A 2005. évi költségvetésben az országos jelentőségű területfejlesztési programokban további 438 millió forint áll rendelkezésre a regionális repülőterek fejlesztésére. Az összeg elosztásáról várhatóan nyárig döntés születik.

Szakmai konferenciával emlékeztek meg arról, hogy tíz évvel ezelőtt született meg a hazai területfejlesztés első átfogó szabályrendszere, amely magával hozta a támogatáspolitika szabályozását, majd az intézményrendszer kiépülését. A jövő pedig az, hogy a majdan önálló programokkal is rendelkező régiók megerősödhessenek, mind több kompetenciával rendelkezzenek, s éljenek a regionális demokrácia érvényre juttatásának lehetőségével.

Mind hazánk, mind az Európai Unió illetékesei és szakértői számtalanszor megfogalmazták már a kis- és középvállalkozások fontosságának szerepét a gazdaságban. Hatalmas súly ez a kisebb méretű társaságok vállán, azonban éppen ebben a szegmensben a legtörékenyebbek a cégek, és nekik van leginkább szükségük az összefogásra.

A jövőben az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium feladata lesz, hogy egységes, integrált szervezetbe fogja össze a területfejlesztési, területrendezési, településfejlesztési és az építésügyi feladatokat. Az új koncepció célja, hogy a fejlesztések minél hatékonyabban, komplex módon tudjanak megvalósulni. A területfejlesztési és építésügyi szakállamtitkárság élére dr. Szaló Pétert nevezték ki. Őt kérdeztük a jövőben megvalósuló fejlesztési irányokról.

Több mint egynegyedével csökkent öt év alatt a mezőgazdasági egyéni gazdaságok száma a KSH legfrissebb adatai szerint. Az évtizedekkel korábban elindult folyamatot nem sikerült megállítani. A falusi lakosság átlagéletkora egyre magasabb, a fiatal korosztály máshol keresi boldogulását, az ott maradók megélhetési gondokkal küzdenek. A működő háztáji gazdaságok több mint fele saját ellátásra termel. A sorvadás megakadályozásának egyik lehetséges kiútjaként már a kilencvenes évek elején - a mezőgazdasági nagyüzemek szétesésével és az egyéni parasztgazdaságok kialakulásával egy időben - megfogalmazódott a falusi turizmus rendszere kialakításának és fejlesztésének igénye.

Sajátos helyzetbe került a magyar kormány idén tavasszal, amikor megbízottait Brüsszelben a Nemzeti Fejlesztési Terv tartalmi és formai követelményeiről tájékoztatták. Ekkor derült ki ugyanis, hogy az Európai Unió irányadó köreiben eltolódás történt azok javára, akik a társadalomirányítás központosítottabb formáját támogatják. S bár az Orbán-kormányzat alapvetően a központosítás szellemében hozta meg törvényeit és alakította ki területpolitikai gyakorlatát az elmúlt két évben, az illetékes fórumokon – mind Brüsszelben, mind itthon – sajnálkozásának adott hangot, mondván: hazánk hosszú évek óta rendkívül jelentős lépéseket tett az Európai Unió decentralizációs területpolitikájával kapcsolatos alapelvek megvalósítása terén. Ehhez képest az ország régiókra osztásának módja – erről még az előző kormány utolsó hónapjaiban született országgyűlési határozat a várható EU-támogatások reményében – másodlagos kérdésnek tűnik, bár itt is több tízmilliárd forint a tét.

Az uniós tagállamok adózási rendszerei különböznek egymástól, eltérő az adózási fegyelem is, és más módon, más eszközökkel hajtják be az adókat. Az adórendszerek különbözősége feltehetően még hosszabb ideig fennmarad — noha a tagállamok közötti jogharmonizációs folyamat zajlik –, mégis elképzelhető, hogy a csatlakozás után, ha nem készülünk fel rá, meglepetésekben lehet részünk. Idén nyáron, a csatlakozási tárgyalásokon Magyarországnak többek között sikerült túllépnie az adózásról szóló egyeztetéseken.

