Génkezelt növények, élelmiszerek. Megoldás egymilliárd éhező ember számára? Vagy a természet egyensúlyának, a táplálkozási láncnak veszélyekkel járó megbontása? Egy biztos: még nem pontosan tudjuk, mit rejtenek magukban e megváltozott, megváltoztatott produktumok. Mert ha csak annyit, hogy a lénarancsban már csak a lé van, facsarni sem kell… De a veszély egyelőre láthatatlan, minden értelemben.

Semmi kétség: az internet alkalmas arra, hogy a terrorizmus eszköze legyen. A jövőben, ha egy ország szeretne megtámadni egy másikat, ezt inkább elektronikus úton fogja megtenni, mintsem hogy ledobjon egy bombát – állítja a Business Week. A szögesdrót ma már nem tudja elzárni egymástól az országokat, az internet behálózza a világot, és bármelyik, internethozzáféréssel rendelkező számítógép hadszíntérré válhat, függetlenül attól, hogy ki és mire használja.

A talpon maradás egyik eszköze lett a globális piacon az összeolvadás és a felvásárlás. Az aktuális varázsszó a szinergia, amikor két vállalat hatékonyan kombinálja az eltérő piacokon vagy résztevékenységekben meglévő erősségeit. A fúzió és a bekebelezés mégsem csodaszer, hanem számtalan kockázatot rejtő, bonyolult ügylet. A meghirdetett fúziók kétharmada nem jut el a megvalósulásig, ahol viszont létrejön, ott drasztikus értékcsökkenést okoz. Mindezek ellenére vajon miért e fúziós és felvásárlási aktivitás a világban?

Almási Miklós filozófus, művészetszociológus, egykori Lukács György-tanítvány, akadémikus 1989–90-ben a Bostoni Egyetemen kutatott. Akkoriban érezte meg az új idők szelét: új pénzügyi eszközök születtek, sorozatban, és a pénzügyi világ drámaian változott. Úgy gondolta, ha egy szociológus komolyan veszi magát, akkor az új trendre oda kell figyelnie. Évekig tartó tanulási folyamat kezdetét jelentette ez, amelynek eredménye három könyv lett: 1992-ben a Léghajó Manhattan felett, három évvel később a Napóra a Times Squaren – A pénz forradalma az ezredvégen, majd 1998-ban az Üveggolyók – Az ezredvég globális játszmái.

Iszonytató volt látni a tragédiát, élőben nézni a katasztrófát. Sokkoló volt átélni a döbbenetet, a félelem még soha nem tapasztalt mértékét, a mindent eluraló bizonytalanságot. Nézni a támadást a világ nagy része és a világ – politikai és gazdasági értelemben – legerősebb országa ellen. Ellenünk. A szeptember 11-én elkövetett támadásnak a becslések szerint csaknem 7000 áldozata – halottja és eltűntje – van, a károk felmérése még tart. Az azonnali következmények: piaci pánik, zuhanó tőzsdeindexek, gazdasági szektorok megroppanása, elbocsátások. Mindezek közepette jó volt érezni a rögtön feltámadt, majd egyre terebélyesedő szolidaritást, az emberek, országok közöttit, majd egyre inkább a globálisat. Talán most először történt meg az, hogy országok és képviselőik, félretéve minden korábbi politikai ellentétet és ellenérzést, megkeresték és megtalálták a közös célt, a közös hangot, és keresik és remélhetőleg megtalálják a közös megoldást: politikait, gazdaságit, emberit. Ami, most már elkerülhetetlenül, globális lesz. Globális válasz a globális terrorra.

Miközben a technika, a társadalom, a gazdaság és a tudat területén, tehát életünk minden színterén paradigmaváltás zajlik, gyökeres változásokkal szembesülünk nap mint nap. Egyébként is nehéz életünkbe belevágott a háború, mégpedig nem elszigetelt, helyi háború, hanem világháborús veszélyt magában hordozó, globális méreteket öltő konfliktus. Szeptember 11-én minden érzékeny ember tudta, életünk nem mehet a megszokott módon tovább. Világunk gyökeresen megváltozik. Törvényszerű vagy véletlen okokat találunk a terrortámadás és az eszkaláció veszélyét magában rejtő háborús helyzet kialakulása mögött? Elkerülhető lett volna, és hogyan kerülhettük volna el ezt az egész civilizációt érintő veszélyhelyzetet? Mi a megoldás? Hogyan tud az egyes ember, hogyan tudnak az egyes közösségek hozzájárulni ahhoz, hogy a legkevesebb áldozat árán, minden érintett nemzet és az egész civilizáció számára megnyugtató módon oldódjanak meg a problémák? E kérdésekről közös gondolkodásra hívtuk meg szerkesztőségünkbe dr. Szabó Katalin egyetemi tanárt, a közgazdaságtudományok doktorát, László Ervin professzort, a világhírű rendszerelméleti filozófust, a Római Klub alapító tagját, a Budapest Klub megalapítóját, valamint Z. Karvalics László egyetemi docenst, az Információs Társadalom és Trend Kutató Központ vezetőjét.

