Ma Magyarországon mintegy 800 ezer ember ül le több-kevesebb rendszerességgel a számítógép elé, hogy belépjen a hálóra, amely egyre sűrűbb, egyre kiterjedtebb, s egyre inkább válik a mindennapi élet, a civil és hivatalos, üzleti szféra részévé. Az internet a tömegkultúra része, s mint ilyen, sajátos jegyekkel, szokásokkal, etikával – ezt netikettnek hívják –, nyelvezettel bír.

A „hálón levés” a kapcsolatkeresés, kapcsolattartás egyik formája, egy felmérés szerint az internetezők 90 százaléka elektronikus levelezésre veszi igénybe a hálózatot. Voltaképp a levelezés egy speciális formájának tekinthetjük a chatet, vagy a fórumon való részvételt is, ami meglehetős népszerűségnek örvend az internetezők körében. A kettő közti különbség az, hogy míg a chatnél a hozzászólások real time-ban, tehát azonnal meg is jelennek a képernyőn – mintha telefonon „írnánk” a szöveget –, majd pár perc múltán, ahogy a többiek is hozzászólnak, el is tűnik onnan, addig a fórumba írt szövegek megmaradnak. Így egy-egy téma kapcsán kialakult vitát, hetek, hónapok után is nyomon lehet követni, s akár folytatni is.
*

Takács Viktor, az Index felelős szerkesztője elmondta, hogy adataik szerint az on-line újság Fórum rovatához két és fél éves történte során idén márciusban érkezett be az egymilliomodik hozzászólás, de most, augusztus vége felé már a kétmilliomodiknál tartanak.

„Sziasztok!
Gondolkoztatok-e azon, hogy mi lenne, ha valaki felhívna benneteket – a telefonkönyvből kiválasztva – és egyszerűen egy ’Szia! Hány éves vagy?’ szöveggel beszélgetést kezdeményezne?
Enyhén kifejezve is ’sültbolondnak’ tartanátok, nemhogy hosszan tartó csevejt kezdenétek vele.
És a chat? Itt ugyanez történik. Mégis egyikünk sem feltételezi, hogy valami hibádzna a másikkal!
Miért keressük annyian a társakat? Magányosak vagyunk? De ennyien? Mi van azokkal – én is idetartozom –, akiknek férjük, gyerekük, családjuk van?
Hogyan lehetséges az, hogy férj a feleséggel, feleség a férjjel vagy a gyerek a szülőkkel, stb., stb. nem, de a chat idegenjeivel igenis tud kommunikálni? Mi lehet otthon a gát?
Vajon a kérdések, melyek elhangoznak itt a chatfórumon, otthon miért nem? Talán a családotokat túlon-túl is ismeritek? De tényleg ismeritek?”

Egy azonnali válasz:

„Nekem segített már, nem is egyszer, ha nagyon pocsékul egyedül éreztem magam, de nem igazán volt kedvem kimozdulni itthonról, egy kis csevegés itt-ott. Nincs ezzel semmi baj.
Csak ne veszítsd el a kapcsolatot az IRL külvilággal.”

(Az IRL rövidítés: in the real life, vagyis a „valós életben” – A szerk.)

Szinte nincs az emberi életnek olyan szegmense, amely valamilyen formában ne lenne téma a Fórumban, hivatalos nevén „topic”-ban.
A Fórum rovathoz minden tizedik Index-olvasó hozzászól. A témákat természetesen maguk a hozzászólók vetik fel, jelenleg húsznál több olyan téma fut, ahol a megszólalások tízezer felett vannak. Téma lehet a Kurszk tragédiája, hogy érdemes-e a Pizzavárosba látogatni, a kerékpározás, fotózás és persze a párkapcsolatok, ezen belül is a szex, aminek állandó témaként HUSZ a neve – Hölgyek Urak Szex.

„A chat és társai oldhatják a magányt. Itt elbújhacc 1 nick mögé, lehecc más személyiség, ha úgy tartja kedved (és van hozzá tehetséged), de adhatod önmagad is, így ’ismerve’ meg másokat, de ez olyan közhelyszerű, azt hiszem, mások ezt már elmondták helyettem. Ja, és a chat lényege elsősorban a könnyed csevej, aztán később kialakul(hat) más, bensőségesebb kapcsolat is.
Nna, már megin' frázispuffogtattam.
Majd még jövök.”

