A földi élővilág felét(!) kitevő planktonok közel száz éve pusztulnak, de kihalásuk 1950 után gyorsult fel igazán, amikor ugrásszerűen növekedni kezdett az üvegházgázok kibocsátása. A mikroszkopikus nagyságú lények tömeges kihalása miatt az elmúlt 13 év műholdas felvételein már látható, hogy a tengerek zöldből kék színre váltanak, jelentette a Discovery News.

Zöld tenger kell, nem kék!

A huszadik század folyamán évente 1 százalékkal csökkent a planktonok száma a világ 8 nagy óceánjában (a 10 óceán közül), a pusztulás a sarkköröknél a legnagyobb. A tudósok nem tudják pontosan megállapítani a folyamat okát, de gyanítják, hogy a globális felmelegedés fontos kiváltó okként közrejátszik benne: a planktonok eltűnése ugyanis a melegebb vizekben a legerősebb, mivel itt kevesebb tápanyag jön fel a mélyből a felszínre.

A plankton a klímafolyamatok aktív résztvevője is, mivel felszívja, magába építi a szén-dioxidot. Tömeges kihalásuk tehát csökkenti esélyeinket a klímaváltozás megfékezésében.

Halpusztulás

Ha kevesebb a plankton, a halak sem tudnak táplálkozni. Márpedig a globális halállományt már évek óta súlyosan tizedeli az emberi fogyasztás: 2002-ben az ENSZ Élelmezésügyi Szervezete (FAO) azt állította, a világ vizeinek 75 százalékában túlhalásszák az állományt, vagyis fenntarthatatlan sebességgel és mennyiségben fogják ki a halakat, amivel egyre több faj kerül közel a kipusztuláshoz. Az Észak-Atlanti óceán halászata már össze is omlott, állapította meg az ENSZ tagszervezete.

A napokban zárul le az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) Biodiverzitás-világtalálkozója Japánban. A Nagoyában megrendezett csúcson borúlátó adatokat és jövendöléseket hoztak nyilvánosságra:

• 2050-re a világon mindenütt jelentősen visszaesik a halászat, és már csak a kis halakat leszünk képesek nagyobb számban kifogni.
• 2100-ra a hőmérséklet olyan szintre emelkedik, amely végzetes hatással lesz a korallszigetekre és más hőmérséklet-érzékeny tengeri élőlényekre.
• Az óceánok nitrogén-szintje tovább nő, főleg a mezőgazdaságban használt trágyák, s a vegyipari szennyvíz talajvízbe és folyókba kerülése, valamint a vegyszer- és olajszállító hajók baleseteinek következtében. A nitrogén erős algásodást eredményez a mélyvízben, s ez mérgező hatással van a halakra. Bővülnek az oxigén-mentes halálzónák: területük már most eléri a 246 000 négyzetkilométert!
• A domináns ragadozófajok szárazföldi szállítása és más tengerekbe/tavakba helyezése -ami bevett gyakorlat- további fajpusztuláshoz vezet.

Eltűnhet a krill-hal is

A tengeri élővilág egyik leggazdagabb fehérje-hordozója, a krill, ez a garnéla-szerű, gerinctelen tengeri állat, mely a déli-sarkkör vizeiben él, és a jégtakarók alatti vízben lévő algákból táplálkozik, szintén veszélyben van. Méghozzá kétszeresen: a vízhőmérséklet változása miatt az alga-telepek máshogy nőnek, mint régen, másrészt az emberi gasztronómia is felfedezte magának a krillt és alaposan csapolja az állományt.

A krillt ha keresnénk sem találnánk az étlapon, mert nem önmagában esszük: az élelmiszeripar használja, s a mirelit hal-rudacskákba töltik, hogy növelje a termék tápértékét. A krill mindenféle állat, pingvinek, bálnák, halak étrendjének alapja. így ha létszáma visszaesik, azzal az egész tengeri tápláléklánc sérül. Az óceanológusok és biológusok nem tudják pontosan, mekkora a krill-állomány: a New York Times szerint a becslések 100-tól és 500 tonnáig terjednek. Legnagyobb halászóik a déli tengereken Norvégia és Kína vállalatai.

Eközben bezárt az utolsó szardínia-feldolgozó üzem is az USA-ban, mert nincs már elegendő állomány e fajtából és a törvény korlátozza a kifogott mennyiséget - ráadásul a gasztronómia világában is kiment a divatból.