Miközben a világ más országai azon dolgoznak, hogy a közbeszerzés minél kreatívabbá, életszerűbbé váljon, és hatékonysága elérje az üzleti szféráét, Magyarországot még a túlszabályozott, adminisztratív korlátokkal nehezített folyamatok jellemzik. Ráadásul a hazai eljárások lebonyolítása - mind az ajánlatkérők, mind az ajánlattevők számára - drágább, mint az Európai Unió többi országában. A nemzetközi összehasonlításban is aránytalanul magas jogorvoslati eljárásszámok szintén a közbeszerzési kultúra alacsony szintjét jelzik.

Büntetés nem jár érte, de kárt okozhat az, ha nem fogy az áru, mert magyartalan a reklámszöveg, vagy ha kevesebben jelentkeznek egy pályázatra a nyelvi pontatlanságokkal készített kiírás miatt.

A szakembert látják és süvegelik meg szerte az országban, bármennyire is miniszter. Aki pedig e tisztségében rekorder is - a rendszerváltás óta ő ül leghosszabb ideje az agrártárca bársonyszékében. Igaz, földijei, a Baranyában élő párttársai egy másikban ültetnék át. Gráf József a folyamatokat érti, ám köszöni szépen, nem kéri a kormányfői tisztséget. De vajon van-e az agrárminiszternek receptje arra, hogyan lehet megfertőzni a gazdaság többi területét is egy "nyugodt reformpolitika" vírusával?

Az első Gyurcsány-kormány elindította, a második keze közül azonban "elfolyni" látszik az a Duna-program, amely az európai országútnak számító folyó hajózhatóságát, ökológiai védelmét, az energiatermelés bővítését és például a Homokhátság megmentését is jelentené számunkra.

Nincs markáns európai gazdaságpolitikai alkalmazkodás a jelenlegi világgazdasági helyzethez, minden tagországra rá van bízva, hogyan reagál. A következmény: a gyengébb országok, köztük Magyarország, megszenvedik ezt a válságot, az erősebbek relatíve könnyebben átvészelik, mondja Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Rt. elnöke, aki szerint Magyarország egyensúlyi trendjei javulóban vannak.

Nincs olyan vállalkozó, cégtulajdonos vagy vállalati vezető, aki ne tudná hosszasan sorolni, mi minden keseríti meg üzleti hétköznapjait, az értelmetlen adminisztrációs előírásoktól a gyakran változó jogszabályokon keresztül a - sajnos, néha némileg nem minden alapot nélkülöző - rosszhiszemű szabályozókig. Most az adózással és annak végrehajtási szabályaival kapcsolatos ellentmondásokat, problémákat gyűjtöttük csokorba.

Negyven egyesületből és közel nyolcvanezer tagból áll napjainkban a MTESZ, vagyis a Magyar Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége. Dr. Gordos Géza elnökkel a szövetség "naplójában" visszalapozunk a hatvan évvel ezelőtti megalakulásig, kitérünk arra, hogy milyen funkciót töltött be az úgynevezett szocializmusban, majd mi változott az 1990-es évektől, a gazdasági és társadalmi rendszerváltás után. Röviden: mindvégig erős szakmai érdekképviseletre törekedett a szövetség, s ez többször volt sikeres, mint nem.

Ha valakinek a saját magának adott, legális fizetése fedezetet nyújt a látható, életvitelszerű kiadásaira, akkor nem kell tartania egy esetleges vagyonosodási vizsgálat kimenetelétől. Ha azonban összekeveri a személyes és a cége vagyonát, komoly bajt hozhat a saját fejére. Tavaly több mint tízezer vagyonosodási vizsgálatot végzett az APEH, és 70 százalékban tártak fel az ellenőrök adózatlan jövedelmeket.

Gyakran mondják, hogy Magyarország kettészakadt, elsősorban politikai polarizáltsága miatt. Mára mintha más aspektusból is kettészakadt volna: a tények és az érzetek egyre jobban eltávolodnak egymástól, az emberek gyakran mást éreznek - rosszabbat -, mint amit az adatok mutatnak. E kettősségről és hatásairól kérdeztük Vértes Andrást, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnökét.

Régen a buszok kalauzai kiáltották a megállóban: közép kész, mehet! Napjainkra a középosztály lett kész, ezért aztán mehet is? Egyes elemzők szerint a középréteget is nehezebb helyzetbe hozza Európában a gazdaság recesszióhoz közelítő állapota. A szakértők többsége ettől még nem tart, de attól igen, hogy demográfiai okokból gondjaink lehetnek.