Január elsején 12 országban megszűnt a nemzeti fizetőeszköz, helyükbe az euró lépett. Az átállás viszont – minden felkészülés ellenére – nem veszélytelen. Fenyeget a pénzhamisítás, gondokat okoz az informatikai rendszerek átállítása és az árképzés.

Még ma sem érzik igazán sürgetőnek a felkészülést az európai uniós csatlakozásra a kis- és középvállalkozások. Pedig az, hogy hányan lesznek képesek megfelelni a kihívásoknak, csakis ettől függ. Az már más kérdés, hogy kaptak-e megfelelő segítséget.

Eddig sem volt könnyű eldönteni, hogy vajon mennyi pénz jár majd Magyarországnak a csatlakozás után, most azonban már szinte lehetetlen megmondani. Mint ahogyan azt sem tudjuk, hogy a megítélt összegek milyen ellenszolgáltatás ellenében hívhatók le. Mára azonban, oly sok más gazdasági kérdéssel egyetemben, ez is a politikai csatározások egyik elemévé vált. Holott itt tényekről van szó, méghozzá mind a két oldalon.

Azzal az április elsejével hatályos törvénnyel – és a hozzá kapcsolódó kormányrendelettel –, amelyet a most lezárult négyéves törvényhozási ciklus utolsó napján fogadott el a magyar országgyűlés, az Európai Unió versenyjogának egy része – amely a hazánk és az unió és közötti kereskedelmi forgalomra vonatkozik – beépül a magyar jogrendbe, s a hazai vállalkozások megismerkedhetnek azzal a jogi környezettel, amelyben – reményeink szerint hamarosan – működni fognak.

A ma hatályos magyar büntetőtörvénykönyv szerint bűncselekményt csak természetes személy követhet el. Uniós csatlakozásunkat követően azonban hatályba lép majd az a 2001 végén elfogadott törvény, amely nálunk is bevezeti a jogi személy büntethetőségét, s ami – az unió ajánlása szerint – eszköz lehet a bűnszervezetek felszámolására. Megfelelő háttér nélkül azonban vétleneket is „büntethet”.

A jelenlegi jövedelemnek körülbelül a négyszerese biztosítana tisztességes megélhetést a mezőgazdaságból élőknek, amikor már megérné a megtakarításokat fejlesztésbe visszaforgatni. Ezt 2006-ra talán elérhetjük, véli Németh Imre, az új kormány agrárminisztere, aki szerint az uniós csatlakozási tárgyalások során egyik fél sincs könnyű helyzetben. Reményei szerint azonban ésszerű kompromisszumok révén sikerülhet egy, a magyar gazdálkodók számára is kedvező ajánlatot kialakítani.

A sevillai csúcs után – úgy tűnik – felgyorsulnak az események: az unió még az ősszel, rendkívüli EU-csúcson bejelenti, hogy mely tagjelöltekkel szándékozik befejezni a csatlakozási tárgyalásokat a decemberi, koppenhágai találkozóig. Így talán reális, hogy már 2004 tavaszán bekövetkezik az első tíz tagjelölt, köztük Magyarország csatlakozása.

Az egyaránt vágyott és félt EU-csatlakozás közelgő határideje, úgy tűnik, mozgósító erővel hat a hazai vállalkozások bizonyos köreiben. A csatlakozási tárgyalások során Magyarország egyik „gyenge pontjának” számító környezetvédelem területén rendkívül sok a teendő.

Nemzeti fejlesztési terv? Sokakat nem érdekel. Ezer-ezerötszázmilliárd forint? Nos, ez utóbbiról már lehet beszélni! De az előbbi nélkül nincs mit. Ahhoz ugyanis, hogy Magyarország az Európai Unióhoz csatlakozva, 2004 és 2006 között megkapja ezt a fejlesztési hozzájárulást a strukturális alapokból, még ez év végéig el kell juttatnia Brüsszelbe nemzeti fejlesztési tervét.

