A kaliforniai Sonoma County, mely híres dimbes-dombos bortermelő vidék, magas telekárakat diktál. 200-300 ezer dollárba is belekerül egy hold (0,4 hektár) termőföld. Nem csoda, hogy a birtokosok a tavakon állítják fel a napenergiás eszközeiket, mert az értékes szőlőföldeket drága mulatság lenne napaenergia-hasznosításra befogni. A vizen történő lebegésre kifejlesztett napkollektorokat ponton-hidakra helyezik.
A bányavállalatok világszerte hatalmas kiterjedésű tavakkal és vegyianyag tároló medencékkel, az energiacégek pedig víztározókkal és mesterséges csatornákkal rendelkeznek, s kapóra jön nekik, ha ezek további bevételi forrást jelentenek, mint szolárpanel-telepek. Arról nem is beszélve, hogy egyúttal csökkentik a cég széndioxid-kibocsátását.
Még Mumbai közelében is kipróbálta a víztározó lefedését a helyi áramszolgáltató vállalat - vallják, hogy a fedettség hűti a vizet, és megakadályozza, hogy elpárologjon a forró napsütés miatt.
A terület-hasznosítás új módjára külön kifejezést is alkottak, szolárpanel akvafarmoknak hívják őket. Az új piac lehetőségeit többen igyekeznek kiaknázni, a kaliforniai SPG Solar, az ausztrál Sunengy és az izraeli Solaris Energy egyaránt vizre helyezhető szolárpaneleket gyárt. Egy nem kifejezetten hatalmas tó területe a vizi lebegésre gyártott szolárpanelekkel napi 1 megawatt villamos energiát képes produkálni a nyári csúcsidőszakban.
