Először nézzük a törvényt, amely igyekszik új mederbe terelni a felnőttképzés keretében folyó szakmai képzést is. Az egyszerűbb szerkezet érdekében megszüntette a szakképesítés-elágazásokat, így az új OKJ táblában már sem szakképesítés-elágazás, sem a korábbi "gyűjtő" megnevezésű szakképesítések (pl. Üzleti szakügyintéző, Mérnökasszisztens) nem szerepelnek. Több szakképesítést "halálra ítélt", mivel azokat a szakképesítéseket, amelyekre az elmúlt időszakban (kb. 4 éves vizsgálati időintervallumban) nem mutatkozott munkaerő-piaci kereslet, kizárta az OKJ-ból. (Az új OKJ táblázatokban - ezen vagy más okból már hiába keressük például a Társadalombiztosítási és bérügyi szakelőadót! 2013. január 1-jétől már ilyen OKJ-s képzés nem indítható!) - olvasható a HR Portál cikkében,
Az új szakképzési törvény előírja, hogy az OKJ-ban a jövőben külön kell megjeleníteni - többek között a kizárólag iskolarendszeren kívüli felnőttképzésben oktatható szakképesítéseket. Ilyeneknek tekinthető például a Bérügyintéző vagy Társadalombiztosítási ügyintéző rész-szakképesítés is. Az új törvény arról is rendelkezik, hogy az OKJ-ban minden szakképesítésnél fel kell tüntetni a felnőttképzés keretében alkalmazható képzési formát/munkarendet, amely praktikusan tanfolyami képzés (TK) vagy távoktatás (T) lehet.
A jövőben figyelni kell majd arra, hogy az OKJ-ban "A képzés munkarendje" c. oszlopban milyen jelölés olvasható, mert a munkarendre utaló jelek (TK, T) ENGEDÉLYT, bármely jel hiánya viszont TILTÁST jelent! Amennyiben a cellában "-" jelölés látható, az adott szakképesítés megszerzésére irányuló képzés kizárólag iskolarendszeren kívüli szakképzésben indítható. A korábban példának felhozott Bérügyintéző vagy Társadalombiztosítási ügyintéző rész-szakképesítés esetében az új OKJ - kizárólag iskolarendszeren kívüli képzési módban - csak tanfolyami képzést (TK) vagy távoktatást (T) tesz lehetővé a felnőttképző intézmények számára.
A felnőttképzés számára nagyon lényeges, sokak által régóta igényelt, a képzéseket közvetlenül befolyásoló tartalmi változás, hogy a vonatkozó törvényi norma szerint az OKJ-ban az egyes szakképesítések képzési idejénél már nem a maximális, hanem az adott, a képzés során kötelezően alkalmazandó óraszámot kell feltüntetni. Például a Bérügyintéző és a Társadalombiztosítási ügyintéző esetében az új OKJ mindkét rész-szakképesítésnél 120-180 óra időtartamot ír elő. (Megjegyzem, hogy vizsgálódásaim szerint az iskolarendszeren kívüli felnőttképzésben meghatározott óraszámok az iskolarendszerben is oktatható szakképesítések esetén általában az átlagos képzési idő 40-60 százalékát teszik ki.) Az új szabályozás a jövőben nem teszi lehetővé, hogy a felnőttképző intézmények a képzés óraszámát korlátok nélkül, szabadon csökkenthessék. Az intézmények csak a minimális és maximális óraszámokon belül határozhatják meg önállóan a konkrét képzési időt.
A maximális órakereteket felváltó óraszámok csak korlátozott lehetőséget biztosítanak felnőttképző intézményeknek a képzési program optimális óraszámának kialakítására és gyakorlati alkalmazására. Erre három - andragógialag támogatható megoldás ajánlható:
A képzési program megalkotása során a célcsoport igényeitől (a fejlesztendő kompetenciák számától és mértékétől stb.) és az intézmény sajátosságaitól (pl. sokszínű módszertan, az oktatási eszközök gazdag tárháza, a tartalom feldolgozottsága és elérhető, speciális lehetőségek) függően kell a tanfolyami képzés esetében az elméleti és gyakorlati (jelenléti) óraszámot meghatározni, amelynek szummája benne marad az OKJ-ban feltüntetett minimális és maximális óraszám által meghatározott tartományban.
Amennyiben az OKJ lehetővé teszi (engedélyezi!) a sajátos munkarend szerint folyó oktatást, így a távoktatást, akkor a képzés óraszámát a jelenléti óraszámmal és az egyéni felkészülés keretében tanulásra fordított - a képzési programban szereplő - óraszámmal együtt kell számítani. Ilyen esetben a tanfolyami képzés ("tantermi képzés") időtartama mérsékelhető az egyéni felkészülés időtartamával. Viszont jelenléti képzést (amikor a résztvevő, illetve az oktató egyidejű és egy helyen történő előfordulása biztosított) minden távoktatásos képzési programba be kell építeni, mert a szabályozás értelmében az iskolarendszeren kívüli felnőttképzésben szervezett távoktatás esetén a jogszabály előír egy bizonyos mértéket, amit mindenképpen jelenléti képzésre kell fordítani.
A képzési programban gondosan meghatározott óraszám a képzés során továbbiakban csak egyedileg, az adott személy korábbi tanulmányainak beszámításával mérsékelhető.
A jogszabályalkotó az új szakképzési törvény szellemében alaposan "felforgatta" az OKJ eddigi szerkezetét és tartalmát is. Mentségére legyen mondva, nem is tehetett mást, mert a fentiekben ismertetett fontosabb törvényi normák új mederbe terelték az OKJ-t <150/2012. (VII. 6.) Korm. rendelet>. Aki az eddigi megszokott, rutinszerű módon áll neki, hogy áttekintse az új kormányrendeletet, minden bizonnyal meglepődik, mert számos új strukturális és koncepcionális megoldással szembesül, melyben eligazodni nem is olyan egyszerű.
További részletek a HR Portálon olvashatók!