Mitől sikertörténet az elemzők szemében az euró, és miért érzik úgy az érintettek, állampolgárok, vállalkozók, hogy az életük nehezebb lett? A bevezetés valóban sikeres volt. Ám az azóta felszínre került várt és váratlan hatások bizony próbára teszik az unió gazdaságát és lakosait egyaránt.

Ezerkétszáz–ezerötszáz milliárd forint. Ekkora összeg áll a Magyar Köztársaság rendelkezésére az Európai Unióba való belépését követő másfél évben. Ki kapja, hogyan kapja, mire kapja? Milyen elvek alapján, milyen intézményrendszer keretein belül zajlik majd ennek az összegnek a lebontása, amelynek nagyjából a fele uniós forrásból, a másik fele hazai társfinanszírozásból származik? Felkészült-e a hazai területfejlesztési- és közigazgatási rendszer a feladat lebonyolítására?

Egyéves az euró bankjegy és érme. Némely országban elégedettek az új pénzzel, másokban nem. Az európolgárok nem felejtik régi valutájukat, egyharmaduk még mindig abban számol vásárláskor. S rövidesen újabb lecke következik: ez év nyarán megszűnik a kettős – a régi és az új valutát is feltüntető – árjegyzés.

Az unióhoz csatlakozó országoknak sokáig azzal kellett szembenézniük, hogy egy mozgásban lévő, állandóan átalakuló, fejlődő Európához kell felzárkózniuk. „A vonat halad, és nekünk arra kell felszállnunk” – hangsúlyozták sokszor a szakértők. Most viszont az e-Európa-kezdeményezés révén egy száguldó ciklont kell megcélozniuk, és a lemaradók bizony nagyobbat esnek, mint ahogyan azt korábban valaha is elképzelték.

Szabad-e sürgetni – miután jövő májusban belépünk az Európai Unióba – Magyarország csatlakozását a Gazdasági Monetáris Unióba, vagy nem? A hivatalos kormányzati és a Magyar Nemzeti Bank által is képviselt álláspont szerint mindent megteszünk annak érdekében, hogy az érvényes szabályok szerint mielőbb – tehát legkorábban 2007-ben – elfelejtsük a forintot, de ehhez persze teljesítenünk kell az úgynevezett maastrichti konvergenciakritériumokat, amit viszont nem könnyű megtenni.

László Csaba a közelmúltban többször kifejtette a nyilvánosság előtt, hogy a kormány az eurózónához való mielőbbi csatlakozást tartja szükségesnek, és ennek érdekében mindent meg is tesz. A Piac és Profitnak adott nyilatkozata ennek tükrében kicsit meglepő, hiszen a pénzügyminiszter ezúttal a két lehetséges út közül egyértelműen a kiegyensúlyozott csatlakozás mellett teszi le a voksát.

Oblath Gábor, a Kopint-Datorg tudományos tanácsadója szerint minél előbb csatlakoznunk kell az eurózónához, mert ezzel akadályozható meg, hogy a forint újabb spekulációs támadásoknak legyen kitéve. A maastrichti feltételeket persze teljesíteni kell.

Inotai András, az MTA Világgazdasági Kutató Intézetének igazgatója szerint, ha elkapkodjuk az eurózónához való csatlakozást, akkor fennáll a veszélye annak, hogy lefékeződik az ország gazdasági növekedése, nő a munkanélküliség, és számos vállalat értékesítési problémákkal kerül szembe.

Az európai uniós csatlakozással Magyarország az akkor már huszonöt országot tömörítő vámunió tagja is lesz. Az egységes belső piac tagországai vámmentesen bonyolíthatják le egymás közti forgalmukat, a kívülállók számára pedig általános szabályként nem lesznek kedvezmények.