Az új gazdaság korában az érvényesülésről alkotott fogalmaink érvényüket vesztik. A felgyorsult, 24 órássá terebélyesedett, nem kevés bizonytalanságot hordozó üzletmenet gyökeres átalakulást okoz a munkavégzés módjában, a karrier perspektíváiban, a motivációk és a munkaetika terén. A fejlett országokban egyre markánsabban körvonalazódik egy új munkavállalói magatartás. A terepe kiszámíthatatlanabb és kockázatosabb, de mindenképpen szabadabb, nagyobb a mozgástér, több az önállóság és a kreativitás lehetősége. Mi lesz a meghatározó a jövőben: a kockázat vagy a biztonság? És mit tesznek az új munkamódszerek az emberrel: deformálják vagy kiteljesítik?

A pesszimista és optimista megközelítésű értékelések lehetnek ugyan különbözőek, abban azonban megegyeznek, hogy idén az első félévben még nem javul a világpiaci helyzet, vagyis éves szinten legkorábban 2003-ban lehetséges csak számottevő növekedés. A magyar gazdaság fejlődése is némileg lassul, ám a feléledő uniós piac révén 2003-ban ismét lendületet kaphat.

Akadnak már hazai példák az internetes távoktatásra, de hogy tömegesen lehessen ilyen úton felsőfokú képesítést szerezni, az még a – remélhetően nem olyan távoli – jövő kérdése. Gyakorlati példák bizonyítják: külföldi módszereket honosítás nélkül nem érdemes átvenni, meg kell találnunk a saját megoldásokat.

A tudás – kimeríthetetlen és több fél által egyszerre különböző módokon is felhasználható erőforrás lévén – az esetek többségében hasznot hozóbb bármely fizikai erőforrásnál. A fejlett országok GDP-jének fizikai tartalma rohamosan csökken, a vállalatok értékelésében egyre nagyobb szerepet kapnak az immateriális javak. A hozzáadott érték egyre inkább a gazdaság legfőbb mozgatórugójává, az értékteremtésre koncentráló vállalati stratégiák központi elemévé válik.

A tudás – kimeríthetetlen és több fél által egyszerre különböző módokon is felhasználható erőforrás lévén – az esetek többségében hasznot hozóbb bármely fizikai erőforrásnál. A fejlett országok GDP-jének fizikai tartalma rohamosan csökken, a vállalatok értékelésében egyre nagyobb szerepet kapnak az immateriális javak. A hozzáadott érték egyre inkább a gazdaság legfőbb mozgatórugójává, az értékteremtésre koncentráló vállalati stratégiák központi elemévé válik.

Egyediség és uniformizáltság. Két véglet, ám mégis összetalálkozhatnak. Az automatizáltság uniformizáltságot, elembertelenedett üzleti kapcsolatokat kellett volna szüljön. Nem ez történt. A cégek tömegesen alakítják át vállalatirányítási rendszereiket vevőközpontúvá, hatalmas erőforrásokat mozgósítanak a személyes kommunikációra, óriási ügyfélkörük tagjainak egyenkénti és egyéni dédelgetésére. Ez ma az új gazdaság egyik legerősebben érvényesülő törvényszerűsége.

A vállalatok a termékkel ma életstílust, mítoszt, spirituális tartalmat adnak el, a fogyasztó identitásával, hiedelmeivel, érzéseivel kommunikálnak. A részvénnyel jövőbeli perspektívát értékesítenek, és itt a befektetők elvárásaival lépnek kapcsolatba. Ezek viszont nem dolgokhoz kötött értékek, hanem ingatag értékviszonyok: a változó vásárlói szokások és a hullámzó befektetői bizalom leképeződései. Mi biztosítja hát a termékek árának és a vállalatok értékének stabilitását az új gazdaságban?

