esik-e ki úgy a költségvetés bevételeiből, hogy azt már jövőre is figyelembe kell venni a kiadásoknál? Közel egy hónappal a kormány adócsökkentési lépéseinek bejelentése után erről folyik a szakmai vita. Amiben viszont mindenki egyetért: 2006-ban inkább a magánszemélyek járnak jól az ötéves program nyomán, a vállalkozások közterhei érezhetően csak a későbbiekben csökkenhetnek.

Mintha hangsúlyosabb lett volna két-három évvel ezelőtt kormányzati körökben is az információs, illetve a tudás alapú társadalom, gazdaság megteremtésének témája, mint ma. Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter viszont úgy látja, hogy észre kell vennünk az információs forradalmat, mely mindennapjainkban zajlik. Az informatika megkerülhetetlen eszköz a gazdaság és társadalom minden részének fejlődésében.

Ha nem az idén, hát jövőre kezdik szigorúbban ellenőrizni azokat, akik vállalkozói szerződéssel dolgoznak, lényegében egyetlen helyre. A valódi megoldás természetesen nem az újabb és újabb moratórium, hanem például németországi mintára az önfoglalkoztatói státus bevezetése lenne. Amiről azonban, bár javaslatként már egy évvel ezelőtt felmerült, várhatóan az ősszel dönt a parlament.

A gazdaság nem elég erős ahhoz, hogy képes lenne a politikai viszálykodásokat ellensúlyozni. A VOSZ új soros elnöke, Lepsényi István, aki egyébként a Knorr-Bremse vezérigazgatója, abban bízik, hogy a gyáriparosok szervezetével és a szakmai kamarákkal karöltve a minimális konszenzust meg lehet kötni a politika szereplőivel.

Bár a világ csökkenő olajkészletei a jövőben egyre kevésbé tudják ellátni a növekvő létszámú, iparosodó és urbanizálódó emberiség energiaigényeit, az alternatív energiaforrásokat támogató stratégiák elsősorban a globális felmelegedés kapcsán kialakult aggodalmak és az olajválságok tapasztalatai miatt kerültek a politikai napirendekre. S ha netán az eddig történtek nem is, de az idei nyár katasztrófái szembesítették a világot azzal, hogy az energiaproblémák megoldása mind sürgetőbb. A megújuló energia 21. századi forradalma azonban alighanem még több évtizedet várat magára.

Öt év alatt a kétszeresére kellene növelni itthon az alternatív energiaforrások használatát, ha meg akarunk felelni az uniós átlagnak, de némi engedményt kaptunk a csatlakozáskor. Bár szerencsére egyre több a napkollektor, remélhetőleg nő a szélkerekek száma is, és úgy tűnik, a biomassza-hasznosítás, ezen belül az energetikai növénytermesztés nagy lehetőségekkel kecsegtet Magyarországon.

Az unióban javában dúlnak a jövő évi és az azt követő hétéves időszak költségvetése körüli viharok, itthon, a hazai büdzsé főbb számainak elfogadását követően csöndes érdektelenség övezi a parlamentben a december végi végszavazás előtt a részletekről folyó diskurzust. A különbség azonban csak látszólagos: az unióban és itthon is a jövőbeli versenyképesség a tét.

PPP-vel olcsóbbá tett önkormányzati rendszerrel csökkentené a költségvetési hiányt a gyáriparosok elnöke, miközben az élelmiszeriparban attól tartanak, hogy az energiaárak robbanása felfalja az áfacsökkentés hatását. Az ingatlanfejlesztők a fészekrakást 35 éves korig támogattatnák.

Sokszor leírtam már, hogy a magyar sportpolitika nem a sportot, de még nem is a nemzetközi sikert tekinti céljának, hanem az érmekkel való hazai dicsekedést, azaz a nacionalizmust. Olyan sportokra költjük a pénzt, amiket a tömegek sem itthon, sem külföldön nem kedvelnek, a nézőket kevéssé érdeklik, és ezért a piac sem fizeti meg. Reméltem, hogy a néhány sportágunkat átszövő dopping talán figyelmeztet arra, hogy a modern sportnak nem a külföldön alig értékelt érmek megszerzése, hanem a tömegsport és a piaci eredmény a célja.

A mikro-, kis- és középvállalkozásoknak csak a méretük nem nagy, külön-külön. Együttesen azonban óriási a súlyuk az ország életében. S miután a magyar munkavállalók jóval több mint felét foglalkoztatják, nem csak gazdasági szempontból. Nem véletlen tehát, hogy a politikai pártok komoly figyelmet fordítanak gazdaságpolitikájukban a kkv-szektorra. A Piac és Profit megkérdezte a négy parlamenti pártot, milyennek látják a kis- és középvállalkozások helyzetét, s milyen elképzeléseik vannak működési feltételeik javítására, fejlődésük serkentésére.