Százötven kistérségét érint az az információs körút, amelyet a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium a kamarákkal és a szakmai szervezetekkel együttműködve február óta folytat. A rendezvénysorozatot Gérnyi Gábor, a Kis- és Középvállalkozások Integrációs Felkészítését Koordináló Főosztály vezetője mutatja be.

Magyarország idén kétszáznegyvenmillió, jövőre pedig hatszázmillió euró uniós támogatást szeretne kapni, ám erre csak akkor van esély, ha professzionális pályázatokat dolgozunk ki és nyújtunk be Brüsszelben, a Nemzeti Fejlesztési Tervhez kapcsolódóan. De mitől jó vagy nem jó egy pályázat?

A rendszerváltás beteljesedését jelentené, ha Medgyessy Péter nyári bejelentésének megfelelően 2008. január 1-jétől megszületne a magyar euró. Ám ne feledjük: ez nemcsak jövőre, hanem az elkövetkező négy-öt évben is szigorú gazdaságpolitikát tesz szükségessé, és az ezzel járó társadalmi áldozatvállalást, sok-sok feszültséggel.

A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvényt az elmúlt években a magyar jogalkotók már harmonizálták az európai uniós versenyjoggal, a 2004. májusi csatlakozást követően a Gazdasági Versenyhivatal szakemberei és a magyar bírák tehát nem teljesen új helyzettel találják magukat szemben, ami a jogszabályok tartalmát illeti. Újdonság lesz viszont – a jelenlegi tagok számára is – az épp akkor induló új uniós versenyjogi rendszer.

Testközelből érzik az Európai Unió törekvésének valóra váltását a Sátoraljaújhelyen és környékén élők. Azt az igyekezetet, hogy az egyszerre csatlakozó országok szomszédos régióinak gazdasági, társadalmi helyzetét egy szintre hozzák, s kivédjék a határnyitás negatív hatásait: a munkaerő átzúdulását, az előnyök, hátrányok spekulatív kihasználását. Igaz, az üzleti élet helyi szervezői, amióta csak lehet, mindkét oldalon közvetlen kapcsolatot működtetnek Brüsszellel és egymással. De a két ország közötti jogharmonizáció még nem teljes, s az erőforrások sem egyformák. Vajon megbolydul-e a méhkas május 2-án az elfelezett városban és környékén?

Többek szerint az új gazdaság mint kiemelt téma felett eljárt az idő, most az Európai Unió kihívásaival kell foglalkozni. De vajon alapvetően más e kettő? Hiszen az új gazdaság az idő előrehaladtával egyre kevésbé új, ám újdonságai beépültek a napi gyakorlatba, áthatják az egész gazdaságot, sőt mindennapi életünket. Csatlakozásunkkal az unióhoz hazánk is része lesz annak az Európának, amellyel kapcsolatban 2000-ben Lisszabonban elhatározták: tíz éven belül a világ leginkább versenyképes gazdaságává válik. Az európai tudásalapú gazdaság létrejöttének elérését 2010-re kitűző Lisszaboni Stratégia valóra váltási programjának lassan a félidejénél tartunk.

Magyarország közepesen teljesített a csatlakozó és a tagjelölt országok mezőnyében az információs társadalom kiépítésében. Ez derül ki az eEurope+ program összegzéséből, amelyet az európai informatikai miniszteri konferencián ismertettek februárban, Budapesten. Az Európai Bizottság vállalkozásért és információs társadalomért felelős főbiztosa szerint a budapesti találkozó legfontosabb üzenete az volt, hogy a jelenlegi és az új tagállamok is egyetértenek a közös célokban: a határok nélküli, digitális, internetalapú információs és kommunikációs környezet megteremtésében.

A közúti fuvarozókra és személyszállítókra vonatkozó uniós követelményeket számtalan jogszabály írja elő, amelyek többségét már alkalmazzuk, de még mindig vannak olyan rendeletek, amelyek a belépés pillanatában lépnek hatályba. Ezek minden korábbi korlátozást feloldanak.

