Miért nem száguld a szép számok ellenére a magyar gazdaság?

Nőtt a foglalkoztatottak száma, nőttek a reálbérek, bővült a gazdaság, a fogyasztás fellendült, a cégek árbevétele emelkedett 2016-ban. A költségvetés stabilitása és a csökkenő államadósság is a pozitív képet erősíti, mint ahogyan a vállalatok finanszírozására megjelenő forráskínálat is. A cégek mégsem járnak örömtáncot, és az elemzők, érdek-képviseleti szakemberek is inkább lanyha növekedésről beszélnek, semmint dübörgő gazdaságról. Az ok pedig egyértelműen a bizalomhiány: a cégek nem bíznak a piacokban, a jogszabályok kiszámíthatóságában és a hosszú távú stabilitásban sem. A politika által keltett háborús hangulat rányomja a vállalatok hangulatára is a bélyeget.

Dr. Trautmann László, a Budapesti Corvinus Egyetem Mikroökonómia Tanszékének tanszékvezető tanára, az Objektív Kutatóintézet kutatási igazgatója szerint az elmúlt évek gazdaságpolitikájának nem sikerült megszereznie a vállalkozói bizalmat.

– Ez nem megy utasításra. Kormányzati kommunikáció és marketing kell hozzá, aminek egyelőre nagyon alacsony a hatásfoka.

De lássuk részletesen, a szép számok ellenére miért nem száguld a magyar gazdaság.

Forrásokból nem volt hiány

A bankszektor 2016-ban fordult nyereségesre, amiben szerepe van a gazdaság fellendülésének, a bankadó csökkentésének és annak a portfóliótisztításnak is, amely egyszeri hatásként lehetővé tette a tartalékok felszabadítását. A pénzintézetek egyre inkább szeretnének finanszírozni, és az állam is ezt ösztönözné, csakhogy a céges beruházások 2016-ban sem vettek lendületet: maradt a 14 százalékos beruházási ráta, ami jócskán elmarad az áhított – az amortizációt pótló – 21 százaléktól.

A vállalkozói modell győzött

Donald Trump megválasztása nemcsak Amerikára, hanem Európára és ezen belül Magyarországra is hatással lesz, hisz győzelmével a vállalkozói modell győzött: a kormányzat a vállalkozásokat erősíti, azt sugallja, hogy lehet, sőt kell vállalkozni. – A Trump-modell leszámol az elmúlt huszonöt év hagyományával, amelyben a multinacionális vállalatok voltak fókuszban. Az új korszakban a helyi termelés, a helyi társadalmat erősítő vállalatok lesznek fontosak, amelyek aztán a lokálisat integrálják egy globális rendszerbe. A Trump-modell szemléletváltást hoz a gazdaságpolitikában és a vállalkozói kultúrában – mutat rá Trautmann László, aki szerint visszajön a vállalat eredeti étosza: együttműködésre építve a köz érdekében. Ebben az értelmezésben a vállalat nem lop, nem kizsigerel, hanem ad, szeret, létrehoz. (A vállalat, vagyis a company a latin companio szóból származik, eredeti jelentése emberek nagy csoportja. A francia compagnie társaságot, barátságot jelent.)

– Kevés magánberuházás indult uniós forrásból, és a 2,5 százalékon kínált NHP sem hozta a kívánt hatást. Valójában csak az amúgy is tervezett beruházások megvalósulásához járult hozzá, újaknak nem adott lökést. A vállalkozók továbbra is bizonytalanok, hogy érdemes-e fejleszteni. Nem bíznak a jogszabályi stabilitásban, a piac kiszámíthatóságában. A kutatások szerint a vállalkozók többsége nem hisz abban sem, hogy a teljesítményét objektíven elismerik. Sokan külföldre viszik a nyereségüket, nem fejlesztenek itthon, nem indítanak új vállalkozást – mondja Trautmann László.

Dr. Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) alelnöke is úgy látja, 2016-ban a vállalatok többsége kivárt. Leginkább az ingyenes uniós forrásokra volt kereslet, piaci alapon a cégek nem szívesen adósodtak el.

