Átértékelték a könyvvizsgálói felelősség fogalmát az utóbbi évek eseményei. A gazdaság változott, a cégek kreatívan alkalmazkodtak ehhez, még akkor is, ha a szabályok némileg lemaradtak az események mögött. A kilógó tételeket valahogyan lekönyvelték, de persze a fiókokban is maradt papír. Kérdés, hogy kinek a felelőssége megtalálni ezeket az adatokat. Mit tehet a könyvvizsgáló?

Bármi áron?

A könyvvizsgáló szakma létrejötte a 19. század végére, az első modern angliai iparvállalatok megjelenésének idejére datálható, a számvitel pedig úgy 70–100 éves múltra tekint vissza. Azóta a világ nagyot változott, az audit viszont kevesebbet.

Amikor a ma életben lévő szabályrendszereket megalkották, a gazdaságban többnyire tisztán ipari vagy kereskedelmi vállalatok tevékenykedtek. Mára azonban sok minden átalakult: megjelent az e-business, sajátos világot teremtett a telekommunikációs iparág, és a pénzügyi szektort is az egyre bonyolultabb tranzakciók jellemzik. A létező számviteli rendszerek nem tudták kezelni a helyzetet, a tíz éve még működő szabályok az új tranzakciókkal szemben tehetetlenek voltak. Sok adatnak többé már nem volt egyértelmű helye a papíron, és eljött az alternatív könyvvitel ideje.

Amerikában ráadásul óriási nyomás nehezedett a cégekre: a részvényopció – vagyis hogy a felsővezetők fizetése a vállalati részvények árfolyamától függ – arra késztette a tulajdonosokat és a cég vezetőit, hogy minél magasabbra tornázzák fel a részvényárfolyamokat. Bármi áron. Ha a számok nem predesztinálják a növekedést, kreálnak tranzakciókat – magyarázza az elmúlt időszakban az amerikai vállalatok körében tapasztalható botrányok egyik lehetséges okát Robert Stöllinger, a KPMG Hungária Kft. könyvvizsgáló részlegének vezető partnere.

Ám mindaddig, amíg a gazdaság felfelé ívelt, ez működött, de legalábbis nem okozott botrányokat. Amikor azonban 2000 közepén a telekommunikációs boomnak vége lett, az eredményeket nem lehetett tovább fenntartani.

Ki nézhet be a fiókba?

Belenézhet-e a könyvvizsgáló a fiókba? A kérdés nem új keletű, valami hasonló fogalmazódott meg a Barings-botrány kirobbanásakor. Csakhogy ott egyértelműen egyszeri csalás állt a háttérben. Most viszont globális problémáról van szó.

Valóban létezik módszer arra, hogy „benyúljunk” a fiókba – mondja Henye István, a KPMG partnere. Ez pedig az úgynevezett teljességi nyilatkozat, amelyben az ügyfél kijelenti, hogy ő mindent átadott. Ha mindemellett mégis marad titkos rekesz, nos, az már vitathatatlanul a vállalat felelőssége.

A mostani események mégis hangsúlyeltolódáshoz vezettek, és felértékelődött az iparági tudás. Már nem elég, ha a könyvvizsgáló ért a számokhoz. Szükség van olyan szakemberekre, akik ismerik az adott cég üzletmenetét, méghozzá elég részletesen ahhoz, hogy képesek legyenek észrevenni a rejtett szabálytalanságokat is.

Vagyis a modernkori könyvvizsgálat már nem kizárólag papírok elemzését jelenti az íróasztal mögött. A könyvvizsgálóknak – és ezt a szemléletet vallja valamennyi nagy auditor cég – meg kell ismerniük az ügyfél külső környezetét, belső ügymenetét, kockázati tényezőit, üzleti folyamatait. És eszerint választják ki a részletesen vizsgált számlákat.

Amerikai törvény, európai dilemmák

A szabályokat kedvelő Amerika most is törvénnyel válaszolt a jelenségre, és a törvényhozás 2002 nyarán megalkotta a Sarbanes–Oxley törvényt, amely jelentősen megszigorítja a könyvvizsgálói munkát. A szabályozás gyakorlati hatásáról ma még a legavatottabbak sem tudnak nyilatkozni, mert az csak jövő év októberétől lesz hatályos. Kérdések, kételyek azonban már ma is felvetődnek az új rend kapcsán.