Ma a magyar társadalom legfontosabb feladata a tartós munkanélküliség gyors felszámolása. Mert ez akkora anyagi és erkölcsi kárt okoz, hogy bármennyibe is kerüljön, jó üzlet, mondja Kopátsy Sándor, a neves reformközgazdász, akinek egyéni és érdekes elképzelése van arról, hogyan lehetne enyhíteni e gondon úgy, hogy az Magyarország fejlődését is segítse.

Az állam kiengedte a kezéből a hitel fogalmának meghatározását, s ezzel magának a pénznek a teremtését. Ez a gyökere a világgazdasági válsággá terebélyesedett hitelválságnak, amelynek ráadásul nincs önkorrigáló mechanizmusa, szemben a konjunktúra- vagy tőzsdeválsággal. Éppen ezért hosszú és nehéz lesz a kilábalás, Magyarország helyzetét pedig belső fejlődésének sajátosságai tovább nehezítik, állítja Róna Péter közgazdász, aki szerint következetes nemzeti önelemzésre s ennek nyomán új magyar gazdasági modellre van szükség.

A magyar gazdaság lassú növekedési üteme és a magyar gazdaság versenyképessége közé nem lehet egyenlőségjelet tenni, ezt támasztják alá a statisztikai adatok - mondja Inotai András, az MTA Világgazdasági Kutató Intézetének igazgatója, aki szerint ha huszonöt százalékkal nőnek a döntően magántulajdonban lévő feldolgozóipar beruházásai, az azt jelenti, hogy a költségvetési megszorítások ellenére az ország versenyképességébe, jövőbeli fejlődésébe vetett beruházói bizalom változatlan.

Az elmúlt másfél évben 236 önkormányzat bocsátott ki hozzávetőleg 240 milliárdnak megfelelő, többnyire svájci frank alapú kötvényt, és ezzel közel 700 milliárd forintra ugrott a helyhatóságok hitelállománya. Míg sokan emiatt vészharangokat kongatnak, a bankok egyáltalán nem aggódnak, sőt. Az önkormányzati szektort stabil, kiszámítható és jelentős piacnak tartják, így szívesen kínálnak számukra különböző szolgáltatásokat. Vajon ki jár jó úton? A hitelezők vagy a hitelfeltételek szigorítását sürgetők?

Az adósságspirál veszélyeinek a megelőzésére drasztikus eszközt ajánl a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke, a Ház önkormányzati bizottságának elnöke pedig azért nem nyugodt, mert a helyhatóságok egy része tudatosan nem vállalt részt az államháztartás kiadásmérséklő programjából. A hitelezők és a hitelközvetítők azonban nyugodtak...

A vízközművekről szóló - már-már kész - törvénytől azt várják szakemberek és politikusok is, hogy "piacosodhat" és racionális gazdasági feltételek között, versenyszerűbb környezetben működhet a köztulajdonban maradó, de a szolgáltatást akár privatizált háttérrel nyújtó, főleg önkormányzati vagyon.

A lapok kedvenc műfaja az év végi körkérdés, hangvétele általában könnyed, igazodva a közelgő ünnepek és szilveszter hangulatához. Most, 2008 végén egy gazdasági lapban nehéz lenne ehhez igazodni. De maga a kérdés föltehető: vajon mit hoz a jövő? A Piac & Profitban miként az elmúlt években és idén is számos neves szakember szólalt meg, elemezve a magyar társadalom és gazdaság helyzetét. Közülük év végi kérdésünkre Békesi László, Czirják Sándor, Inotai András, Róna Péter és Vértes András válaszolt.

Az egyre nagyobb méretű elbocsátási hullám megfékezésére a kormányzati elképzelések az új munkaerő felvétele után adott járulékkedvezménytől, a regionális válságkezelő alapon át a piacszerzésig terjednek. A bürokrácia visszaszorítása sokat adhatna ehhez, de e téren nem sok minden történt.