Az EU 2007-2013-as költségvetési időszakában hazánk közel hatezer milliárd forintnyi támogatásban részesülhet. A hatékony felhasználás elengedhetetlen követelménye a fejlesztési célok pontos kijelölése a gazdasági és társadalmi szférával egyetértésben. Január végén-február elején indul a Nemzeti Stratégiai Referenciakeret társadalmi vitája. A partnerségi folyamatról dr. Halm Tamást, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal elnökhelyettesét kérdeztük.

A gazdasági szakértők egy része a jövő évi állami költségvetést elemezve mintha egy idealizált képhez viszonyítaná a magyar büdzsét. Akar László nem csak mint kutató foglalkozik, foglalkozott a gazdasággal, volt pénzügyi államtitkárként a saját bőrén is megtapasztalhatta, milyen költségvetést készíteni a választás évére. A realitásokról, lehetőségekről, a szükséges lépésekről és a magyar gazdaságra leselkedő veszélyekről kérdeztük a GKI Gazdaságkutató Rt. vezérigazgatóját.

A növekvő bérterhek olyan mértékben ronthatják egyes területeken a versenyképességet, hogy a "kevesebbet vagy többet fizessünk-e a dolgozóknak" helyett a valódi kérdés az: legyen-e munkájuk, vagy sem.

Sikerként könyvelheti el a turisztikai ágazat a 2005-ös esztendő eredményein kívül azt is, hogy az ez évi költségvetésben szereplő közvetlen turizmusfejlesztési források összege másfélszer akkora, mint tavaly volt. Igaz, a pénzek jelentős része már korábban elhatározott fejlesztések megvalósítását szolgálja, de a friss forrás így is mintegy tízmilliárd forint.

Mind az ország gazdasági versenyképességének erősítése, mind a lakosság életminőségének javítása szempontjából kulcsfontosságú az önkormányzati beruházások volumenének növekedése. A Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaság a Sikeres Magyarországért Önkormányzati Infrastruktúrafejlesztési Hitelprogram keretében egyre szélesebb körben felhasználható, kedvezményes hitelekkel igyekszik elősegíteni a fejlesztések megvalósulását. A részletekről Söllei Judit, az MFB Hitelprogramok és Finanszírozás Tanácsadási Igazgatóságának osztályvezetője számolt be lapunknak.

A hazai fejlesztéspolitikában mindeddig alapvetően az interszektorális jelleget nélkülöző, ágazati megközelítésű vagy területileg leszűkített fejlesztések valósultak meg. Az ekképp szükségszerűen széttagolt, a kölcsönhatásokkal nem számoló megközelítést ma új stratégiai szemléletű, a fejlesztési igényeket átfogó, komplex programokba integráló koncepció igyekszik felváltani. A részletekről Baráth Etelét, európai ügyekért felelős tárca nélküli minisztert kérdeztük.

Sokan sokféleképpen illették a 2006. június 9-én megválasztott miniszterelnök kormányának programját, és sok jót nem mondtak róla, persze leszámítva a kormányoldal szószólóit. A csalódás érthető: a dokumentumban túl sok az általánosság, s hiába a szép célok, elérésük egyelőre a jövő ködébe vész. Különösen, hogy a program parlamenti elfogadása előtti napon jelentették be: az idei költségvetés hiánya mintegy a duplája lesz a tervezettnek, s a következő tizenkét hónapban ezermilliárdos megszorítással számolhatunk. A bejelentés annak ellenére brutálisnak tűnik, hogy voltaképpen a többség számított rá. S hogy végül is a célok elérésének ez az elengedhetetlen feltétele.

Nem sokat értek el a munkáltatók és a munkavállalók az érdekegyeztetéseken a Gyurcsány-kormány új egyensúlyjavító intézkedéseinek megtárgyalásakor. A sokak szerint alkotmányossági aggályokat felvető szabályozóváltozások simán átmentek a parlamenten, sőt, a köztársasági elnök is zöld utat adott nekik. Ismét az történt, mint az elmúlt húsz évben oly sokszor. A szürkegazdaságban működő, adóelkerülő magatartást vélelmezve az egész magánszektorról, alkották meg az új, illetve magasabb összegű elvonásokat.