– Nem látják elég jövedelmezőnek a beruházásokat, nem bíznak abban, hogy a forrás árát ki tudják termelni – húzza alá Rolek.

Mindenesetre 2016-ban a jegybank és a kereskedelmi bankok között kialakult egy új konszenzus a hitelezés fellendítése érdekében, és ez hatott a bankok és ügyfelek viszonyára is: ahogy a reklámok is éreztetik, a kereskedelmi bank partner szeretne lenni, együttgondolkodni a cégekkel, és már a beruházás gondolatának felmerülésétől jelen lenni, részt venni akár az üzleti terv elkészítésében is. Bizalmat próbál kelteni, a helyi közösségen keresztül az összetartozást hangsúlyozza.

– Ezt az irányt végső soron az NHP kényszerítette ki. Ez nagy előrelépés – mutat rá Trautmann.

Döbrögik és Ludas Matyik országa

2016 során számos intézkedésről néhány nap alatt döntött a parlament, érdemi vita és szakmai egyeztetés nélkül.

– A kormányzat nem használta a vállalkozói szféránál fellelhető tudást, és emiatt még mindig úgy érzik a cégek, nem kellően kiszámítható a gazdasági környezet – mutat rá az MGYOSZ alelnöke.

Dr. Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) főtitkára is úgy látja, a piac kiszámíthatatlan mozgását évek óta nem kompenzálja a hazai jogi környezet, sőt!

– 2016-ban a kereskedelemben működő kis- és középvállalatoknak az okozott meglepetést, hogy tavaly áprilisban a parlament hirtelen feloldotta a vasárnapi boltzárat. Ma pedig az a kérdés, hogy hogyan fogják kitermelni a minimálbér-emelés költségét, ami idén a szokásos öt-hat százalék helyett húsz-huszonöt százalék. Ez több mint egymillió embert érint az üzleti szférában. Ha egy gazdaság azt mondja magáról, hogy növekedési pályára állt, akkor fontos lenne, hogy ezt hosszú távon kiszámítható jogszabályokkal is alátámassza – véli Dávid Ferenc. – Az EKÁER és az online pénztárgépek bevezetése viszont egyértelműen a mérleg pozitív serpenyőjét erősíti: tisztította a magyar gazdaságot, és erősítette az állami bevételeket. Örömteli, ha az állam a vállalkozások gazdálkodási környezetét megtisztítja, és megszünteti azt a csalfa reményt, hogy csalni jópofa. Tiszta gazdaságnak kell globálisan versenyképesnek lenni – emeli ki a VOSZ-főtitkár.

Üröm az örömben

A társasági adó csökkentése a több mint félmillió hazai bejegyzett vállalkozás közül mindössze ezerháromszáz céget érint. – Száznegyvenmilliárd forintról mond le így a költségvetés, de jobb lett volna, ha a munkáltatókat terhelő járulékoknál áldozzák be ezt az összeget. A VOSZ azt szerette volna, ha az iszonyatos terhet jelentő minimálbér-emelést kompenzálják a bérterhek nagyobb arányú csökkentésével. Igaz, hogy az idei öt százalékpontos leszállítás példa nélküli az elmúlt huszonöt évben, és előremutató a most elfogadott ötéves távlatú évi két százalékpontos csökkentés is – így öt-hat éves távlatban feleződnek a munkabérterhek –, de mindez kevés ahhoz, hogy csökkentse a minimálbér-emelés kockázatát. Különösen a vidéki Magyarország tekintetében van okunk aggódni. Vajon mi lesz egy ezerkétszáz fős faluban működő kisvállalkozással? És ne legyenek illúzióink, ez a béremelés nem állítja meg a fiatalt, aki Bécsben szeretne dolgozni – mutat rá Dávid Ferenc, aki szerint a mostani minimálbér-emelés legfontosabb feladata, hogy alulról feltolja a bérskálát. Ma ugyanis a 650–700 ezer forintot kereső informatikust is nehéz itthon tartani. Hosszabb távon a magasabb bér a magasabb hozzáadott érték, a termelékenység növekedése irányába mutat, de egyelőre jobbára csak a kigazdálkodhatatlan bérterhek árnyéka látszik.