A struktúra változatlan, miként a terhek is. Nincs érdemi változás az adózásban 2009-ben sem, csak kisebb módosulások, igaz, szép számban. Ez a változatlanság nem érhette meglepetésként a gazdasági élet szereplőit. Nem csak azért, mert a pénzügyi-gazdaság válság árnyékában pillanatnyilag valóban nem lehet komoly változásokat végrehajtani. Sokkal inkább azért, mert a krízist megelőzően sem készültek valódi változást hozó kormányzati tervek - más területen sem. Talán a mostani válsághelyzet kikényszeríti ezt, mert csakis így van esély arra, hogy a gazdaság a visszaesést, stagnálást követően valóban növekedésnek induljon. Egyelőre ez csak remény. Most be kell érnünk azzal, hogy az ez évi adóváltozások talán kevesebb kellemetlenséget rejtegetnek, mint azt a korábbi években megszoktuk.

A mediációt, a konfliktuskezelés egyik hatékony módszerét demokráciatechnikának is nevezik. A vitázó felek közötti egyezség ugyanis a saját, felismert érdekeik alapján jön létre. Ők hozzák a döntést, az nem kívülről érkezik, nem hatalmi, hanem demokratikus alapon születik.

Akad olyan városa, térsége az országnak, ahol képesek előre látni, megtervezni a helyi gazdaság várható szakemberigényét, s ha már ezt tudják, akkor arra is áldoznak, hogy a képzés lépést tartson a kereslettel - mintegy odacsábítva a befektetőket.

Az igazságügyi tárcánál már lassan másfél éve tervezik, hogy az egyéni vállalkozásokról szóló törvényben említés szintjén létező cégformát, az egyéni céget tartalommal töltik meg. Jelenleg a részletes koncepció kialakításánál tartanak, és elképzelhető, hogy a tervezet még idén a parlament elé kerül.

Markáns vélemény jelent meg a Piac & Profit idei első számában jelenlegi helyzetünkről, ennek okairól és az előrelépéshez szükséges teendőkről. A vitacikk kapcsán az elkerülhetetlen paradigmaváltás mibenlétéről, társadalmi, tudati összefüggéseiről beszélgettünk az írás szerzőjével, a Magyar Közgazdasági Társaság Nemzetközi Gazdaság szakosztálya elnökével és a szakosztály elnökségének két tagjával.

Amikor 2007 második felében az odafigyelők számára kezdett derengeni, hogy az Egyesült Államokban az elmúlt több mint egy évtizeden keresztül - többek között Alan Greenspan FED-elnök hathatós segítségével - nagyra fújt ingatlanpiaci buborék kipukkadása közel négymillió családot érint, és több mint 12 000 milliárd USA dollár nagyságrendben dönt be jelzáloghiteleket, borítékolhatók voltak a nemzetközi pénzügyi és világgazdasági következmények.

Válság ide, válság oda, több pénzzel gazdálkodhat a kutatás-fejlesztés, az innováció intézményhálózata, miközben a kormányzat a tudományos műhelyeket és a vállalkozásokat egymás érdekszférájába tereli, hogy legyenek piacképes termékek már a gazdasági élénkülés első pillanataiban is.

Mindig csak a racionális tudásról, az információkról, a versenyképességről, a forrásokról, az üzleti megoldásokról beszélgetünk, ha gazdaságról, gazdálkodásról, üzletvitelről esik szó. Pedig az üzleteket, a cégeket emberek viszik, megannyi személyiséggel, felkészültséggel, milliónyi emberi kapcsolati formában.

Kürti Sándor, a Kürt Zrt. elnöke szerint az érzelem elkerülhetetlenül része az üzletnek. Hiszen senki nem akarhat komolyabb kapcsolatot egy számára ellenszenves emberrel. Ellenszenves partnerrel leginkább beszélgetni sem akar senki. Az érzelmek tudatos kezelése éppúgy a siker feltétele, mint az, hogy jól számoljunk.

Vértes János és Szabó Hédy, az Adverticum Zrt. elnöke és vezérigazgatója lassan húsz éve házasok. Egymás és a munkájuk iránti szeretetük áthatja a cég egész működését. A közvetlen, családias hangulat, a kollégák közötti barátság, az egymásról való gondoskodás nélkül elképzelhetetlennek tartják a munkát.

Kósa Erika és Körtvélyesi Zoltán, a Brokernet társtulajdonosai és vezetői társak az üzleti és a magánéletben is. Vállalkozásuk biztos alapját az általuk közvetített értékek, a tisztelet és az egymásra való odafigyelés adja. Véleményük szerint az érzelmek kezelése elengedhetetlen a cég jó működéséhez, ugyanakkor ügyelnek rá, hogy ne avatkozzanak bele kollégáik magánéletébe.