Az emberi erőforrás a legnagyobb vagyona ma egy vállalatnak. Éppen ezért lehetetlen hatékony működést feltételezni anélkül, hogy a cég - legyen kisebb, vagy nagyobb - odafigyeljen dolgozói testi-lelki egészségére. Az Európai Unióban évek óta hangsúlyos kérdés a munkahelyi egészség. Legutóbb idén nyáron Dublinban tartottak konferenciát a témában, az Európai Munkahelyi Egészség Elősegítése címmel.

Kóka János gazdasági miniszterré történt kinevezésével alighanem megnőtt az esély arra, hogy felgyorsuljon az információs, illetve tudásalapú gazdaság létrejötte. A harmincas évei elején járó fiatalember ugyanis már hosszú évek óta IVSZ-alelnökként, majd -elnökként elkötelezte magát az információs technológiák használatának népszerűsítése, az információs társadalom és gazdaság fejlődésének felgyorsítása mellett. Vajon lehet-e érzékelhető eredményeket elérni a kormányzati ciklus hátralévő ideje alatt a gazdaság korszerű pályára állításában? - kérdeztük a frissen kinevezett minisztert.

Az Európai Unió szervezeti felépítése, döntéshozatali folyamatainak bonyolultság az unió természetéből adódik. Nemcsak az immár huszonöt tagállam nemzeti érdekeit kell összeegyeztetni, hanem a döntéseknek tükrözniük kell azokat a közösségi érdekeket, amelyeket az Európai Bizottság megjelenít, és figyelembe kell venniük az Európai Parlament által képviselt állampolgári érdekeket is. Mindezen túl más közösségi intézmények és lobbicsoportok is megpróbálják saját szempontjaik szerint befolyásolni a készülő döntéseket.

Az Európai Unió, ha kellett, mindig képes volt a megújulásra. Úgy tudott alkalmazkodni a változásokhoz, hogy közben sem a szakmai szempontok, sem a demokratikus működés nem sérültek. Most ismét megújulásra kényszeríti a fejlődés. Balázs Pétert, a még ideiglenesen hivatalban lévő, hamarosan leköszönő Európai Bizottság biztosát arról kérdeztük, hogy vajon a huszonöt tagország alkotta unióban hogyan jutnak érvényre a demokratikus működés alapelvei?

A magyarországi német vállalatok ügyvezetői 2004-ben átlagosan 14,7 millió forintot kerestek, legkedveltebb autójuk az Audi volt, és továbbra sem találtak elég szakképzett munkaerőt, bár a helyzet javul - állapítja meg a Német-magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara és a Kienbaum Management Consultants tanácsadó cég legfrissebb bérezési tanulmánya.

A (majdnem) teljes jogú uniós tagság egyelőre kifizetett és kifizetetlen támogatásokat, olcsóbb élelmiszereket és néha kifejezett tudatlanságot is takar: a megkérdezett magyarok jó része úgy hiszi, nem mi választjuk meg az Európai Parlamentbe a képviselőinket, és úgy tudja, hogy az uniónak huszonkét tagja van. Az eltelt egy év alatt a kormányzati szereplőktől a sikerek történetét, az ellenzéktől a kudarcokét hallhatta a közvélemény, a legtöbben pedig úgy érezhették, nem sok minden változott.

Német kamarai segítséggel készült el a napokban egy átfogó tanulmány a magyar mikrovállalkozások uniós felkészültségéről. Német befektetők segítségével jönnek létre olyan magyarországi kutatóközpontok, amelyek a kisvállalkozások K+F-tevékenységét támogatják. S bár szinte minden német nagyvállalat évek óta jelen van már Magyarországon, a német tőkebefektetés továbbra is intenzív. Egyrészt a már meglévő üzemek bővítése révén, másrészt, mert a nagyokat követik a beszállítóik is. A hagyományos jó kormányközi kapcsolatok mellett a tartományiak és a vállalatok közöttiek is egyre intenzívebbek.