Láng István kutatóprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja nevéhez fűződik az a ma már széles körben ismert VAHAVA-projekt, amely cselekvést sürget: a klímaváltozás következményeire való felkészülést. A Föld éghajlatában bekövetkezett változásokról már nem kell meggyőzni sem kormányokat, sem embereket. Baj van. De meg lehet-e állítani az éghajlatváltozás negatív tendenciáját, lehet-e még valamit tenni, és ha igen, mit annak érdekében, hogy környezetünk élhető maradjon? Mi a kormány felelőssége, s mennyi időnk maradt a cselekvésre. Erről kérdeztük a professzort.

Július elsején életbe lépett új, immár harmadik társasági törvényünk - feldolgozva az eddigi törvények alkalmazásának tapasztalatait - lehetővé teszi a cégek részére a testreszabottabb társasági szerződések elkészítését, és jelentősen megkönnyíti a működésüket. Miután a kis- és középvállalkozások többsége kft., így az e társasági formát érintő változásokat tekinti át gyakorló ügyvéd szerzőnk: mit is jelentenek ezek a mindennapokban.

Október elején megbillenni látszik a Brüsszelben éppen elfogadott egyensúlyteremtő konvergenciaprogram. Hazánk a hónap végén nyújtotta volna be az uniónak a felzárkózási programra épülő Új Magyarország fejlesztési tervet, a belpolitikai események azonban felülírták a menetrendet. Elmaradt az erről tervezett parlamenti vitanap - az MTV elleni vandál támadás másnapján lett volna -, s a parlamenti pártok előreláthatólag három-négy hét késéssel vitatják meg az ország szempontjából meghatározó jelentőségű tervezetet, amely a 2007-2013 között Magyarország rendelkezésére álló 8000 milliárd forintos európai uniós támogatás felhasználásáról szól.

Ha nem is vért, de szigorú költségvetést vártak a közgazdászok a kormánytól 2007-re. Vannak, akik szerint meg is kapták, mások úgy vélik, lehetett volna a Gyurcsány-kormány bátrabb is. A bevételi oldalon újabb adócsomagra már nem kell számítani - állítja a pénzügyminiszter -, és a fő cél, az, hogy elsősorban ne a lakosságot sújtsák a többletelvonások, teljesülni látszik. A kiadási oldalt nehezebb megítélni. Ami meglepő, hogy a számok szerint a gazdálkodószervezetek támogatási előirányzata jövőre növekszik.

Ellenszavazat nélkül döntött az Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése arról, hogy tagjai támogatják a belső reformot. De mit jelent ez a gyakorlatban? Egy idejét múlt, 1825-ben alapított intézmény kísérletét a továbbélésre, vagy pozitív visszajelzést a kormány és az akadémián kívül rekedt tudósok egyre élesebb támadásaira? Kérdés: vajon a Magyar Tudományos Akadémia gátja vagy garanciája annak, hogy a hazai tudományos eredményekből piacképes termékek legyenek?

Az Európai Unió globális versenyhelyzete gyengül, egyre fontosabb tehát, hogy hangsúlyozzuk: az információs és kommunikációs technológiai eszközök gazdasági növekedést generálnak. Ennek szellemében fogalmazódott meg az Európai Bizottság i2010 Munkahelyteremtés és Növekedés az Információs Társadalomban elnevezésű kezdeményezése is, amelynek első éves tapasztalatait az ősz folyamán összegezték.

A közigazgatás informatikai szolgáltatásai január elsejétől már központosítva működnek, s például mire beköltözik új épületeibe minisztériumaival együtt a kabinet, addigra egységes, "egynemű" rendszerekkel dolgozhat minden szereplő.

Új és újra megválasztott polgármesterek találják szembe magukat azzal, hogy nehezebb körülmények között kell gazdálkodniuk, jövőt álmodniuk, a kérdés pedig az, a háromezer-egyszázhatvanhét települési önkormányzat hogyan alkalmazkodik az átalakuló szabályozási, finanszírozási környezethez.

A Vállalkozói Támogatásközvetítő Zrt. a Magyar Fejlesztési Bank leányvállalataként hamarosan megkezdi működését. Ezáltal a jövőben a vállalkozások számára megnyílik az egyablakos kiszolgálás lehetősége, és a remények szerint egyszerűbbé válik az uniós pályázatokon való részvétel. A részletekről Ormosy Gábort, a közelmúltban bejegyzett leányvállalat vezérigazgatóját kérdeztük.

A magyar mezőgazdaság 3,5 milliárd eurós jelenlegi exportja megduplázását tervezi az agrártárca záros határidőn belül, s ehhez - az uniós szabályozással nem ellentétesen - az orosz piaci lehetőségek kihasználását evidenciának tekinti. Gráf József, a mezőgazdasági tárca vezetője tavaly szeptemberben fogalmazott így a Piac és Profit Online-nak annak apropóján, hogy szerepet vállalt egy 200 millió dolláros projekt tető alá hozásában, abban, hogy magyar segédlettel cukorgyár épülhet Moszkva közelében. Az azóta eltelt rövid idő alatt is számottevően sikerült erősíteni a magyar agrárium piaci pozícióit. Az agrárminisztert évértékelésre kértük.

