– Ha egy termelési folyamat, egy érték-létrehozási láncolat bemenő- és kimenőpontja között a termék értéke nem azonos, hanem több, akkor hozzáadott érték jött létre. A high-techet és a tudásintenzitást gyakran össze szoktuk mosni. A termék lehet high-tech, de az összeszerelése akkor is alacsony hozzáadott értékű. A nagyobb hozzáadott érték a termelés integráló és innovatív fázisaiban keletkezik, mert ott található a tudásintenzivitás – mondja Fodor István, az Ericsson Magyarország Kft. vezérigazgatója, aki szerint a hozzáadott érték két dimenzióban létezik: iparpolitikai összefüggésben a gyártásban és közvetlenül a termékben, vállalatpolitikai összefüggésben pedig a termék létrehozásának folyamatában. Most a gyártás és a termék oldaláról vizsgáljuk a témát.

Időben és testreszabottan

A tendencia, hogy a hozzáadottérték-hányad egyre nagyobb, minden iparágat, minden terméket érint, az ízig-vérig tradicionális, „régi”, gazdaságból származó fizikai gyártmány is egyre inkább „intelligens” tudástermékké válik.

A tudásintenzív termelés kezdeti foka létrehozásának mindkét módszere az informatikai automatizáción alapul, a vásárlói kapcsolatok menedzseléséből (CRM) indul ki, és lényegét tekintve logisztikai megoldás, ám korántsem fedik le a hozzáadott értéket létrehozó tudásintenzivitás teljes eszköztárát.
A termelés új módszere, a „just in time” – szó szerinti fordításban „épp időben”, értelemszerűen: „amikor kell” – kiváltja a hatalmas raktárkészleteket: a gyártási kapacitás kizárólag a beérkező fogyasztói megrendelések alapján mozdul meg, a termék pedig akár hamarabb is a vásárlóhoz kerülhet, mint a régi, merev gyártási menetrend esetén (például a GE-nél 1987 óta valós idejű információkezelés helyettesíti a raktárkészleteket). Itt az időbeli hatékonyság teremt hozzáadott értéket.

A másik új módszer: a tömeges testreszabás (mass costumization), amikor a gyártó a termék adaptálásával szolgáltatást is nyújt. „Egy Motorola-ügynök és a vevő együtt a személyhívók elemeinek 29 millió lehetséges kombinációjából – a kereskedelmi képviselő laptopján – megtervezi azt az egyedi személyhívót, amely pontosan megfelel a vevő igényeinek – írja A posztmodern vállalat című könyvében Szabó Katalin és Kocsis Éva. – Az ügynök a laptopjáról a tervet átküldi a gyárba. Ott egy percen belül olyan vonalkódot kreálnak, amely tartalmazza mindazon lépéseket, amelyeket a rugalmas gyártórendszer igényel a személyhívó előállításához.” Alvin Toffler már 1993-ban is példák sorát hozta: „A Philipsnél 1972-ben százról ötszázra nőtt a színestévé-modellek száma. Japánban a Bridgestone kerékpárcég »rendelésre készült« Radac bicaját reklámozza, a Matsushita a félig kívánság szerint előállított fűtött szőnyegeit kínálja, a Washingtoni Cipőgyár pedig női cipőket gyárt a vevők óhajait kielégítve: minden méretben harminckét különböző modellt ajánl, a méretet pedig számítógép állapítja meg a cipőboltban.” Itt az igények maximális kiszolgálásával jön létre a magas hozzáadott érték.

Duplán tudástermék

A testreszabás ma még főként a speciális szakmai igényeket kielégítő high-tech termékek körében van jelen – integrált vállalati rendszerek, szoftverek, mobiltelefonok stb. –, várhatóan az ember egyedi jellemzőihez kapcsolódóan fog továbbterjedni – személyre szabott vitaminok, gyógyszerek, kozmetikumok, ruhák, bútorok –, majd a szellemi szférában, elsősorban a szórakoztatóiparban folytatja hódítását: a Blockbuster videotékákban letölthető filmek; interaktív, sokvariációs játékfilmek on-line összeállított, majd legyártott e-könyvek „válogasd magad” zenei albumok a boltban kinyomtatható, személyre szabott képeslapok stb.
Ha a például a testreszabott szoftvereket, integrált rendszereket követjük alkalmazásuk helyére, a vállalatokhoz, azt láthatjuk, hogy ott további hozzáadott értéket termelnek: azaz duplán tudástermékek. E cégeknél a munkavégzés általában olyan nagyszámú tényező függvénye, amelyeket már csak komplex rendszerek képesek kezelni. Ma már például az olajipar sem a fúrásról szól, hanem a testreszabott szoftverről: a légi felvételekből, szeizmográfokból és föld alatti próbákból nyert adatokat számítógép integrálja, analizálja, majd kiadja az igényelt eredményeket, javaslatokat és különböző forgatókönyveket; vagy az internetes üzleti tevékenységeknél (tőzsde, hírközlés stb.) a kiterjedt, szimultán információáradatok mozgatása is megköveteli az erős szoftverjelenlétet. És ha azt hinnénk, hogy a hozzáadott érték csak bonyolult feladatoknál számít, tévedünk: a Levi Strauss farmerjei esetében például öt dollárból négyet tudásra költöttek – állítja Intellectual Capital című könyvében a téma legnagyobb szakértőinek egyike, Thomas A. Stewart, a Fortune szerkesztőbizottságának tagja –, vagyis a nadrág árának 80 százaléka nem az alapanyagra jut, hanem arra a tudásra, amellyel költséghatékonnyá és ezáltal értékhozóvá teszik a termék gyártási folyamatát.

Bővebben a Piac és Profit júniusi számában