A „hol dolgozol?” kérdés helyét lassan a „mit dolgozol?” veszi át. Egyre többen ugyanis nem dolgoznak sehol. Valakinek dolgoznak, szabadúszóként. Az ENSZ munkaügyi szervezetének 2015-ös adatai szerint világszerte a dolgozók 17 százalékának van teljes munkaidős szerződése. Európában azért a többség még konkrét cégnek, szervezetnek dolgozik, de a trendek azt mutatják, ez változhat. Magyarországon is érezhető, hogy a pályájuk elején lévő fiatalok, illetve a céges keretektől megcsömörlött, tapasztalt munkavállalók között emelkedik a szabadúszó életmódot választók száma. Az Európai Független Szakemberek Fóruma (European Forum of Independent Professionals – EFIP) idén tavasszal kiadott statisztikái szerint a szabadúszók adják a kontinens munkaerejének leggyorsabban növekvő szegmensét. 2004 és 2013 között a számuk 45 százalékkal gyarapodott – Hollandiában 93, Lengyelországban 88, Franciaországban 85 százalékkal –, mostanra 8,9 millióan vannak az Európai Unióban. Hogy kik is ők? Olyan magasan kvalifikált önfoglalkoztatók, akiknek nincsenek saját alkalmazottai.

Kép:Fotolia

A szabadúszók számának dinamikus növekedésében komoly szerepe van a technológia fejlődésének, ami a korábbiaknál sokkal több szakma képviselői számára tette lehetővé, hogy az alkalmazotti lét helyett valami mást válasszanak. A trend áttörésében fontos szerepe van a megosztás gazdaságának is, amelynek szereplői (köztük az Uber és az Airbnb) tömegek számára kínálták fel az önfoglalkoztatás lehetőségét.

És még boldogok is

Nem a Magyarországon jól ismert kényszervállalkozókról van szó. A szabadúszók – divatos szóval iPro-k, vagyis independent professional-ek – többsége saját elhatározásból válik függetlenné, a szabadság és a rugalmasság vonzerejének engedve.

A globalizáció, a technológiai fejlődés, az élet gyorsulása, a demográfiai változások, a tudásgazdaság növekedése és az egyre inkább specializálódott szakemberek iránti igény az emberek mind nagyobb részében hívta életre a rugalmasabb, „vállalkozóibb” hozzáállást. A munkát egyre kevésbé a munkavégzés helye, ideje vagy a munkáltató (megrendelő) személye, sokkal inkább maga a tevékenység határozza meg. A most nyugdíjba vonuló generáció még az „egy élet egy munka” elvét vallotta, ma pedig a tipikus karrier a bizonyos ideig tartó alkalmazotti létből, valamennyi szabadúszásból és némi „két munka közötti átmeneti időből” – vagyis akár önkéntes, akár kényszerű munkanélküliségből – áll össze.

A Freelancers Union (FU) 2016-os riportja szerint a szabadúszók sokkal pozitívabban nyilatkoznak a munkájukról, motiváltabbak, erősebbnek és tiszteletreméltóbbnak érzik magukat az alkalmazottként dolgozóknál. Jelentős különbség van viszont a teljesen függetlenként dolgozók és a részidőben szabadúszóként munkát vállalók motivációi között. Előbbiek a szabadságot és a rugalmasságot emelik ki, utóbbiaknál viszont egyértelműen a keresetkiegészítés a döntő szempont. Az FU kutatása szerint a független dolgozók többsége (63 százalék) szerint az ilyen munkavégzés megítélése egyre pozitívabb, és 60 százalék szerint mára elfogadott karrierúttá vált a független munka, ez pedig az anyagiakban is megjelenik. A legnagyobb hátulütő a bizonytalanság, de többségük azt mondja, manapság egy diverzifikált ügyfélkör nagyobb anyagi biztonságot jelent, mint az alkalmazotti lét.

Futás utánuk!

A döntéshozókon az Egyesült Államokban és Európában is egyre erősebb a nyomás, hogy a gazdasági és jogszabályi környezetet a független dolgozók igényeinek megfelelően alakítsák. A megfelelő egyéni vállalkozói formák, lehetőségek és szerződési formák alakítása a szabadúszó munkavállalók könnyebb foglalkoztathatósága érdekében, a szabadúszókra vonatkozó járulékfizetési szabályok kialakítása, adott esetben egyszerűsítése a jelenleg kevéssé átlátható szektor fehéredéséhez is hozzájárulhat.