A hagyományosan legerősebb baden-württembergi iparági vállalkozások hazánkba elsősorban gépeket, autókat, alkatrészeket és elektromossági berendezéseket hoznak. És az utóbbi időben egyre több együttműködés születik a környezeti technológiák terén is.

Kísérleti és provokatív jelentés látott napvilágot az unióban. A holland elnökség felkérésére a PricewaterhouseCoopers azt vizsgálta, milyen pontok mentén kellene átgondolni a tagállamok infokommunikációs technológiai fejlesztéseinek irányait. A tanulmány tíz kitörési pontot jelölt meg, és nem kevesebbet állít, mint hogy ezek megvalósítása nélkül nem teljesülnek a lisszaboni célok, vagyis Európa 2010-re nem lesz a világ legversenyképesebb hatalma. Az Európai Tanács 2004 decemberében megvizsgálta a tanulmány ajánlásait, és azokat a hivatalos uniós politika szintjére emelte.

Nemkívánatosnak minősítették az átváltási árfolyamok szélsőséges bizonytalanságát és rendszertelen mozgását az euróövezet pénzügyminiszterei és az Európai Központi Bank elnöke, egyben aggodalmukat fejezték ki az euró erősödése miatt. Tavaly év végén kiadott közös nyilatkozatuk diplomatikus megfogalmazását a szakértők figyelemre méltónak találták, hiszen ehhez hasonlót utoljára 2000-ben, az euró gyengülése kapcsán adtak ki. Akkor a véleménynyilvánítást az európai bank nyíltpiaci beavatkozása követte. Vajon szükség lesz-e hasonlóra most is?

Az évek óta tartó tevékenységkihelyezés lendülete egyelőre töretlen. Az európai nagyvállalatok működésük racionalizálása érdekében sokszor döntenek a folyamatok standardizálása, esetlegesen szakértő cégre bízása vagy harmadik országba helyezése mellett. India és Kína olcsó és szakképzett munkaereje vonzó off-shore-helyszínné teszi ezeket az országokat, ám a legújabb felmérések szerint a kelet-közép-európai államok is kedvező terepet kínálnak a szolgáltatóközpontok kialakítására.

Mintegy ötvenezer magyar dolgozik folyamatosan külföldön a hazai munkaközvetítők becsült adatai szerint. Pedig az uniós alapelv, a szabad munkavállalás elé számos tagország gördít akadályokat, féltve saját munkaerőpiacát a beáramló olcsó, külföldi munkaerőtől.

Az unió Kohéziós Alapját azért hozták létre, hogy olyan, a gazdasági és társadalmi összetartás erősítését segítő nagyberuházásokat támogassanak, amelyek csökkentik a régiók közötti fejlettségbeli különbségeket. Magyarország részesedését tekintve a harmadik helyen áll, 2004-ben teljes keretét lekötötte.

Szinte elsőként a hazai intézmények közül a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaság nyitotta meg irodáját Brüsszelben 1997-ben. A korai jelenlétnek mai napig érezhetők az előnyei a különböző lobbi- és szakmai szervezetekben betöltött pozíciók, illetve a kiépített személyes kapcsolatok révén. E szerepvállalás az elmúlt egy évben továbbmélyült, s nem csupán a teljes jogú tagság elnyerésének köszönhetően. Palicskó Csabát, a képviseleti iroda ügyvezető igazgatóját kérdeztük a kihelyezett iroda gyakorlati szerepéről.

Sokáig szinte egyáltalán nem beszéltek az Európai Unió politikusai, de még a kutatók sem az unió lisszaboni stratégiájáról. Mostanában viszont egyre több szó esik az öt éve megfogalmazott célkitűzésekről. Gács János kutató közgazdász, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa szerint a lisszaboni stratégia nem mondható szerencsés próbálkozásnak, az ez év márciusában és áprilisában megszületett módosított változat viszont már jobbnak ígérkezik.