*
A chat, akár a fórumos hozzászólás, bizonyos határokon belül valóban hatalmas lehetőséget nyújt a legkülönfélébb megnyilvánulásokra. Takács Viktor szerint egyébként szelídül a hangnem. A „bizonyos határok”-at illetően site-onként más és más szabályok érvényesek, az Indexnél valóságos házi törvénykönyv definiálja a hozzászólás etikettjét, illetve a moderálás, vagyis a külső kontroll, cenzúra szempontjait. A chatnél, ami tiszavirág-életű, ez talán kevésbé fontos, a Fórumnál viszont sokak és sokat vitatkoztak és vitatkoznak ma is a szabadság korlátairól.
Merthogy az internetezés a szabadság egyik – igaz, nem mindenki által megélhető – megtestesülése, megvalósulási formája. Chatelni vagy vitatkozni valamelyik topicban annyi, mint ha szimultán sétálnék végig, vitatkozó társaságok mellett, egy végtelen utcán, s ahová kedvem szottyan, beülök pár percre vagy akár órákra, hogy hallgassam a többieket, esetleg hozzá is szóljak. Mindezt arctalanul, anonim módon is megtehetem, akár több néven, több személyiség(jegy) nevében.

*
„Sziasztok!
Én is nemrég kezdtem chatelni és így kerültem vissza/közelebb a hazámhoz, mert külföldön vagyok. Aztán szabadságom alatt otthon voltam és találkoztam a real életben is velük, akik nap mint nap meghallgatták aktuális gondjaimat.
Jó volt, mintha évek óta ismertük volna egymást. Most megint távol vagyok és chatelek, várom a beszélgetéseket, s ha nem vagyok két napig, engem keresnek. Ez jó érzés, de hogy valójában melyikből lesz igazi barátság, hús-ver hosszan tartó találkozásokkal, az csak akkor derül ki, ha hazatérek.
Üdv, csrózsa”

A fenti, egyik népszerű topicból idézett hozzászóláshoz hasonlóan számtalan példa szól arról, hogy a virtuális találkozásokból hús-vér kapcsolatok lesznek, s nem csak a kifejezetten ezt célzó társkereső topicokban szereplők esetében.
Úgy tűnik, a helyzet a hiedelmeknek pont az ellentétje: a világ, amiben élünk, elidegenítő, az internet pedig oldhatja ezt. Nem ritka, hogy virtuális családokból – egy idő után egymást olykor apunak, anyunak, kedves lányomnak stb. nevezik a megszólalók – valóságos, már-már családi kapcsolatok alakulnak ki, arról nem is szólva, hogy az interneten az egymás kölcsönös segítése teljesen normális, hétköznapi jelenség.

„Én tényleg azért vagyok itt, mert eléggé egyedül vagyok, bár nem kimondottan magányos, erre nincs igazán időm (határidő rulez). De időnként nekem is van igényem megbeszélni a világ dolgait, ráadásul úgy hogy magamból szinte semmit nem mutatok meg. Ezek a dolgok amolyan szelepek, amin keresztül az ember kiírhatja magából a feszültséget. Ha száz évvel ezelőtt születek akkor valószínűleg naplót írnék. Ez annyival jobb, hogy interaktív, azaz nem csak a saját gondolataimmal vitatkozhatok, hanem másokéval is.
Üdv: Micu”

*
A HIX fórumegyüttest például azért találták ki a szolgáltatók vagy a chatelők (ki tudja már, honnan jött az ötlet?), hogy az azonos érdekűek, érdeklődésűek cserélhessenek eszmét, tapasztalatot, illetve, hogy egymást segítsék az eligazodásban. Az agykontrollosok jó példái ennek.

Azt hihetnénk, hogy egy-egy ilyen fórum vagy chat csak valamilyen tartalom(szolgáltató)hoz kötötten maradhat fenn. A chat.hu ennek cáfolata.

A fél éve működő site megalkotója Szathmáry Viktor, a Presence Informatika Kft. szoftverfejlesztője elmondta, hogy tulajdonképpen jókedvükben készítették a site-ot, ami iránt nőttön-nő az érdeklődés. Jelenleg egy korszerűbb változat kidolgozásán ügyködnek, amely lehetővé teszi azt is, hogy az íratlan szabályokat figyelmen kívül hagyókkal szemben – igen eredeti módon – a többi látogató felléphessen. Mikor benéztem egyik este a chat.hu-ra, éppen győzött a Ferencváros, ez volt a főszólam, s ebből fakadóan (?) a cigányozás, zsidózás. Valamint egy akváriumban keringő halról, ami „édi” és a „dögmelegről” folyt diskurzus.

Számításuk szerint, ha a féléves működésük során közvetített chatidőket összeadják, akkor az már meghaladta a harminc évet, vagyis ennyi időt töltöttek el emberek üzenetek, szövegek egymásnak írásával. A főszezon este tízkor van, valamint – iskolaidőszakban, lásd még sulinet – délelőtt. Egy másik címre klikkelve pedig fényképeket szemlélhetünk a szövegelők valóságos, IRL-találkozásairól.
A felhasználóknak olyan ez, mint egy szórakozóhely, ahova be szoktak ugrani – fogalmaz Szathmáry Viktor.

„Más szempontból pedig community building: közösségépítés."

Helyben vagyunk…