Az unióban toronymagasnak számító 27 százalékos áfa terheli például a tömegközlekedést és a kulturális rendezvények szervezését, miközben huzamos ideje évi ezermilliárdos nagyságrendű az áfaelkerülés mértéke. Miközben a magas munkanélküliség eleve kiszolgáltatott helyzetet teremt, egyes területeken általánossá vált a fekete foglalkoztatás, és így a munkát vállalók a biztosításoktól és később a nyugdíjtól is elesnek.
Az európai szürkegazdaság mérete nagyjából az uniós gazdaság egyötödének felel meg, ami azt jelenti, hogy minden egyes évben ezermilliárd euró adóbevételtől esik el a közösség. Az adóelkerülés visszaszorítása ebből adódóan hatalmas lehetőség az állami bevételek növelésére, amit a mostani válságos időkben ki is kellene használni.
Pedig fontos lenne ezeknek a káros jelenségeknek a visszaszorítása, hiszen ezáltal jelentős forrás képződne a társadalom számára lényeges feladatok – köztük a környezetvédelem – ellátására. Szakértők, civil szervezetek már számos konkrét javaslatot dolgoztak ki és juttattak el a kormánynak az adócsalások, adóelkerülések visszaszorítására, azonban ezek eddig többnyire süket fülekre találtak. Pedig a mindenkori kormánynak is fel kellene ismernie, hogy az adócsalások, adóelkerülések megtűrése – bár látszólag kedvez a gazdasági élet szereplői egy részének – összességében számottevően rontja az ország gazdasági teljesítményét: súlyosan torzítja a piacot, növeli a társadalmi feszültségeket. Ha csak a feketegazdaság 10-15 százalékát sikerülne „kifehéríteni” az már ezermilliárdos bevétel-növekedést jelentene a költségvetésnek, hiszen csak az adótartozások mértéke meghaladja a kétezer milliárd forintot.
A javaslatok összességükben akár a feketegazdaság egytizedét - mintegy 700-ezermilliárd forint értékben - is "kifehérítenék.
Fordított adózás kiterjesztése szükséges több termékcsoportra.
Az adócsalások legjelentősebb része még mindig az általános forgalmi adóval kapcsolatos. Az építőiparban és a gabonaféléknél bevezetett fordított adózás egyértelműen csökkentette az ezen ágazatoknál jellemző csalásokat. Fontos lenne, hogy a gabonaféléknél ne csak átmeneti jellegű legyen ez az adózási mód, azt indokolt folyamatosan is fenntartani. Az említett két termékcsoport mellett szinte minden nehezen beazonosítható tömegárura indokolt az ajánlás szerint a fordított adózás bevezetése, így különösen a következőkre: faipari áruk, elektronikai termékek, liszt, cukor, hús, szén, fém. A tapasztalatok szerint azok egy része, akik korábban a gabonatermékekkel követtek el adócsalásokat, most ezen termékekkel teszik ugyanezt. Ezen a téren egy egyszerű lépéssel jelentősen növelhetők az államháztartási bevételek. Különösen azért, mert a magyar cégek többsége az áfával trükközik a legszívesebben.
A NAV Bűnügyi Főigazgatóságának tapasztalatai alapján a legtöbb visszaélés valóban a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek forgalmazásánál történik, miután a nagy mennyiségű, egyedileg nem azonosítható áru esetében könnyebb kijátszani az áfaszabályokat, de más területekre, például az elektronikai cikkek kereskedelmére is jellemzőek az ilyen típusú csalások.
Az áfacsalás nem új jelenség, de mindig vannak új módszerek. Az uniós csatlakozás után vált gyakorivá, hogy a külföldről behozott termékeket a csalásra szerveződött cégek értékesítik a magyarországi kereskedőknek, de nem fizetik be a forgalmi adót a költségvetésbe.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál (NAV) növelni kell a lánckereskedelmi vizsgálatok számát a körhintacsalások felderítésére. Célként kell kitűzni a felderített esetek számának növelését. Számos jel mutat arra, hogy a multinacionális nagyvállalatok, illetve a kiemelt adózók e tekintetben Magyarországon ma is szent tehénként vannak elkönyvelve, pedig a körhintacsalások nagyban szolgálják az ő érdeküket is. Indokoltnak és szükségesnek érezzük a jelenleginél nagyobb apparátus foglalkoztatását az ilyen csalások felderítésére. Az érintettek köre átfogó, az összefüggéseket is feltáró nyomozati eszközökkel is kiegészített ellenőrzésére van szükség.