A törvény alkotói úgy gondolták, hogy a szakmai standardok megszigorításával a jövőben kivédhetők a mostaniakhoz hasonló botrányok. 2003 októbere után például egy vállalat auditora nem nyújthat más szolgáltatást ugyanannak a cégnek, vagyis nem adhat tanácsot, nem telepíthet informatikai rendszereket, nem könyvelhet. Miután azonban a könyvvizsgálat ára, éppen a társult szolgáltatások miatt, mostanáig viszonylag alacsony volt, könnyen meglehet, hogy a jövőben egy könyvvizsgáló cég inkább más szolgáltatását ajánlja az ügyfélnek, mintsem hogy auditora legyen. Látszólag egyszerű és kézenfekvő megoldásnak tűnhet, hogy tiszta profilú cégek jöjjenek létre. Ám a csupán könyvvizsgálattal foglalkozók csak a nyomott áron eladott szolgáltatásból befolyó árbevételre számíthatnának, és ez előbb-utóbb a minőség rovására menne. Ráadásul a magasan kvalifikált fiatalokat is kevésbé motiválná, hogy kizárólag ezen a területen dolgozzanak – teszi hozzá Eperjesi Ferenc, a KPMG auditpartnere, a Magyar Könyvvizsgálói Kamara nemzetközi alelnöke. A magasan képzett munkaerő ritkán elégszik meg azzal, hogy csak könyvel, vagy csak ellenőriz, vagy csak adótanácsadóként dolgozik; tudását jobbára több helyen szeretné kamatoztatni. És még egy fontos szempont: ha élesen elválik az adótanácsadó és a könyvvizsgáló, az akár a kreatív könyvelés malmára is hajthatja a vizet. Vagyis a szándékkal ellentétes lenne a hatás.

Nem egyértelmű a haszna egy másik szabálynak, az auditpartner kötelező cseréjének sem. Persze a rotációval elkerülhető, hogy egy-egy könyvvizsgáló bennfentessé váljon az adott cégnél, ám az új csapat nem fogja olyan jól ismerni a cég ügymenetét, és így talán könnyebben lesz becsapható. (A KPMG könyvvizsgálói szerint a társaság helyett elegendő lenne a csapat vezetőjének időszakos lecserélése.)

A könyvvizsgálói felelőségre vonatkozó alapdilemmák egyelőre megmaradtak, és kérdéses, hogy a törvény hatására módosulnak-e egyáltalán. A KPMG szakértői úgy vélik, hogy továbbra sem egyértelmű a felelősség határa, és abban is megoszlanak a vélemények, hogy vajon a tevékenységek szétválasztásával kivédhetők lesznek-e a jövőben az Enronéhoz, a Vivendiéhez vagy a Worldcoméhoz hasonló botrányok. Robert Stöllinger úgy véli, az alapvető kérdés továbbra is az, hogy a mára kialakult nyereségorientált amerikai vezetési kultúra képes lesz-e más irányba fordulni.

Vetélkedő számviteli rendszerek

A világ két nagy számviteli rendszere régóta vetélkedik egymással, mostanáig eredménytelenül. A közelmúltban az amerikai gazdaságban bekövetkezett események ismét felvetették a kérdést, hogy vajon a történtekért mennyiben tehető felelőssé az amerikai könyvvizsgálati standard (US GAAP).

A két rendszer között az a legnagyobb különbség, véli Robert Stöllinger, hogy míg Amerikában külön, minden ügylettípusra nagyon részletes szabályokat állítanak fel, addig a másik nagy rendszer, az IAS (international account systems – nemzetközi számviteli elvek) – miként neve is mutatja – elveket fektet le, és a vállalat valós helyzetének bemutatására törekszik. Így viszont nehezebb a kiskapukat megtalálni, mert az elvek a lyukakra is vonatkoznak.

Ráadásul az élet bebizonyította, hogy az írott szabályok mindig a változások mögött kullognak. Lehet, hogy ha Amerika IAS-t használ, az Enron-ügy sem így alakult volna? Az életben azonban nincs „ha”, és különösen nincs a gazdaságban!

Hazai könyvvizsgálat

A magyar könyvvizsgálói szakmát az Európai Unió is elismeri, olyannyira, hogy a Magyar Könyvvizsgálói Kamara (MKK) lapunk megjelenését követően, december 19-étől az eddigi levelező státus helyett teljes jogú tagja lesz az európai szakmai szövetségnek.

A hazai könyvvizsgáló szakma színvonala felnőtt ugyan az európai nívóhoz, ám a meglévő számviteli szabályrendszer túlzott és elavult – állítja Eperjesi Ferenc, a kamara alelnöke. A magyar számviteli szabályok nem foglalkoznak olyan kérdésekkel, amelyek például az Enron-botrány kapcsán felmerültek, igaz, hasonló nagyságrendű probléma hazai terepen nem valószínű, hogy előfordulna. Már csak azért sem, mert nincsenek ilyen hatalmas vállalatok, de azért sem, mert a hazai üzletpolitika éppen az adóoptimalizálás végett nem arra törekszik, hogy minél magasabb nyereséget mutasson ki, sőt! Szerencsére a hazai számviteli fegyelem is erős, a magyar cégek ritkán készítenek olyan kreatív ügyletet, amelyre a hazai számvitelben nincs szabály – teszi hozzá a kamara elnöke. És hogy mi lesz hazánk EU-csatlakozásakor?

