Demcsák Mária a Piac&Profit alapító főszerkesztője köszöntőjében azt hangsúlyozta, az üzleti élet szereplőinek felelőssége és cselekvési lehetőségei egyértelműen meghatározóak a fenntartható fejlődés szempontjából. Ezért is került a harmadik alkalommal megrendezett Magyar Fenntarthatósági Csúcs középpontjába az üzleti szektor felelőssége.

Fennmaradásunk múlik azon, hogy milyen válaszokat találunk a földi életlehetőségek drámai romlására. A világ tudósaink a többsége egyetértésre jutott abban, hogy a ma élő nemzedék az emberiség történetének legnagyobb kihívásával szembesül. A természetben zajló változások rövid távon megállíthatatlanok, káros hatásuk azonban mérsékelhető. Nyilvános párbeszédre van szükség a kibontakozó ökológiai válságról és az előttünk álló tennivalókról. Ennek egyik fontos állomása a Magyar Fenntarthatósági Csúcs 2012.

Az idei tanácskozást Láng István akadémikus „Rio+20 konferencia: mi volt előtte, és mi legyen utána?” című videoelőadása nyitotta meg, amelyben a professzor rövid áttekintést adott arról, miként került egyre inkább az egyes társadalmak s most már az egész emberiség látóterébe, majd érdeklődésének fókuszába a környezet védelme, hogy aztán 1970. április 22-én több amerikai városban összesen mintegy tízmillió ember tüntessen a természet rombolása ellen. Azóta április 22-ét világszerte a Föld Napjaként ünneplik.

Itt az idő a cselekvésre! Kövesse online a harmadik Fenntarthatósági Csúcsot!

Stockholm hatása Magyarországra

Az akadémikus megemlítette az 1972-es stockholmi tanácskozást, az elsőt az emberi környezet védelméről tartott világkonferenciák sorában, s szólt a Római Klubnak „A növekedés határai” címmel ugyanebben az évben nyilvánosságra hozott első jelentéséről, amelynek lényege az volt, hogy ha minden úgy folytatódik tovább a termelésben, fogyasztásban, a népesség gyors növekedésében és a környezetrombolás területén, mint korábban, akkor néhány évtizeden belül globális katasztrófák megjelenése valószínűsíthető. Ezért sohasem látott változtatásokra van szükség, elsősorban a gazdasági növekedés mennyiségi és minőségi vonatkozásaiban. A jelentés fogadtatása elutasító volt: a gazdagok és fejlettek a javasolt megszorítások ellen tiltakoztak, a szegények és fejlődők pedig attól tartottak, hogy felemelkedésüket akarják meggátolni.

Láng professzor összegzése szerint a stockholmi konferencia lökést adott ahhoz, hogy nemzeti és nemzetközi szinteken előrelépések történjenek. Ez a hatás kis késéssel Magyarországot is elérte: 1976-ban az országgyűlés törvényt fogadott el az emberi környezet védelméről, és az államigazgatásban is megjelent ez a tematika.

Hazánk magas szintű küldöttséggel vett részt az 1992-ben Rióban megrendezett „Környezet és fejlődés” ENSZ-konferencián, elfogadtunk két jogilag kötelező dokumentumot – a „Keretegyezmény a klímaváltozásról”, illetve az „Egyezmény a biológiai sokféleségről” –, valamint a Riói Nyilatkozatot és a „Feladatok a XXI. századra” című ajánlásgyűjteményt. A konferenciát követően hamarosan létrejött a nemzeti szintű Fenntartható Fejlődési Bizottság, amely egy évtizedig működött. Az előadás kitért arra is, hogy a rendszerváltás után széles körű összefogással elkezdődött az új környezetvédelmi törvény kidolgozása, melyet az országgyűlés 1995-ben fogadott el. Létrejött az Országos Környezetvédelmi Tanács, s a harmadik nemzeti környezetvédelmi programon is túl vagyunk.

Láng István összegzése szerint a jogalkotás területén az ország vezetése elismerésre méltó munkát végzett, a jogérvényesítés azonban döcögve haladt. A környezetvédelem nem lett prioritás valamennyi eddigi kormány cselekvési programjaiban.