A telekommunikációs iparág robbanása, majd megtorpanása és a világgazdasági recesszió felszínre hozta a számvitel, a könyvvizsgálat évtizede létező problémáit: a számvitel nem képes követni, leképezni a gazdaság mind jobban felgyorsuló folyamatait. Egyre-másra robbantak ki a botrányok is. A Big 5 ma már csak Big 4, bár sokan azt remélik, hogy Final 4 – a „végső” négy –, vagyis a nehezén már túl van a szakma. Ahhoz azonban, hogy ez valóban így legyen, szakítani kell a hagyományos könyvvizsgálói szemlélettel.

Hogyan lehet, hogy annyira különböző rendszerek, mint egy sejt és az internet, ugyanolyan architektúrán alapszanak, és ugyanazoknak a törvényeknek engedelmeskednek? A természettudományokat már régóta foglalkoztatja az a felismerés, hogy a spontán szerveződő rendszerek olajozott működése – a társadalmaké éppúgy, mint a rovarkolóniáké – nem fölülről diktált utasításoktól függ, hanem sokkal inkább egy vakon működő rendezőelv teszi őket hosszú távon életképessé. A modern kommunikációs hálózatok ugyanilyen rendszerek. S ma már egyes tanácsadó cégek és szoftverfejlesztők is a hangyabolyok életének mintájához vagy az evolúció véletlenszerű logikájához fordulnak megoldásokért a számítógépes hálózatokra épülő gazdaság mechanizmusainak megértéséhez.

Optimistább várakozások szerint egy cég társadalomra gyakorolt hatását hamarosan hasonlóan szabályozzák majd, mint a környezetvédelmi teljesítményt. Ezt látszik alátámasztani az is, hogy újabb hárombetűs rövidítés tűnt fel az üzleti zsargonban: a CSR. A „corporate social responsibility” annyit tesz, hogy vállalati szintű társadalmi felelősségvállalás. Az üzleti etika kosarába tartozó fogalom az alternatív közgazdasági elméleteken túllépve ma már vállalati stratégiák részét képzi.

Mindenkinek – államnak és polgárainak egyaránt – érdeke, hogy az e-kormányzás minél előbb, minél szélesebb körben megvalósuljon. A jelenlegi átmeneti állapot senkinek nem jó. Erre jöttek rá a nagyvilágban, különösen azokban az országokban, ahol az e-kormányzati szolgáltatások kínálata már adott. Merthogy a kínálat mellé megfelelő kereslet is szükséges.

Régóta érlelődnek a tervek, hogy teljessé tegyék az egyablakos ügyintézési rendszert, s aztán ez a megoldás a világhálón is elérhető legyen majd a magyar állampolgárok számára. Ez a jövő. De mi a helyzet a jelenben?

Hamarosan eljöhet az idő, amikor az űrrepülésről elsősorban nem állami űrhivatalok, hanem magáncégek neveire asszociálunk. Az elkövetkező időszak egyik legizgalmasabb kérdése ugyanis az, hogy mikor kerül sor az első önálló finanszírozású űrutazásra. Vajon milyen megfontolásból fektetett be az utóbbi időben nem csekély összegeket az űrbizniszbe, gyakran saját cégek alapításával, az internetes gazdaságban felemelkedett, fiatal vállalkozói hullám?

Utak és hidak mellett kórházak, börtönök, iskolák, informatikai rendszerek, erőművek, repülőgépek és műholdak épültek az elmúlt években a köz- és magánszféra együttműködésével Nagy-Britanniában PFI konstrukcióban. A részt vevő vállalatok magas profitszintje és a költségvetések áramvonalasítása ellenére is ellenérzéseket kiváltó brit találmány, amely a PPP egy válfaja, exportra készen áll, nem így a fogadására Európa.

Fél évszázad múlva vajon hány ember él bolygónkon a népesség mai alakulása mellett, és egy nap hányan halnak éhen közülük? A föld olajkészlete meddig bírja kiszolgálni mai ütemben növekvő üzemanyagigényünket, és mi lesz, ha kiapadnak a tartalékok? Többek közt ilyen kérdéseket vizsgál a tudományos jövőkutatás, amely nem utópiagyártás, nem is kristálygömbös jövőbe nézés, hanem egy új döntés-előkészítő módszer.

