Minden évben vannak olyan ágazatok az agráriumban, ahol jó eredmények születnek, de olyanok is, ahol veszteségeket kell elkönyvelniük a termelőknek. Ha a trendeket elemezzük, jól látható, hogy az éghajlatváltozással együtt fokozódtak az elmúlt években a szélsőséges időjárási jelenségek, amelyek közvetett módon erősíthetik a piaci ciklikusságot is. A kertészet elsősorban az idénymunka tekintetében küzd foglalkoztatási nehézségekkel, mint a málna esetén, ahol a termelők sorra adják fel a hivatásukat, míg a szántóföldi gazdálkodás a magasabb gépesítettség okán inkább szakképzett munkaerő hiánya miatt szenved. Az állattenyésztő gazdaságok pedig az egész éven át tartó folyamatos nehéz fizikai munka elrettentő hatása miatt vannak nehéz helyzetben.
Költségcsökkentés a versenyképesség érdekében
A nyári betakarítású növények hozamai rendkívül magasak voltak, minden fontosabb növény esetében meghaladták az előző év, illetve az előző öt év értékét. Az összességében mintegy nyolcmillió tonna körüli termésmennyiség 20 százalékkal magasabb, mint az ötéves átlag. A jó hazai termés mellett a globális terméskilátások is bőségesnek ígérkeznek, ami lenyomta a nemzetközi és a hazai felvásárlási árakat. Az alacsony terményárakra a költségek lefaragásával válaszoltak a gazdák, így igyekeztek versenyképesek maradni. Ami azonban rossz hír a növénytermesztőknek, az segítséget jelenthet az állattenyésztőknek. Az alacsonyabb gabonafelvásárlási árak ugyanis a takarmányárak mérséklődését vetítik előre.
– A problémák léteznek, de megítélésem szerint egyik sem olyan, amit ne lehetne megoldani. Jó magyar szokás, hogy általában csak a negatív dolgokról beszélünk, a pozitív körülményeket pedig természetesnek vesszük. Gondoljunk csak arra, hogy az elmúlt években milyen mértékben javult az ágazat pénzügyi-finanszírozási helyzete. Korábban a fő problémát az jelentette, hogy nem jutottak a gazdálkodók beruházási és forgóeszközhitelekhez, vagy olyan magas kamatszinten kapták a forrást, amit nagyon nehéz volt kigazdálkodni. Ehhez képest jelenleg a kedvező finanszírozási lehetőségek szinte korlátlanul és igen alacsony kamatszinten rendelkezésre állnak a fejlesztésekhez – mondta Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke.
Hamarosan azonban még élesebbé válik a versenyhelyzet az agráriumban, készül ugyanis az amerikai–európai szabadkereskedelmi egyezmény, ami nemcsak megnyitja a hatalmas tengerentúli piacot a magyar termékek előtt, de az ottani termelőknek is elérhetővé teszi a magyar piacot. (Hogy mit jelenthet a magyar vállalkozásoknak, arról itt írtunk részletesen.) Hangsúlyozni kell azonban, hogy az európai mezőgazdaságra a TTIP-nél is súlyosabb veszélyt jelentenek az Európai Unió és a Dél-amerikai Közös Piac (Mercosur) országai között ismét megnyitott tárgyalások. Ebben a viszonylatban a külkereskedelmi mérleg már most közel 20 milliárd euró deficitet mutat. Egyébként mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés esetében a Mercusor-tagországokból az EU-ba irányuló termékek több szempontból – főként a környezetvédelem és állatjólét terén – jelentősen elmaradnak az unió által elfogadott termelési viszonyoktól és feltételektől, így azok jóval olcsóbbak.
– A szabadkereskedelmi egyezményeket övező bizonytalanságok is rávilágítanak arra, hogy már az igen közeli jövőben egyre erősebbekké válhatnak a versenyfeltételek a mezőgazdaságban. Véleményem szerint a nagyobb hozzáadott értékű termelés felé történő elmozdulás lehet a gazdák számára a megoldás. Az alacsonyabb termelési költségek azonban csak innovációval és a gazdák szerveződésével érhető el, ahogyan ezt a nyugat-európai példák is mutatják – hangsúlyozza Győrffy Balázs.