Az adózók ellenőrzési gyakorlatában és a megállapítások tekintetében mind a mai napig aránytalanul nagy részt képvisel a kis- és középvállalkozói kör, míg a nagyvállalatok és kiemelt adózók a jelenlegi rendszer kedvezményezettjei, pedig a lánckereskedelmi hálózatok egyértelműen az ő érdekeiket szolgálják. A jelenlegi tervek szerint azonban a kormányzat éppen a kiemelt adózók körét bővítené.
Szoftveresen alkalmassá kell tenni a könyvelőprogramokat és az eBEV rendszert, hogy az áfa-bevallásokkal egy időben az alapbizonylatokról is adatot szolgáltassanak legalább a következő tartalommal: a számlakibocsátó adószáma, a számla száma, a számla nettó és bruttó összege, valamint áfa-tartalma. Ennek a módszernek a bevezetésével jelentősen csökkenthető a számlagyárak működése. A bevallások feldolgozása után egy egyszerű program futtatásával ugyanis meggyőződhetünk arról, hogy a visszaigénylésbe állított számla után a kibocsátó megfizette-e az áfát. A könyvelő szoftverek már ma is alkalmasak az adatszolgáltatásra, csupán az Általános Nyomtatványkitöltő (ÁNYK) program fejlesztése szükséges az információk fogadásához. Ez az adatszolgáltatás nem járna többletmunkával a könyvelők számára, hiszen a bevallásokat egyébként is a részletes áfa-listákból állítják össze, így csupán egy technikai lépés a lista csatolása az áfa-bevalláshoz. ez a gyakorlat ráadásul a magyar vállalkozások uniós összevetésben is rendkívül magas adminisztrációs terheit is egy csapásra csökkenthetné.
Indokolt az éves áfa-bevallási lehetőség megszüntetése, már a 2013-as évtől. Az áfacsalások esetén megnehezíti az ellenőrzést (mind automatikus, mind irat betekintéses ellenőrzés esetén), hogy a még be sem fizetett áfát egy másik adózó már vissza is igényli. Az
A fontos új részletszabályokról részletesebben itt olvashat!
Célszerű a szankciórendszer és ellenőrzési gyakorlat átalakítása oly módon, hogy a költségvetési bevételkieséssel nem járó, pusztán adminisztrációs hibának minősíthető mulasztások szankcionálása ne legyen aránytalan a bizonyíthatóan szándékos és bevételkiesést is okozó mulasztásokhoz képest. A mikrovállalkozások esetén fokozottan igaz mindez. Éppen a február elsejéig kötelező adatszolgáltatási határidővel kapcsolatban is felmerülhet a kérdés, hogy a johiszemű, de tájékozatlan kisvállalkozásokat valóban büntetni kellene.
Csökkenteni kell a NAV évről évre növekvő kintlévőség-állományát, annál is inkább, mert ennek legnagyobb része nem behajtható. Első lépésként meg kell változtatni azt a gyakorlatot, hogy a NAV éves célértékként a megállapított adóhiányokat határozza meg és ennek alapján nyújt prémiumot a dolgozóinak. Ez a módszer csak az adóhiány megállapítására ösztönöz, nem pedig az adók behajtására. Helyesebb lenne a behajtott adóhiányokat célként megadni és kizárólag ehhez kötni a NAV-on belüli premizálást. Célként kell kitűzni a nagyvállalkozói és kiemelt adózói körből származó behajtott adók mértékének jelentős növelését. A kintlévőségek mértéke meghaladja a kétezer milliárd forintot.
Minden Magyarországon bejegyzett és működő cégről a NAV a jelenlegi köztartozásmentes adózói adatbázishoz hasonló nyilvántartást vezessen és azt minden hónap 10. napjáig frissítse. Az adatbázisban csak az szerepelhessen, aki minden bevallási és befizetési kötelezettségének határidőben eleget tett. E nyilvántartás vezetése nagyban megkönnyítené a céges kapcsolatok kialakítását, illetve hozzájárulna az adómorál javulásához. Az adatbázisban való szereplés pedig számos előnnyel járhat az adatbázisban nem szereplőkkel szemben (például közbeszerzési eljárásoknál nem kellene ezeknek a cégeknek külön igazolásokat benyújtaniuk, a nagyobb megbízhatóság miatt ritkábban ellenőrizné őket az adóhivatal, a lehetséges üzleti partnerek is nagyobb bizalommal fordulnának az ilyen cégekhez).