A forrásbőség is fehérít: akinek tartozása van, aki nem átlátható módon gazdálkodik, nem kap hitelt, nem indulhat pályázaton.

– Nem rábeszéléssel fejlődnek a cégek, hanem akkor, ha a szabályozók ebben érdekeltté teszik őket – húzza alá Dávid Ferenc.

Trautmann úgy látja, a vállalkozói mentalitás szempontjából 2016 egyensúlyozó év volt: az államon csüngő, korrupció által életben tartott Döbrögi-cégek mellett felnőtt egy másik vállalkozói réteg, amely a világpiaci igényeknek megfelelően teljesít Magyarországon, a magyar társadalom egésze számára akar szolgáltatni világszínvonalon. 2017 nagy kérdése az lesz, hogy sikerül-e dinamizálni a globális követelményeknek megfelelő Ludas Matyi-vállalkozók rétegét.

– 2017-ben a gazdaságpolitika feladata az lenne, hogy segítse a vállalkozókat az újfajta vállalkozói kultúra elsajátításában, amelynek már semmi köze az uram-bátyám, adócsaló kapitalizmushoz.

Eltűnt a munkaerő

De hiába változik a vállalati kultúra, hiába épül vissza a bizalom, ha közben eltűnik az országból az innovatív, termelékeny munkaerő. 2016 legégetőbb kérdése a munkaerőhiány kicsúcsosodása volt, ami oda vezetett, hogy ma a vállalatok – ágazattól és földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül – nem találnak foglalkoztatható munkaerőt. (Van, ahol már ukrán munkásokkal pótolják a hiányt.)

– Van tartaléksereg – kétszázezer munkanélküli, kétszázhúszezer közfoglalkoztatott és százhúszezer körüli sehol nem regisztrált ember –, amely hadra fogható lenne a versenypiacon, de sajnos ennek a félmillió embernek a jelentős része nem motivált, digitális analfabéta, legfeljebb általános iskolai végzettséggel. A másik hiányzó félmillió fő – képzett, kreatív és mobil – elhagyta az országot. Ahhoz, hogy a munkaerő-piaci feszültség oldódjon, a közfoglalkoztatásban lévőket át kell terelni az üzleti szférába. A siker azon fog múlni, hogy ők akarnak-e, tudnak-e, érdemesnek érzik-e a váltást. A jövőben egyetlen új közfoglalkoztatott munkahely sem jöhetne létre képzés nélkül – mondja Dávid Ferenc.

2016-ban a legtöbb vállalat a HR megerősítésére koncentrált: a munkaerőért folytatott versenyben csak azok a cégek végeznek jó helyen, amelyek megtalálják, hogy hogyan lehet a munkavállalókból a lehető legtöbbet kihozni.

– Az újfajta vállalkozói modellben a siker kulcsává válik a munkavállalók teljesítményét ösztönző vállalati jóléti politika. A magyar vállalkozók az elmúlt huszonöt évben jellemzően nem foglalkoztak HR-rel, nem akartak egyedi teljesítményeket kihozni az emberekből, nem volt versenytényező a nyugodt, munkáját szerető, lojális munkavállaló. Ez többé nem tartható. 2016-ban már élesen kirajzolódott a különbség a dolgozót csak használó és a kollégákat megbecsülő, az ő igényeiknek megfelelően honoráló cégek között. Előbbi versenyhátrányba került a piacon, ami az árbevételében is azonnal látszik – mondja Trautmann. Úgy látja, a jelenlegi költségvetési és adópolitika is többnyire az új típusú HR-gondolkodást ösztönzi – persze vannak kivételek, mint például a 2017-ben bevezetett készpénzcafeteria, amely gyengíti a cégek eszköztárát –, de mivel alapvetően a vállalkozói réteg gondolkodásmódjában van szükség váltására, lassú lesz a változás.