A versenyképesség fenntartása érdekében tehát mindinkább szükségessé válik a költségek optimalizálása. Ennek támogatására, valamint az emberi hibák kiküszöbölésére alkalmas lehet az IT eszközök használata. A gazdaságban létrejövő hatalmas adathalmaz kiértékelésére és a megfelelő lépések megtételére az informatikai háttér mellett szakértői segítségre, valamint a pénzügyi rendszer reformjára is szükség lehet. Gyakran emlegetjük a precíziós gazdálkodást, mint a jövő mezőgazdaságába vezető utat.
– A precíziós gazdálkodás nem a jövő, hanem a jelen. Ha szétnézünk Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban, azt tapasztaljuk, hogy ezek a termelőeszközök és -módszerek már régen teret nyertek a mezőgazdaság szinte minden ágazatában, a szántóföldi növénytermesztéstől az állattenyésztésig – hangsúlyozza a kamara elnöke. (Ld. keretes írásunkat.) – Az ott előállított termékekkel csak akkor lehetünk versenyképesek, ha mi is gyorsan felzárkózunk, és minden lehetséges kutatás-fejlesztési, beruházási és közvetlen támogatás esetén előnyben részesítjük az ezeket a technológiákat alkalmazó gazdálkodókat. Rövidlátó az a szemlélet, amely úgy véli, hogy az innovatív megoldások jelentősen csökkentik a mezőgazdasági foglalkoztatást. Aki így gondolja, nem veszi figyelembe, hogy adott esetben traktorvezető helyett programfejlesztőre és informatikusra lesz szükség. Egyrészt számítani kell a munkaerő átrendeződésére, másrészt sokáig lesznek még olyan termékek, amelyek előállításához nélkülözhetetlen a kézi munkaerő.
Egységben az erő!
2016-ra alapvetően megnőtt a gazdálkodók együttműködési hajlandósága, szemben a korábbi évekkel, amikor mindenki maga próbált meg boldogulni a piacon.
– Megerősödött a hajlandóság a szövetkezésekre. Az elmúlt években sokan és egyre többen jöttek rá, hogy együtt sokkal többre képesek. Egy kutya csak ugatja a holdat, de egy falkát már mindenhol meghallanak – mondja Szeremley Béla, a HANGYA Szövetkezetek Együttműködésének társelnöke.
– Az ilyen együttműködések önállóan gazdálkodó magán- és jogi személyeket tömörítenek, „forprofit–nonprofit” rendszerben működnek, azaz kifelé profitorientált, egymás között viszont részvételarányosan osztják meg a bevételeket – hangsúlyozza Szeremley Béla.
Az igazi előnyt azonban az együttműködésben rejlő piaci erő jelenti. Egy termelő ugyanis – a magyar birtokviszonyok között – az általa előállított néhány száz tonna terménnyel nem képvisel elég piaci erőt ahhoz, hogy a nagy elosztóláncok partnere lehessen, vagy kiléphessen az exportpiacokra. Ötven, száz vagy ezer termelő azonban már sikeresen indulhat akár egy távol-keleti piacon is. Az együttműködés a piacszerzésen kívül konkrét árelőnyt is hoz a gazdálkodóknak.
– A közös értékesítés termékpályától függően 20–25 százalékos árelőnyt jelent a gazdálkodónak. Konkrét példával élve: a jelenlegi 67 forintos literenkénti tejfelvásárlási ár helyett mi a termelőinknek 15 forinttal magasabb összeget tudtunk kiharcolni – mutat rá a tagszervezeteiben 21 ezer gazdálkodót tömörítő HANGYA társelnöke.
Az együttműködések magyarországi helyzetét azonban egyelőre a szövetkezésekre hátrányos magyar jogszabályi környezet kiforratlansága és a finanszírozási környezet is nehezíti.
– Minél hamarabb szükség lenne a régóta ígérgetett integrációs és üzemszabályozási törvényre, ami megalapozná a szövetkezeti együttműködések jogi működését. A Ptk. módosítása mellett a banki finanszírozáson is lehetne javítani, hiába vannak – Magyarországon egyedülálló módon – a teljes termékpályát felölelő fejlesztési terveink, ha nem tudunk banki forrásokhoz jutni, hiszen önálló vagyontömeggel nem rendelkező szervezetként a bankok nem tudnak mire hitelt adni – teszi hozzá a szakember.