Milyen változásokkal jár az internethasználat terjedése a társadalmi élet különböző területein? Vajon milyen lesz az új médium hatása a társas kapcsolatokra, a kommunikációs formákra, a politikai aktivitásra, a munka és szórakozás világára? Ezekre a kérdésekre is keresi a választ egy, a világra kiterjedő, módszertanilag egységes és nemzetközileg összehasonlítható tudományos program, a World Internet Project, amelyben Magyarország is részt vesz.

Nem volt tankönyve, nem volt etalonja, nem volt másolható példatára a cégtulajdon működtetésének a tizenöt évvel ezelőtti átalakuló társadalomban. A másfél évtizede indultak közül sokaknak derékba tört a pályája, mások bedobták a törölközőt, s nem kevesen ismét "felcsaptak" alkalmazottnak. Voltak, vannak, akik nem diktáltak maguknak eszeveszett növekedési tempót, megint mások óriásokká növelték, a top-100-ba, a top-10-be vezették vállalkozásukat. Ehelyütt a tizenöt évnyi hazai, látszólag nyúlfarknyi történelem két sikeres főszereplőjének történetét jegyeztük le.

Nem volt tankönyve, nem volt etalonja, nem volt másolható példatára a cégtulajdon működtetésének a tizenöt évvel ezelőtti átalakuló társadalomban. Az akkor indultak közül sokaknak derékba tört a pályája, mások bedobták a törölközőt, s nem kevesen ismét "felcsaptak" alkalmazottnak. Voltak, vannak, akik nem diktáltak eszeveszett növekedési tempót, megint mások óriásokká növelték, a top-100-ba, top-10-be vezették vállalkozásukat. Ezúttal a tizenöt évnyi, látszólag nyúlfarknyi történelem újabb tanújához, Széles Gáborhoz kopogtattunk be.

A kiválasztás fontossága régóta egyértelmű a vállalatvezetők számára: ha nem a megfelelő embereket jelölik ki a meghatározó pozíciókra, az elégtelen teljesítményhez vezet. Azt is mind többen ismerik fel, hogy a teljesítménymérésen alapuló ösztönzés és a tehetségmenedzsment stratégiai fontosságú ágazat. A hazai közigazgatás reformjának várhatóan alappillére lesz a kompetenciamenedzsment.

A vállalati felelősségvállalás olyan globális stratégia és üzleti koncepció, amely át kell, hogy hassa a napi tevékenységet is - mondja Majorosi Emese, a Pannon sajtó- és információs igazgatóságának vezetője, akit annak kapcsán kérdeztünk, hogy a Pannon a hazai mobilszolgáltatók közül elsőként adott ki magyarországi társadalmi felelősségvállalási tevékenységéről önálló éves jelentést.

„Már megint jött egy ismerősöm azzal, hogy az internet elidegenít. Azt mondtam neki: Figyelj, tegyük fel, hogy én ma az utcára kerülök. Vegyük az összes olyan embert, akit én az interneten ismertem meg, és aki hajlandó lenne nekem egy tányér levest és egy éjszakára szállást adni. Évekig ellehetnék gond nélkül. Te meddig lennél el?” – Ez a mottó szerepel a legolvasottabb hazai tartalomszolgáltató olvasóközönségét – de írhatnók: olvasóközösségét – vizsgáló, elemző (szak)dolgozat elején. Tehát pontosan az ellenkezőjét olvashatjuk ki belőle, mint amitől félünk: az internet elszemélytelenítő, magányba taszító hatású. A chatelés őrülete is mintha a dolgozat megállapítását igazolná. Egy biztos: magára valamit is adó tartalomszolgáltató nem lehet meg fórum és/vagy chat nélkül.

Az interneten szükséges és érdemes is megkülönbözetni a kereskedelemmel, illetve a puszta információcserével összefüggő kínálatot és szolgáltatásokat. Ez utóbbi alapvetően kétféle lehet: a hagyományos kommunikációs folyamatban is részt vevő, ismert és a köztudatban már minősített, valamint az ismeretlen, azonosítatlan, lenyomozhatatlan forrásból való. Adódik a kérdés: párosul-e a hitelesség és az internet? Vagy olyan multimédiás eszközről van szó, amely jogmentes térben él, s korlátokat nem szabhat neki semmi és senki?

