A Világbank definíciója szerint az e-kormányzat nem más, mint hogy a kormányszervek és a közigazgatás felhasználja az információtechnológia (IT) eredményeit – hálózati infrastruktúra, internet, mobiltelefónia – annak érdekében, hogy átalakítsák kapcsolati rendszerüket az állampolgárral, az üzleti szférával és a közigazgatás többi szereplőjével. Az új technológiák használatának eredményeként nőhet a szolgáltatási színvonal, az államnak jobb kapcsolata alakulhat ki az üzleti világ szereplőivel, a könnyebb információhoz jutás révén növekedhet az állampolgári részvétel a döntéshozásban, vagy éppen a közigazgatási egység működése válhat hatékonyabbá. Mindennek a hozadéka pedig az ügyintézéssel töltött idő rövidülése, a korrupció csökkenése, az átláthatóság növekedése, a növekvő bizalom, a bevétel gyarapodása és/vagy a költségek csökkenése.

De mindez csak akkor válik valóra, ha a lakosság és a vállalkozói kör is nyitott az új ügyintézési módra. Addig ugyanis, amíg az IT-eszközökkel párhuzamosan a hagyományos papíros hivatalt is fenn kell tartani, a költségek nemhogy nem csökkennek, hanem inkább nőnek. Az embereket tehát meg kell győzni arról, hogy érdemes ezen az új úton intézni ügyeiket. Ám ehhez az infrastrukturális feltételeket is meg kell teremteni. A fejlett országokban, ahol már nem az a kérdés, hogy milyen szolgáltatások érhetők el, most ezen dolgoznak.

Élenjárók: nincs egységes oka a fejlettségnek

Egy évvel ezelőtt azt írtuk, hogy százszázalékos elektronikus ügyintézés még sehol nincs a világon. Mára némileg változott a kép, és az eddig is élenjáró országokban ma már az állampolgár bármit elintézhet a számítógépe mögött ülve.

Melyek a vezető országok? Azok, ahol már hagyományosan létezett távoktatás, távmunka. Ilyen például a nagy területen, elszórt településszerkezettel rendelkező Kanada, az Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália. A skandináv országokban – Finnországban, Dániában vagy Svédországban – az e-kormányzás kiépítettségét nem a településszerkezet indokolja. Itt a kiindulás a nagyon fejlett helyi közigazgatási rendszer volt, így alulról építkeznek: nincs tehát e-kormányzati ügyekért felelős kormányzati intézmény, hanem helyi szinten, az önkormányzatoknál vezérlik a folyamatokat. Mostanra pedig a rendszer lassan összeér a kormányzati portállal, és így megnyílik a lehetőség a százszázalékos e-ügyintézésre.

Kis ország Szingapúr, ahol mégis a világ egyik legfejlettebb és legszélesebb körű szolgáltatást nyújtó e-kormányzata valósult meg azáltal, hogy az információs társadalom a kultúra részévé tudott válni. A tartalom köré szerveződő rendszeren keresztül akár a helyiek – polgárok, vállalkozók –, akár a külföldiek egyszerűen megtalálhatják a számukra testre szabott szolgáltatást. Gyakorlatilag számítógép mögött ülve elintézhető a szállás, útlevél, vízum, bármely élethelyzetben – születés, halálozás, betegség esetén, munkavállaláshoz, lakásszerzéshez – igénybe vehető a számítógép, használható szórakozásra, tanulásra, informálódni lehet vele bármiről, és elrendezhetők a mindennapi ügyek. A vállalkozó pedig bejelent, fizet, adminisztrál, a kormány által üzemeltetett e-piactereken adja-veszi termékeit és szolgáltatásait, a munkaközvetítő oldalak segítségével toborozza dolgozóit.

Feltörekvő fejlődők

Az elmúlt évben a vezető országok mögé újabbak zárkóztak fel. Az Európai Unióhoz csatlakozó államok közül az élen Szlovénia és a balti államok állnak, olyannyira, hogy ezeknek a kis országoknak magasabb az e-kormányzati indexe, mint néhány uniós országé. Sőt a rendszerük ismertsége és használata is vetekszik számos EU-tagországéval. Észtországban pedig a parlament például már papír nélkül dolgozik, a törvénykezés teljes egészében elektronikus úton történik.

Az újonnan alakult országok – a szovjet utódállamok: Kazahsztán, Tádzsikisztán – is erőteljesen építik a kormányzati portálokat. Bogóné dr. Jehoda Rozália, a Kopint-Datorg koordinációs igazgatója úgy véli, a látványos fejlődés egyik oka az, hogy újonnan alakították ki a közigazgatást: nem a korábbi bürokráciát kellett átalakítani az e-kormányzás kiépítéséhez, nem kell még a hivatali közeg ellenállását is legyőzni, hanem egyből egy erre alkalmas intézményrendszer születhetett meg.

A Világbank is zászlajára tűzte az elektronikus programok segítését, és fejlesztési segélyeit igyekszik ilyen célokra átformálni. Ebből következik, hogy a szegényebb országok közül is sokan rohamos léptekkel építik az e-kormányzat intézményrendszerét; éppen ebben látják a kiugrás lehetőségét, és komoly fellendülésre számítanak az e-gazdaság kiépítésétől. Brazíliában például már 2000-ben lehetett elektronikus úton is szavazni, a 2002-es elnökválasztás pedig már kizárólag így történt. Itt – a fejlettektől eltérően – nem az internetpenetráció magas szintje áll a háttérben, hanem egy központi célkitűzés. Minden településen – még az őserdőben is – van legalább egy úgynevezett kioszk, azaz nyilvános internet-hozzáférési pont. És még egy módszer terjedt el: a szegényebb néprétegek a televízión keresztül hozzáférnek az internethez, számítógép használata nélkül. Persze az sem mellékes szempont, hogy ezekben az országokban az angol nyelv ismerete igen széles körű.