Bán Teodóra, a Szabad Tér Színház ügyvezető igazgatója az elhivatottságban hisz. A magas kultúra elkötelezett híveként szívvel lélekkel dolgozik azért, hogy a keze alól olyan előadások kerüljenek ki, amelyek igazi érzelmekkel ajándékozzák meg a nézőt. Balettművészként megtanulta a kitartást, amit az üzleti életben is sikerrel kamatoztat.

"Zöldmegújulás" néven született munkahelyteremtő program Amerikában. A százmilliárd dolláros csomag létrehozói két éven belül legalább kétmillió új munkahely és az úgynevezett alacsony szénfelhasználású gazdaság (low-carbon economy) kiépülésére számítanak. A program az üzleti szféra számára nyújtott adóhitelből, kormányzati beruházásokból és szövetségi hitelgaranciából áll. Célja, hogy fékezze a munkanélküliséget, és ösztönözze a növekedést hat tisztatechnológiai és hatékonyságnövelő területen.

Hogyan került a világ a mindennapokat is befolyásoló pénzügyi, majd gazdasági válságba? Kik és hogyan változtathatnak gondolkodásukon és üzletmenetükön ahhoz, hogy a gazdaság és a társadalom túlélje a krízist, és lehetőleg egy olyan rendszert építsen újjá, amely nem engedi, hogy ez még egyszer megtörténjen? Pénzügyi cégek vezetői, nagy- és kisvállatok első emberei, a civil szféra képviselői és László Ervin filozófusprofesszor erről gondolkodott együtt a Piac & Profit magazin által szervezett Krízis és túlélés című november végi konferencián.

Eddig is az emberek egyéni és összemberi cselekedetei, tudata hozta létre az emberiség kultúráit, azok láncolatát, miként a mostani helyzetet is. Bolygónk és az emberiség a klímaváltozás, a gazdasági, társadalmi bajok miatt változáson megy keresztül. Egy kapu előtt állunk. A változás iránya teljes összeomlás lesz-e, vagy egy közös, új emberi kultúra alakulhat? Tudatunk teremtő erején múlik, hogy ez utóbbi következzék be.

Akár törvény is születhet annak nyomán, hogy a "szakma" górcső alá vette a megújuló energia hasznosításának lehetőségeit, de azt is, hogy milyen környezeti önpusztítással jár a késlekedés.

Nem mindenáron eladni, hanem mindenáron jó partnerré válni akarnak a kapcsolt energiatermelés hazai cégei. Vevőik anyagi, üzleti, versenyképességi érdekeinek szolgálata mellett mellesleg megkímélik a környezetet a szennyező anyagoktól.

Az energia drágulásának tempójával kénytelen versenyezni a költségeit jócskán mérséklő, a kevesebb energiahordozóból is azonos hőmennyiséget szolgáltató a budapesti távhőszolgáltató, a Főtáv. Ebben az árversenyben nem jók a pozíciói, miközben nyolcvanezer lakásban sikerül enyhítenie a terheket.

A felesleges (energia)fogyasztás visszafogása, a munkatársak autóhasználatának észszerű csökkentése, mind több újrahasznosított anyag használata, kevesebb papír az irodában - példák, mindennapi lehetőségek a társadalmi felelősségvállalás terén. A felismerés, hogy a profittermelés, a munkaerő alkalmazása vagy az adófizetés mellett mást is tehet egy vállalat a szűkebb és tágabb környezetéért, a fenntartható fejlődésért, általános szemléletté vált, mérettől és iparágtól függetlenül. A multinacionális cégek mellett a kisebb vállalatok is beálltak a sorba.

Ki milyen válaszokat ad személyes életvezetésében, gondolkodásában és munkájában a felgyorsuló életmódunk által előállt kihívásokra? Ki milyen következtetéseket szűr le összetett globális világunk hatalmas változásai közepette, milyen orientációs pontokat talál magának, amikor többé nem egyértelműek az értékek, és megkérdőjeleződnek a korábbi gondolatminták? Ezekről kérdezzük a magyar közélet és "közbeszéd" jeles gondolkodóit, az üzleti és kulturális élet szereplőit most induló sorozatunkban. Elsőként a modernitásról s a modern korról gondolkozó filozófust, a hamarosan nyolcvanesztendős Heller Ágnest kérdeztük.

Kormányzati terv: 2020-ra legyen 15 százalék az összes energián belül a megújuló energiahordozók részaránya, s haladja meg a 186 petajoule-t a biomasszából előállított fűtőérték. Vajon ennyi "átállás" kellő alternatívája a mai hagyományos energiaellátásnak?

