Nem csak a magyar néző hallja nap mint nap kellően elbizonytalanító hangsúllyal a játékvezető szájából, hogy „biztos, hogy ez a válasza?”. Nem csak itthon derülünk a megunhatatlan poénforráson, amit gyerekszájnak nevezünk. Nem csak magyar közéleti figurák versenyeznek egymással egykori középiskolai osztálytársaikból álló csapatuk élén. Nem csak mi izguljuk végig két csoport erőfeszítéseit, amint egy tengeri erődben tesznek tanúbizonyságot fizikai rátermettségükről; és nem csak a hazai képernyőkön mond három híres ember egy megadott fogalomhoz köthető, hihetetlenebbnél-hihetetlenebb anekdotákat, miközben a velük szemben ülőnek el kell döntenie, melyik a megtörtént, hiteles sztori, és melyik kettő nem az.

Ugyanazokat a szituációkat nézi a képernyőkön a több száz millió tévénéző szerte a világon; például az Erőd – Fort Boyard című műsort 23, a Legyen Ön is Milliomos!-t 71 országban sugározzák. A világesemények – olimpia, futball-világbajnokság, Forma—1, Oscar-díj kiosztása stb. – élő közvetítésein és a végtelenített kifutású szappanoperákon kívül ma a formatok – honosított licencműsorok – tulajdonjoga számít a legjobb üzletnek a televíziózásban.

A közös emberi tényező
Ma a televíziós szórakoztató műsorok 35 százaléka format. Ezeket eleve úgy fejlesztik ki, hogy a világ szinte minden pontján képes legyen a képernyő elé ültetni a legkülönfélébb nemzetiségű és gondolkodású embereket, a mindenkiben közös emberi tényezőre hatva.
A format amerikai találmány, még az 50-es évekből. A már iparszerűen működő televíziózásban a sorozatgyártás költségkímélő megoldás volt, ugyanakkor a televíziók és reklámügynökségek világában foglalkoztatott pszichológusok, szociológusok rájöttek, hogy „bizonyos dolgok, lélektani pontok, a közönség befolyásolásának módjai törvényszerűen működnek” — mondja Stipsicz Károly, a tv2 programigazgatója. Ekkor születtek meg Angliában az első nemzetközi játékműsorok, mint a The Kryphton Factor és a Mastermind, az Egyesült Államokban pedig – a tv2 alapítói által hazánkban is meghonosított – Mindent vagy semmit és a Szerencsekerék.

A know-how külföldi értékesítésekor jöttek rá arra, hogy le kell írni a műsor mechanizmusait, jellemzőit, hogy az törvényszerűen működjék. Ekkor alakultak ki a tudást rögzítő úgynevezett production guide-ok, amelyeket a formatadaptáló televízióknak és gyártóknak maximálisan be kell tartaniuk. Az RTL Klubon sugárzott Legyen Ön is Milliomos! például olyan globális norma szerint készül, amely tartalmazza a díszlettervet, a világítást, a szoftvert, a grafikát és az előkészítésre a jogtulajdonos által odarendelt tanácsadó által ismertetett gyártási folyamat precíz betartását is. A mozgástér tágításának gyakorlatilag egyetlen lehetősége a műsorvezető kiválasztása, bár egy külföldi szaklap szerint az előírások még öltözetének színére is kiterjednek!
A formattulajdonosok a későbbiekben rendszeresen bekérik az adások kazettáit, és figyelemmel kísérik, hogy a műsor tartja-e az elvárt színvonalat. Ellenkező esetben akár perelhetnek is.

Eredeti vagy lopott?
Ha egy format rövid idő alatt sikeres utat fut be, szinte biztos, hogy megjelenik egy hozzá feltűnően hasonló, bár néhány elemében tőle különböző műsor, amit kitalálója levéd, s így már jogilag önálló egységként kezelhető. Amikor az RTL Klubon elindult a Legyen Ön is Milliomos!, akkor jött a tv2-n a Jakupcsek-féle Multimilliomos – Most vagy soha, ami szintén vásárolt format. „Vagyis már a külföldi licenc hasonlított a Legyen Ön is Milliomos!-ra. Ez eléggé rosszízű dolog, de nem lehet vele mit kezdeni” — mondja Szabó Stein Imre, az RTL Klub kommunikációs igazgatója. „Ezért tartunk ott, hogy olyan formátumokat találnak ki a cégek, amikhez valamilyen plusztudás kell, ami csak nekik van meg — mutat rá a megoldásra Árpa Attila, az RTL Klub kreatív igazgatója.— A Legyen Ön is Milliomos!-nál a szoftver ilyen dolog.”