A kisfogyasztók többsége valószínűleg nem érez, nem érezhet meg semmit abból, hogy 2007. július 1-jétől maga is szereplőjévé válik a liberalizált energetikai piacnak: a kisvállalkozások és a lakosság ugyanis nyár közepétől szabadon dönthet arról, hogy honnan, melyik szolgáltatótól szerzi be a szükséges villamos energiát és gázt. A teljes piacnyitás mégis hatalmas változást hoz valamennyi fogyasztó és energetikai szolgáltató életébe: a szabad piacra jutás jogának általánossá tételével igazi verseny alakulhat ki.

A teljes magyar áramfogyasztásnak már most is mintegy az egyharmada a szabadpiacon realizálódik. A teljes piacnyitás mégis hatalmas változást hoz valamennyi szolgáltató életében, hiszen szinte úgy kell harcolniuk majd a fogyasztóik megtartásáért, mintha most lépnének be a piacra.

Magyarország gázellátása rendkívül importfüggő, és ez igen megnehezíti azt, hogy a fél év múlva immár százszázalékosan nyitott piacon a mintegy hárommillió fogyasztó előtt valódi választási lehetőségek legyenek. A feltételek megteremtése azonban nem lehetetlen, bár intő jel, hogy a 2003-as piaci nyitás után két évvel a versenypiac részaránya az országos földgázfogyasztásban csak 8,1 százalék volt.

Az adóverseny erősödésével egyre több összehasonlítás lát napvilágot a hazai adóterhelés mértékére vonatkozóan, ám önmagában egyik sem tekinthető etalonnak. Egyes mutatók szerint az OECD-országok között Magyarországon a legerősebb az elvonás, míg más adatok alapján a terhelés átlagosnak mondható. Hol van az igazság?

Ha a reformokat a társadalom nem engedi érvényesülni, ha nem változtatjuk meg elég dinamikusan az állami adminisztrációt, az egészségügyi rendszert, a vasúti támogatást, a regionális dolgainkat, a közoktatást, a felsőoktatást, és még lehet sorolni, akkor a gazdaság fejlődése ugyan gyorsulni fog - tehát nem lesz belőle azonnal bajunk -, de néhány éven belül ismét lassulás lesz, és ismét előjönnek ugyanazok a problémák. És kezdhetjük elölről az egészet - állítja Vértes András, a GKI elnöke.

Szabó Katalin és Hámori Balázs közös könyve Információgazdaság címmel és Digitális kapitalizmus vagy új gazdasági rendszer? alcímmel alig egy hónapja jelent meg az Akadémiai Könyvkiadó gondozásában. A könyvbemutatón nem véletlenül volt ott majd minden, közgazdaságtudományban hírnevet szerzett tudósunk. A könyv alapmű, nagyon hiányzott már nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi szakirodalomból is. Kiderül belőle, hogy csak rendszerbeli, hálózati összefüggésekből kiinduló gondolkodásmóddal lehet megközelíteni ezt az új világot, amely állandó változásban van.

Nem csupán halasztást, hanem mulasztást is jelent minden olyan év, amely az egymással is összefüggő reformok kritikus tömegének elindítása nélkül telik el - érvel a tizenkét évvel ezelőtti pénzügyminiszter. Bokros Lajost ugyanis nagyon zavarja a fülsiketítő csend.

E-vámfizetés ugyan még nincs, de a vámhatóság mind a kivitel, mind a behozatal esetében on-line szolgáltatásokat indít 2007-ben, és a vámeljárás egyre több része kerül át elektronizált formába. Az infrastruktúra és a vállalkozói környezet fejlesztése mellett a vámigazgatás lehet az a tényező, amely javítja Magyarország pozícióját a térségi versenyben, hiszen a közép-európai logisztikai vagy termelői helyszínt kereső külföldi vállalatok számára a korszerű vámeljárás is komoly érv lehet amellett, hogy itt alakítsák ki regionális központjukat.

Inkább pozitív képet rajzol a magyar gazdaság állapotáról, mint borúlátót három évvel európai uniós csatlakozásunk után Inotai András, az MTA Világgazdasági Kutatóintézet igazgatója. Hiszen a jóslatok, hogy megugrik az infláció, nőni fog a munkanélküliség, hogy tömegesen mennek csődbe kisvállalatok, ráadásul nettó befizetők leszünk, nem igazolódtak be.