Nyilvános hozzáférési pontok

Egyre több helyen tudatosul a felismerés: a logika az e-kormányzás esetében sem más, mint a hagyományos kereslet-kínálati piacokon. Legalább is ezt tanúsítja a Kopint-Datorg felmérése, amelynek keretében idén harmincegy országban vizsgálták a nyilvános hozzáférési pontok elterjedtségét.

Hiába lehet a fejlett országokban bármit elintézni elektronikus úton, ez nem azt jelenti, hogy az emberek tömegesen élnek is ezzel a lehetőséggel. Az ebből a szempontból hátrányosabb helyzetben lévők – a nyugdíjasok, a nők, a vidéki települések lakói – ugyanis nem ismerik ezeket a lehetőségeket és az internet kínálta előnyöket. Tehát nem elég a kínálatot növelni, az állampolgárt is rá kell döbbenteni a módszer előnyeire, akár a más területeken már bevált marketingeszközök segítségével.

A kihasználtság növelésének két kulcstényezője van. Az egyik: minél több helyen hozzá lehessen férni a szélessávú internethez. A másik – és jelenleg ez áll az egyes országok stratégiájának középpontjában –: terjedjenek el a közösségi hozzáférési helyek (PIAP – Public Internet Access Place). Angliában például – ennek érdekében – az állami támogatás mértéke attól függ, hogy az adott PIAP-ról hány szolgáltatást kezdeményeztek e-kormányzati oldalra.

A PIAP azonban más célokat is szolgálhat, mint hogy nyilvános internet-hozzáférési hely legyen: a szegényebb országokban nagyobb szerepet kapott ez az intézmény – emeli ki a Kopint-Datorg koordinációs igazgatója a felmérés alapján. Ezekben az országokban ugyanis a PIAP-ok többletszerephez jutottak. Indiában például az árvízkárok pusztításait digitális kamerával rögzítették, a PIAP hálózatán keresztül központilag továbbították a biztosítótársaságokhoz, és így intézték a kárrendezést. Távmunkahelyként is kihasználható a kiépített infrastruktúra; elsősorban amerikai vállalatok találtak helyet call centereik vagy ügyfélszolgálatuk számára a közép-amerikai közösségi internet-hozzáférési pontokon. Vagyis a foglalkoztatás szempontjából is kihasználhatók a teleházak, internetkávézók, közösségi házak vagy az ilyen szolgáltatásokat is nyújtó könyvtárak.

Mi még mindig lemaradásban

Magyarországon az elmúlt egy évben nem csekély előrelépés történt, ám a környező országokhoz képest fennálló lemaradásunkat nem sikerült behoznunk. Sőt a fejlődő államok közül is jó néhányan lehagytak minket. Talán azért, mert nekik több pénzt sikerült erre a célra megszerezni a különböző pályázatok útján. Remélhetően az EU 6. keretprogramjának ilyen irányú pályázatainál majd szerencsésebbek leszünk.

Nálunk felülről történik az építkezés, úgynevezett portálmódszerrel: minden e-kormányzati ügyet a magyarorszag.hu oldalra igyekeznek becsatlakoztatni, mert a végcél az egyablakos ügyintézés megvalósítása. Az oldalon az ügyintéző elnevezésű boxra kattintva napról napra több lehetőség gördül le. Letölthetők itt adatlapok, kérhető információ, sőt még önkormányzati ügyintézéshez sorszám is. Ezek a lehetőségek az év végéig még számos téren bővülni fognak, és az elektronikus ügyintézés lehetőségének kiszélesítésére is folynak előkészületek.

Csakhogy például az e-aláírás – bár törvényt hoztak róla, és az intézményrendszere is kiépülőben van – a mai napig nem tudott széles körben elterjedni, és valójában mindazok a problémák, amelyek tavaly ilyenkor fennálltak – alacsony internetpenetráció, információhiány, minisztériumok szintjén széttagolt rendszer –, most is léteznek. És a legtöbb esetben az informatikáért felelős személy sincs megfelelő helyen. Neki ugyanis stratégiaalkotó pozícióba kellene kerülnie, hogy az e-kormányzás ténylegesen megvalósulhasson.

Hazai PIAP-ok

A világ törekvésével párhuzamosan Magyarországon is kiemelt figyelmet kapnak a nyilvános hozzáférési pontok. Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszter elképzelése szerint 2004-re 2004 úgynevezett eMagyarország-pont lesz az országban. Bogóné dr. Jehoda Rozália szerint ebből jelenleg körülbelül 1400 működik, bár számukat nehéz pontosan megmondani, ugyanis folyamatosan születnek és meghalnak.

Magyarország, sajnos, az eEurope célkitűzésében meghatározott szintek közül általánosságban még mindig legfeljebb a legalsó, az információ szintjét teljesíti, s fényévekre van a harmadik fokozattól, amikor már tranzakciókat is lehet interneten kezdeményezni. Vagyis már informálódhatunk otthon, a számítógép mögött ülve, de hogy ténylegesen elintézzük hivatalos ügyeinket, befizessük adónkat, illetékünket stb., ahhoz még mindig megcélozzuk a hivatalt, hogy az ügyintézők se unatkozzanak.