Stílusos, látványos, intelligens, saját igény szerint alakítható, könnyen kezelhető. Mielőtt mást gondolnának, gyorsan előrebocsátjuk: ez nem az ideális férj vagy feleség, hanem egy mai, átlagos mobiltelefon minősítése. S hogy egy-egy jelző mögött milyen tartalom van, azt új sorozatunkban mutatjuk be. Cikkeinkből azt is megtudhatják majd, ki mire – és mire nem, pedig megtehetné – használja az Ericssonját, Nokiáját, Panasonicját, Siemensét, Motoroláját…

Nem az autója, nem a ruhatára, még csak nem is a fürdőszobája érdekel bennünket. Sorozatunk nyitányában arra kérjük az üzletembert, mutassa meg kedvenc weboldalait…

Válasszunk ki néhány profilba vágó közhivatalt, s vegyük szemügyre, mit kínálnak az interneten! Többet-e, mint egy zsoltár - mely, mint tudjuk, bizony csak egyirányú kapcsolat a Mindenhatóval, puszta könyörgés és hódolat, az egyszer majd, talán válaszának reményében…

A hifi-, a mozi- és a házimozi-technika sokáig egymást serkentve fejlődött, de most a hifi megtorpanni látszik, és a házimozizás ad egyre finomabb képi és hangi élvezeteket. Négy dolog szükséges hozzá: nagy képernyős televízió, Dolby Surround-os hang, megfelelő processzoros többcsatornás erősítő és műsorok. És persze pénz.

 

 

Melis András, a Pesti Est Kft. társtulajdonosa ma még nem mondható szenvedélyes internetezőnek. Újságot, magazint nyomtatásban szeret olvasni. Többnyire a saját cége saját weblapját nyitja fel, de kíváncsiságból az új szolgáltatók honlapjaira is ráklikkel. Szerinte ez az iparág még gyerekcipőben jár. Várat még magára az idő, amikor egyre gyakrabban hajt majd rá az elektronikus szupersztrádára.

 

Bolygónk összezsugorodott, a kommunikációs forradalom eltüntette a határokat. Az ember egyre kíváncsibb más kultúrákra, egzotikus helyszínekre, vágyik az eltérő életmódok megismerésére. Az internet generálta „világfaluban” pedig szinte törvényszerűen megnő a nemzetközi utazásokban érdekeltek száma. A turisztika és az elektronikus kereskedelem kapcsolata így természetes: a világhálót jellemző szabad információáramlás révén első kézből teljes körű képet kaphatunk választékról, árakról, minőségről. De ez nem jelenti azt, hogy az utazási irodák fokozatosan megszűnnének. Az internet nem lesz piaci győztes, inkább alternatíva marad. A nyertes pedig nem más, mint az utazni kívánó netes felhasználó.

Több tucat könyv, novelláskötet, regény, színdarab és hangjáték szerzője, nem utolsósorban a Rögtön jövök házigazdája. Feltételezésünk nem merész: Vámos Miklós napi kapcsolatban lehet a számítógéppel, talán bizony az internettel is.

Napjainkban újra hódít a spiritualitás. A materialista tanokon felnevelkedett ember eleinte csak legyintett: bizonyára az e világban éléshez gyengék meneküléséről van szó. A jelenség azonban már rég túlnőtte azokat a kereteket, hogy szó nélkül el lehetne menni mellette. A mai ember a saját létezéséről, a környezetéhez való viszonyáról, az emberi lét értelméről sokkal többet akar tudni, mint amennyit a kor kultúrája közvetített számára.

A Merlinben, Jordán Tamás színházában nagyüzem van: próbák, premierek, vendégjátékok, angol nyelvű előadások, gyerekprogramok, szakmai és baráti találkozók. Mindez a szellemi alkotómunkán túl intenzív szervezést, egyeztetést igényel. A számítógép mindehhez nagy segítség, az internet adta lehetőségek pedig a színfalak mögé is beengedik a nézőt.

 

 

 

 

 

 

 

Format, magyarul formátum. Így hívják azokat a licencműsorokat, amelyek alapötletét külföldről vásárolják meg a televíziók, és némi átigazítással „honosítják”. Az uniformizáló globális mechanizmus a szemünk láttára lép kölcsönhatásba a lokális nézői igényekkel, és létrejön a „glokális” tartalom. Helyi szín nélkül ugyanis nincs közös nevező, a néző nehezen azonosul, a műsor nem kelti fel az érdeklődést.