Sok tekintetben az uniós szabályozás sem egységes. Például Spanyolországban és Olaszországban a kamara irányadó minimumárat szab meg a szolgáltatáshoz, a többi országban nem. A hasonló hazai kezdeményezésből pedig per lett, ami ma is tart. A versenyfelügyelet kartell gyanúja miatt 10 millió forint kártérítést követel az MKK-tól. Pedig a nagy könyvvizsgálók állítják: a verseny attól még verseny marad, ha a szakma kizárja a lehetőségét annak, hogy egy 2-3 milliárd forint árbevételű céget akár már 100 ezer forintért is lehessen vizsgálni. Ma viszont, ha egy ügyfél ajánlatokat kér be, a szolgáltatás ára igen széles sávban mozoghat. De azt, hogy melyik a reális költségszint, csak az tudja, aki az adott iparágat behatóan ismeri – állítja Eperjesi.

Nemrégiben az unióban döntés született: 2005-től minden tőzsdei cégnek kötelező az IAS standard szerint könyvelnie. Szlovéniában, Horvátországban már eddig is így volt, Romániában jelenleg folyik az átállás, ám Magyarországon a számviteli törvény az irányadó, amely az EU-ban jelenleg érvényes normarendszernek, az Európai Számviteli Direktíváknak felel meg. Ez a szabályozás inkább előíró jellegű, szemben az IAS keretjellegű szabályozási megközelítésével. A multinacionális cégek általában mindkét formában készítenek kimutatást. 2003. január elsejétől azonban a számviteli törvény módosítása várható, és ezzel párhuzamosan megindulhatnak az IAS-ra való átállás előkészítő munkái. Ez pedig komoly feladatot ró az üzleti élet minden szereplőjére, a Pénzügyminisztérium szakértőire, a könyvvizsgálói kamarára a felügyeleti szervekre, no meg a kisebb könyvvizsgáló irodák munkatársaira.

Az még eldöntésre vár, hogy az IAS bevezetése kiket fog érinteni. Egyáltalán nem biztos, hogy a sarki kisboltnak is célszerű lesz a bonyolultabb és költségesebb formát választania.

Téglatörvény még mindig kérdőjelekkel

A pénzmosás elleni törvény tavaly év végi módosítása nagy vihart kavart, némely rendelkezés miatt több érintett az Alkotmánybírósághoz fordult. A decembertől hatályos jogszabály a pénzmosás megakadályozása érdekében arra kötelezi a műkereskedőket, könyvelőket, ügyvédeket, illetve bárkit, aki magánemberek pénzével kapcsolatba kerülhet, hogy jelentsék a rendőrségnek, ha gyanús tranzakciókat észlelnek. A törvény szerint gyanús kétmillió forint felett készpénzzel vásárolni, illetve 300 ezer forintnál több valutát beváltani.

Most készül a törvény új változata, és az újabb végrehajtási rendeletek. Zara László, az Adótanácsadók Szövetségének elnöke szerint ez még rosszabb, mint az eredeti verzió volt. Az érintetteket ugyan már nem kötelezik kapcsolattartó kinevezésére, viszont amely intézmények nem rendelkeznek szakmai ellenőrző szervezettel, azok számára az ORFK készíti el a mintaszabályzatot. Eszerint az adótanácsadók, könyvelők, ingatlanforgalmazók, műkincskereskedők magatartását a rendőrség ellenőrizné. A Számviteli Szakemberek Egyesülete és az Adótanácsadók Szövetsége beadványban kérte a Pénzügyminisztérium nemzetközi pénzügyek főosztályát a módosítás újragondolására.

A Műkincskereskedők Szövetsége még tavasszal beadványban fordult az Alkotmánybírósághoz, illetve az Adatvédelmi Hivatalhoz, hogy vizsgálja felül a végrehajtási rendeletnek azt a kitételét, amely szerint az aukciós házaknak minden, kétmillió forint felett vásárló adatait tárolniuk kell egy adatlapon, illetve nyomozniuk kell ügyfeleik után. Bár mindkét hivatal foglalkozik a beadvánnyal, állásfoglalás még nem született az ügyben. Nagyházi Csaba, a Műkincskereskedők Szövetségének elnöke azt mondja, hogy mielőtt újabb egyeztetéseket kezdenének a minisztériummal, szeretnék megvárni a válaszokat. Amúgy kevés olyan vevő van, aki kétmillió forint felett vásárol, és az aukciós házak előtt ismeretlen a személye – teszi hozzá a szakember.

Vagyis adatok vannak, csak nem olyan szisztematikus rendben, mint ahogyan azt a törvény előírja. Nyomozni viszont senki nem szeretne, mert az már az ügyfélkör meglétét veszélyeztetné. Ráadásul a kisebb árveréseken egy tétel sem éri el az említett összeghatárt, és körülbelül öt olyan aukciós ház van, ahol egyáltalán előfordul kétmillió forint feletti leütés.

Bár törvény december óta van, ám még ma is tisztázatlan, hogy a hatóságok pontosan mire kötelezhetik az érintetteket. Éppen ezért senki nem tartja be. Igaz, ennek némileg ellentmond az ORFK nemrégiben kiadott kommünikéje, miszerint egyre több adótanácsadói, illetve könyvelői bejelentés érkezik. Ezt ugyan tényszerűen nehéz cáfolni, az érintettek mégis kételkednek ennek igazságában.