A licencalapú és az eredeti ötletből készített műsor között is elmosódik a határ. A Heti Hetest az RTL Klub saját fejlesztésű műsornak tekinti; de azért azt elismerik, hogy alapötlete létezik másutt is (például a nagyon sikeres német Sieben Tage, Sieben Köpfe). Fábry Sándor műsorára is mondják, hogy Jay Leno talk show-jának utánzata, ám a „rokonság” kettős áttételt is takar: ez ugyanis a német Leno-utánérzés magyarított változata, és Fábry nélkül valóban csak utánérzés lenne. Az RTL Klub további műsorai szintén már máshol létezők magyar változatai, de az idehaza hozzáadott kreatív érték miatt ezek sem vásárolt licencek (Kész átverés show, Csíííz).
A perek nem ritkák ebben a szakmában. (2000-ben meg is alakult a Format Felismeréséért és Védelméért Szövetség, a FRAPA, tagjai között a piac legnagyobb szereplőivel.) A Prokopp Róbert vezette MTM—SBS Rt.-t – a tv2 társtulajdonosát és a csatorna egyes műsorainak gyártóját – például tavaly beperelte a holland Endemol; a per végül a tv2-nek kedvező döntéssel zárult.

A hely szelleme
Bár a format a tartalom globalizálódásának jellegzetes megnyilvánulása, mégis kulcsfontosságú eleme az adaptálás: helyi szín nélkül nincs közös nevező, a néző nehezen azonosul, a műsor nem kelti fel az érdeklődést.
Az adaptálásban a helyi sztár felértékelődik. A Legyen Ön is Milliomos! angol verziójának médiapartnere, a The Sun a különböző országokban sugárzott változatokról készített elemzést, hogy hol, milyen sikerrel működik műsor. Ebben kiemelték Vágó Istvánt mint a műsor sikerét alapjában befolyásoló, különleges személyiséget.

A licenc én vagyok, mondhatná Lagzi Lajcsi, és ezzel nem térne el a valóságtól. „A Dáridó nem licencműsor, bár vannak hasonló műsorok, főleg német nyelvterületen – mondja Stipsicz Károly. – A miénk egyértelműen jobb, mert Galambos Lajos maga a format. Pontosan tudja, hogy mikor mit akar a közönség. Ez ösztönös tudás, amit nem fog leírni.”

A címszereplő által bevallottan (Magyar Hírlap) félig saját, félig „hozott” anyagból készülő műsor, a Világsztárok Friderikusszal is a formatkultúra kétarcúságát jelzi: még a világsztárokat is helyi arccal, ismerős személyiséggel kell tálalni, különben nem jön létre a kapcsolódás. Ez persze nem ugyanazt jelenti, mint amit a Vasárnapi Hírek újságírója állít (a lap 2001. április 8-i számában), aki szerint a showman „egy későbbi periódusban úgynevezett blue box technikával belevágta magát a felvételekbe, és feltette ugyanazokat a kérdéseket, amelyeket az eredeti riporter”. Friderikusz „precedensértékű” perrel fenyegetőzött.

A format nem univerzális csodaszer. Az adaptálás és a helyi sztárok fontossága ellenére nem lehet e műsorokkal jelentősen megváltoztatni a nézők szokásait, ízlését. A tévés személyiségek gyökeres átformálása is lehetetlen feladatnak bizonyult. Frei Tamást sikertelenül próbálták talk show-s figurává változtatni, s az is kiderült, hogy az évtizedek óta ismert komikus-táncdalénekes népszerűsége sem engedelmes alapanyag (Koóstoló). Itthon a párválasztós műfaj sem bizonyult életképesnek (RTL Klub – Várom a párom, tv2 – Álompár). Viszont a magyarok mindig is szerették a vetélkedőket, így e műfajjal ma is könnyebb telibe találni.

Álom és reality
A másik lokális tényező a nézőhöz hasonlító hétköznapi ember, aki szerencsét próbál a képernyőn zajló versenyben, különösen a valóságszituációs játékokban. Az első ilyen az orwelli csengésű címet viselő Big Brother (Nagy Testvér) volt, amelyben férfiakat és nőket zárnak össze száz napra, miközben (a WC-t leszámítva) minden pillanatukat rögzítik, a közönség pedig minden héten kiszavazza közülük a megunt vesztest, hogy végül a legkitartóbb és legérdekesebb figura markát üsse a nyeremény. Ezzel megszületett a játékelemekkel kombinált doku-szappanopera (docu-soap) műfaja, amelyben hús-vér emberek boldogulását követhetjük nyomon extrém szituációkban. Valószínűleg a „mindenkinek van esélye” a műfaj sikerének titka.