Az új trendhez alkalmazkodnia kell az oktatási és az adózási rendszernek, emellett megfelelő fizikai és digitális infrastruktúrára lesz szükség. A társadalomnak ahhoz is idomulnia kell, hogy a szabadúszók fizikailag is sokkal mobilabbak, így a juttatásaikat és szolgáltatásaikat is magukkal akarják majd vinni. Kinek kell a kétéves hűséggel helyhez kötött telkoszerződés vagy a kizárólag a bejelentett állandó lakóhelyen igénybe vehető orvosi ellátás? Emellett biztosítani kell, hogy a szociális védőháló ne csak a teljes munkaidős alkalmazottakat védje. Meg kell találni és támogatni a szabadúszók gazdaságának a társadalom számára előnyös elemeit, meg kell védeni a sérülékenyeket, és megteremteni a lehetőségét a jogszerű, biztonságos önfoglalkoztatásnak– hangsúlyozza tanulmányában Marco Torregrossa, az EFIP titkára.

A súlyosan munkaerőhiányos gazdasági környezetben a cégeknek is reagálniuk kell az új trendre. Ha továbbra is alkalmazottakat akarnak, egy jó fizetésnél többet kell kínálniuk. A FU kutatása szerint az amerikai szabadúszók fele számára nincs az a pénz, amiért ismét elszegődnének valahova. Ha viszont elfogadjuk, hogy a potenciális munkavállalók egyre nagyobb része nem akar alkalmazott lenni, a vállalatoknak arra kell felkészülniük, hogy folyamataikat a szabadúszók bevonásával oldják meg. El kell felejteni a „konfekció”-munkaszerződéseket, és kezelni kell tudni a független szakemberek heterogén igényeit.

A nagyvállalatok egy része már most is úgynevezett tehetségállományokat – „talent pool”-okat – hoz létre bizonyos készségekkel rendelkező emberekből, akiket akkor mozgósítanak, amikor valamilyen kockázat kezelése vagy új szolgáltatás bevezetése esetén plusz külső tudásra van szükség. Ha ez a tudás azonnal rendelkezésre áll, viszont csak szükség esetén kell fizetni érte, az egyértelmű versenyelőnyt jelent a cégek számára. Vagyis a foglalkoztatásnak ez a módja már létezik a cégek kultúrájában, tehát csak egy lépésre vagyunk attól, hogy ne csupán vészhelyzetben vagy átmeneti jelleggel használják. Ha jól kezelik, az új munkaforma segíthet a szakemberhiány és a munkanélküliség enyhítésében, és a szabadúszókat tömörítő szervezetek szerint egy globális meritokrácia kialakulását alapozhatja meg, ahol kizárólag az elvégzett munka számít.

Szűz piac

A szabadúszók nemcsak a munkaerőpiacot formálják át, hanem új piaci célcsoportként is megjelennek, számuk növekedésével pedig már nem is réspiacról van szó. A dolgozóknak közösségi irodákra, modern, távoli közös munkát lehetővé tevő eszközökre van szükségük, de sok más, kifejezetten őket kiszolgáló szolgáltatásra is a munkaközvetítéstől a pénzügyi tanácsadásig. Az ő esetükben az alkalmazottaknál is nagyobb szerepet kap az öngondoskodás minden területen, az amerikai kutatás szerint azonban a többség ennek örömmel néz elébe. Szívesen döntenek arról, hogy a megkeresett pénzt hogyan fordítsák magukra, nem akarnak a munkáltató juttatási csomagjától függeni. Viszont valószínűleg szívesen látják a szakértő segítséget és a rájuk szabott termékeket.

Egyes kockázati tőkebefektetők kifejezetten a szabadúszókat célzó startupokat keresik. Ma még főleg a kereslet és kínálat egymásra találását segítő termékeket és szolgáltatásokat fejlesztőkhöz megy a pénz, hamarosan azonban a szabadúszókra szabott pénzügyi tranzakciókat kezelő eszközöktől a speciális workflow-menedzsmentig szélesedhet a paletta.