Szerteágazó, kódexjellegű jogszabályról van szó az új Munka törvénykönyve estében, amely sok területet érint. A gyakorlat máris rámutatott néhány adózási problémára. Szalai János adótanácsadó, a PMX Consulting Group ügyvezetője egyelőre négy területet említ, de szerinte 2013. januártól, amikor a törvény további pontjai életbe lépnek, még több kérdésre kell majd választ keresni.

1. Egy munkakörre több munkáltatóval kötött szerződés

Eddig amennyiben több cég alkalmazott ugyanarra a feladatra egy munkavállalót – például a főkönyvelő a cégcsoport valamennyi vállalatának ellátta ezt a funkcióját – akkor jellemzően a főkönyvelőnek minden céggel részmunkaidős munkaviszonya jött létre. Az új Mt. egyszerűsítette az eljárást: a munkaszerződésben egy munkavállaló akár több munkáltatóval is szemben állhat. Munkajogilag ezzel nincs baj, ám adózási szempontból aggályos.

A törvény szerint a munkáltatóknak kell megállapodniuk egymással, hogy melyik cég fogja a munkavállaló bérét számfejteni és kifizetni (a jogszabály rendelkezése szerint csak az egyik munkáltató ad bért). Ez a cég számolja el a munkabért, fizeti a járulékokat, csakhogy a dolgozó ezért a pénzért részben másik cégeknek dolgozik és termel hasznot. A kérdésre a társasági adótörvényben találunk választ: számoljanak el a cégek egymással, amely elszámolás megjelenik a társasági adóban. Itt tehát nincs probléma, ám a rendelkezés nem terjed ki az elszámolás áfatartalmára. A tranzakciót – azaz, hogy az egyik munkáltató átszámlázza a munkabért és az arra rakódó költségek meghatározott hányadát a másik cégnek - hogyan kell tekinteni az áfa szempontjából? Munkaerőkölcsönzésként számolhat el a cég a kiadással, vagy az áfakörön kívüli tevékenységnek kell tekinteni? Az eljárás iparűzési adóvonzata sem tisztázott. Kérdés, hogy ezen elszámolás során a többi munkáltatótól kapott pénz árbevételnek minősül e s így iparűzési adókötelezettség keletkezik e utána. A kérdésekre ma még a NAV sem tud választ adni.

2. A kirendelés, kiküldetés, átirányítás új szabályainak adóvonzata

Igaz, ezek a rendelkezések csak januártól lépnek életbe, a várható problémákra érdemes felkészülni. Azzal fognak ugyanis szembesülni a munkáltatók, akik átadják ideiglenesen egy másik munkáltatónak a munkavállalójukat - a munkaviszony a küldő cégnél marad, de a dolgozó másik cég javára és érdekében végezi munkát -, hogy a munkabér elszámolását nem megfelelően szabályozták.

A január 1-ig hatályos törvényi szabályozás kimondta, hogy a kirendelt munkaerőt fogadó vállalkozás megfizeti a foglalkoztatással járó terheket a küldőnek, de csak és kizárólag a foglalkoztatással összefüggésben felmerülő költségeket, ezen hasznot realizálni tilos. A törvényhez több év alatt kikristályosodott az adózási gyakorlat is, amely értelmében az ügylet a társasági adó szempontjából bevétel, áfa szempontjából pedig áfaköteles szolgáltatás. 2013-tól viszont az adótanácsadóknak fogalmuk sincs, hogy ez hogyan lesz. Az új Mt.-ből ugyanis kimaradt a bér és járulékai megtérítésének szabályozása, és a Nemzetgazdasági Minisztériumban sem történt meg a jogkövetés az adózási szabályok vonatkozásában. Pedig valahogyan el kell számolni.

3. Kölcsönzött munkavállalók

Az új törvényben hangsúlyosan megjelenik a kölcsönzött munkavállalók foglalkoztatásánál az egyenlő elbánás elve: ugyanazért a munkáért egyenlő bér és juttatás jár. De vannak szélsőséges esetek, amikor ez végrehajthatatlan, hívja fel a figyelmet Szalai. Ilyen például bármilyen, erősen a szervezeti kultúrába ágyazódó juttatás, mint például a külföldi anyavállalat által a magyar munkavállalók részére biztosított részvényopció. Ezt általában a külföldi anyavállalat indítja, és vonatkozik a cég minden munkavállalójára, aki tegyük fel, két éve ott dolgozik. És ha a kölcsönzött munkaerőre is igaz a feltétel? Ő hogyan kap részvényopciós programot?

Ráadásul az Mt. szerint a munkakör számít, tehát, ha a cég egy év után lecseréli az adott poszton a kölcsönzött munkavállalót, ne adj’ Isten, a kölcsönző céget is, a poszton dolgozók ideje összeadódik. Szintén problémásnak tűnik, hogy ha a kölcsönbeadó adja a bért és a juttatásokat is a kölcsönbevevő tájékoztatása szerint (az Mt. felhatalmazza a feleket, hogy maguk döntsék el, hogy ki adja a juttatást a dolgozónak.) A kölcsönbe vevő társaság külföldi anyavállalatáéval megegyező nemzetközi részvényopciós csomagot valószínűleg egyetlen munkaerőközvetítő cég sem fog tudni prezentálni. A szabályozás így nem végrehajtható, mondja Szalai János.

4. Az üzletág átruházása

A korábbi jogszabályban ezt  jogutódlásnak nevezték és az adózás rendjéről szóló törvény tartalmazott erre vonatzkozó szabályozást. Eddig tehát ebben az esetben a dolgozók munkaviszonya adó- és munkajogi szempontból egyaránt jogfolytonos maradt. Így nem csak az volt megoldott, hogy például a végkielégítés vagy a felmondási idő számítása a korábbi munkáltatónál is eltöltött idő figyelembe vételével történjen meg, hanem az adóhatósági bejelentések, bejelentkezések és egyéb kötelezettségek is kezelve lettek. Az Új Mt.  jogutódlás helyett, munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek átadóról az átvevő munkáltatóra történő átszállásáról beszél. Adójogi jogutódlás hiányában így az átadó kénytelen a foglalkoztatási jogviszony megszűnését bejelenteni az adóhatóságnak, míg az átvevő kvázi új jogviszonyként jelenti be az átvett munkavállalók munkaviszonyait. S így az adóhatósági nyilvántartásokban már nem jogfolytonos jogviszonyként fog megjelenni a munkavállaló munkaviszonya, míg munkajogi oldalról ez a jogfolytonosság biztosított. Végkielégítés esetén tehát az A és B Kft-nél eltöltött évek nem adódnak össze az adóhatóságnál, holott a dolgozó valójában nem mondott fel. 10 év múlva pedig ki fog arra emlékezni a hivatalokban, hogy miért történt a munkahelyváltás?