Az 1986-ban elrendelt nemzetközi moratóriumban kiskapuk maradtak, amik lehetővé teszik Japán, Izland és Norvégia kibújását a kereskedelmi célú bálnavadászat tilalma alól.
A tokiói vezetés márciusban -miután a témát feldolgozó The Cove című film Oscar díjat kapott- jelezte, hogy hajlandók visszafogni a bálnavadászatot, ám annak megszüntetését nem garantálták.
A nemzetközi nyomás ellenére a hazafias japán szólamok és a programot védő bürokrácia kitartanak: a program így három évtizede folyik akadálytalanul - ha nem is zavartalanul, hiszen a külföldi állatvédő aktivisták rendre karamboloznak a nyílt vízen a japán vadászhajókkal, amivel sikerül kitiltaniuk magukat az ország felségterületéről. Ezek az incidensek rendre ellenséges érzületeket keltenek a japán közvéleményben, s Tokió már nem meri megkockáztatni, hogy "megfutamodjon" és engedjen a washingtoni kormány vagy más nagyhatalmak kérelmének, figyelmeztetésének. Egyes politikusok attól tartanak, hogy ha egyszer engednek, akkor azután a veszélyeztetett tengeri fajok halászata kerül terítékre, és ugyanott találják magukat: nemzetközi nyomás alatt.
A bálnaevés kérdése afféle "szent tehén" státuszra tett szert a japán belpolitikában, az önrendelkezés és szuverenitás emblematikus (és makacskodó) esete lett. Megfigyelők szerint a külföldi helytelenítést és kritikát imperialista befolyással tették egyenlővé egyes demagóg, nacionalista politikai erők (melyeknek csak a hangjuk nagy, tömegbázisuk nincs, mivel alig 10 000 embert tudhatnak támogatóik között). A liberális demokrata kormányzat pedig úgy találta, itt végre egyszer kedvezhet ellenzékének - cserébe kompromisszumot várhat tőlük más kérdés(ek)ben. (Nyáron azonban kormányváltás történt, melynek választási programjában szerepelt a kereskedelmi célú bálnavadászat újbóli engedélyeztetése, még ha az állami, állítólagosan tudományos célú bálnavadászatra nem is tértek ki.)
Egy év börtönt kaptak a Greenpeace aktivistái
A Greenpeace két japán képviselőjére, a "Tokiói kettősként" elhíresült Junichi Satora és Toru Suzukira 15 és 18 hónapos börtönbüntetés lehetősége várt, mert állításuk szerint bennfentes informátorok segítségével "lelepleztek egy bálnaüggyel kapcsolatos sikkasztást", tudatta a Greenpeace. A két aktivista elemelte a "japán adófizetők elől" a bálnahús egy részét, mert az már eleve nem rendeltetése szerint utazott - a Nisshin Maru hajó legénysége kereskedelmi forgalomba vitt egy nagy szállítmányt.
Végül egy évre ítélték a két aktivistát szeptember elején. A bíróság elismerte, hogy a bálnavadászati program nem egészen jogszerű, de ennek leleplezésére nem adott jogalapot a két Greenpeace tagnak. A környezetvédő szervezet fellebbezett.
A Greenpeace magyarországi osztálya augusztus végén, még az ítélethirdetés előtt nyílt levelet intézett a japán nagykövetséghez és csatlakozva a világméretű kampányhoz, online petíciót hirdettek azoknak, akik tiltakozni kívánnak a bírósági ügy ellen. Eddig 300 000 aláírás gyűlt össze világszerte, az Amnesty International és olyan hírességek, mint a Nobel békedíjas Desmond Tutu bíboros, Bryan Adams és Benicio del Toro is felemelték szavukat az ügyben.
Az ítélet azért is születhetett meg, mert a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság (International Whaling Comission, IWC) júliusban Marokkóban rendezett találkozóján a 88 tagország delegáltjai nem határoztak úgy, hogy kivizsgálják az esetet. Mindössze arról született döntés, hogy a tanács még egy éven át "reflektál" az ügyre. Ez tulajdonképpen annyit tesz, hogy Japán, Izland és Norvégia változatlanul űzheti tovább a bálnavadászatot, vagyis évente legalább 1500 példányt mészárol le. Az engedékeny döntés hátterében az áll, hogy Japán úgymond "felvásárolja" a szegény országok szavazatait különféle projekt-támogatások formájában, amit a The Cove című dokumentumfilm is leleplezett.
Nem sikerül tehát elérni azt, hogy központi adatbankban összesítsék a megölt bálnák génállományát (származási helyüket igazolandó) és nemzetközi figyelőrendszer őrizze az állatokat, ahogy azt egy korábbi koncepció javasolta.