A fenntartható fejlődés nemzeti stratégiája

Az Európai Unió 2001 júniusában, Göteborgban tartott csúcskonferenciáján fogadta el a fenntartható fejlődés stratégiai dokumentumát. Ez olyan hosszú távú jövőkép kialakítását igényelte, amely katalizáló hatású lehet a politikai döntéshozókra és a civil társadalomra egyaránt. Az EU igényelte, hogy valamennyi tagállam és csatlakozásra váró ország készítse el a maga nemzeti stratégiáját. Ennek a hazai elkészítése igen lassan haladt, végül a megadott határidő utolsó napjaira készült el, de csak a kormány fogadta el 2008-ban, nem került az országgyűlés elé.

Az országgyűlés 2008-ban – a parlament akkori elnöke, Szili Katalin kezdeményezésére és minden parlamenti párt támogatásával – létrehozta Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsot. E testület feladata lett, hogy dolgozza ki az új Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégiát. Láng professzor előadásában hangsúlyozta: a dokumentum tervezete elkészült, és azt Náray-Szabó Gábor akadémikus, a tanács társelnöke a konferencián ismerteti.

„…és mi legyen utána?”

Arra kérdésre, hogy mi legyen a Rio+20 konferencia után, Láng István szerint elsősorban a kormánynak kell megadni a feleletet. A hosszabb távra, 10-15 évre szóló feladatokat a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Stratégiája című dokumentum tervezete és az azt megalapozó Jövőkereső című értékelés tartalmazza.

Van-e valamilyen biztosra vehető, 40-50 év múlva bekövetkező helyzet egy olyan világban, ahol az egy-két év múlva várható helyzeteket is nagyon nehéz megjósolni? – tette fel a kérdést az akadémikus, aki szerint a válasz: igen. Megnevezek Hármat meg is nevezett: 40-45 év múlva nagy valószínűséggel 9 milliárdnyian leszünk a bolygón; az embereknek szükségük lesz három, semmi mással nem helyettesíthető életfenntartó tényezőre, mint a tiszta levegő, az egészséges víz és az élelem; s hogy a meglévő s a már ma kimerülőben lévő erőforrások birtoklása súlyos társadalmi konfliktusokhoz vezethet. Ma még hiányzik, az a képesség, hogy kellő időben felismerjük ezek bekövetkezését, hogy az emberiség a lehető legkisebb megterhelésekkel élje túl a minőségileg új és nehéz periódusokat. Vagyis napjainkban világszerte erősbödik a túlélésre való felkészülés. A jövő egyik kulcsszava a túlélés – szögezte le a professzor, hozzátéve: Magyarország lakosságának túlélését elsősorban nekünk kell biztosítanunk.

Túlélés Szellemi Kör

Láng István emlékeztetett arra: a múlt évi Fenntarthatósági Csúcs konferencián is felhívta erre a figyelmet, s kezdeményezte egy szellemi kör létrejöttét, amely pár hónap múlva megalakult olyan, általa meghívott szakértők közreműködésével, akik már foglalkoztak távlati társadalmi, gazdasági, természet- és környezetvédelmi problémákkal. A Túlélés Szellemi Kör – Bartholy Judit, Faragó Tibor, Fülöp Sándor, Gyulai Iván, Hetesi Zsolt, Kerekes Sándor, Lányi András, Nováky Erzsébet, Vida Gábor – tevékenységének vezérlő elve a fenntarthatóság érvényesítésének elősegítése, feladata pedig többek között az, hogy felhívja a mindenkori kormányok figyelmét a kritikus folyamatokra és a cselekvési eljárásokra.

Fennmaradásunk múlik azon, hogy milyen választ találunk a földi életlehetőségek drámai romlására – figyelmeztet a kör „Kezünkben (volt) a jövő” című felhívása. Láng István az október elején közzétett dokumentum kapcsán azt hangsúlyozta: „Mi nem előírni akarunk, hanem a mindenkori kormányok számára a kritikus folyamatokra és a cselekvési eljárásokra hívjuk fel a figyelmet. Tudjuk, hogy ezek csak hosszú időszak következetes munkájával valósíthatók meg. Abban, amit intézkedési lépéseknek javasolunk, azokban kevés a teljesen új gondolat. Újdonság viszont, hogy mindezeket belehelyeztük egy átfogó és erősödő veszélyhelyzetbe, ami kikényszeríti a kemény intézkedéseket.”

Végezetül szó szerint idézte a nyilatkozat figyelemfelhívását, amely – mint mondta – globálisan és országos szinten is érvényes. Reményét fejezte ki, hogy egy következő konferencián már számottevő előrelépésről számolhatnak be az előadók, és azon ő is személyesen vehet majd részt.