A válság kapcsán az utóbbi időben egyre többször merült fel különböző fórumokon, hogy Magyarország mielőbbi euróövezeti tagsága segítene a bajok leküzdésében. Egy a Financial Timesban megjelent vélemény szerint a kelet-európai pénzügyi összeomlás elkerülésének leghatásosabb eszköze lenne, ha az övezeten kívüli országokban - akár a jelenlegi feltételrendszer elhagyásával - a lehető leggyorsabban áttérnének a közös fizetőeszközre. A Piac & Profit dr. Rácz Margitot, a Világgazdasági Kutatóintézet kutatási igazgatóját kérdezte a Magyarország lehetőségeiről.

A válság hatásai sokkal messzebb mennek annál, mint amit a gazdasági szakemberek elemzései mutatnak. Nem a még rosszabb pénzügyi mutatókról, hanem a nehéz gazdasági helyzet társadalmi hatásairól, a frusztrált közösség agresszivitásáról, az elharapózó erőszakról van szó.

A megújuló energiát hasznosító eszközök piacán már-már tolonganak a váltani akarók, akiknek nem árt megtanulniuk, hogy mit is tud a kínálat, kivált akkor, ha nem presztízsvásárlóként akarunk hozzájutni a kollektorokhoz, szivattyúkhoz, szélkerekekhez. 

Az elmúlt három évben mintegy félmilliárd forint értékben valósultak meg magyar beruházások Szerbiában. Az ez évre meghirdetett szerb privatizációban többek között érintett a mezőgazdasági gépgyártás, a könyvkiadás, a mélyépítés, az állattenyésztés, de szerepel a listán ruhagyár, autóbusz-közlekedési vállalat, szálloda és étterem is.

Nincs könnyű helyzetben a hazai GDP 9 százalékát adó, csaknem félmillió embert foglalkoztató, a korábbi években lendületesen fejlődő turisztikai ágazat. Csökken iránta a kereslet, a vendégek rövidebb időt töltenek el, és kevesebbet fogyasztanak. A válságnak azonban lehet egy másik hatása is: nőhet a hazai kereslet a belföldi pihenőhelyek iránt. Szakértők úgy vélik, a specializáció és az innovatív marketing segítheti a szállodaipar szereplőit a túlélésben.

Összehasonlíthatatlanul jobb pozícióban van most az ország, mint 1990-ben, amikor az export és a devizatartalék a töredéke volt a mainak, a devizában fennálló államadósság körülbelül ugyanannyi, mint most, két év alatt tizennyolc százalékkal csökkent a GDP, és elvesztettük a keleti piacainkat. A közérzetünk mégis más. Nem mindegy ugyanis, hogy a kommunikáció a letargiát erősíti, vagy azt szuggerálja: van megoldás. A helyzet persze rossz, de távolról sem drámai, a világ lett drámaibb körülöttünk - mondja Czirják Sándor, aki szerint a globalizált világban globális szabályrendszerre van szükség.

Barack Obama eltökélte, hogy miközben a nagy gazdasági világválságnál is összetettebb és nagyobb krízist kell megoldania, egyúttal egy tisztább és élhetőbb Amerikát farag országából. Ha a nagy szanálásba nem bukik bele, könnyen lehet, hogy alapjaiban változik meg Washington szerepe a klímaváltozás elleni nemzetközi küzdelemben, és az USA ténylegesen a fenntartható fejlődés vezető állama lesz. Az elnök pénzt és támogatókat már szerzett, kormányába szaktekintélyeket nevezett ki, az emberek bíznak benne, így minden esély megvan arra a változásra, amit annyiszor hallhattunk tőle kampánya alatt.

Most nincs vállalati beruházás, ezért kevesebb a hitelkérelem, állítják a bankok. A bankoknak nincs pénzük, így nem hiteleznek, mondják a vállalkozók. Hitelezés továbbra is van, igaz, szigorúbb feltételek mellett. Az MFB is adna pénzt a kereskedelmi bankok közreműködésével, eddig kevés sikerrel.

Idén az első három hónapban látványosan megugrott a Széchényi kártya iránt érdeklődő vállalkozások száma. A kifejezetten a kis- és középvállalkozásokra szabott konstrukció elsősorban alacsony árazásának, rugalmas feltételrendszerének és ismertségének köszönheti népszerűségét.