Meglepően régen, a XIX. század közepén, 1856-ban alakult meg az első – nyelvtanításra szakosodott – távoktató iskola Berlinben. Itt és ekkor választották először külön az oktatást a vizsgáztatástól. A XX. században a tömegkommunikációs eszközök elterjedése tette lehetővé, hogy 1927-től a BBC oktatási műsorokat sugározzon, 1939-ben a telefon, majd a nyolcvanas–kilencvenes években a számítógépek megjelenése jelentette a megújhodást. Az azóta is folytatódó technikai fejlődés biztos alapot ad a nálunk is egyre nagyobb népszerűségnek örvendő távoktatás számára.

Közös nyelv: angol és informatika

A levelező képzéstől a távoktatás leginkább a kibővített segédanyagokban különbözik. A távhallgatók nem csupán jegyzeteket kapnak, hanem különböző adathordozókon számos, az otthoni felkészülést támogató segédanyagot is. Az oktató és a hallgató kapcsolata is más: van telefonos konzultáció, e-mailen megküldött házi feladat, előadásanyagok videokazettán. Az elektronikus oktatás (e-learning) pedig ezeket a különböző médiumokat integrálja, rendszerezi, és egyben összefoglalja az internet segítségével.
A világon 1999-ben több mint 70 millió ember vett részt internetalapú oktatásban, és 2004-ben az e-learning piac várható nagysága csak Európában 4 milliárd euró lesz. A nemzetközi táv- és e-oktatás legfejlettebb alkalmazásai az Egyesült Államokban lelhetők fel, a sorban Kanada, Ausztrália, Japán, illetve egyes EU-tagállamok követik a tengerentúli nagyhatalmat.

A technikai fejlettségen kívül az internetet használó népesség aránya és az angolul beszélők száma – hiszen a nemzetközi oktatásban ezt a nyelvet használják – is jelentősen meghatározza az új generációs oktatás sikerét egy-egy országban. Európában az e-oktatási rendszerek adaptálásában az Egyesült Királyság, Svédország és Hollandia vezeti a mezőnyt, ahol nagyrészt angol nyelvű, fordítás nélküli tananyagokat használnak.
Magyarországon a távoktatási képzések 95 százaléka még mindig a papíralapú megoldásokon nyugszik; ez az arány az Egyesült Államokban 40-50, Nyugat-Európában 60-65 százalék.

Itthoni ellentmondások

Az elektronikus oktatás alapja egy olyan társadalom, amelynek tagjai informatikailag jól képzettek, és eszközökkel megfelelően ellátottak. A 2001. évi adatok szerint Magyarországon a lakosság 10 százaléka sem sorolható ebbe a kategóriába, s tavaly a tíz fő feletti vállalatoknak is mindössze 63 százaléka rendelkezett internet-hozzáféréssel. Egy 2001 végi felmérésből kiderül, hogy a munkahelyeken az internethasználattal eltöltött idő a megkérdezettek 66 százaléka esetében kevesebb, mint heti 10 óra, 21 százaléknál 11–20 óra, 13 százalékuk tölt hetente több mint 21 órát a világhálón.
A legújabb felmérések szerint már a hazai felsőoktatási intézmények mindegyike rendelkezik internetkapcsolattal, ennek minőségét és sebességét tekintve azonban jelentős eltérés van egyetem és egyetem között. A felsőoktatási intézmények tavaly hozzávetőleg 1,6 milliárd forintot ruháztak be informatikai eszközökbe és szolgáltatások vásárlásába.
A szép számok ellenére azonban még mindig vannak olyan hazai oktatási intézmények – például a Budapesti Műszaki Főiskola (!) egyes karai –, ahol, kiforrt informatikai rendszer híján, még mindig papíron kell beadni a hallgatók vizsgajelentkezéseit, s nem dicsekedhetnek a weblapok tekintetében sem; igaz, hogy minden főiskolának, egyetemnek van honlapja, ám minőségük igencsak változó.

Hazai kezdetek

Magyarországon az 1970-es évekre tehető a távoktatás kísérleti szakasza, konkrét elképzelések azonban csak 1990 után születtek. A felsőfokú intézmények közül az elsők között hirdetett távoktatási programot az erre alapozott Gábor Dénes Főiskola a kilencvenes évek közepén. Azóta szinte minden felsőoktatási intézmény kínál kidolgozott távtanulási programot hallgatóinak.