Dávid Ferenc szerint 2017-ben a magyar gazdaság sikere, az ország versenyképessége azon fog múlni, hogy a cégek magukhoz tudnak-e vonzani kellő mennyiségű és minőségű munkaerőt, és a kvalifikált emberekkel milyen értéket fognak tudni előállítani.

– Komoly a hátrányunk a V4-ekhez képest is. Hiába jók a makrogazdasági mutatóink, hiába értékelték fel Magyarországot a hitelminősítők, nem javult a versenyképességünk Szlovákiához, Lengyelországhoz, Csehországhoz képest sem.

2017: a teljesítményben nem lesz kompromisszum

Idén a növekedés meghaladhatja a négy százalékot, köszönhetően az uniós pénzeknek és a béremelés hatására erősödő belső fogyasztásnak. A növekedés forrását jelentheti az új iparpolitika is, amelyet a tavaly elfogadott Irinyi Terv fémjelez. De hogy az elméleti célok megjelenjenek a gyakorlatban, a vállalkozóknak hinniük kell a tervben. És ahogy a forrásbőség nem lökte meg a beruházási kedvet, a kommunikációban megjelenő iparpolitikai paradigmaváltás sem hozott fordulatot.

– Ha az iparosításon azt értjük, hogy meghonosítjuk az ipar 4.0-át – automatizált gépsorokat, robotikát, M2M kommunikációt –, az működhet, amennyiben van alkalmas munkavállalói kör, és van kellően motivált vállalatvezető. A társadalom, a cégvezetők azonban fáradtak, nem elég innovatívak, kiégtek. Ez okoz Magyarországon növekedési problémát. A racionális gazdasági lépések hiánya erodálja a bizalmat, hitet. Bár 2016-ban végül minden jogszabályváltozás teljesíthető lett, a folyamatok sokkal több időt vettek igénybe, mint ha átgondoltan, az érdekképviseletekkel egyeztetve született volna már az első változat is. Rengeteg energiát pazarolunk a módosításokra. Ezalatt a hit elveszik, a bizalom leépül – véli Trautmann.

A 2017-re ígért 4,1 százalékos növekedési prognózis azt feltételezi, hogy a GDP-ben nő a fogyasztási hányad, és megteremtődik a bizalom az itthon előállított termékek iránt is. Tavaly már megkezdődött a hazai fogyasztás szerkezetében az átrendeződés, ami idén folytatódhat. Az idősödő társadalom miatt egyrészt növekedni fog az egészségügyi költések aránya, másrészt a bérek növekedése és a technológiai fejlődés miatt bővülhet a háztartási elektronikai cikkekre elköltött pénz. Az élelmiszerfogyasztás növekedése nem valószínű, hiszen minél fejlettebb egy társdalom, az élelmiszerfogyasztás hányada annál alacsonyabb az összes fogyasztásban. Ugyanakkor a minőségi termékek felé megindulhat az eltolódás.

– 2017-ben felpöröghet az uniós források kihelyezése, és már nem csak a belső fogyasztás lehet a növekedés alapja, hanem a fejlesztések is. Kiszámíthatóbb jogszabályi környezetre számítunk és arra, hogy lassul a munkavállalási célú elvándorlás. A termelékenyebb, hatékonyabban működő cégek fognak életben maradni, ezek tudják kitermelni a béremelés okozta terheket is. A bevétel növelésére és a munkaerő-hiány kezelésére is a gépesítés, a fejlesztés és a jobb munkaszervezési módszerek alkalmazása ad hosszú távon életképes választ – mondja Rolek Ferenc. Az MGYOSZ alelnöke szerint a gyengébb cégek valószínűleg nem fognak tudni lépést tartani a megnövekedett bérigénnyel, ezek 2017-ben megszűnnek, vagy – és ez sem kevésbé rossz forgatókönyv – átmennek a feketegazdaságba.

2016-ban még kérdéses volt, hogy a gazdaságpolitika a teljesítményt vagy az élősködőket támogatja, 2017-ben viszont egyértelműen a teljesítmény támogatása indukálhat vállalati közérzetváltozást. A globális környezet ugyanis egyértelműen csak a teljesítményt ismeri el.