A szüreti mulatságok nem veszítettek a bájukból, az évszázadok alatt kiforrott népszokások, a látványos programok és persze a jó borok a mai napig kiváló turistacsalogatónak számítanak. A magyarországi borturizmus mégis hosszú évtizedeken keresztül csak néhány kiemelt tájegység „futtatásáról" szól, míg más borvidékek háttérbe szorultak. Az elmúlt két évtizedben - nem utolsósorban odaadó helyi borászok és lelkes lokálpatrióták tevékenységének köszönhetően - újabb és újabb történelmi borvidékeink kapnak mind szélesebb nyilvánosságot. A borturizmus pedig szépen fejlődik mind a belföldi turistáknak, mind az idelátogató külföldieknek egyre csábítóbb program a pincelátogatás. Főként úgy, hogy a borvidékek nem csak borkostolókat, hanem komplex, aktív pihenéssel, vagy kulturális programokkal egybekötött szórakozást kínálnak.
Nem is csoda, hiszen amellett, hogy a mértékkel fogyasztott, jó minőségű bor kedvező hatással van az egészségre, a borkóstolást az aktív pihenés más formáival is összeköthetik a látogatók. Népszerű program például a Balaton felvidéken a kerékpártúrákkal összekötött pincelátogatás és kevés tiszai kenutúra képzelhető el egy Tokajban eltöltött délután nélkül. Persze nem kell versenysportolónak lenni egy pincelátogatáshoz, a Hajósi pincesoron például gyalog is érdemes végigsétálni, be- betérve a vendégmarasztaló pincékbe.
A bor fogyasztása mellett a helyi élelmiszereket is végigkóstolhatjuk: Keszthely közelében ízes házi tejtermékeket, juh- és kecskesajtot, kiváló bioélelmiszereket kóstolhatunk, Tokaj és Zemplén mellett a nyírségi gyümölcsösökből főzött utolérhetetlen lekvárokkal kényeztethetjük a gyomrunkat, és a Hajós-Vaskúti borvidéken, aki kihagyja a messze földön híres dunai halászlevet (amit akár bajai módra tésztával is készítenek), főbenjáró vétséget követ el.
A híres borok és ízes ételek mellett a kultúráról sem kell lemondanunk: Pannonhalmán az ezeréves apátságban a híres kerengő mellett a rendkívüli ritkaságokkal büszkélkedő könyvtárat is megtekinthetjük, Tihanyban az apátság alapítólevelében az egyik legelső magyar nyelvemléket találjuk, nem is beszélve az apátságból nyíló utolérhetetlen balatoni panorámáról. Egerben a Szépasszony völgyben tett látogatás mellett érdemes megtekintenünk a helyi múzeumok tárlatát is.
A magyar borvidékek tehát amellett, hogy kiváló borokat kínálnak, számtalan lehetőséget kínálnak a kikapcsolódásra, aktív pihenésre is. Több iroda ajánlatában elérhetőek egy-két-három napos bortúrák, amelyeket kimondottan a belföldi keresletre szabtak, a tájegységek pedig fesztiválokkal, szüreti mulatságokkal, rendezvényekkel csábítják a magyar turistákat.
A hajósi pincefalu
Hajós Magyarország déli részén, Kalocsától 20 km-re fekszik, mely az év bármely szakában kellemes kikapcsolódást nyújt az ide látogatóknak. A falutól kb. 3 km-re, a Duna menti löszhátra szőlőt telepítettek, az alatta húzódó löszpartba borospincéket vájtak. A pincék átlagosan 20-70 méter hosszúak, a hőmérsékletük évszaktól függetlenül 10-14 Celsius-fok, ezért kiváló borok érlelődnek bennük. Az Európában egyedülálló pincefalu 24 utcából és 1200 pincéből áll. Hangulatos utcáiban sétálva lehetőség van pincelátogatásra és a pincében érlelődő borok kóstolására.
A Móri borvidék
A Móri borvidék Magyarország 22 borvidéke közül méretében az egyik legkisebb, de a híresebb borvidékek közé tartozik. A Vértes és Bakony völgyében fekvő települések életében a múltban meghatározó szerepet játszott a szőlő- és bortermelés. A borvidéken, Móron és Csákberényben minden évben, októberben rendeznek bornapokat. A bor ünnepét a településeken látványos szüreti felvonulással, zenei programokkal, táncbemutatókkal, bálokkal és mulatozással kötik össze.
Pannonhalma
A Pannonhalmi-dombság, avagy a Sokoró az egyik legkisebb, ugyanakkor legősibb borkultúrával rendelkező borvidéke hazánknak. Győr-Moson-Sopron megye területén helyezkedik el. A borvidékhez jelenleg 13 település tartozik, a legnépszerűbb úti cél a Pannonhalmi ezeréves apátság.