A hazai e-oktatás alapkövét tavaly december elején tette le a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem: az Antenna Hungária Rt.-vel szerződve közös e-oktatási programba vágta fejszét a két intézmény. A megállapodás arról szól, hogy a jövőben az Antenna Hungária biztosítja a virtuális tantermek létrehozásának technikai feltételeit, ezáltal is maximális támogatást nyújtva az e-oktatás itthoni térnyerésének.
Jelenleg a távoktatási kurzusokat szervező intézmények 90 százaléka állami tulajdonú, de a tendenciákat figyelembe véve, a külföldi érdekeltségű cégek megjelenésével idővel majd a magántőke is egyre nagyobb szerephez jut az ágazatban. Kezdetben több külföldi érdekeltségű cég is megpróbált a helyi sajátosságok figyelembevétele nélkül külföldi mintákat átvenni, ám próbálkozásaik csekély sikerrel jártak.
Ma a legtöbb működő hazai távoktatási program informatikával kapcsolatos. Ilyen például az itthoni, nemzetközileg elismert kurzusok közül talán legnépszerűbb ECDL (European Computer Driving Licence), amely számítógép-kezelőket és szoftver-üzemeltetőket képez, akik államilag elismert diplomát kapnak; a szak népszerűségét a nyolcszoros túljelentkezés is mutatja. A számítástechnika mellett menedzser-, közgazdasági, jogi, kereskedelmi ismeretek elsajátítására is van már lehetőség.

A legnagyobb hazai távoktatási vállalkozás az 1993-ban alakult EDE-Hungary, az oslói székhelyű NKS Távoktatási Intézet magyarországi leányvállalata. A közel nyolcvanéves múltra visszatekintő, Európa-szerte elismert norvég intézmény kínálatában a hobbikurzusoktól kezdve a vezetőképzésig szinte minden megtalálható. Számos kisebb e-oktatási rendszert kidolgozó és fenntartó cég is kínál saját oktatási programot: ilyen az Atlanta Oktatási Kft., a ComPax Kft., az InterSoft-Hungary Kft., az Intermundia Magyarország Bt., a SZIF Universitas Kft., a Talentum Kft.

Tudás a neten

A hazai internetes portálok is kezdik felismerni az elektronikus oktatás előnyeit. A www.stop.hu az első olyan magyarországi portál, amely e-learning rovatot tart fenn, amit a Harmónia Humán Tréning Kft. munkatársai szerkesztenek. Mint mondják, a gazdasági élet különböző területein dolgozó vezetőknek, szakembereknek segítenének a távoktatással, szemléletformáló és készségfejlesztő módszerek, technikák átadásával. Külön e-learningre szakosodott weboldalak is találhatók már a magyar internetpiacon; ilyen a www.e-suli.hu, amely elsősorban számítástechnikai témájú e-tanfolyamokat biztosít az ez iránt érdeklődőknek.

Mint ahogyan azt a honlap szerkesztői is megfogalmazták: az e-learning első számú és legfontosabb előnye a képességektől, időtől és távolságoktól független, testreszabott tanterv. Minden e-hallgató saját időbeosztásának megfelelően vehet részt a virtuális képzéseken, az egyetlen kritérium csupán a leadott anyag meghatározott időre való elsajátítása. A kurzusokon minden hallgató otthon, munkahelyén vagy akár egy internetkávézóban is részt vehet, megszűnik a tér-idő problémája. Minden tanóra anyaga letölthető, később újra tanulmányozható, mindehhez csupán egy felhasználónévre és egy jelszóra van szüksége a hallgatóknak. Se leckekönyv, se személyi, se diákigazolvány.

Az sem utolsó szempont, hogy az elektronikus tananyagok a világ bármely pontjáról elérhetők, a könyv- és egyéb költségek gyakorlatilag eltűnnek, de legalábbis csökkennek, egységes tananyag és egységes számonkérés áll az e-hallgatók rendelkezésére.

Háttérbe szoruló értékek

A társadalom fejlődése az információs társadalom irányába mára megnyitotta a lehetőséget, hogy a távoktatás a közelebbi jövőben tömegméretűvé váljék. A technika fejlődésével – és a távoktatás ebből fakadó generációváltásával – egyre többen tehetnek szert ily módon közép- és felsőfokú képzettségre is, mivel a képzési, továbbtanulási lehetőségek jelentősen kiszélesednek.
A távoktatással azonban háttérbe szorulnak a kommunikáció nonverbális elemei, a személyesség, hiszen az internettel az emberek közötti kapcsolattartás egy másik dimenziójába tartunk. Sokak szerint társadalmi szempontból számos veszélyt magában rejtő folyamatról van szó, amely még inkább kiszolgáltatja az embereket a rohanó világ által diktált, egyre nagyobb tempónak, egyre szűkülő időnek.
A távoktatásnak ezenkívül van egy sajátos, jelentős problémája: az oktatás színvonalának az ellenőrzése. A hazai távoktatási képzések még az országon belül sem egységes színvonalúak, a minőségbiztosítás, minőség-ellenőrzés sem megoldott, és erre vonatkozóan egyelőre nincs semmilyen állami vagy szakmai szabályozás. Pedig átfogó megoldás nélkül elképzelhetetlen nemzetközileg elismert távoktatási rendszer létrehozása, holott – távhallgatók ezreinek jelentkezése bizonyítja – igenis szükség lenne rá.