A leértékelés árnyéka

Január vége óta új globális monetáris megállapodás – az ún.  Mar-a-Lago Megállapodások – lehetősége kerül egyre inkább napirendre. Az ötlet Stephen Miran tanulmányán alapul – aki jelenleg a Fehér Ház Gazdasági Tanácsának vezetője –, és egy új globális monetáris rendszer kialakítását szorgalmazza. Két fő pontja: a dollár jelentős túlértékeltsége (a valuta függvényében 10–37 százalék közötti), és hogy más országok is vállaljanak szerepet az amerikai deficit finanszírozásában. Miran javaslata szerint az amerikai államkötvényeket hosszú lejáratú, alacsony hozamú, örökérvényű kötvényekké kellene átalakítani, miközben a kereskedelmet, a tőkeforgalmat és a katonai befolyást egy amerikai irányítás alatt álló hegemón keretrendszerbe kellene integrálni.

Ebben az összefüggésben a vámok egyszerre válaszok „egy igazságtalanságra” és eszközök egy feltételezett globális kereskedelmi összeesküvés elleni harcban. A nézet szerint a dollár nemzetközi tartalékvaluta státusza az Egyesült Államok legfőbb gazdasági problémáinak forrása.

Egy elfogult elemzés

Az USA kétségtelenül strukturális kihívásokkal küzd. Az ország részesedése a globális ipari termelésből 2004-ben még 22 százalék volt, mára azonban 15 százalékra csökkent – miközben Kína aránya ennek duplája. Európa, amely nem rendelkezik tartalékvaluta-státusszal, hasonló pályát követett. A gyárak áthelyezését az is indokolta, hogy az ázsiai bérek az amerikaiak töredékét teszik ki.