Ma megszámlálni sem lehet a hasonmásötleten alapuló műsorokat. Az interneten elindult a Big Brother-alapelvű pornóváltozat. A Soundmixben bárki belebújhat kedvence bőrébe; az egyik versenyző álma akkor teljesül, amikor az erkélyen éneklő Evita dalát adja elő. Az angol ötletből készült Survivorban (Túlélő) egy lakatlan szigeten kell feltalálni magukat a versenyzőknek. A Boot Campben fizikai és mentális gyakorlatokkal dúsított katonai kiképzést láthatunk. A Kincses Sziget címe önmagáért beszél. Az Erőd jogait birtokló francia Expand Images legújabb játéka, a Desert Forges egy sivatag kellős közepén állítja feladatok elé a versenyzőket. Az Új-Zélandról indult Popstarsban a hivatásos énekesek életének napjai élhetők át: a téma egy koncertshow betanítása az első próbáktól a smink elkészítésén át a színpadra lépésig. Az 1900 House-ban egy mai családot tesznek át egy másik korba.

Itthon a tv2 vállalta el, hogy első realitykísérleteivel megtörje a jeget (Balatoni napló, Tégla, majd a gyermekkórház-sorozat). A magyar Viasat3-on látott A bár interaktív elemekkel próbálja frissíteni a műfajt: a néző bemehet a helyszínre, és részévé válhat a műsornak.

Magyarország egyébként kilép a felvevőpiac státusából: az MTM már eladott két saját fejlesztésű formatot a King Worldnek (a Szerencsekerék és a Mindent vagy semmit forgalmazójának); az RTL Klubnál a Kész Átverés Show-hoz kitalált poénok, ötletek legjobbjait pedig átveszik a külföldi verziók.

Sorsfordítók
A docu-soapok a legvásárlóképesebb és a reklámokkal leginkább megcélzott fiatal korcsoportot vonzzák a képernyők elé, és a műsorhoz csatlakozó honlapok is nagyobb látogatószámot tudnak elérni, mint hagyományos társaik. „Ezt a formátumot általában kisebb csatornák szokták alkalmazni, amelyek ezáltal akarják felhívni magukra a figyelmet” – véli Stipsicz.

A New York Times tavalyi összehasonlítása szerint ugyan a Legyen Ön is Milliomos! magyar verziójának nyereménye (akkor 25 millió forint) érte a legkevesebbet az összes többi változatéhoz képest, a reality formatok azonban már képesek megváltoztatni életeket, (ideiglenes) ismertséghez és nagy pénzösszeghez juttatva a győzteseket.

Az „éles” helyzetek miatt a formatok már nem minősülnek felelőtlen játékoknak. Még a kevésbé „vérre menő” Legyen Ön is Milliomos!-t is két éven át tesztelték angol kitalálói. A Big Brothert többévnyi kutatómunka, valamint tengeralattjáró-parancsnokokkal és pszichiáterekkel történt konzultáció után vitte piacra szellemi atyja, a 38 éves Paul Römer.

Itthon még távol vagyunk ettől a tudatosságtól. „Ha siker van, akkor sem könnyű megegyezni abban, hogy az minek köszönhető” – véli Szabó Stein Imre, de úgy gondolja, ettől izgalmas az egész. „Mi nem számok alapján indítunk el egy műsort, nem csinálunk piackutatást. A megérzés nagyon fontos. Mindig készenlétben van egy úgynevezett back up műsor, amellyel rögtön fel lehet cserélni azt a programot, amelyet meguntak a nézők” – mondja Árpa Attila. Stipsicz Károly szerint „ha három-négy műsor között megtaláljuk akár azt az egyet, amelyik működik, akkor már nyertünk”.

Lehet, hogy igazuk van. A kulturális különbségekből eredő hatásokat ugyanis nemigen lehet kiszámítani. Franciaországban például a Big Brother helyi verziója ellen heves tüntetések zajlottak, „Szabadítsátok ki a túszokat!” feliratokkal. Az USA-ban pedig az ország „kollektív hangja”, Ophrah Winfrey talk show-jában vitatkozva csámcsogtak a kukkolás etikáján a vendégek.

***

Reality tévé számokban

Survivor (Túlélő)
58 millió ember, az amerikai tévénézők fele nézte az ottani verziót, ráadásul a nyári uborkaszezonban.
600 ezer dolláros félperces reklámtarifát korábban lehetetlenség volt elkérni a nyári műsoridőben.

Big Brother (Nagy Testvér)
20 millió dollárt fizetett a CBS az amerikai jogokért.
52 millió oldal nézői véleményt gyűjtöttek be az eredeti holland verzió nézőitől.
82 millió schillingbe került hivatalosan a sorozat osztrák verziója.
300 ezer dollár egy Big Brother-adás átlagos költsége.
25–30 ezer dollárt tesz ki a költségekből egy reality format jogainak díja.
12–30 darab adás jogait kell kifizetni (alkutól függően), még akkor is, ha a műsor előbb kerül le a képernyőről.
Forrás: Television Europe, Television Business International, Wall Street Journal